Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-20 / 701. szám
1932 augusztus 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal A vasutak újból egyesülnek, csak a munkások szervezkedése késik Tisztelt munkástársak! Az iszonyatosan meggyalázott társadalmi helyzetünk és a radikális szervezetek közt fennálló viszálykodások indítanak arra, hogy az IWW tagságához (mint felszabadulni törekvő proletáriátushoz) a következő sorokat intézzem: 1. Mint a BÉRMUNKÁS rendes előfizetője és olvasója több mindenben megegyezek az IWW tanításaival, de nem tudok megegyezni, különösképpen pedig nem tudom megérteni a felszabadulására törekvő bérrabszolgák azon felfogását, melyek szerint ők egyszer ipari kommunizmust, máskor pedig ipari demokráciát tűznek a zászlójukra és ugyanakkor az egész világ kommunista pártjával oly harcban állanak, mint amilyent az amerikai kommunista párttal, de legfőképpen az USSR-al szemben a BÉRMUNKÁS igazol. A) Sajnálnám, ha az IWW tagsága, mint bérrabszolgák nem volnának tudatában annak, hogy a személyeskedést nem lehet egy világgazdasági elmélet rovására sem betudni, mert akármilyen legyen is a világ gazdasági elmélet, abba meg kell férni mind annak, hive, szénnek is, csúnyának is, sőt még azoknak is, akik “e” vétkes polgári világban megtévedett bűnökbe estek, de azt később minden erejével igyekszik jóvá tenni. B) Hogy a kommunista pártnak hézagosságai vannak, az még nem lehet ok a bérrabszolgáknak az elmélet üldözésére, mert a helyes felfogás azt parancsolja, Ihogy ott nem támadni, hanem segíteni kell. A jóakarattal és a józan ésszel minden rosszat ellehet űzni. C) A szovjet unióval szembe való kritizálást a jelen kapitalista rendszerrel szemben pedig gyerekes rosszakaratú okoskodásnak tekintem: Először azért, mert a tökéletesség legösszefog- hatóbb bizonyítását az IWW vagy akármelyik szervezet, csak úgy tudná igazolni, ha olyan befolyással tudna lenni a kapitalizmus által kizsákmányolt bérrabszolgákra, hogy mellette semilyen néven nevezendő szervezkedésnek többé talaja nem volna. Másodszor pedig nagyon sajnálnám, ha az IWW tagsága nem tudna magának arról képletet alkotni, hogy az orosz forradalomnak körülbelül két és fél milliónyi kommunistája volt, mely nagyjában elvérzett a forradalom folyamata alatt, mig a 170 milliónyi orosz gondolkozása (keveset mondok) de körülbelül ezernyi különböző nézetet képviselt urakban, istenekben és más különböző nézetekben, mellyel szemben bizony össze kellett szedni a bolseviki kormánynak minden tudását, hogy a népekben megnyilvánuló tömérdek “szegénység” és ugyan annyi rossz • akarattal szembe megvédje a forradalom vívmányait és a mai technikai fejlődésére emelkedhessen. D) Az amerikai kommusita párt parlamenti törekvéseit talán én magam sem tudom megérteni és egyetlen-egy kommunista párttagjáról sem tételezem fel, hogy a parlamentieskedéssel képzeljék a kapitalizmus megdöntését, de mint ők, úgy én is nagy tulajdonságnak tekintem, mert ha a választásnak egyébb eredménye nem lenne is, de mint jól sikerült szemlére (mint a proletáriátus egyedüli erejére) minden önzetlen proletár bizalommal fog föllélegzeni és ha netalán 1—2 kommunista képviselő be is juthatna abba a lehetetlen kapitalista parlamentbe, vagy mi több ennél (mondjuk, Ihogy Foster elvtárs elfoglalná a kapitalista Amerika, kapitalista Egyesült Államának, elnöki hivatalát) lehetetlennek tartom, hogy abba egyetlen egy bérrabszolga is belesántuljon, mert akár Foster, akár nem Foster, de egy, Egyesült Államok kommunista elnöke, az amerikai proletáriátus büszkesége és egyben a következő lépés biztosítéka, végül pedig az amerikai proletáriátus győzelme lenne. A Saskatooni Magyar Munkás Klub megbizásából. Kelt 1932 July 31. Forradalmi üdvözlettel Sebestyén Dénes. « (Mivel a canadai munkástársak nyílt levelükre a választ a Bérmunkás olvasóitól várják, lapunk hasábjai erre a célra olvasóink előtt nyitva állanak.) Az elnök választás rohamos közeledtével mind sűrűbben jönnek nyilvánosságra az uralkodó pártok üzérkdései. Egyik vagy másik benfentes politikus rántja le a leplet a Hoovei\ad- minisztrációról — mintha ők külömbek volnának. A nagy kapitalista vállalatok, illetve azok igazgatói az elnök választási célokra 10—20—25 ezer dollárokat adnak, már amit nyíltan elismernek — ennek fejében aztán milliókat kapnak vissza a reájuk kivetett adókból, túl adóztatás fejében. G. F. Baker, a United States Steel Corporáció igazgatójának személyes adománya 1928-ban az elnök választási célokra 20 ezer dollár volt, ennek fejében a United States Steel Corporáció 1931-ben túladóztatás fejében vissza kapott egy száz millió dollárt. H. Gugenheim, 25 ezer dollárral járult hozzá s 1931-ben túladóztatás fejében vissza kapott 210 ezer 555 dollárt s tetejébe a Cubai nagykövetséget nyerte el. Az Egyesült Államok kereskedelmi és szállítási minisztériuma hivatalosan is “megengedte” a több mint 200 külöm- böző vasút társaságok négy hatalmas corporációban való tömörülését. Eme óriási vagyon összpontosulásáért a munkás- osztály fizet meg keserves tapasztalatok árán, ha ugyan képes lesz tapasztalatokat szerezni. A kizsákmányoló osztály nap, nap után tömöríti erejét összpontosítja a szállítás és közlekedés a termelés és szétosztás minden ágát s a rohamosan fejlődő géprendszer segélyével mindig kevesebb és kevesebb bérrabszolgára lesz szüksége. Eme trösztifikációnak elsősorban a vasúti munkások isszák meg a levét helytelen szervezkedési formájuk, taktikájuk kiszolgáltatja őket a kizsákmányoló osztály kényekedvének. A vasút társaságok a közel múltban felemelték a viteldijat, munkásaik bérét tiz százalékkal levágták 1929 óta több mint egy millió vasúti munkást bocsájtot- tak el. A kormány által megszavazott 3 és fél billió dollárból óriási összegeket vettek fel. Eme hatalmas corporációk minden mozdulata a munkásosztály végnélküli kizsákmányolását vonja maga után. A vasutak eme újabb összpontosítása újabb százezrekkel fogjá szaporítani a már több mint egy millió szállítás és közlekedés alkalmazásánál feleslegessé vált bérrabszolgák táborát. A vasúti munkások egy évvel ezelőtt tartott konvencióján kiJ. Miibank, szintén 25 ezer dollárral járult Ihozzá és ugyancsak túladóztatás címén vissza kapott a múlt évben 891 ezer 443 dollárt. J. N. Willys, 25 ezer dollárt adott és vissza kapott 677 ezer 567 dollárt. Tetejébe kitüntették Lengyelország nagyköveti tisztségével. W. R. és W. H. Timken, 10 ezer dollárt adtak és vissza kaptak 370 ezer dollárt. M. J. Van Sweigen 32 ezer 500 dollárt adott, melynek fejében túladóztatás címén vissza kapott 353 ezer 365 dollárt. J. D. Rockefeller és fia, adtak 25 ezer dollárt és túladóztatás fejében vissza kaptak 8 millió 545 ezer 309 dollárt. J. Strauss, 25 ezer dollárt s vissza kapott 86 ezer 736 dollárt. Cromwell, 25 ezer dollárt s vissza kapott 222 ezer 652 dollárt. J. M. Nut, 25 ezer dollárt s vissza kapott 83 ezer 669 dollárt. H. S. Firestone, 25 ezer dolmondották az ötnapos munkahét és a hatórás munkanap szűk ségességét, mely által vélik meg oldani a vasúti munkások sanyarú helyzetét. Eme határozat a kongresszus szállítás és közlekedést irányitó bizottsága előtt fekszik, heteken, hónapokon át tárgyalják s a társaságok parancsára elíhalgattak vele. Ha a vasúti munkások az ötnapos munkahetet s a hatórás munka napot komolyan akarják a felmerült rettenetes viszonyok orvoslására úgy azt csak kemény kitartó harccal és nem kongresz szusi papolásokkal érhetik el. Ma még nem teljesen késő az ötnapos munkahét a hatórás munkanap eme iparban, de a rohamosan fejlődő géprendszer nagyon rövid időn belül a négy órás. vagy még annál is kevesebb munkaidőért való harcra szorítja a munkásosztályt és ez a folyamat nemcsak a szállítás és közlekedési iparban, de a termelés és szétosztás minden iparában igy van. A munkaidő kívánatos és szüskéges megrövidítésének har cában nem elégséges a vasúti munkások vagy általában a szak szervezetek szervezkedési formája, elavult rossz taktikája, ahoz az Egy Nagy Szervezeti forma az IWW szelleme, harci modora szüskéges és amint ennek tudatára ébred a munkás osztály, lesz rövidebb munkaidő, de csak harccal. Kemény kitartó harccal lehet a hatalmas kizsákmányoló osztályt arra kényszeríteni. Minél előbb tömörül a munkásosztály a világ ipari munkásainak Egy Nagy Szervezetében, annál előbb szünteti meg a nyomort, szenvedést és teremti meg a munkásosztály ihajnalhasadását az Ipari Demok ráciát. A termelés és szétosztás eszközeinek rohamos összpontosítását akarva, nem akarva végre kell, hogy hajtsa a kizsákmányoló osztály. Ez természetes folyamata a társadalmi fejlődés irányának. S eme hatalmas cor- porációkkal szemben csak a munkásosztály egyesitett összpontosított (centralizált) ereje lesz képes felvenni a döntő harcot vagy ipari demokrácia vagy ipari feudalizmusba megy át a munkásosztály, ez szervezett ere jétől, határozott fellépésétől és üdvös taktikájától fog eldőlni. lár s vissza kapott 2 millió 960 ezer dollárt. Chas. Hayden, 25 ezer dollárt, vissza kapott 1 millió 876 ezer dollárt és igy. tovább úgy, hogy 24 nagyobb corporációnak a fejé 477 ezer dollárral — ez amit nyilvánosan is elismernek — járult Hoover elnökké választásához. Ezen összegnek a fejében ezen corporációk fejei 118 millió 655 ezer 279 dollárt kaptak vissza. Mégis csak jövedelmező üzlet. Jövedelmező befektetés Országos Népgyiilés lesz Clevelandon Szeptember 3-án Nyiltlevél a Bérmunkás olvasóihoz j
