Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-08-20 / 701. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 augusztus 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) ________HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W.__________ Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 10 One Year .......................$2.00 Félévre ................•........ l.v 0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5e Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders •............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Augusztus 22. Öt esztendeje, hogy a Massachusett állam charlestoni börtö­nében történelmet írtak a világ munkássága részére. Megállapíthatjuk, hogy ennek a történelemnek a tanulságát sem Amerika, sem a világ más területén élő munkástömegek nem értékesítették az uralkodóosztállyal szemben megvívandó harcuk­ban. Sacco és Vanzetti munkásemberek ártatlan testének a nagy­fokú villanyárammal való felégetése, a világ minden részéről özö­nével érkező tiltakozások ellenére pedig, egyenes kihívás volt az uralkodó osztály részéről. Ennek a gyilkosságnak nem szabad, hogy elhomályosodjon az emléke, mert ennél fényesebben semmi sem igazolja az IWW tanítását az Egy Nagy Szervezet szükségességét illetőleg, amely egyedül képes és alkalmas arra, hogy megakassza az emberi életet elperzselő villany áram útját is. Bár nap-nap után bemutatjuk, hogy a munkásosztály harcá­nak a helye nem az utca, nem a papiroson történő kilincselés és könyörgésnek kell, hogy legyen, amely eszköz áll csak a politikai pártok rendelkezésére, mert ezek semmi egyebet nem bizonyíta­nak, mint azt, hogy a munkásosztály cselekvő ereje széttagoltan, szervezetlenül parlagon hever, hogy azt tömeg akcióra megmoz­dítani nem tudja. Mert ne hitegesse senki önmagát és nebolon- ditsa senki a munkásosztályt azzal, hogy az utcán összeszedett ácsorgó és bámészkodók tömeg akciót jelentenek. Sacco és Vanzetti munkásemberek kivégeztetése bizonyítéka ennek és az uralkodó osztály ezt a helyzetet sokkal tisztábban látják, mint azok, akiknek ez az állapot a bőrére megyen. Az egész világról beérkezett tiltakozások ellenére az állam kormányzója szabad kezett engedett az “igazság szolgáltatásnak” és 1927 augusztus 22-én, a hajnali órákban kivégezték két munkás társunkat. Mi volt Amerika munkásosztályának a válassza Fuller kor­mányzó és az uralkodó osztály gyilkosságával szemben? — Át­vette a hideg testeket, hogy fényes temetéseket és gyászünnepé­lyeket rendezzen. Az IWW egyik golyók elé állított harcosa utolsó szavaiban azt üzente Amerika és a világ munkásságának, hogy őt NE gyá­szolják, hanem SZERVEZKEDJENEK. Amerika és a világ más részében lakó munkás tömegek fi­gyelmen kívül hagyták ezt az üzenetet, mert ennek a végrehajtása kiemeli a munkástömegeket abból a kényelemből, abból a nem törődömségből, amelybe évszázadok alatt beleszokott, mert a szer­vezkedés harcot, aktivitást jelent az életért, az egyénért és az összességért. A szervezkedés azt jelenti, hogy a munkásság erőhöz jut, hogy hatalmát gyakorolhassa. A szervezettség ebben az esetben azt jelentette volna, hogy Massachusett állam kormányzó tanácsa nem találja kéznél a gyilkoló áramot, mert a szervezett áramfejlesztő munkások azt ilyen célra ki nem szolgáltatják. Csak a villanyfejlesztő telep korlátolt számú munkása tiltakozása elegendő lett volna a két munkás életének a megmentésére. Nem tették, mert nem tehették meg, mert amint ebben az iparban, úgy a többi iparokban is a munkások nincsennek megszervezve, akik szervezetet alkotnak azok is olyan ideológiákkal vannak telítve, amely kizárja a szolidaritás legkisebb megnyilvánulását is. Munkások! A Sacco és Vanzetti kivégeztetése óta eltelt öt esztendő újabb és nagyobb nyomort zúdított a mi fejünkre. Ennek meggátlására kihasználták az utcai tüntetések, a törvényhozó épületek és papiros tiltakozások és kérvényezések minden faját. Mi az eredmény? Munkások! Vegyétek igénybe az IWW tanítását. Építsétek fel az Egy Nagy Szervezetet, amely által képesek lesztek helyze­teteket nemcsak megjavítani, de a bérrendszert, amely minden bajnak az okozója, megszüntetni, hogy helyébe a közös termelé­sen és közös fogyasztáson felépülő rendszert tegyük. Ezzel a lépésünkkel adunk a legőszintébb megemlékezésünk­nek kifejezést augusztus 22-én. Legyen tagja ön is szervezetünknek! A jelen viszonyok kell, hogy minden munkást gondolkodásra késztessenek. Valamennyien érezzük, hogy életszínvonalunk napról-napra sülyed. A munkás­ság 25 százaléka teljesen kereset nélkül van, mig a dolgozók 50 százaléka csak annyit kereshet, hogy családjaikat az éhhaláltól mentik meg. A “prosperitás” idején sokan azt hitték, hogy az alkalom a boldogulásra mindenki részére egyenlő és individuálisan pró­bálták jövőjüket megalapozni. Mindezeket nagy csalódás érte. Ha volt megtakarított pénzük azt a bank bukások által elve­szítették ; házaikat a rossz vi­szonyok következtében képtele­nek voltak törleszteni és szá­mosán már elveszítették és még többen elfogják veszíteni. A te­hetetlen munkás milliókra a tör­ténelem legkegyetlenebb napjai következnek, hacsak akcióba nem lépünk ezen napok bekö­vetkezésének megakadályozá­sára. A munkásság előtt csak EGY ut van, melyen haladva képes lesz a szenvedések áradatának gátat vetni. Ez az ut a SZER­VEZKEDÉS útja. Ne várjunk arra, hogy mások váltsanak meg bennünket. Cselekedjünk vala­mennyien az összért és önma­gunkért. Csak igy lehetünk biz­tosak abban, hogy célunkat el­érjük. Nagyon sokan, akik már vol­tak tagjai az IWW-nak és még többen, akik eddig csak szimpa­tizáltak mozgalmunkkal szeret­nének belépni, azonban az anya­giak eddig vissza tartották. A következő két hónapban min­denkinek alkalma nyílik a csat­lakozásra, amennyiben tekintet­tel a nyomasztó viszonyokra az IWW a beiratási dijat október hónapig felfüggesztette. A belé­pőkre csak két havi tagságidij lefizetése kötelező, ami csekély egy dollár. Az IWW nem ígér reformokat; nem igér alamizs­nát és nem tapogatódzik bizony­talanságba. Az IWW biztos I utón halad. Az IWW szervezi | a ' SZERVEZETLENEKET a munkanélküliség megszünteté­sére ; a bérrendszer eltörlésére. Ezen munkának végzésére szó­lítjuk fel ÖNT is. Cselekedjünk még MA, hogy biztosítsuk a holnapot. A TIZENKETTEDIK ÓRA KÖZELEG! A TETTEK ME­ZEJÉRE KELL LÉPNÜNK! A világ háború megteremtette a Szoviet Oroszországot, amely a világ területének egy hatodát képezi. A világ öthatodán levő “ultra vörös forradalmárok” vé­resre tapsolják tenyereiket, re- ketre ordítják torkaikat, nem törődnek azzal, hogy fejlett ipa­ri államokban nincs szükség szoviet vagy akármilyen más politikai kormányra, diktátorra, hanem kizárólagosan ipari sza­badságra, ipari kormányzatra van szükségünk, hogy megsza­baduljunk a kizsákmányolt osz­tály karmai közül. Ezért harcol az IWW lépjetek annak Egy Nagy Szervezetébe. A BUFFALÓI PIKNIK Dacára, hogy éppen akkor, a mikor az ilyen nyári mulatsá­gokra a nép a legjobban szokott útban lenni, nagy eső esett, az­ért nem mondhatjuk, hogy si­kertelen volt. A csoport uj és régi tagjai sok magyar családot kerestek fel, akik ennek a rossz idő dacára is eljöttek, hogy cent jeikkel hozzájáruljanak a véde­lem és a Bérmunkás kiadásai­hoz. A vendégek szórakoztatá­sáról gondoskodás történt, mig az éheseket a rózsapirosra sü­tött malacpecsenyével a két Var gané, Plaffné és Sztana mtárs- nők látták el, akik egész nap szorgoskodtak a konyha körül. Úgy a vendégeknek, mint mind azoknak akik hozzájárultak a sikerhez ezúton is köszönetét mond a rendező csoport. Tudósitó. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsak s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkasokba beoltani ama tévhitét, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, így az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom