Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-08-13 / 700. szám

1932 augusztus 13. BÉRMUNKÁS oldai Szükséges a szervezkedés Irta: BULIK M.-NÉ. WEST FRANKFORT, 111., Jul. 28. — 15 ezer bánya mun­kás jött össze West Frankfort, 111.-ban, hogy egy hatalmas dör­gő NEM-et kifejező hangban válaszoljon Lewis és John Wal­ker, az Illinois kerület bányász szervezet elnökének alávaló áru­lására és hogy terveket dolgoz­zanak ki, Indiana, Ohio, Penn­sylvania, West Virginia és Ken­tucky bánya munkásaiyal, egy egységes fizetési szabály meg­teremtésére. Mert csak ez az egyedüli megoldás a bánya tu­lajdonosok azon érvelésével szemben, hogy az egyik állam­ban olcsóbban dolgoznak a bá­nyászok mint a másikban. Teherautó karavánok 111. állam ország utjain. 10-től 300 mértföld távolsá­gokból hatalmas truckkok szál­lították a bányászokat. Spring- field kerület maga egy egész autókaravánt indított útnak 1059 emberrel, a közelebbi vi­dékről, ócska Fotdokon, öszvér háton és lóihuzta szekereken tet­ték meg az utat. A fentebb ne­vezett államok szintén számos küldöttel képviseltették magu­kat. Győzni kész akarással^ moz­dult meg Amerika bányaipará­nak bérrabszolga tömege. És ha ismerjük az amerikai bánya munkás helyzetét könnyen kö­vetkeztethetjük, hogy ez csak az előjelek a mind gyakoribb, en­nél méreteiben sokkal hatalma­sabb és kitérj edettebb gyakor­lati szolidaritásnak, ami vég­eredményében kifogja termelni az Egyesült Államok bánya munkásainak egységes ipari szervezetét. A bányászok sérelmei. A west frankforti városi park­ban gyülekeztek a bányászok. Serdülő ifjak és meggörbült agastyánok, anyák és gyerme­kek alkotják a tömeget. Pat Ansboury, bányász (14 éves korától segiti felszínre a szenet) West Frankfort 41-es számú Local elnöke nyitja meg a gyűlést. Megmagyarázza az okot, amiért összejöttek és kéri a gyülésvezető megválasztását. Gyülésvezetőnek Joe Colbert lett megválasztva. Azért jöttünk össze, hogy megbuktassuk az uj bérajánlatot, melyet John H. Walker, John L. Lewis és a bányatulajdonosok torkuilkon akarnak lekényszeriteni — mondja Colbert — alá fogjuk-e magunkat vetni — kérdi. 15 ezer torok (egyszerre nyílik meg, egv hatalmas hangban: NO! A szónokok egymást követik. Mindegyik kárhoztatja azt a gyalázatos rémuralmat, amit a bányatulajdonosok fegyveres bérencei a bánya vidékeken meg teremtettek. Ansboury elmondja, hogy Taylorville határán, mint állta utjokat a Peabody Coal Com­pany 300 fegyveres bérence és csak amikor biztosította őket, hogy zavargás nem lesz, en­gedték meg, hogy beszélhessen az egybegyült 7000 bányásznak a gépfegyverek ránk meredő csövei előtt. “Ahogy önöknek mondom, úgy mondottam a bé­renceknek, az idő elérkezett, amikor elvárjuk, hogy szülő helyünk országutjai részünkre mentesek legyenek a bérencek molesztálásaitól.” Amiről később egy bányásznak a leánya Mary Casper 22 éves Taylorvilleből a következőkép emlékezik meg: “Nem előbb mint tegnap — mondotta — az egyik ezen em­berek közül — mondotta, hogy apám, egy becsületes munkás ember ki 40 év óta a bányában dolgozik, munkáját a Peabody bányában elvesztette, amiért én a bérjavaslat ellen dolgozok. Én nem vagyok vörös vagy kom­munista. Keresztény vagyok, hi­szek Jézus tanításában, de min­den kereszténynek hinni kell a munkás tiszteséges élet színvo­naláért való küzdelmének jogos­ságában is.” Mennyire eltörpülnek a véle­mény külömbségek az azonos gazdasági érdekek közös küz­delmében. Az Isten hivő ott küzd az elsők között talán ép­pen egy Isten tagadóval szoli­daritást vállalva, egynek a sé­relme valamennyinek a sérelme jelszót hordozó zászló alatt. Még megemlítést érdemel, amit a polgári lapok kénysze­rülve voltak méltatni, hogy eme hatalmas gyűlésen csak egy rendőr ügyelt fel, aki miután nem akadt tennivalója egy pár híisitő szóda elfogyasztása után, amivel a forróság okozta szóra­ját és unalmát csillapítva, be sem várva a gyűlés befejezését eltávozott. Az Egy Nagy Szervezet gon­dolata a bányászok lelkében mélyen bevésődött, onnan azt már kiirtani nem lehet. A fej­lődés megindult a helyes irány­ban. Az idő nincs messze ami­kor a bánya ipari proletárok Egy Nagy Szervezete valóság lesz. Tudósitó. Utcai gyűlések Cleveland east sideon min­den csütörtökön este 8 óra­kor Buckeye és 121 -ik ut­cánál. Angol és magyar szónokok. Cleveland west sideon min­den szerdán este 8 órakor a Lorain és 25-ik utcánál. Angol alőadók. Cleveland Pubic Squaren 3—4 este hetenként. A helybeli és az átutazó an­gol munkástársak által. Munkás mozgalomról való beszélgetés közben, nagyon sok­szor találkozom olyan munká­sokkal, kik, mikor fölszólitom, hogy szervezkedjenek, akkor mindenféle kibúvót keresnek. A végen mégis csak kijönnek av­val a nehéz mondattal, mely a szivükön fekszik, hogy nem ta­lálják szükségesnek a szervez­kedést. Azt mondjk; hogy mire való az a fárasztó és nagyon gyakran veszéllyel járó mozgal­mi munka, mikor a kapitalista osztály úgyis a saját sírját ássa meg avval a sok találmánnyal és kapzsisága következtében. Azok az önmagukat intelli­gensnek nevező munkások, kik ezt a kérdést föltették, a mun­kás gyűlésekre csak ritkán jár­nak és a munkás mozgalmat csak kívülről ismerik. De nézzük csak meg, hogy is állunk mi ezzel a kérdéssel. Melyik történelmi könyvben van az fölirva, hogy az uralmon levő osztály csak olyan simán, avval a mondattal adta át _a ha­talmát, hogy a rendszer már nem megfelelő, vegyétek át most tik és alakítsatok egy jobb rendszert? Ugyebár az nincsen sehol sem fölirva. Ha a világ történelmet lapoz­gatjuk, azt vesszük észre, hogy egyilv rendszerből a másik rend­szerig, rengeteg véráldozaton ment keresztül a munkásnép. Lázadásból, lázadásba tört az elnyomott nép, mig más rend­szert megalakított. Ha a múlt lázadásokat jói megfigyeljük, akkor azt vesszük észre, hogy mindig akadtak ra­vasz iskoláztatott elemek, kik a lázadásban resztvettek és mint munkás barátként adták ki ma­gukat, hogy a tudatlan munkás népet félre vezessék s a lázadást elfojtsák. Az ilyen elfojtott lá­zadások után, sokszor sikerült az uralmon levő osztálynak azt a rendszert, száz meg száz éve­ken keresztül meghosszabbítani. És mind amellett, hogy a tör­ténelem a lázadás lecsapolását vagy elárulását feljegyzi, mégis minden lázadásban ezek újból meg újból megismétlődnek a mai korig. Mert a legtöbb mun­kás ezeket az árulásokat figyel­men kívül hagyja. Azok a lázadások, melyek a munkásnép tudatlan meg gyáva­sága miatt lettek vérbe folytva, mindig nagyobb nyomort hoz­tak a dolgozó nép részére. Az ur, vagy here, ki féltette a ha­talmát, barbár módra kivégez­tette a forradalmárokat, ugyan­csak tudatlan munkás embere­ken keresztül. Ilyen vesztett lázadások lán­colata a régi római néger rab­szolgakor. Mikor a négerek már nem bírták az elnyomatást. Föl­lázadtak, és megölték a zsarno­kaikat. De viszont a töLbi zsar­nokok összefogtak, kiküldték a katonaságot és lemészároltatták velük a négereket. Ilyen volt a magyarországi Dózsa György lázadás, mely 1415-iki év körül történt. Dózsa egy tizenkét évet kiszolgált katona, ki Ihazajövet- kor látta, hogy a magyar mun­kásnép mennyire nyomorog. Fel lázitotta őket zsarnokaik — az akkori jobbágy urak ellen. A lázadás szépen haladt volna, ha a papok, az urak segítségére nem sietnek. Isten fenyegetéssel jöttek elő. Az akkori analfabéta, szolgalelkü és babonás munkás­nép hit nekik és a többség a lázadókból az urak pártjára állott. Dózsát elfogták. Az ő részére az urak a kovácsai egy vas trónt készítettek. Azt meg- tüzesitették és Dózsát ráültet­ték. A volt lázadókat meg arra kényszeritették, hogy tüzes ha­rapófogóval szakitság le az élő Dózsáról a húsát. Dózsa némán tűrte. Csak annyit mondott: “Azt hittem, hogy embereket neveltem, de most látom, hogy kutyákat.” A főpapok eme rettenetes emberi kínzást nyugodtan végig nézték. Nem féltek, hogy az isten meg­bünteti őket azért a cselekvés­ért. Ugylátszik, hogy istennel való ijesztgetés csak szegény népnek szól. A jobbágy lázadást sikerült a zsarnokoknak vérbe fojtani. Mig végre 1848 évi for­radalmak után, eltörölték a jobb ágy kort s létre jött a bérrab­szolga rendszer. A nagy francia forradalom, 1789 évben kezdődött. Abból a forradalomból sokat tanulha­tunk. Az akkori korban már voltak egyének, kik a technikai haladást figyelték. Megállapítot­ták, hogy minden munkás ré­szére elegendő volna a négy órai munkanap, Iha minden em­ber hasznos munkát végezne. A több éven keresztül tartó forra­dalom lezajlott, anélkül, hogy a munkásosztály részére jobb idő­szakot kiharcolt volna. Egy élő példa a forradalmak lezajlásáról, a magyar kommun forradalom és annak bukása. Azt a forradalmat a mágyat' munkások legjobban ismerik és arról a tanulságot levonhatják. Arról a forradalomról minden­ki láthatja, hogy szervezetlen és tudatlan munkásokkal egy mun­kás rendszert fölépíteni nem lehet. A tömeg, mely tudatlan, csak bizonyos ideig lázong. Ha jó lakik vagy megfizetik, a han­gulat lecsapolódik és a forrada­lom ellenségévé válik. Itt Amerikában, mi, munkás mozgalmi munkások azt nyíltan látjuk, hogy azok a munkások, kik a magyar forradalom bukása után kijöttek az aranyországba, legtöbbje, vagyon szerzéssel van elfoglalva. A munkás mozgalom ról hallani sem akarnak. Ilyen a szervezetlen és tudatlan tö­meg. is * És ha mink a múltban lezaj­lott forradalmakat tanulmányoz­zuk és mégis azt mondjuk; hogy szükségtelen a szervezkedés, (Folytatás a 8-ik oldalon) Országos Népgyülés lesz Clevelandon Szeptember 2-án Hatalmas bányász konferencia volt

Next

/
Oldalképek
Tartalom