Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-13 / 700. szám
1932 augusztus 13. BÉRMUNKÁS oldai Szükséges a szervezkedés Irta: BULIK M.-NÉ. WEST FRANKFORT, 111., Jul. 28. — 15 ezer bánya munkás jött össze West Frankfort, 111.-ban, hogy egy hatalmas dörgő NEM-et kifejező hangban válaszoljon Lewis és John Walker, az Illinois kerület bányász szervezet elnökének alávaló árulására és hogy terveket dolgozzanak ki, Indiana, Ohio, Pennsylvania, West Virginia és Kentucky bánya munkásaiyal, egy egységes fizetési szabály megteremtésére. Mert csak ez az egyedüli megoldás a bánya tulajdonosok azon érvelésével szemben, hogy az egyik államban olcsóbban dolgoznak a bányászok mint a másikban. Teherautó karavánok 111. állam ország utjain. 10-től 300 mértföld távolságokból hatalmas truckkok szállították a bányászokat. Spring- field kerület maga egy egész autókaravánt indított útnak 1059 emberrel, a közelebbi vidékről, ócska Fotdokon, öszvér háton és lóihuzta szekereken tették meg az utat. A fentebb nevezett államok szintén számos küldöttel képviseltették magukat. Győzni kész akarással^ mozdult meg Amerika bányaiparának bérrabszolga tömege. És ha ismerjük az amerikai bánya munkás helyzetét könnyen következtethetjük, hogy ez csak az előjelek a mind gyakoribb, ennél méreteiben sokkal hatalmasabb és kitérj edettebb gyakorlati szolidaritásnak, ami végeredményében kifogja termelni az Egyesült Államok bánya munkásainak egységes ipari szervezetét. A bányászok sérelmei. A west frankforti városi parkban gyülekeztek a bányászok. Serdülő ifjak és meggörbült agastyánok, anyák és gyermekek alkotják a tömeget. Pat Ansboury, bányász (14 éves korától segiti felszínre a szenet) West Frankfort 41-es számú Local elnöke nyitja meg a gyűlést. Megmagyarázza az okot, amiért összejöttek és kéri a gyülésvezető megválasztását. Gyülésvezetőnek Joe Colbert lett megválasztva. Azért jöttünk össze, hogy megbuktassuk az uj bérajánlatot, melyet John H. Walker, John L. Lewis és a bányatulajdonosok torkuilkon akarnak lekényszeriteni — mondja Colbert — alá fogjuk-e magunkat vetni — kérdi. 15 ezer torok (egyszerre nyílik meg, egv hatalmas hangban: NO! A szónokok egymást követik. Mindegyik kárhoztatja azt a gyalázatos rémuralmat, amit a bányatulajdonosok fegyveres bérencei a bánya vidékeken meg teremtettek. Ansboury elmondja, hogy Taylorville határán, mint állta utjokat a Peabody Coal Company 300 fegyveres bérence és csak amikor biztosította őket, hogy zavargás nem lesz, engedték meg, hogy beszélhessen az egybegyült 7000 bányásznak a gépfegyverek ránk meredő csövei előtt. “Ahogy önöknek mondom, úgy mondottam a bérenceknek, az idő elérkezett, amikor elvárjuk, hogy szülő helyünk országutjai részünkre mentesek legyenek a bérencek molesztálásaitól.” Amiről később egy bányásznak a leánya Mary Casper 22 éves Taylorvilleből a következőkép emlékezik meg: “Nem előbb mint tegnap — mondotta — az egyik ezen emberek közül — mondotta, hogy apám, egy becsületes munkás ember ki 40 év óta a bányában dolgozik, munkáját a Peabody bányában elvesztette, amiért én a bérjavaslat ellen dolgozok. Én nem vagyok vörös vagy kommunista. Keresztény vagyok, hiszek Jézus tanításában, de minden kereszténynek hinni kell a munkás tiszteséges élet színvonaláért való küzdelmének jogosságában is.” Mennyire eltörpülnek a vélemény külömbségek az azonos gazdasági érdekek közös küzdelmében. Az Isten hivő ott küzd az elsők között talán éppen egy Isten tagadóval szolidaritást vállalva, egynek a sérelme valamennyinek a sérelme jelszót hordozó zászló alatt. Még megemlítést érdemel, amit a polgári lapok kényszerülve voltak méltatni, hogy eme hatalmas gyűlésen csak egy rendőr ügyelt fel, aki miután nem akadt tennivalója egy pár híisitő szóda elfogyasztása után, amivel a forróság okozta szóraját és unalmát csillapítva, be sem várva a gyűlés befejezését eltávozott. Az Egy Nagy Szervezet gondolata a bányászok lelkében mélyen bevésődött, onnan azt már kiirtani nem lehet. A fejlődés megindult a helyes irányban. Az idő nincs messze amikor a bánya ipari proletárok Egy Nagy Szervezete valóság lesz. Tudósitó. Utcai gyűlések Cleveland east sideon minden csütörtökön este 8 órakor Buckeye és 121 -ik utcánál. Angol és magyar szónokok. Cleveland west sideon minden szerdán este 8 órakor a Lorain és 25-ik utcánál. Angol alőadók. Cleveland Pubic Squaren 3—4 este hetenként. A helybeli és az átutazó angol munkástársak által. Munkás mozgalomról való beszélgetés közben, nagyon sokszor találkozom olyan munkásokkal, kik, mikor fölszólitom, hogy szervezkedjenek, akkor mindenféle kibúvót keresnek. A végen mégis csak kijönnek avval a nehéz mondattal, mely a szivükön fekszik, hogy nem találják szükségesnek a szervezkedést. Azt mondjk; hogy mire való az a fárasztó és nagyon gyakran veszéllyel járó mozgalmi munka, mikor a kapitalista osztály úgyis a saját sírját ássa meg avval a sok találmánnyal és kapzsisága következtében. Azok az önmagukat intelligensnek nevező munkások, kik ezt a kérdést föltették, a munkás gyűlésekre csak ritkán járnak és a munkás mozgalmat csak kívülről ismerik. De nézzük csak meg, hogy is állunk mi ezzel a kérdéssel. Melyik történelmi könyvben van az fölirva, hogy az uralmon levő osztály csak olyan simán, avval a mondattal adta át _a hatalmát, hogy a rendszer már nem megfelelő, vegyétek át most tik és alakítsatok egy jobb rendszert? Ugyebár az nincsen sehol sem fölirva. Ha a világ történelmet lapozgatjuk, azt vesszük észre, hogy egyilv rendszerből a másik rendszerig, rengeteg véráldozaton ment keresztül a munkásnép. Lázadásból, lázadásba tört az elnyomott nép, mig más rendszert megalakított. Ha a múlt lázadásokat jói megfigyeljük, akkor azt vesszük észre, hogy mindig akadtak ravasz iskoláztatott elemek, kik a lázadásban resztvettek és mint munkás barátként adták ki magukat, hogy a tudatlan munkás népet félre vezessék s a lázadást elfojtsák. Az ilyen elfojtott lázadások után, sokszor sikerült az uralmon levő osztálynak azt a rendszert, száz meg száz éveken keresztül meghosszabbítani. És mind amellett, hogy a történelem a lázadás lecsapolását vagy elárulását feljegyzi, mégis minden lázadásban ezek újból meg újból megismétlődnek a mai korig. Mert a legtöbb munkás ezeket az árulásokat figyelmen kívül hagyja. Azok a lázadások, melyek a munkásnép tudatlan meg gyávasága miatt lettek vérbe folytva, mindig nagyobb nyomort hoztak a dolgozó nép részére. Az ur, vagy here, ki féltette a hatalmát, barbár módra kivégeztette a forradalmárokat, ugyancsak tudatlan munkás embereken keresztül. Ilyen vesztett lázadások láncolata a régi római néger rabszolgakor. Mikor a négerek már nem bírták az elnyomatást. Föllázadtak, és megölték a zsarnokaikat. De viszont a töLbi zsarnokok összefogtak, kiküldték a katonaságot és lemészároltatták velük a négereket. Ilyen volt a magyarországi Dózsa György lázadás, mely 1415-iki év körül történt. Dózsa egy tizenkét évet kiszolgált katona, ki Ihazajövet- kor látta, hogy a magyar munkásnép mennyire nyomorog. Fel lázitotta őket zsarnokaik — az akkori jobbágy urak ellen. A lázadás szépen haladt volna, ha a papok, az urak segítségére nem sietnek. Isten fenyegetéssel jöttek elő. Az akkori analfabéta, szolgalelkü és babonás munkásnép hit nekik és a többség a lázadókból az urak pártjára állott. Dózsát elfogták. Az ő részére az urak a kovácsai egy vas trónt készítettek. Azt meg- tüzesitették és Dózsát ráültették. A volt lázadókat meg arra kényszeritették, hogy tüzes harapófogóval szakitság le az élő Dózsáról a húsát. Dózsa némán tűrte. Csak annyit mondott: “Azt hittem, hogy embereket neveltem, de most látom, hogy kutyákat.” A főpapok eme rettenetes emberi kínzást nyugodtan végig nézték. Nem féltek, hogy az isten megbünteti őket azért a cselekvésért. Ugylátszik, hogy istennel való ijesztgetés csak szegény népnek szól. A jobbágy lázadást sikerült a zsarnokoknak vérbe fojtani. Mig végre 1848 évi forradalmak után, eltörölték a jobb ágy kort s létre jött a bérrabszolga rendszer. A nagy francia forradalom, 1789 évben kezdődött. Abból a forradalomból sokat tanulhatunk. Az akkori korban már voltak egyének, kik a technikai haladást figyelték. Megállapították, hogy minden munkás részére elegendő volna a négy órai munkanap, Iha minden ember hasznos munkát végezne. A több éven keresztül tartó forradalom lezajlott, anélkül, hogy a munkásosztály részére jobb időszakot kiharcolt volna. Egy élő példa a forradalmak lezajlásáról, a magyar kommun forradalom és annak bukása. Azt a forradalmat a mágyat' munkások legjobban ismerik és arról a tanulságot levonhatják. Arról a forradalomról mindenki láthatja, hogy szervezetlen és tudatlan munkásokkal egy munkás rendszert fölépíteni nem lehet. A tömeg, mely tudatlan, csak bizonyos ideig lázong. Ha jó lakik vagy megfizetik, a hangulat lecsapolódik és a forradalom ellenségévé válik. Itt Amerikában, mi, munkás mozgalmi munkások azt nyíltan látjuk, hogy azok a munkások, kik a magyar forradalom bukása után kijöttek az aranyországba, legtöbbje, vagyon szerzéssel van elfoglalva. A munkás mozgalom ról hallani sem akarnak. Ilyen a szervezetlen és tudatlan tömeg. is * És ha mink a múltban lezajlott forradalmakat tanulmányozzuk és mégis azt mondjuk; hogy szükségtelen a szervezkedés, (Folytatás a 8-ik oldalon) Országos Népgyülés lesz Clevelandon Szeptember 2-án Hatalmas bányász konferencia volt
