Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-08-13 / 700. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 augusztus 13. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre $2 10 One Year ...................$2.00 Félévre . . l.vO Six Months ................ 1.00 Egyes szám ára .......... 5c Single Copy ............... 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Az öntudatos szolidaritás Az IWW eltérően minden más létező szervezettől, a munkások kizárólagos ipari szolidaritásának szükségességét tanítja. Az IWW célja szervezni a munkásokat a világ összes nemzeteinek iparaiban az Egy Nagy Szervezetbe. Az IWW határozott törekvése, hogy a világ termelő osztályát tömör terme’ő egységgé szervezze, éppen olyanná, mint amilyen a kapitalizmus ipari egysége. Az IWW nem tűr megkülömböztetést a munkásság soraiban. A szak, vallás, faj, szin, nemzeti és politikai különbségeket, melyeket a munkáltató osztály arra használ, hogy a munkásság egyesülését megakadályozza. A munkásság szolidaritását a termelés szinterén a munkásság legfőbb erejének tekinti. Az IWW az elvinyilatkozatában összefoglalt elvek alapján alakult azon célból, hogy a munkásságot egye itse, ahelyett, hogy széttagolja, és azon határozott célkitűzéssel;, hogy a munkásságot felszabadítása a kapitalizmus járma alól. Az IWW alap szerkezete úgy volt tervezve, hogy összhangba legyen és a szükséghez képest változzon a modern ipar alap szerkezetével. Az eszme az vo’jt, hogy lehetővé tegye az iparokban foglalkoztatott munkaerőknek EGY szervezetbe való egyesítését, E Y végcélért. Az Egy Nagy Szervezet vázlatán az ipari departmentek és ipari szervezetek EGY központba összpontosulnak — EGY szervezetbe — hogy a tökéletes szolidaritás lehetővé váljék. Az iparok, még a je’en rendszerben is kell, hogy egymással harmóniába haladjanak, ahelyett, hogy egymás ellen, hogyha egyáltalán funkcionálni akarnak. Ugyan ez áll az IWW által hirdetett Egy Nagy Szervezetre is. A széthúzásra nincs hely ezen ipari szervezetek, vagy azok tagsága között. Mindenik egy-egy fontos része az egésznek és vagy funkcionálnak az organizmussal, vagy eltávolitandók mint a rákfene. Minden egyes tag és minden egyes ipari szervezet vagy department organikus része az egésznek, éppen úgy, mint az egyes iparok organikus részei az álta’ónos ipari termelési folyamatnak. A modern ipar különböző ágai szoros összefüggésbe vannak egymással és az ipari szervezeteknek és azok tagságának ugyan ily szoros összefüggésbe kell lenni egymással, hogy az az Egy Nagy Szervezet alapján funkcionáljon. Az IWW oly szervezet, me’y összhangba van az iparok szerkezetével, hogy ezáltal a munkásságnak a szolidaritás maximális erejét biztosítsa. Elitéli a szakszervezkedési formát, mert az a sztrájktörést kikerülhetetlenné teszi. Az IWW a munkásságot az Egy Nagy Szervezetbe szervezi az elvinyilatkozatba jelölt szilárd és tisztán meghatározott alapon, hogy ezáltal a munkásságot egységes gondolkodásra és cselekvésre bírja a forradalmi célt illetőleg. Eltávolít minden oly megnyilatkozást, mely lehetővé teszi a szervezeti sztrájktörést és széthúzást. A szakszervezetek a munkásmozgalom szétdarabolói. Az IWW-ba is becsúsztak az ily széthúzó taktikát követők tévedésből. Mindig kifogásuk volt az Elvinyilatkozat ellen. Végül belátták, hogy számos szervezet van, mely igényeiknek jobban megfelel és azok kétségtelenül örömmel fogadták, amikor innen távoztak. _ Csak az öntudatos szolidaritás, a tagságnak osztatlan ragaszkodása az elvinyilatkozatban foglalt kipróbált elvhez teheti az IWW-t oly erős és megbízható szervezetté, mint amilyent szervezetünk szerkezete megkövetel. ÍGY is lehet? A United Mine Workers of America féker tisztviselői mindig az alattvalóik érdekeit tartják szem előtt. Hogy ezt be is bizonyítsák, rá akarják venni az illinoisi bányászokat, hogy fogadják el a munkáltatók által ajánlott béreket. Hogy a bérlevágásra szükség van azzal okolják meg, hogy a munkáltatók csak igy lesznek képesek az illinoisi szenet értékesíteni a Wes Virginia és Kentucky szervezetlen bányászok által felszínre hozott olcsóbb szénnel szembe. Micsoda logika. Ez nem egyéb, mint elárulása azon bizalomnak, melyet a szervezett bányászok beléjük helyeztek. Nem-e következetesebb lenne, ha ahelyett, hogy a szervezett bányászok béreit szállítanák le, a szervezetlen vidéken indítanának harcot, hogy azok bérét az iilinoisiakéval egy arányba hoznák? Mit ér az oly szervezet, melyet ilyen elvek irányítanak? A bonusz hadsereget eltávolították Washingtonból Nem a legkellemesebb eszközöket alkalmazták a bonuszt követelő világ háború veteránjaival szembe a washingtoni hatóságok a városból való eltávolításukra. A történetekből itéi ve a nemzet atyjai ma már nem tartják “hősöknek” azokat akik életüket tették kockára a “haza” védelméért. A Washingtonból való eltávolításnak két halottja és több súlyos és könnyebb sebesültje van. Elképzelhető, hogy nem a legkellemesebb látványt nyújtották a veteránok nyomor tanyái az Egyesült Államok fővárosában. Mennyire bántlhatta a “jószivü” urakat amikor sétájuk alkalmával minduntalan a lerongyolódott veteránokba ütköztek. Talán még álmaikban is ezeket látták. A veteránok nyomora a nemzet munkásságának nyomorát szimbolizálta az urak előtt és hogy sétájukat nyugodtan élvezhessék el kellett távolítani a nyomor e szimbólumát. Ezen eset nagyon értékes tanulságot nyújt a munkás millióknak, különösen az ifjúságnak akik minden nap ellehetnek készülve arra, hogy fegyverbe szólítsák őket a “haza” védelmére. Még valamennyien emlékszünk arra az örült lelkesedésre, mely- lyel a tudatlan munkásság százezrei elvoltak telve 1917-ben, amikor felszólították őket a “haza” védelmére az “ellenség” ellen. Akkor “hősök” voltak. Azonban az idők változtak. A “hősök” “bum”-okká lettek A kapitalizmus profit éhsége megfosztotta őket a megélhetés lehetőségének megteremtésétől és a többi nincstelen milliókkal a legnagyobb nyomorba kerültek. A veteránok látva, hogy a kormány több billiós kölcsönöket folyósít a vasutmágnások- nak, bankároknak és egyébb hatalmas vállalatoknak, "úgy gondolkoztak, hogy nekik is joguk van az őket megillető bonuszhoz, mely legalább ideiglenesen megmenti őket a nyomortól. Kérvényt intéztek a kormányhoz a bonusz kifizetésére, azonban kérésük süket fülekre talált. Ezt látva követelni keztek és hogy követelésüknek nyojnaté- kot adjanak több ezren Washingtonba vonultak, hogy rábírják a törvényhozó testületet a bonusz megszavazására. Azonban félre ismerték a honatyák jószívűségét és kenyér helyett golyót kaptak. Hogy aljas cselekedetüket a nép előtt jóvá tegyék a halottakat katonai pompával temették el. Ugyanazok tisztelegtek a tetemek felett, akik állatiassággal meggyilkol^ ták őket így' fest a “demokrácia” 1932- ben. Munkás ifjak! Gondolkozzatok a történtek felett. Az idő közeleg, hogy' titeket fognak fegyverbe szólítani a “haza” és “demokrácia” védelmére. A jnost lezajlott események a jövő sorsotokat szemlélteti és amikor fegyverbe szólitanak benneteket nefeledjétek elődeitek sorsát. Az IWW magyar csoportjaihoz, a Bérmunkás lapkezelőihez és a Bérmunkás olvasóihoz! Munkástársak! A clevelandi csoport ismeri és érzi a gazdasági helyzet minden súlyát, éppen úgy mint az ország más városaiban lakó munkástársak, ezért azzal kívánja az ORSZÁGOS ÉRTEKEZLET látogatottságát elősegíteni, hogy | úgy a lakás mint az ellátásáról a küldötteknek gondoskodik, hogy ezzel is megossza a küldők terhét. A küldöttek százait szeretettel várja a clevelandi csoport. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll, E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a sj^ikszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztesseges napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend. szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
