Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-07-23 / 697. szám

6 oiüa] BÉRMUNKÁS 1932 julius 23. A POLITIKAI KORMÁNY CSŐDJE Irta: 12557 SZÁMÚ TAG. (Befejező közlemény) És ez ma nem csak Ameriká­ban, de igy van az egész világ minden ipari államában. Eme csodálatos gépek segítségével az ember meghóditotta a föld külső és belső rétegeit, csodála­tos müveket végez annak vizei­vel. A levegőben utazik szédü­letes gyorsasággal, szikra táviró utján a világ minden sarkával pillanatonként,' érintkezik. És eme bámulatos eszközök felta­lálása ma nyomort, szenvedést juttat, azok/ részére, akik azokat előállítják. Minél tömegeseb­ben gyártják, minél jobban tö­kéletesítik, fejlesztik a termelés eszközeit, annál nagyobb nyo­mor, szenvedés várJ a bérrab­szolgák millióira. Éhség, bőség közepette. Ma a világ népessége a még soha nem tapasztalt bőség kör­nyezetében van. Minden ami ké­nyelmét, boldogságát, biztosít­hatja, meg van. Hosszú, lassú évszázados fejlődésen keresztül ért el erre a pontra. Ma a gépek segélyével rémületes gyorsaság­gal veti felszínre a föld gyom­rából a természet legcsodásabb kincseit. Bámulatos gépeket fej­lesztett annak feldolgozására. A mezőgazdaságbani haladást misem bizonyítja jobban, mint az elmúlt világ háború. Eme borzasztó embermészár­lás megszűntével Amerika ki­zsákmányoló osztálya élelmezte és ellátta élelemmel csaknem az egész világ népét. Azóta a/ élel­miszerek termelésének folyama­ta és feldolgozása bámulatos ha­ladáson ment át és mégis csak ebben az országban több mint 40 millió lélek és az egész vilá­gon több mint 300 millió az éh- halállal néz farkasszemet. Nem is szólva azokról a milliókról, akik rohamosan közelednek az éhség borzasztó karjaiba, kere­seti viszonyaik rettenetes ala- csonysága folytán. És ma ami­kor mindez történik, azok a cso­dálatos gépek, amelyek egy gomb nyomásra öntik magukból az emberiség boldogságához szükséges javakat, tétlenül álla­nak és nap-nap után több és több gép áll meg. A természet és eme csodála­tos gépek termékeit az élelmi szerek száz és ezer tonnáit ,ön- tik a tengerbe, égetik fel vagy más utón teszik hasznavehetet­lenné. Miért? A profit őszentsé­ge érdekében. A kizsákmányoló osztály a profit érdekeit min­dennek — az ember életének — fölébe helyezi. És ebben az ál­datlan munkájában a politikai á lám nemcsak, hogy szemet huny, hanem egyszerűen, min­den felelősség teljesítése nélkül ajánlja, serkenti a kizsákmányo­ló osztályt a nép legelemibb szükségleteinek a megsemmisi- tésére. őrüjt társadalmi rend­szer. A munkásosztály közöm­bössége tette azzá. A minden­kori politikusok azt kényszerül­nek tenni amit a kizsákmányoló« osztály gazdasági hatalma dik­tál. Az állam csődje. Az ipari fejlődés folytán az állam teljesen csődbe jutott és abból semmi néven nevezendő politikai párt nem képes kihúz­ni. Minden politikai pártnak bármily réteget képviseljen is az érdeke és élete az állam fen- tartása. Ma már az államok po­litikai gépezete nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon csődött mondott. Élénk példa erre az Egyesült Államok elnökének — aki a há­ború után az egész világ népé­nek élelmezését vezette — min­den eszköz megmozgatása az állam megmentése érdekében. 1932-ik év május hóban össze­hívta az Egyesült Államok 48 államának a kormányzóit (32 jelent meg) tárgyalásuk legfőbb pontja az állam megmentése volt. Nem találtak kivezető utat és eme csőd után összehívta Amerika 12 ipari és pénzügyi fejedelmeit és ezeknek a tárgya­lása is hajótörést szenvedett és szenvedni fog minden olyan tár­gyalás, amely az állam és a tőke az elválaszthatatlan magántu­lajdon s a profit rendszer életét kívánja életben tartani. A pangás még csak most kez­dődik igazán. A világ lakosságának csak egy negyerészét sújtja az a pan­gás, amelyet a géprendszer ro­hamos fejlődése zuditott a!z emberiségre. A kapitalista osz­tály politikai gépezete romba dőlt, csődöt mondott és a világ kizsákmányolt osztályának az összesége szédítő gyorsasággal halad a megsemmisülés felé. Az igazi keserű napok még csak ezután kezdődnek. Egyet­len erő van, amely annak útját áll hatja s ez a kitagadott bér­rabszolgák azonnali cselekvése. Több mint valószínű, hogy ez az utolsó pangás, amelyet a ki­zsákmányoló osztály rendezett és ez kell, hogy legyen a vége a kapitalizmusnak. A következő társadalom a munkásosztály tár sadalma csak az Ipari Demok­rácia lehet és kell, hogy legyen. Ellenkező esetben a munkásosz­tály még sanyarúbb helyzetbe az ipari feudalizmusba és a min­den szabadságot elnyomó dikta­túrába megy át. Hogy melyik legyen az? Az Ipari Feudaliz­mus, Politikai Diktatúra vagy az Ipari Demokrácia. A munkásosztály, az elnyo­mott és kizsákmányolt ipari bér­rabszolgák vannak hivatva eme kérdést megoldani. Minél gyor­sabban ébred a munkásosztály gazdasági erejének tudatára, annál hamarabb szünteti meg a nyomort, szenvedést, éhhalált a föld színén. A munkásosztály egyetlen szervezete, amelynek modern eszközeivel, szervezési módszereivel megdöntheti — nem egy állam, hanem a világ Chicagói olvasóinkhoz! i i A most vasárnap tartandó kirándulás találkozó helye lesz a chicagói magyar munkásoknak, akiknek a szórakoztatására a rendező bizottság mindent előkészített. Ez alkalommal fog bemutatkozni Chicago legfiatalabb munkás testületé az “Általános Munkás Dalárda” is, amely meglepő akarattal halad céljában a munkásosztály ügyének a dallal való szolgálásában. A rendező bizottság átjavitotta az útirányt is, hogy a he­lyiség minél könnyebben legyen elérhető, ezért annak átol­vasását ismételten kérjük. A mulatság tiszta jövedelme az osztályharc folyai és a Bérmunkás támogatására lesz fordítva, ezért is hisszük, hogy azon ott lesz minden öntudatos munkás családja és ismerősei­vel együtt. kizsákmányoló osztályát ez a szervezet a Világ Ipari Mun­kásainak Szervezete. Ez a szer­vezet nyíltan, és kimondottan előírja egyszer és mindenkorra kitűzött célját. A munkásosztály és a mun­káltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mind addig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osz­tály áll. E két osztály között küzde­lemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osz­tály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő esz­közöket és megszüntetik a bér­rendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekberii összpontosulása a szakszerveze­teket képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre nö­vekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek oly állapotokat ápolnak, mely iehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegí­tik, hogy bérharcok esetén egy­mást verik le. A szakszervezetek segítik a munkáltató osztálynak a mun­kásokba beoltani ama tévhitet, hogy munkáltatóikkal közös érdekeik vannak. E szomorú ál­lapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóv­ni csakis olykép felépitett szer­vezettel lehet, melynek minden az egy iparában —vagy ha kell valamennyi iparában — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát, ha sztrájk vagy kizárás van an­nak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett “tisz­Az IWW chicagói ma­gyar csoportja 1932 julius hó 24-én vasárnap a Link kerthelyiségben, Glenview, Illinois nagyszabású Kirándulást tart a “Bérmunkás” és az osztályharc áldozatainak tá mogatására. A chicagói “Általános Munkás Daiar- da” fellépte. Útirány: Au­tók a Waukegan roadot vegyék a helyszínéig. A Demster St.-től pontosan 3 miles northra. (Figyelje a helyet jelző táblát.) Vil­lamoson a ‘Millwaukee— Devon” feliratú villamos a végállomásig. Onnan autó­kon fogjuk szállítani a hely színre. tességes napibért, tisztességes napi munkáért” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása," hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadse­reget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervez­ni, hanem arra is, hogy folytas­sa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj tár­sadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. Amikor ezt befejezte a mun­kásosztály bevégezte hivatását, megszünteti a nyomort, szenve­dést és helyébe ülteti a termelő hadsereg legfőbb óhaját az Ipa­ri Demokráciát. Abban a társa­dalmi rendszerben a fejlett gép­rendszer,. boldogságot, szabad­ságot hoz az emberiség számá­ra. Ezért lépjetek a Világ Ipari Munkásainak Egy Nagy Szer­vezetébe. Még ma nem késő. Holnap szabadok lehetünk, tő­letek függ válasszatok. Harminc milliót égettek el Az elmúlt év folyamán a Bra­zíliai kormány hét piillió zsák kávét Nígettetett el, 30,000,000 dollár értékben, azért, hogy a kávé piaci árát az elérhetetlen magasságban tartsák. A máso­dik hét millió zsák készenlétben van, hogy az előbbinek sorsára jusson. Az elégetett kávé meg­vásárlására a pénzt a kormán y adóból hajtotta be. Több milliónyi munkanélküli sóvárogva gondol arra, hogy az elégetett kávéból hánvszor lehe­tett volna jólakatni éhező csa­ládját. A kapitalisták nem érzik az éhséget és nem is törődnek az­zal, ihogy a munkások éheznek. A munkásság kötelessége, hogy segítsen magán. Ezt azonban csak egy módon teheti, ha szer­vezkedik. OLVASD AZ IndustrialWorkert

Next

/
Oldalképek
Tartalom