Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-07-23 / 697. szám

1932 julius 23. BÉRMUNKÁS 7 oldal Válasz a hozzászólóknak Lehet-e egységes az amerikai munkás mozgalom? Már több mint négy hónapja annak, hogy e sorok írója a fen­ti kérdést intézte a Bérmunkás olvasóihoz. Mivel ezt a kérdést egy cikk keretében nem lehe­tett teljesen megvilágítani, igy természetesen hézagos volt. ÁrrC de, ezen hézagokat többé-ke- vésbbé kijavították a hozzá szó­lók. Mivel a cikk írója egyszerű bérmunkás és nem intelektuel vagy fizetett pártvezér, igy ter­mészetesen más szemüvegen ke­resztül nézi az egyesítés kérdé­sét, mint a fentiek. Mert az egy séges munkásmozgalom az előb­binek nem fontos, az utóbbinak nem sürgős. Egyedül a vérig kizsákmányolt bérrabszolgáknak érdeke az, hogy megszűnjön kö­zöttük a mostani széthúzás és helyébe lépjen az igazi testvéri szolidaritás. A hozzá szólók többsége is ilyen értelemben szólt a tárgy­hoz, megírva észrevételeiket és rámutatva a vita cikk hiányos­ságára. Egyben azonban minden hozzászóló megegyezett, mig a más pártokhoz tartozók is, ez pedig az erős ipari szervezet fel épitese. És ez volt a vita cikk súlypontja is, amelyből az aláb­bi pár sort idézem: “Minden párt elismeri az ipa­ri szervezkedés fontosságát, eb­ből lehetne kiindulni a megértés keresésére. Ugyanezt most is megismét­lem, mert az ipari szervezet az egyedüli hely, a hol a külöm- böző pártokban levő bérmunká­sok találkozhatnak. Ezt nem mondhatja el magáról egy párt sem, mert olyan párt nincs, a melynek létjogosultságát a töb­bi pártok is elismernék. így az­tán csak az IWW által hirdetett ipari szervezkedést lelhetne elfo­gadni, mint tárgyalási alapot. Hogyan, lehetne ezt megten­ni? Erre többféle ajánlatot tet­tek a hozzászólók, e sorok író­jának csak egy van. Ha az IWW, és az összes pártok bérmunkás tagjai össze­jönnének egy értekezletre (az élősködő pártvezérek nélkül) és ott komolyan, őszintén megtár­gyalnák az összes pártokban le­vő bérmunkások, egy táborba való tömöritésének kérdését. Itt aztán meglehetne vitatni, hogy mi jó és mi nem jó az IWW által hirdetett ipari szer­vezetben. És hiszem, hogy az IWW elvi nyilatkozatából semmit sem vennének el. Mert ennek tiszta­ságát, forradalmiságát eddig őszinte munkásember kétségbe nem vonta. A kérdés most az, hogy meg van-e a hajlandóság egy ilyen irányú mozgalom megindítására a pártokban? A fizetett pártvezérek kézzel lábbal tiltakoznának ellene, de a párt bérmunkás tagjainak ko­molyan kell foglalkozni ezzel a kérdéssel. Részlet kérdésekről naivság volna még most beszél­ni. Előbb legyen meg a munkás­ságban az erők egyesítésére való hajlandóság, aztán beszél­hetünk a részletekről. E sorok írója fentartja azon állítását, hogy az általános mun kásmozgalom ma gyöngébb, mint bármikor volt. Évekkel ezelőtt a munkásság bizonyos előnyöket tudott tnágának ki­vívni a tőkésektől. Ma, ezt a nehéz harcok árán elért ered­ményt, nagyrészt vissza vette tőlünk az uralkodó osztály. Nap jainkban csak vesztett bérhar­cokról beszélhetünk. Fehér hol­ló számba megy az, amikor egy bérharc a munkások győzelmé­vel végződik. Több mint 25 év­vel ezelőtt a munkásság ipari ereje megmentette Haywood és társait, pár évvel később pedig Ettor és Giovenitet a bitófától. Saccot és Vanzetit azonban kivégezték, Mooney, Billings, a centraliai fiuk, még mindig a börtönben sínylődnek, Kentucky ban most készülnek a harcos bányászokat élve eltemetni. És hol van a munkásság ereje ma? Megoszlott, apró szekciók­ra szakadozva és minden szek­ció azt kiábálja, hogy csak ők a munkásosztály megváltói. Az egyik fegyverrel, a másik szavazással, a harmadik meg­vásárlással akarja? a rendszert megdönteni.. Csoda-e hát, ha a szervezeten kívül álló munkás megzavarodik és nem tudja ho­va 'forduljon. Azon sem csodálkozhatunk, ha többen oda mennek, a hol legnagyobb a lárma, mert azt hiszik, Hogy ott van á legna­gyobb erő is. Nehezen lehet elvárni a szer­vezetlen munkástól, hogy meg­értsen bennünket, a mikor mi, akik már felismertük az osztály harcot, sem értjük meg egymást. Az, hogy az összes pártök elis­merik az ipari szervezkedés fon­tosságát — gyönge vigasztalás. Építeni kell, nem elismerni, hogy jó. Azért ismétlem, a legfonto­sabb az, hogy úgy az IWW tag­jai, mint a külömböző pártok­ban levő bérmunkások felismer­jék, hogy a győzelemhez vezető ut első feltétele, az osztályhar­cos munkások egy táborba való tömörítése — kell hogy legyen. Bátran állíthatom, hogy a kü­lömböző pártokban levő bér­munkás tagok nagy része sem őrül annak az áldatlan testvér harcnak. Igaz, hogy a kullancsok mód­jára rajtuk élősködő párvezérek által agyuk nagyon meg van mérgezve és nem testvért, de ellenséget látnak mindenkiben, a ki nem az ő vezérük fütty­szavára táncol. Azonban bármennyire átvan­nak hatva a gyűlölet ópiumával, nem hiszem, hogy a feléjük nyújtott testvéri kezet vissza­utasítanák .A kérdés az, hogy meg-e fog indulni egy ilyen mozgalom és mikor. Minél hamarább megkezdjük, annál jobb lesz mindannyiunk részére. Mivel az IWW hive a leg­teljesebb szólás és sajtó szabad­ságnak igy bátran megírhattam a véleményem őszintén, úgy a mjnt azt én látom. Ha történe­tesen nem IWW hanem párt tag volnék, úgy az egyházi átokkal sújtanának a párt vezé- rek. Mert ott csak azt lehet Írni, Pittsburghi Hírek Kevés a munkanélküli ezen a vidéken Majdnem lehetetlennek hang­zik, mikor ezen sorokat olvas­sák, de más városokhoz hason­lítva'' Pittsburgh vidékén sokkal kevesebb a munkanélküli mint bármely városban, bár a nyomor nagyobb, e sorok írója több mint hatvan munkással beszélt egy hét leforgása1 alatt, akik kö­zül csak egy volt munkanélküli, bár egyetlen egy sem volt aki többet mint három napot dolgo­zott hetenkint, bár annál többen voltak akik EGY NAPOT DŐL GOZNAK HAVONTA, s leg­nagyobb részben még egy napot hetenkint. De ezek a statisztikai adatok szerint nem munkanélküliek, ezeknek meg van a munkájuk csak nincs rájuk szükség, mivel az embereket három csoportban osztották be és csak minden harmadik héten kerül rájuk a sor és akkor is csak egy vagy két napot dolgoznak, mert nincs megrendelés amint a gyár veze­tősége kijelenti. Ezért van oly kevés munka- nélküli ezen a vidéken, mert ahol egy embernek hetenkint jutna 1—2 nap, most három em­ber között osztják azt fel, igy csak három hetenkint juthat egy két naphoz legtöbb munkás és keres havonta 4—8 dollárt, az átlag 5 tagú családnál osztjuk ezt fel, nleg látjuk milyen nyo­morban vannak a munkán le­vők. De ezek még nem munka- nélküliek. Oh no, azon boldog halandók közé tartoznak, akiket már nem soroznak a munkanél­küliek hadseregéhez. Még ahoz a megnyugtató érzéshez, hogy munkája van, még ha nem is fizetnek, de a remény táplálja, hogy bármelyik percben hívhat­ják dolgozni, mivel minden la­pon és a gyárak igazgatói is készséggel terjesztik a hirt, hogy most már meg fog indulni, igy még halászni sem mernek elmenni hazulról, hétről hétre, hónapról hónapra, várják, me­lyik percben hivják be őket és mivel várni oly nehéz minden héten bemennek a gyárban, hogy a bősz megnyugtassa őket már nem sokára megindul a munka, csak várjanak, majd hívni fogják őket. A koldus király Mr. Coxról van itten szó, akit a követői “fathernak” hívnak, de én nem vagyok hajlandó apá­nak szólítani, nem akarnám, hogy szegény anyámat oly rossz színben tüntessem fel mintha ilyen parazita lenne az én “Fa- ther”-om. Mr. Cox, aki a munkanélkü­lieket felhasználta arra, hogy magának hírnevet szerezzen, de ugylátszik a hírnév mellett még készpénzt is, most Európába ment tanulmány körútra. Elő­ször Írországban a szentség imá dásra, s onnan megy Németor­szágban Hitlerrel, onnan Hor- tyval és végül Mussolinival fog tárgyalni a fasszizmusról, mert saját beválássá szerint “ö” itten is időszerűnek és célszerűnek látja a fasszismust. Közben a koldus hadsereg házról házra jár kollektálni, hogjrjires levesre jusson a had­seregnek és Mr. Coxnak meg ki ne fogyjon a pénze amig ta­nulmányozza a véres elnyoma­tás eszközeit és a hadsereg, melynek elég esze van koldulni nincs elég esze, hogy azt maga felosztja egymá* között, hanem a “Father” Cox által kijelölt hivatalnokokra bízza azoknak a kiosztását, majd vakon fogja kővetni ezt a kihizott parazitát és segit neki elnyomni minden öntudatos munkás megmozdu­lást, mely a hozzá hasonló pa­raziták és elnyomók ellen harc­ba mer szállni. * Ellehetünk készülve, mikor Mr. Cox haza jön és teljesen áttanulmányozea a Hitler, Hor- ty és Mussolini harcmodorát, akkor itten nyiltan síkra fog szállni a hasonló elnyomatásért, terrorért, melyre a munkanélkü­lieket igyekszik kihasználni és azoknak a masiroztatásával igyekszik meggyőzni a kizsák- mányolókat, hogy jó lesz vele szóba állni és tárgyalni. Mely alkalomra már neki kész tervei vannak pápai jóváhagyással. AZ IWW LAPJAI ami megegyezik a vezérek fel­fogásával. A pártvezérek felfo­gása meg nem más, mint a gyű­lölet szitás. V- J­íNDUTRIAL WORKER, angolnyel- vü hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik 55S West Lake St., Chicago, 111. IL PROLETARIO, olasz hetilap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik Brooklyn, N. Y., Box 24, Sta. I. GOLOS TRUZENIKA, orosz havi folyóirat. Egy évre $1; egyet szám 15 cent. Megjelenik 559 W. Lake Street, Chicago, 111. BÉRMUNKÁS, magyarnyelvű heti­lap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik Cleveland, O. Box 3912 S. S. Sta. TIE VAPAUTEEN, finn havi folyó­irat, 32 oldalas; $1.75 egy évre; egyes szám 15 cent; májusi és decemberi példány 48 oldal, 25c Megjelenik 555 W. Lake Street, Chicago, 111. INDUSTRIALISTI, finn napilap. Egy évre $4.50, fél évre $2.50, három hónapra $1.50. Egyes szám 5 cent. Megjelenik Duluth, Minn., Box 446. JEDNA VELKA UN1E, csehszlovák hetilap. Egy evre 52; egyes szám 5 cent. Megjelenik 11314 Revere Ave., Cleveland, Ohio. SOLIDARIDAD, spanyol félhavi lap. Egy évre $2; egyes szám ára 5 cent. Megjelenik New York City, N. Y. Box 32, Station D.

Next

/
Oldalképek
Tartalom