Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-07-23 / 697. szám
1932 julius 23. BÉRMUNKÁS 3 oldal Detroiti Levél Detroitban mint már valószi- nüleg minden lap olvasó munkás tudja, hogy a City Welfare munkásokat letették a munkából. Azzal az indokkal, hogy a városnak nincsen pénze és igy nem tud még 15 centet sem fizetni napi munkabért személyen kint azoknak, akik reá vannak utalva. De valamit mégis tenni kellett azokkal a munkanélküliekkel, akik ezres tömegekben csoportosulnak az utca sarkokon itt is ott is tiz vagy tizenöten összeverődve és korgó gyomorral kérdezgetik egymást, hogy mi lesz? Mit tettek a város urai? megnagyobbították és megszapori- tották a Welfare konyhákat és a munkásságnak egy részét oda sorakoztatták a levesnek (ételnek) csúfolt lájnba, a miért a munkásságnak nagyrésze még hálás is. Vasárnap reggel volt. 8 órát mutatott az óra mutatója. Bent a teremben óriási hőség. Egy tizenhét évesnek látszó lány elszédül, de nem esik el, mert felfogják, székre ültetik és hideg vízzel locsolják. Hozzá meßy a testvér bátyja, lehet húsz éves fiú és szól hozzá. Aki még nem látott csontvázat ezt a két testvért kellett csak, hogy megnézze nem hiszem, hogy a kettő nyomott 150 fontot. Találkozom egy magyar munkás asszonynyal, panaszkodik, hogy nem akarnak néki csekket adni, pedig a doktor megállapította, hogy mind a három gyermeke tüdőbeteg és közveszélyes, nem járhat a konyhár» enni. De a városi urak csak azt fújják, nincs pénze a városnak, nem törődnek azzal, hogy megkapják mások is a betegséget, had pusz tuljon a proli, van belőle annyi mint a szemét. Egy munkástársnak a feleségét operálták meg, a doktortól igazolványt kapott, hogy a kony hán nem ehetik, adjanak néki csekket, a felelet szintén! az, nincs pénze a városnak, pusztulj proli, a pénzzel meg majd e.fogunk mi bánni. Nékem a cikk Írónak, aki szintén a konyhára járok enni, van egy lányom 17 éves, aki három hét alatt tizenkét fontot fogyott. így tart el bennünket a város, egészséges, ép emberek valamennyien munkaképesek, a kik akarnánk dolgozni, rá vagyunk utalva, hogy elfogadjuk azt a megalázó koldusnak való alamizsnát, amellyel elöbb- utóbb úgyis kipusztitanak bennünket. És mindez történik egy országban, ahol annyi sok jó ennivaló van felraktároz^a, hogy nagy része ott rothad vagy elégetik. Akik ezt az Írást olvassák, talán azt fogják mondani, ez mind igaz, de mit tehetünk mi azzal szemben ? Munkástársak! Ha azt akarjátok, hogy a tőkés osztály el ne pusztítson benneteket, akkor szervezkedjetek. Szervezkedjetek még pedig iparilag. Sok munkástól lehet hallani azt, hogy elnökválasztás után jó lesz, megindulnak a munkák. Ne higyjetek a politikusoknak. A politikának se hossza, se vége nincsen. Ne hagyjátok magatokat félrevezetni semmiféle politikusok által, még ha azok munkás köntöst is öltenek magukra, mert azok mind fékerek, élős- diek a munkásságon. Szervezkedjetek iparilag a munkán, ahol dolgoztok együtt azokkal, akik nem dolgoznak. Egy munkanélküli. LOS ANGELESI LEVÉL UTCAI NÉPGYÜLÉSEK DETROITBAN DELRAYBAN: A Burdeno és Westend sarkon, minden kedden este 8 órakor, magyar és angol szónokok. HAMTRAMCK: Davison és Dequindre sarkon minden hétfőn este 8 órakor, román és angol szónokok. DEQUINDRE ÉS MINESO- TA Six és Seven mile között minden pénteken este 8 órakor, angol szónokok. Fordított társadalom ez a melyben élünk, mézet termelünk, mézzel rakjuk meg a raktárakat és a méhek élhen és rongyokba takarva hullanak el, mert a méhész gazdánk nem gondoskodik méheivel. Pár here zabálja föl a mézet, melyet a kis méhek raktároznak el. A raktárak zsúfolásig vannak fölhalmozva és pár here könyékig dúskál a mézbe. Munkástársaim mi ennek az oka — nem vagyunk tudatában erőnknek. így van ez azi emberiség eredetétől kezdve, társadalmunk tudós búvárai, abban a megállapodásban ringatnak mind annyiunkat, csak 35 ezer éve az emberiség létezése, mi nem mondunk sem kontrát sem re- kontrát fölötte, legyen úgy a hogy tudós búváraink megállapították, mi csak annyit mondunk, nincs olyan hosszú a minek vége ne legyen, még a végtelenség határainak is van vége, tehát a mai rossz helyzetnek is kell, hogy egyszer vége legyen. Hányféle külömböző változáson ment az emberiség keresztül mig idáig értünk — voltak társadalmi és gazdasági átmenetek, voltak forradalmak, voltak jobb társadalmak, volt már az a társadalom is, amikor az emberek közösen termeltek és közönsen élvezték termelésüket. És hogyan fejlődött az emberiség vissza a barbár életihez — ép úgy mint elődeink is a tudatlanság és a hiszékenység paripáján lovagoltak. Ez az oka annak, hogy a jobb sorsra érdemes társadalom kicsúszott talpuk alól. A közös termelés meg van napjainkban is, csak az a külömbség egyesek javára folyik a termelés, példa erre a mai gyári berendezkedés. A gyár fu- vásra készen mint egy jól trenírozott hadsereg egyszerre kezdi a támadást. Mindezeket látván, arra a tudatra kell, hogy következtessünk, a méhek nincsenek mindezek tudatába, a közösen termelt javakat közösen élvezni. Ép úgy félre vagyunk vezetve, mint elődeink, nem igyekszünk a múltból tanulni. Mindazok a föntemlitett változások hoztak-e valami előnyt a részünkre, a munkásosztály részére, felelet nem. Tehát abban a tévedésbe estünk, melyben elődeink, a tudatlanság és a hiszékenység paripáján lovagolunk mi is A társadalmat, ha jól megfigyeljük csak egy körforgás az emberiség körül, akárcsak egy kerék, egyszer lefordul és ismét aláfordul, de fölfelé még soha nem fordult a dolgozó munkás néppel. Most pedig vegyük bonckés alá jelenlegi helyzetet és ebből valahogyan kievickélni, nagyon sokunknak úgy tűnik fel; nagyon is szúrós rózsabokorba markoltunk, bármilyen szúrós is mégis megpróbáljuk nemesíteni. Tegyük föl . társadalmunk összefog roppanni, mint már fönti soraimban is emlitettem tudósaink arra alapítják tudásukat és látván az emberiség szét tagozódását, mire következtet ez bennünket — nem-e lesz ismét egy köríordulat és a tudatlanokat ismét vissza tereli és lecsapolnak bennünket mint hiszékeny tömeget azok a kalmárok és judások és politikusok, kik elődeinket is félre vezették. A munkásságnak nem hinni kell, de tudni, a tudás hatalom, ha ezzel nem leszünk felfegyverkezve ismét más járomba dugjuk a nyakunkat be. Az igazi ár csak ezek után fog bennünket össze mosni és csak akkor lesz az igazi kibontakozás. Majd jönnek a Ihazamentők, judások, kufárok, politikusok és kifognak szakítani egy egy nemesebb részt, az össze mosott emberi rétegekből és saját oldalukra fogják terelni, ép úgy mint tették ezt a francia forradalomba is. Az emberiségnek csak egy kell. Hogyan lehet láncainkat és nyomorunkat egy jobb szabadságért felcserélni. Egy igazi demokráciáért, hol nem lesz ur és szolga. Ha ezt nem fogja a nép rétege fölismerni, majd nyöghet ismét egy uj járomba. Tegyük mindezt nagyon megfontolás tárgyává, csakis igy érhetjük el az igazi fölszabadulást az ipari kommunizmust, az igazi demokráciát, ahol mind annyian élvezni fogjuk termelésünk teljes gyümölcsét, ezzel megszüntetjük a méhek elpusztulását. G. Bakos. Marx Károly azon mondata, hogy a kapitalista osztály a saját sírásója, csak úgy lesz teljes, ha a világ bérrabszolgái szervezkedésük által felkészülnek arra, hogy azt egyszer és mindenkorra el is hántolják. Erre a legerősebb és legtökéletesebb gépezet az IWW Egy Nagy Szervezete, lépjetek annak kötelékébe s hozzátok mozgásba azt a gépezetet, amelynek hantjai eltakarják a kapitalizmus kegyetlen uralmát s amelynek hantjai fölött unokáink nem leborulnak, hanem boldogulnak. Indianapolisi Levél Indianapolis, July 4, 1932 Az itteni munkaviszonyok rettenetesek s csak csodálkozni lehet a murkások birka türelmén, minden iparban a munkaidő csökken napról napra, a bér levágás oly gyakori, hogy már alig marad valami. A munkásnép nyomora rettenetes, már én is 2 hónapja semmit sem dolgozom, azelőtt is csak két-három napokat többnyire télen. A múltkoriba munkakeresés közben ráakadtam egy néger negyedre, ami nyomort ott látni az borzalom, régi házaknak csak a sarokoszlopai vannak meg, oldalait pléh darabokkal fedik, hogy a széltől magukat megvédjék, kicsit odább már csak gödrökben laknak oldalait szintén pléh darabokból állítják össze, de azért még nevetni tudnak s ha elvonják nevetésre sovány megnyúlt ajkukat, úgy néznek ki, mint valami tulvilági kisértetek. Testükön ruha helyett már csak rongy, gondoltam jó volra egy fényképező gép e nyomor tanyát lefényképezni és a lapoknak elküldeni leközlés végett. így fest az itteni helyzet és mégis ha a Bérmunkást ajánlom azt mondják, hogy ez csak az embert fellázítja s ha mondom is, hogy az jobban fellázíthatja, ha gyermekének nem tud kenyeret adni dacára, hogy életébe mindig hasznot hajtott, — csak igyekeznek minden kibúvóval megszabadulni és odébb állni, félnek azon laptól, amely saját helyzetüket világítja meg és amely megtanítja, hogy ők csakis ők jogosak az élet javaihoz, mert ők e javak előteremtől — a munkásság megérdemli sorsát, mert nem akar tanulni. —h—1. Nagy Piknik New Yorkban rendezi a General Org. Comm, a Pelham Bay Park Inn tágas helyiségében, 3250 Westchester Ave. Egy block visszafelé a Pelham subway utolsó állomásától. Vasárnap Julius 24-én egész nap. Nagy táncterem. Szabad fürdőzés. Belépti dij 25 cent.