Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-31 / 720. szám
4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 31. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre ......................$2 10 Félévre ........................... l.i 0 Egyes szám ára ........... 5c Csomagos rendelésnél 3c Subscription Rates: One Year .......................$2.00 Six Months .................. 1.00 Single Copy ............... 5c Bundle Orders ............. 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Hol vívjuk meg az osztályharcot A hadászat egyik legfontosabb tudományát, a megvívandó harctér megválasztása képezi. Úgyszólván az egész háború sorsa attól van függővé téve, hogy a hadvezetőnek van-e elegendő tapintata és tudása a ránézve kedvező terep megválasztására. Ugyanilyen fontosságú aztán az ellenséget arra kényszeríteni, hogy azon kedvező terepen vegye fel a harcot. Ebben az esetben félig nyert ütközete van az illető hadász vezetése alatt álló csapatoknak. Ugyanez vonatkozik az osztályharcra is. Itt is, jobban mondva az osztályharcban elsőrangú fontosságai bir az előnyös harctér megválasztása. A munkáltató és a munkásosztály között folyó küzdelemben mindeddig a kapitalizmus volt előnyben. Ott kellett felvennünk a harcot, ahol a kapitaliz musnak tetszett. Nagyon természetesen ott vetette fel velünk a harcot, ahol erősebb volt és mi rendszerint vereséget szenvedtünk. Az IWW jól látva a munkásosztály ezen gyöngeségét, minden kétséget kizárólag megállapította, hogy a munkásosztályra nézve kedvezőbb a termelés szinterén venni fel a harcot, mert ottan van a munkásságnak a tényleges ereje. Egész szervezési és nevelési rendszere arra irányul, hogy a munkásosztály felszabadulási küzdelmének a termelés színterén — reánk kedvezőbb harci terepen — kell folynia. Ezt felismerte ma már, nem csak az IWW tagsága, hanem úgyszólván az egész világ munkássága. Ennek megfelelőleg mindinkább a termelés szinterén összpontosul a munkásosztály harci tevékenysége. Szórványosan előfordul még, hogy a termelés szinterén kívül is kényszerítenek bennünket felveni a harcot de mindinkább ritkulnak az ilyen esetek, mert bebizonyultan mindig kevesebb sikerrel járnak. Még az IWW is megtette az első tiz esztendőben alakulása után, hogy a termelés szinterére központosított erejét megosztotta az utca és a gyár között. De ezt még abban a korban tette, mikor a kizárólagos propagandára volt utalva. Akkor szükségesnek találta, a tömegek pillanatnyi hangulatát irányítandó, az utcára is kimenni. Ennek megfelelőleg megmozgatta 1914- ben az akkor is nagyszámú munkanélkülieket és meglehetős eredményt ért el ezzel. De azok az idők elmúltak, amikor erkölcsi eredményekért szállott síkra. Az osztályharc fejleményei sokkal komolyabb hivatásra szóllitotta az IWW-t. Ennek megfelelőleg, tejes súlyával a termelés szinterén folyamatban levő osztályharcot vívja. Fejlődésével abba a helyzetbe került, hogy maga szabja meg az osztályharc terepét. Nem okvetlen ott veszi fel a harcot, ahol a kapitalizmusnak kedvezőbb hanem ahol a munkásosztálynak. Csak végső szükségben veszi fel a kapitalizmusnak kedvezőbb téren a harcot. De semmi esetre sem veszi fel ott a harcot, ahol a kapitalizmus ereje minden kétséget kizárólag fölényben van. Ilyen kizárólagos fölényben áll a kapitalizmus a munkás- osztály felett az utcán. Az utca a kapitalizmus legbiztosabb harctere. Az utcára vezényelt fegyvertelen munkások kész prédáját képezik a kapitalizmus fegyveres erejének. Éppen ezért, mindent elkövet a kapitalizmus, hogy kicsalja a munkásságot a biztos hadállásából az utcára és az ágyuk, gépfegyverek és szuronyok erejével biztosítsa magának a győzelmet. Az utca a kapitalizmusnak nyújtja a harctér minden előnyét és megfosztja a munkásságot a védekezés minden lehetőségétől. Ezért valóságos bűn az az osztályharc ellen, a jelenlegi viszonyok között az utcára vezényelni a munkásságot. Ennek megfelelőleg az IWW nem vészén részt semmiféle olyan akcióban, ahol minden eredmény kilátása nélkül az utcára vezénylik a munkásságot. Egy ilyen eset adódik elő a jelenben. A kommunisták ellenőrzése alatt álló Munkanélküliek Tanácsa, munkanélküli tüntetést határozott el. A tüntetés célja? Az utcára vezényelt szervezetlen tömeggel követeltetni. Kitől? Mit fognak követelni? Az utcán fogják követeltetni a szervezetlen tömeggel a termelés felvételét. Ettől nagyon természetesen nem ijed meg a kapitalizmus. Az utca nem fáj nekik. Legfeljebb, ha nagyon rakoncátlankodnak az utcára vezényelt tömegek, kivezénylik ellenük a felfegyverzett gyilkos hadat és gyönyörködhetnek majd a nyomorgók, az éhezők kiomló vérében. Ez lehet az egyedüli eredménye az utcára vezényelt munkanélküliek felvonulásának, egyébb semmi. Az IWW nem kér ebből a dicsőségből. Az IWW-nak sokkal szentebb munkástestvéreinek vére, semhogy könnyelműen vágóhídra vezesse őket. Mert az utca az öntudatlan, a szervezetlen tömegek vágóhídja. Az IWW teljes tudatában annak, hogy az osztályharcban csapásokat kell idnia és készen áll azok elfogadására is. De az IWW által adott és elfogott csapások, céltudatosan irányittatnak. Ha az IWW kap csapásokat — amint a bebörtönzött tagjainak a százai bizonyítják — bőven kijut belőle, akkor olyan harcban nyeri azokat, amelyek végeredményében, az osztályharcot viszik előbbre. Az utcára vezényelt szervezetlen, tömegek nem viszik előbbre az osztályharcot. Ellenkezőleg hátráltatják. A számtalan nevezetesebb esetektől eltekintve nézzünk Clevelandra. A clevelandi kommunisták vezényletére kivonult félig indifferens, félig szervezett tömeget ért májusi vereség, hosszú időre elvonta azokat a helyes utón folyó osztályharc öntudatos vívásától még a jelenben is. Ilyen és hasonló példák százai bizonyítják, hogy nekünk nem ottan kell harcolnunk, ahol a kapitalizmusnak tetszik, hanem ottan, ahol döntő csapásokat mérhetünk a kapitalizmusra: a termelés szinterén. Az utcát azoknak hagyjuk, akiknek nincsenek harctérre alkalmas fegyverük. A politikai handa-bandároknak, akiknek az utcára alkalmas frázisok képezik az egyedüli fegyverüket. Ezek frázisaival valóban nem lehet másfelé megküzdeni, nem lehet mesfelé alkalmazni sem, csak az utcán. Nekik létkérdését képezik az utcai tüntetések éhségmars rendezések mert egyébre nem alkamasak. Berendezésüknél fogva, egyébre sem képesek, mint a biztos légmentes elzárt patkány-lvukakból irányítani a tömeget, ha kell, a fegyverek csöve elé. Ezt elfelejtette egyes — valamikor IWW-istának nevezett — munkás. Rajta leszünk, hogy mindig nagyobb legyen azok száma, akik teljes tudatában vannak annak, hogy az utca a kapitalizmus harctere. ínség a bőség közepette Egy hirt olvastunk a minap I a laDokban, hogy egy ember ót leánya a sivatagban való vándorlásuk közben a szomjúság nagy kínjai közepette valami ötven lábnyira az iható forrásvíztől pusztultak el. Vakon vándoroltak köröskörül, vizet kerestek és a szomjúság nagy kínjai annyira megőrjítették mindkettőjüket, hogy nem voltak képesek észrevenni a forrást amikor ahoz közel értek. Nagyon sokban hasonlít e történethez a munkások sorsa. Éhesen munkanélkül, pénz nélkül vándorolnak a munkanélküliek milliói városról, városra, utcáról utcára, hiába keresik fel a gyárakat, sehol nincsen munka. Elhaladnak a sok minden jóval megtömött raktárak, áruházak előtt ,ahol bőségesen van minden, amivel éhségüket csillapíthatnák, vagy testüket ruházhatnák és mégis vakok, nem veszik észre munkanélküliségük, éhségük, nyomoruk pusztulás útjára kerülésük és a telt raktárak közötti összeköttetést. Az alkalom előttük van, hogy jóllakhassanak, hogy megoldják minden bajaikat, de tehetetlenek, mert a mai rodhadt társadalmi rendszerben hisznek, amelyik halálra Ítélte őket ^ a kapitalista osztály profitja érdekében. Ha a pusztában tévelygő utazóknak alkalmas Útmutatójuk lett volna, akt meg mondta volna nekik, hogy hol van a viz és oda vezette volna őket, nem pusztultak volna el szom- jan. Ma az Industrial Workers of the World, mint a munkásosztály útmutatója meg mutatja az élelemhez, ruházathoz, lakáshoz vezető utat és a sok minden jóhoz amire az emberiségnek szüksége van. Mindezek készen vannak a munkás- osztály minden tagjának a használatára, de először szer- vezkedniök kell forradalmi ipari szervezetekben és egységes frontot alkotni a kapitalista osztállyal szemben. CHICAGÓBAN az IWW magyar tagjai, az Általános Munkásdalárda közreműködésével — gazdag műsorral tarkított szilveszter estélyt rendeznek — uj helyiségük összes termeiben. 2419 Lincoln Ave. Ezutal is felkérjük lapunk olvasóit és a mozgalommal ro- konszenvezőket, hogy ha igazán kellemesen akarják eltölteni szomorú 'évünk utolsó éjszakáját, jelenjenek meg a Bérmunkás Otthonban. Tisztelettel a Rendezőség. Ne hiányozzék a munkás házból a Bérmunkás Naptára!
