Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-31 / 720. szám
1932 december 31. BÉRMUNKÁS 5 oldal Ipari demokrácia Irta: Covington Ami Hall. Amit a munkásnak tudni kell AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Túltermelés vagy rendszer válság ii. A legnagyobb szemek és legnagyobb tőkék összpontosulása folytán olyan termelő apparátus épült föl, mely a munka termelőképességét annyira fölfokozta, hogy ennek következtében milliók válltak munka- nélkülivé. Ahelyett, hogy az üzemek a munkaidőt a termelőeszközök termelőképességének fordított arányában rövidítették volna, ezt megtartották régi nagyságában, inkább munkásokat bocsájtottak el és igy bekövetkezett egy olyan mérvű munkanélküliség, mely a kapitalizmus történetében példa nélkül áll, úgy az időtartamát, mint a munkanélküliek számát illetőleg. Ha a mostani helyzetet elemezni próbáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy ez a válság nem szokásos kapitalista válság, az úgynevezett időleges túltermelés, hanem a kapitalizmus válsága, hogy egyré- sze a fogyasztóképtelenség, másrésze az ebből folyó termelési zavarok krízise. A fogyasztó képtelenség következtében uj készleteket nem termelnek, ezzel nem csak az ipartermék de a nyers anyag fogyasztása is megállt. Kénytelenek a termelők a nyers anyag árait sokszor az önköltség alá mérsékelni, ezzel az alkalmazott munkások bérét is. így egyik oldalon a munkabérek állandó leszorítása, a másik oldalon a termelés állandó csökkenése növeli a bajokat, ehhez járul, hogy a fejlett gép kevés munkaerő igénybevételével temérdeket termelt s igy kiszorította a fogyasztásból a keresetnélküli milliókat és e munka- nélküli milliók hatalmas tömege súlyával összeroppantatta a béreket, minélfogva a munkában levők vásárlóképessége is alábbszállt. A munkanélküliek vásárló- képtelenek, a közvetítő elemnek, nincs kinek közvetíteni, ő is fogyasztó képtelen lett. Az export megszűnt, mert a kapitalizmus a fogyasztó területekből is termelőterületeket létesített őrült vámpolitikájának kényszere folytán. Megpróbált elzárkózni, az önellátást vámpolitikával akarta nyélbeütni, s igy megállította az árucserét, a vlágkereske- delem életműködését. A régi fogyasztóterületekből termelőcentrumokat csinált és ezzel az iparállam az agrárállamoktól, az agrárállam az iparállamtól rabolta el az egészséges gazdasági életműködés lehetőségét. A borzasztó tények itt vannak előttünk, a kapitalizmus előbb világháborúba, azután világ- nyomoruságba sodorta az emberiséget. Nem túltermelést javakban, hanem általános anyagi lezüllést teremtett. Hiszen ha a fogyasztásra kész szükségleteket a nyomor iszapjában fuldokló milliók felhasználhatnák, nem jutna elég azok századrészének sem. Ez nem egyébb mint egy életveszélyes megbetegedés jele, mely egyre súlyosbodik. A világ valóságos őrültek háza. A kapitalista civilizáció szemünk láttára omlik össze. A kapitalista osztály eddig kezében tartotta a hatalmat mely most csődött mondott, csúfos, gyalázott csődöt. Soha még uralkodó-osztálynak a múltban ilyen ragyogó alkalma nem volt a társadalom boldoggá tételére. Olyan gazdasági szervezetett hozott létre, mely mindenki számára elég javakat termelhetett volna, de mohóságában vak1 volt, nem látta meg, hogy kapzsisága százmilliók nyomorúságát eredményezi. Ki kell hát rá mondani az ítéletet, világosan határozottan: A világ sok száz milliónyi lakosa nyomorban él, sok millió aki nem ismeri a jólakást, aki pusztulásra van szánva, szellemi és testi halálra, mert nem ehetik eleget. Az őskor barlangjaiban nem élt az ember olyan állandó éhséget mint most, nem aludt olyan vackon mint most, nem dolgozott olyan nehezen mint most. A mai embriség nagy tömege ellenségesebb életviszonyok közt él, mint a barlanglakó. Ennek nem az az oka, hogy a gazdasági élet nem 'termelhet eleget mindenki számára; nem, hanem a kapitalista osztály az uralma alá hajtott termelő apparátussal nem a köz, hanem a maga javára gazdálkodik olyan kapzsimódra, hogy a maga köré gyűjtött zsírban saját maga fulladozik. A világ természeti kincseivel, a tökéletes gépekkel, a termelés és elosztás gazdasági szervezetével: a munkásoknak naponként legfeljebb 2—3 órát kellene dolgozni, hogy mindenkinek ruhája, lakása, élelme, nevelése és némi életöröme legyen. A tudósok kutathatnák a természet törvényeit, a feltalálók hasznosíthatnák ezeket a gyakorlatban, a művészek szépíthetnék az életet, az egész világ boldog lehetne. Ez az alkalom volt a kapitalista osztály kezén. Ha kevésbé vak és kevésbé kapzsi lett volna, ha jobban gazdálkodott volna akkor a mai nyomornak nem kellett volna létrejönni. De a kapitalista osztály csődöt mondott, az uralma alatt épült civilizációt romhalmazzá tette: Rothad a gyár, rozsda eszi a gépek ezreit, színházak, iskolák ezrei zárva, diplomás emberek: mérnökök, orvosok, tanárok, művészek, feltalálók ezrei letörve csatangolnak a kapitalizmus orcátlan kapzsiságának következtében. A kapitalizmus nem hivat- kozhatik enyhítő körülményekre: ismerhette volna ezeket a Az ipari Demokrácia azon az egyszerű állításon alapszik, hogy a társadalom, mint a fa, a gyökértől felfelé nő és nem felülről lefelé. Ennél fogva semmi közössége nincs az államszocializmussal. Az Ipari Demokrácia visszautasítása mindannak ami kapitalizmus. Az Ipari Demokrácia minden ami a kapitalizmus nem. Szereleméhsége és gyomoréhsége egy kielégülést kereső elmerült emberiségnek. A proletárok keztyüdobása a plutokrata világnak. Az Ipari Demokrácia a demokrata mely oda- kényszeriti az autokratát ahol a népnek “a szabadsághoz, jóléthez és a boldogság kereséséhez” való joga ma eldől — a farmokx-a és a világ iparaiba. Az Ipari Demokrácia egy másik egyszerű állításon- is alapszik, azon tudni illik, hogy nincs más vagyon, csak a munka. Kijelenti, hogy “Lennének aranyhegyek és ezüstvölgyek és nem lenne emberi munka, a világ nem lenne egy kukoricaszemmel sem gazdagabb.” Az élelemnek, amellyel táplálkozunk, a ruházatnak, amelyet viselünk, a gépeknek amelyeket használunk, a farmoknak, amelyeket szántunk, a bányáknak, amelyeket kutatunk, mindennek amit az emberek “vagyonnak” neveznek, mindennek csak annyi értéke van mint amennyi emberi munkaerő van azok termelésébep megtestesülve.- Nincs “természeti vagyon.” Munka nélkül maga a föld is értéktelen. Nélküled, munkás, a bányák csak hideg, néma sírboltok volnának: a vasutak csak rozsdás sínpár a sivatagban: a farmok csak vadonok: az óriási gyárak és malmok csak acélvázakkal telitett síremlékek — te, te, a munkás, te vagy, az egyetlen forrása az ő gazdaságuknak: te vagy a lélek, mely életet ad az ő tulajdonuknak; a te rabszolgaságodon épül amazok minden istentől eredő joga: még is, az élet ajtaja fölé mindenütt a te számodra van felírva a rövid csípős szó: Tilos. Az Ipari Demokrácia még egy harmadik megállapításon alapszik és az ez: Az Ipari Köztársaságot nem lehet a parlamenti állam elavult gépezetével igazgatni. Nem lehet, először azért, mert az állam mindenütt területi határvonalakon épült; törvényhozó tesIehetőségeket, hiszen ő foglalta le a saját számára a legnagyobb szellemi értékeket, kik kifejthették előtte sőt ki is fejtették ami bekövetkezett. Ez még növeli a kapitalizmus bűnét. A kapitalizmus bűnös kapzsisága az oka az egész emberiség szerencsétlenségének, tehát pusztulásra ítéltetik. Az ítéletet az ipari szervezeteket építő öntudatos munkásosztály hajtja végre. (Folytatjuk.) tületeit földrajzi kerületekből választott küldöttek alkotják, és ezek a kerületek minden irányban keresztül vágnak az iparon: lehetetlen ennélfogva, hogy ezek a képviselők, még ha akarnának is, mást képviseljenek, mint kerületeik tulajdonosait, a birtokosokat, az adófizetőket. Másodszor, mert mivel igy van szervezve, a kormány gépezete örökös harcban van azzal a gépezettel, mely által a társadalom termeli és szétosztja az élet javait —az ipari gépezettel. Ily állapot nem maradhat fenn soká, anélkül, hogy társadalmi zűrzavart ne idézzen elő. De a gazdasági meghatározás törvénye irtózik a zűrzavartól. Az Ipari Demokrácia megköveteli ennélfogva, hogy a társadalom egyetemes igazgatása ipari alapokon ujjászer- veztessék, hogy ez a nemzet élő iparok uniója legyen, holt államok uniója helyett. Ebben az Ipari Kongresszusban a farmereket a farmerek fogják képviselni: a bányászokat bányászok; a vasúti munkásokat vasutasok: a vas és fémmunkásokat vas és fémmunkások: a szövő munkásokat szövő munkások és igy tovább iparokon, mesterségeken és foglalkozásokon át. A helyi és kommun tanácsok ugyanezen általános terv alapján fognak felépülni, mint az Országos Ipari Kongresz- szus. A műhely és nem kerület lesz a kormányzat egyede. Szociális társadalmunk lesz, nem jJolitikai — rend lesz és nem zűrzavar önkormányzat nem pedig autokrácia. Ez a rendszer, kiterjedve az egész földre automatikusait a népek önrendelkezési joga vezetne és az Ipari Köztársaságok Szövetségét hozná létre. Ez az egyetlen ut, mely a mai káoszból kivezet. Az egyetlen reménye a békére az önmaguk és egymás testét marcangoló nemzeteknek ez — az Ipari Demokrácia. Az IWW a világ munkásosztályának szabadsága, jóléte, boldogságának megteremtésére alakult. Lépjetek ebbe a szervezetbe, hogy minnél előbb megvalósítsuk azt. Szilveszter Estély lesz Buffaloban, 31-én, szombaton este, az IWW uj helyiségében, amely alkalommal az ünnepélyes megnyitás is megtörténik. 342 Dearborn és Austin sarok. Kitűnő ételek és hűsítők. Szórakoztató műsor. Belépő dij nincs. Az uj Bérmunkás Otthonban minden kedden és csütörtökön propaganda gyűlés. Vasárnap este angol előadás. A könyvtárral és lapokkal felszerelt Bérmunkás Otthont a buffaloi magyarság központjává kell tennünk.
