Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-24 / 719. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 24. DETROITI HÍREK Egy előadás. Nem lényeges, hogy hol lett tartva és kiáltal, mert egyiknek sem válik annyira dicsőségére, hogy megharagudjanak amiért nem Írjuk meg, de annyit mégis meg kell említeni, hogy az előadást egy Dr. újságíró tartotta, s éppen ezért szükségesnek tartjuk vele foglalkozni, leginkább a miatt, hogy sok munkás van akik az ilyen intellectuelektől várják a munkásság helyes útra a forradalomban való vezetését, s a kérdések során többen ezen óhajuknak adtak kifejezést. Hogy sorrendben vegyük a dolgot, először az előadással kell foglalkoznunk, ámbár az előadó kijelentette, hogy nem készült az előadásra, de mégis sokkal jobb előadást vártunk egy újságírótól, aki liberalizmus és munkásbarát köpenyt ölt fel, legalább nem vártuk azt, hogy a történelmi materializmust sem ismeri, amit azzal bizonyított, hogy az ismerete szerint, a kőkorszakban is voltak kizsákmányolok és kizsákmányoltak, ami éppen úgy hangzik mint a fiatal ista, — sorsában belenyugodó munkás, — mindenről való lemondása, mely szerint “igy volt mindég és igy is lesz,” pedig minden történelmet ismerő ember tudja, hogy nem igy volt, és mi forradalmi munkások azért harcolunk, hogy ne sokáig legyen igy. Másik téves beállítás az volt, hogy a Céhrendszer politikai és gazdasági szervezkedés volt, holott a történelem azt bizonyítja, hogy évtizedeken keresztül csakis gazdasági jellegű volt, csak mikor gazdasági hatalmuk és szervezettségükön keresztül politikai jogokért és hatalomért kezdtek harcolni, vette fel a politikai jelleget is, de minden politka jogot és hatalmat gazdasági szerve- zetségükön, s hatalmukon keresztül értek el s nem megfordítva. Minden intellectuelnek jellemvonása a forradalomtól való í-ettegés, az előadó is nagyon retteg a forradalomtól, igy inkább a rendes fejlődésre, evelucióra bízná a rendszer megváltozását. Azon kérdésre, hogy mi a Revolució és az Evolúció, azt a magyarázatott kaptuk, hogy az evolúció melyen eddig haladtunk, s a revolució volna ha a kőkorszakból a mai korszakban ugrottunk volna, ez a magyarázat azt bizonyítja, hogy az előadó akinek a munkásság múltjáról s jövőjéről kellett volna előadást tartani, nem csak a munkás- mozgalommal, de még a forradalmi szó jelentőségével sem volt tisztában. A fennti tévedéseket két hozászóló ismertette a történelmi szempontból megmagyarázták, valamint kifejtették, hogy még ilyen intellectuelek- nek sem kell félni a forradalomtól, de a munkásságnak egyetlen ut az elnyomatástól, nyomortól véglegesen megszabadulni, — a rendszer forradalmi átalakulása, — mely nem föltétien jelent vérengzést, sőt nagyon valószínű, hogy minden vérfürdő nélkül megtudjuk csinálni, ha alaposan felkészülünk, hogy a forradalmat megvédj ük, s az iparokat üzemben tartjuk, hogy az életszükségleteinkben ne legyen hiány. Egy kérdező kérdései után ítélve, úgy látszik örömmel látnák az ilyen intellectuele- ket a munkásmozgalomban, melyre az előadó' dicsekedve felelt, hogy a fiatalabbak köz- zül most is sokan csatlakoznak, de Magyarországon már régebben csatlakoztak, akik vezérei lettek a munkásmozgalomnak- EZ LETT A BAJ, s az európai munkásmozgalmak kerékkötője, mert ilyen in- tellectuelek lettek a vezérei, akik egyik lábbal a kapitalista osztálynál, másikkal a munkásság szervezeteiben állnak, s mindkettőt egyszerre akarják szolgálni, csak addig, s azért vannak munkásmozgalomban amig fizetik őket, s vezéreknek vannak elismerve. Amerikában példa rá Russel, Thomas, Hillquit, Berger akik az iparok megvásárlását, s az állam kapitalizmust is szocializmusnak nevezik, valamint a német parlamentben beválasztott 75 képviselő a háború előtt akik Kari Libneckt kivételével hűen szolgálták a császárt és a kapitalizmust, az összeomlás után megmentették a német kapitalizmust, megakadályozták a társadalmi forradalmat. A tanulság: munkásság ne várjon s ne reméljen az intel- lectuel vezérektől, akik csak vezérei akarnak lenni a munkásságnak, mert sok esetben még az alapos történelmi tudásuk sincsen meg hozzá, de rendesen azt szolgálják aki többet fizet. A munkásságnak magának kell megtanulni, hogy mit és hogyan kell csinálni, s csinálja anélkül, hogy erre utasítást vagy parancsot várna. Bár az intellectuelek között is vannak jóhiszemű s önzetlen harcosok, de nem szabad, hogy bármelyiket is évtizedeken keresztül felelősségteljes pozíciókban tartsuk, s oly naggyá felfújjuk mint Thomas, Hillquit, McDonald, Foster, Kunfi, Garami stb. Tegyük őket gyakran próbára, hogy fogják-e a munkásságot szolgálni, az uj társadalmi rendszerért harcolni akkor is, ha azért nem kapnak fizetést, ha nem is istenítik őket mint vezéreket, hanem a többi nyomorgó de harcos forradalmi munkással egyformán dolgozni, a társadalmi forradaVilág proletárjai cselekedjünk! A világ proletárjai régidőktől fogva, szervezkednek az elnyomóik ellen, de a sok fék- párt és szervezet amely egymásra licitál az ígéretekben a munkásosztály felszabadítása érdekében, hogy csak is ők az egyedülik melyek a munkásságot felszabadítják. A Bérmunkások nagy tömege, még inkább hisz a politikusoknak melyekben oly sokszor csalódtak, mint a saját erejükben. A világ Bérmunkás osztályának meg kell tanulnia, — hogy saját helyzetének, megváltoztatása a saját müve lehet. Nem bizhatja senkire, a munkásoknak maguknak kell megoldani osztályhelyzetüket. Amióta elnyomók és elnyomottak vannak, osztályharc folyik. Az elfogulatlan szemlélő vizsgálja az elnyomók táborát, meg állapíthatja, hogy az elnyomóinak rendelkezésére áll, több törvényes és törvényen kívül álló erőszak szervezett. Amelyek azonnal készek, az érdekeit megvédeni, mihelyt azokat veszély fenyegeti. És még igyekeznek ezen saját érdekeiket védő szervezeteket még jobban összevonni, erősebbé és szilárdabbá kiépíteni. Hogy továbbra is meg tarthassák, mindazon emberi szükségleti javakat, melyeket mi a munkásosztály termeltünk meg és a mi tudatlanságunknál fogva az uralmon levők elsajátítottak, saját tulajdonuknak. És mi a termelő bérrabszolgák, ki vagyunk zárva, a saját alkotásunk élvezéséből, használatától meg vagyunk fosztva. Ezen igazságtalan rendszer ellen a munkásosztálynak is, vannak úgy politikai, mint gazdasági szervezetei, csak hogy ott a baj, az IWW kivételével egyiksem tartott lépést a fejlődéssel, e szerint képtelenek eleget tenni azon követelményeknek, melyre hivatva volnának. Azt is könnyen megállapíthatjuk, a legtöbb párt és szervezett élén, professzionális vezérek, felszabadítók állnak, melyek elég sűrűén cserélik elveiket, jelszavaikat, programjaikat és frázispufogtatá- saikat ezek után, a helyzet mindig rosszabb. És hogy ezen fennti megállapítások, csak csalódást jelentettek ezideig, még mindig azoknak a hibája, kik még az agyvelejüket kiadják bérbe a politikusoknak, ha ugyan van nekik ? Ellenében megfosszák őket mindentől. Az IWW 2 évvel előbb megállapította, a múltak tanulságai folytán, a munkásosztálynak egy ut van, a helyzetén változtatni, szervezni ott, csak is ott ahol a termelés folyik, hogy minél nagyobb kontrolt szerezzenek az iparok felett, annál előbb megszüntethetjük ezen tarthatatlan helyzetet. És végeredményében ha a termelő bér rabszolgák akarják, ők saját maguk intézhetik a saját sorsukat. Tehát ha mindezzel tisztába vagy Mtárs, lépj a cselekvés terére, segíts építeni a Világ Ipari Munkásság Szervezetét, az IWW-t. S. Győrfi. Az Egyesült Államok mező- gazdasági termékének értéke 1929-ben 15 billió dollár volt, 1932-ben 3 és fél billió. “Ne engedjék a Szövetséget rombolni” Egyik st. louisi olvasónk ir-, ja-., folytassák a Szövetség I szétrombolói elleni felvilágosító munkát. Ne engedjék azt szétrombolni azoktól, akik az amerikai magyar munkás és egyleti életnek a tönkre tevésén vannak, ha az illető egylet pénztára előttük nem nyílik meg. A Bérmunkás hasábbjain számtalanszor megírtuk, hogy a Bérmunkás az Ipari Szervezkedés eszmélyének a hirdetője, a terjesztője. Hitünk, hogy a milyen mértékben a munkások az Egy Nagy Szervezetben tömörülnek, olyan mértékben tarthatják meg a termelt javak részesedését, amely magában kell, hogy foglalja azokat a dolgokat is, amelyeket a Szövetség vagy valamely más lom érdekében díjmentesen, felmagasztalás, kárpótlás nélkül, mint az eszme önzetlen harcosok ezrei teszik, s amint azt tenni kell. I ilyen intézmény nyújt tagjai- i nak. Tehát a Bérmunkás harca a rendszer megváltoztatásáért folyik elsősorban. Ennek a küzdelemnek a sikerre vitelében találkozunk akadályokkal amelyeket el kell, hogy a munkásosztály pusztítson az utjából, hogy a cél felé juthasson. Egyik ilyen elpusztításra váró intézmény a mayer és fehér Jóskák csoportja, amelynek csak a fertőzést végző életét hosszabbítaná meg, ha a lábukat megvethetnék a Szövetségben, amelynek a pénztára nem beválthatatlan chek- keket és adósleveleket tartalmaz, hanem amerikai bankókat, amely erősen csiklandozza ezeknek a szimatoló érzékét. Erre figyelmeztettük a Szövetség tagságát a múltban és most is rajtuk, a tagságon múlik, hogy ebek harqaincad- jára engedik-e oda a közel harminc esztendős Szövetségüket a mayer és fehér Jóskáknak. ♦ Tudományos, szépirodalmi és egészségügyi tudnivalók -
