Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-12-24 / 719. szám

1932 december 24.

BÉRMUNKÁS

3 oldal

A NYOMOR

Kik határoznak a munkások élete felett?

A munkásságnak nagy része azt hiszi, hogy a mi sorsunkat, közügyeinket a rendes választások utján megválasztott politikusok intézzik, most egy nagyon fontos hirecske jelent meg a napi lapok financiális rovatában, melyet nagyon sok munkás nem is igen vesz figyelembe, mert úgy gondolja, hogy ezt a rovatot nem a munkásságnak Írják azonban több igazság van ebben a rovatban mint azon cikkekben melyet a szerkesztőség nagy betűvel szedet ki a munkások megtévesztésére.

A nemzeti szállítási bizottság, (National Transportation Committee) melynek Calvin Coolidge volt elnök az elnöke, aki egyszersmint egyik nagy élet biztositó társulat elnöke is, tárgyalni fognak a vasúti munkások bérének leszállítását illetőleg, a Mutual Saving Banks Association, National Industrial Trafick Leauge, Investment Bankers Association, Automobil Chamber of Commerce, National Association of Life Insurance presedents, Calvin üzlettársai.

Ezen testületek tartják kezeikben a vasutakban befektetett billiókról szólló részvényeket, melyek nagy része vizes részvény, vagyis nem képvisel befektetett értéket, mivel mikor még a vasutak 12— 18 százalékos osztalékot fizettek, hogy a nagy hasznot leplezni tudják, minden részvényesnek egy újabb részvényt adtak, minden fizetés nélkül, hogy a nagy hasznot több felé tudják elosztani és igy kisebbnek látszon.

Most mivel nem bírják ezen intézményeknek a nagyosztalékot a szállító közönséggel megfizettetni, a munkások béréből vágtak le már annyit, hogy alig maradt meg nekik valami a régi bérekből, most egy újabb bérrendezés címen akarják a régi bérlevágásokat véglegesíteni, valamint ahol még lehet újabb bérlevágásokat, s elbocsájtásokat eszközölni.

Ezen bérleszállitásban a munkásoknák nagyon kevés beleszólása lesz, mível a szervezeteik melyet felépítettek és át adtak 8—10 ezer dolláros tisztviselőségnek és azok bankokat, bányákat nyitottak a felhalmozott tagsági dijakból, most éppen úgy a pénzeik s zsíros állásaik védelmére a bankárok szövetségének érdekeit szolgálják s nem a munkásokét akiknek a pénzén ők zsírosra híztak, mint Coolidge akit a Life Insurance Compa- niák most befektetéseik védelmére a szállítási ipari bizottság fejének tettek meg, hogy érdekeiket ottan képviselje.

A vasutasoknak hatalmas szervezetei voltak, s milliós

vagyont adtak össze tagdijakban, melyből a Brotherhood bankokat, bányákat nyitottak a tisztviselők, s a vasutasok szervezeteit, a bankok és más pénzintézeteknek kiszolgáltatnak.

Tehát nem elég az, hogy a munkásság szervezkedik, de az a fő, hogy helyesen szervezkedjen, mert máskép a szerve- zetségének nem sok hasznát veszi, sőt ha egyesek kezeiben helyezi azt a szervezett erőt ellene használják azt fel, mint a vasutasok, sőt a szénbányászok eseteiben teszik. A helyes szervezettnek, harcos tagsága kell, hogy legyen s minden hatalom a tagság kezeiben kell, hogy maradjon, oda nem bankok és bányák szerzésére kell a pénzt begyűjteni, amint a vasutasoknál tették, hanem a munkások minden iparágában való megszervezésére felhasználni, amikor arra szert tettünk.

S mikor már a munkásságot megszerveztük, nem átadni azt a hatalmat a tisztviselőségnek, amint a vasutasok tették, valamint a Federation of Laborban általános szokás, igy a tagság akarata ellenére a tiszt- viselőség szerződéseket tud kötni s egyik csoport szervezett munkást, a másik csoportnak a leverésére felhasználni, amint leginkább a vasutasok története bizonyította, mikor a gépészek bérharcát a szervezett fűtők segítségével leverték és viszont, mivel sokféle szervezetbe szervezkedtek, s külön-külön kötöttek szerződést," és igy külön-külön akartak sztrájkolni is, ami rendesen csak vesztességgel végződött.

Egy másik tanulság, hogy nem a kormányon levő emberekkel, társadalmi tudósokkal, technikusokkal és a leginkább érintett munkássággal tárgyalják meg a bérleszállitésra vonatkozó intézkedéseket, hanem a bankárok szövetségével s más pénzintézetek fejeivel, akiknek csak az a fontos, hogy 6—8 százalékos osztalékot kitudjanak préselni a vas- utakból is mint a múltban, nem törődnek azzal, hogy milyen nyomort hoz magával egy újabb bérlevágás.

A munkásságnak meg kell tanulni, hogy csak egy olyan szervezett védheti meg a nagyobb fokú kizsákmányolástól, mely egy munkás sérelmét az összmunkásság sérelmének tekinti, s a munkásság szervezett erejét nem adja át- egy néhány jól fizetett vezérnek, hanem a tagság kezeiben marad, s mikor szükségesnek látja, azt önvédelemre vagy támadásra akkor használja, hogy még ezen rendszerben is tiszteséges megélhetést tudjon magának biztositani, de

Mint egy óriási fekete folt terül el eme civilizált világ minden részében. Az emberiség azon rétege akik a világ kerekeit mozgásban tartják, akik előállítják a szükséges javakat, azok részére a legnagyobb nyomor, megvetés jut osztályrészül.

A történelem lapjai messze vissza vezetnek bennünket az elnyomatás terén és már Mózes idején nyomor, szenvedés volt a nincstelenek osztályának számára. Eme helyzet szülte meg Mózest aki az Ígéret földjére kívánta vezetni Egyptom elnyomott osztályát.

A biblia tanítása szerint Jézus életét adta a szegények megváltásáért, a nyomor megszüntetéséért a föld színén. Nagyon sokan Mózes és Jézus előtt, de még többen ő utánuk száműzettek, börtönbe vetettek, kivégeztettek mert a nyomor elleni harcra tanították a nincstelenek osztályát.

Mi is az a nyomor? Semmi egyébb mint az emberi élet szükségleteinek lakás, ruházat, élelem és a társadalmi élet egyébb élvezeteinek hiánya, amely nélkül nem lehet jólét, boldogság áz emberek számára.

Ma a bérrabszolgák milliói nyomorban szenvednek. Szerte a föld kerekségén, a profit rendszer tartja könyörtelen karmai között az élet szükségleteit, annak érdekei szabják meg számunkra az élet lehetőségét. A nyomor nem egyesekét, hanem egy egész osztályt, a termelők osztályát sújtja. Azt az osztályt amely éjjelt nappallá téve állítja elő az árukat a kizsákmányoló osztály profit vágyának enyhítésére.

Harminc, negyven millió az Egyesült Államok területén azoknak a száma, akik nyomor, szenvedés közepette tengetik életüket. A termelésből kizárt bérrabszolgák túlnyomó része tudatlanságának, szervezetlenségének áldozata. A termelésből ma kizárt bérrabszolgák végezték a társadalom nehéz, rögös, alapvető munkáit, amelyért nyomor, szenvedés, éhhalál jut számukra osztályrészül.

A társadalom kitagadottjai közül évente százezerek, milliók kényszerülnek életük fenntartása érdekében onnan venni ahol van. A magántulajdon szentségének a megsértése címén börtönbe zárják őket. A börtönöket és a nyomortanyák minden fajtáját a mi részünkre tartja fenn eme “civilizált” társadalom. Mi akik előállítjuk az élet javait, annak élvezetétől elvagyunk tiltva és ha a helyzet rákényszerit bennünket és hozzá nyúlunk, hogy éhen ne haljunk, megvetés,

leginkább arra, hogy az uj társadalmi rendszert megteremthesse miután ezt állandó támadások folytán megdöntötte.

Vi.

börtön sőt sok esetben halál vár ránk, vagy “becsületesen” — mint ahogyan nevezik a meg- hunyászkodókat — éhhalálra kárhoztatják.

Mi az oka a nyomornak, ma amikor ebben az országban az emberiség szükségleteit oly gyors tempóban képesek termelni, hogy nem százhúsz millió gyomrot, igényt lehetne kielégíteni, hanem Európa valamennyi népének igényeit ? A géprendszer, a termelés s a szétosztás eszközei oly tökéletesek, hogy Európa munkássága ünnepies hangulatban élhetne és minekünk sem kellene megerőltetni magunkat a termelés terén.

De mivel nem szükségletre, hanem haszonra termelünk, ennélfogva a kizsákmányoló osztály millió és millió bérrabszolgát lassú, borzalmas éhhalálra ítélve végez ki. A mai társadalom hibái ez, amelynek oka a termelés de legfőképpen az igazságtalan szétosztásban van.

Ennek a tarthatatlan helyzetnek az orvoslására van u.t és mód. Ideiglenesen a munkás- osztálynak arra kell törekednie, hogy a termelésből kirekesztett munkástársait vissza helyezze a termelés szinterére. Ez csak úgy történhet, ha a munkaidőt és munkanapot addig rövidítjük mig elérjük azt a fokot, ahol megszűnik a munkanélküliség.

Addig kell a béreket emelni, amig emberségesebb életmódhoz jutunk s ez nem lehetetlenség. Az osztályharcok története fényes bizonyíték rá, hogy a munkásosztálynak minden időben ki kellett vívnia, ki kellett harcolnia nehéz áldozatok árán, a rövidebb munkaidőt, a magasabb bért.

A régi héberek idején a nyomor és szenvedésen úgy igyekeztek változtatni, hogy amikor már tűrhetetlenné vált a helyzet vándorútra keltek és jobb, termőbb talajon telepedtek le. Krisztus a felebaráti szeretetet, a tűrést, szenvedést tanította és alamizsnát osztogatott. Mózes és Krisztus idejében, ezek az eszközök megfelelők lehettek.

Ma már haszontalanság vándorolni, alamizsnáért hason csúszni a kizsákmányoló osztály előtt. Az egyetlen u.t az egész emberek számára az osztálytudat a szervezkedés, gazdasági alapon az Egy Nagy Szervezet alapján az IWW-ban. És amint ezt tenni fogja a munkásosztály, eltűnik a föld színéről a fekete folt, a nyomor a szenvedés. Boldogság és jólét fog uralkodni. De ezért meg kell hoznunk azt az áldozatot, hogy saját érdekünkben szervezkedj ünk.

Azt mondja egy mese, hogy volt egyszer egy egér, amely a sajt gyárban éhen veszett. Mi azt hisszük, hogy az nem egér, hanem ember volt. Az egérnek van magához való esze.

INGYEN kapják a Naptárt, akik a Bérmunkásra EGY évre előfizetnek