Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-12-24 / 719. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1932 december 24. KARÁCSONYI PRÉDIKÁCIÓ “Én vagyok az Ut, az Igazság és az Élet.” Én vagyok az Ut! a felszabadulás útja, mely kivezet a rabság világából: az ut melyet bizalommal követ az élet küzdelmeiben meggyötört: az ut mely egyformán int mindazoknak, akik a gazsággal rosszakarattal, elnyomással vívott küzdelmükben alulmaradtak: az ut, mely a jóhoz és széphez vezet a békéhez a mai kétségbeejtő helyzet helyett a földi boldogsághoz az égi ma- laszt helyet mellyel hitegetnek bennünket és a földi pokol helyett mely ma osztályrészünk. Én vagyok az ut! Az egyenlőség útja. Aki egyszer erre az útra lépett, az előtt sok mindenféle válaszfal dől le egyszeriben. Ledől mindenekelőtt az a válaszfal, mely őt a más hitvallásuaktól elválasztja: az ő utitársai nem katholiku- sok, vagy protestánsok, mohamedánok vagy zsidók- Csak munkástársak. Ledől a nemzetiségi válaszfal: Az én utamon nem magyarok és osztrákok, nem németek és franciák, nem oroszok és japánok vándorolnak, csak munkástársak. Ledől a múlt és jelen minden válaszfala, a leszármazásé csak úgy mint a foglalkozásé, mert az én utamon elvész az a külömbség is, mely az egyik fajta és másik fajta tevékenység, vagy munka képviselői között van. Én vagyok az ut! A testvériség útja. Akik az én utamon összetalálkoznak, akik azon haladnak, a közös cél felé: testvérek. Testvérek a szenvedésben, testvérek a munkában, a harcban: kik valóban az én utamon haladnak, kik nem térnek le rejtett mellék utakra, azzal hitegetve magukat és másokat, hogy a célnál majd találkozunk, azok között nincs gyűlölködés. Csak testvéri érzés, a szolidaritás érzése. Közösek az ő érzelmeik, vágyaik, közös az ő szeretetük egymás iránt, lelkesedésük az eszméért, közös az ő harci készségük, forradalmi kedvük és gyűlöletük a közös ellenséggel szemben. Én vagyok az Ut! A jövő útja. A múltban vesző ösvény és a jelen nehezen taposott útja, melyet egyengettek __ nekünk töviskoronás királyok és meg- kancsukázott rabszolgák, bele- torkolik az én utamba a jövendő — fejlődés utjbaÉs e fejlődés végén szabad társadalomhoz, egyenlő polgárokhoz és testvéri viszonyba élő emberekhez jutunk. Én vagyok az Ut, mely elvezet az Igazsághoz és az Élethez: Az Ipari Demokrácia útja. Én vagyok az Igazság! Az én törvényem vett véget a kevesek uralmának, a sokak fölött, a sokak kizsákmányolásának a kevesek által. Bennem csúcsosodik minden jogosság és méltányosság, melyet minden korok nagyjai és bölcsei megálmodtak. Csak az az igazság' melyet én képviselek, lesz képes a bűnt, ajogtalanságot és méltánytalanságot kiirtani és ezek helyébe olyan állapotokat teremteni, melyek lehetővé teszik minden más ember jogának tiszteletben tartását és lehetővé teszik, hogy mindenkinek megadassák az, ami őt megilleti. Nincs más igazság rajtam kívül. Az én igazságom pedig igy hangzik: A munka gyümölcse a munkást illeti. Ez az én törvényem, ez az én jogom, ez az én Ítéletem. Nem uj igazság ez. Az 1932 év elején tartott értekezletek határozták el az 1933-as Bérmunkás naptárának a kiadását. Csak kevesen voltak, akik ellenezték a Naptár kiadását. Ezeket is a mozgalom szeretete irányította, mert úgy látták, hogy az egyre mélyülő nyomor, amely elsősorban a munkásokat sulyt- ja, nem ad módot a naptárok elhelyezésére. Az ellenzők között mozgalmunk philadelphiai csoportja volt a legsúlyosabb mert ott tekintélyes számú Bérmunkás olvasónk van és a magyarság száma is nagy. Sokan a nagyok közül, a bölcsek közül, a jók közül hirdették ezt az igazságot időtlen idők óta más más szavakkal. De mindezen szavaknak csak egy volt az értelme. Szigorú könyörtelen igazságot rejtettek magukban ezek a szavak: azt, hogy “Aki nem dolgozik, ne is egyék,” de viszont, hogy “méltó a munkás az ő bérére-” Ámde ha a mai világban körültekintünk azt látjuk, hogy aki henyél, az élvezi az élet minden javait, viszont aki dolgozik az koplal. És vannak farizeusok, akik ezt igazságnak csúfolják, akik szivükön viselik azt, hogy “Adassék meg Istennek ami az Istenné.” “Cézárnak ami a Cezárré” de a dolgozó emberfiával mitsem törődnek. Ezen áligazságok és féligazságok ellen emelem én A többség határozata folytán a Bérmunkás Naptára megjelent és a philadelphiai munkástársaink éppen olyar; lelkesedéssel fogtak a naptárak elhelyezéséhez mint ahol azért már a kezdetében lelkesedtek, sőt a küldött 150 naptárt már eladták és 50 naptárt még sürgősen kértek. A Bérmunkás ezidei Naptárával nagyarányú agitáció folyik szerte az országban és hisszük, hogy rövidesen jelenthetjük, hogy a Naptárunk minden egyes példánya elfogyott. fel szavamat hirdetve, hogy a munka gyümölcse a munkást illetti. Én vagyok az Igazság! Az éif szavam, a nép szava, az én akaratom, a nép akarata, az én igazságom, a nép igazsága. Nem a kevesek igazsága, hanem a sokaké, nem a ki- választottaké, hanem az összességé, nem a henyélőké, hanem a dolgozóké és termelőké. Azoké akik alkotnak, teremtenek és tartalmat adnak az Életnek. Az én igazságom az f élet igazsága. Én vagyok az élet a reményüket vesztett rabszolgáknak, csüggedt teherhordóknak, fásult kizsákmányoltaknak én vagyok a hite, a reménysége. A bányák sötétjébe, a gyárak fülsiketítő és agytompitó lármájában én hozok világosságot, én öntök életet. A lemondóba bizalmat varázslók, a megkötözöttett feloldozom, az emberiség sorsa felett kétségbeesetteket uj életre keltem. Uj • célokat mutatok nekik. Jobbakat és szebbeket. Célokat aminőkért eddig még nem küzdöttek s amelyeknek megvalósulása uj életet lehel az embe- ! riségbe, nemesebbet, tartalma- ! sabbat, az eddiginél magasz- I tosabbat. A mai világ halálos berende- I zései, nagybeteg intézményei, j enyészetet lehelő felfogásai j közepeit, úgy jelennek meg, mint az emberiség feltámadá- j sának hirdetője, mint egy uj I korszak prófétája, amelyben j és amelyért érdemes élni, ahol nem hoznak majd millió és millió emberáldozatot egyéni, önző érdekeknek, ahol valamennyi egyért él és egy valamennyiért. És ez az uj élet nem a menyek országában vár ránk, hanem itt a földön, nem az egyes embereknek kell meg- halniok, hogy egy uj életre feltámadjanak, hanem ennek a mai társadalmi rendnek kell meg halnia, hogy a földi paradicsom minden ember számára meg legyen valósítható. Ne kecsegtessenek bennünket hiú próféták a túlvilággal, halál utáni feltámadással, örök üdvösséggel, ha megszűnünk élni. Az üdvösség csak az életben lehet. Az élet pedig szabad munkát és szabad cselekvést jelent. És ezt az életet már itt a földön lehet megvalósítani, ez az Ipari Demokrácia. Mert nincs az életnek, szabadságnak és boldogságnak biztosabb záloga, mint az Ipari Demokrácia. Az Ipari Demokrácia jelenti az Életet a halálragázoltak- nak, az Igazságot az elnyomottaknak, az Utat az utta- lanoknak. ő az Ut, az Igazság és az Élet! ÉBREDJ! Véres arccal kelt a nap világa, Szilaj szélvész töri meg sugarát, Moly a földről zug fel a magasba, Hogy romba döntse a tőke templomát! Ébredj végre nehéz álmaidból, Te meggyötört, árva proletár! Nem volt elég a kínzó nyomorból? Nem tört még meg eléggé a gyár? Mig arcod sápadt, tested rongy fedi, Gyermeked éhes — kenyérért könyörög. De nincs kenyér, bár vón’ ki megszegi, És kenyér helyett a fegyver dörög. Mint tenger áradat rohanj előre, Gázolj le mindent, mi utadban áll! Hadd folyjon a zsarnok undok vére! Ne tartson vissza millió halál! És ha eljön győzedelmiink napja, Ha nem lesz már nyomor a föld tekén. Ha nem leszünk a zsarnokok rabja, örök napsugár lesz majd jövőnk egén!! GLÜCK JENŐ. Sürgősen kérünk még 50 Naptárt Az igazi öntudatosság megnyilvánulása. Megszerezte-e már a Bérmunkás 1933-as Naptárát?
