Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-26 / 715. szám
1932 november 26. BÉRMUNKÁS 5 oldal Amit a munkásnak tudni kell A testvéri szeretett városa AZ IWW SZEMÜVEGÉN NÉZVE AZ ESEMÉNYEKET Az osztályharc és a munkásság kötelessége Irta: SZABADY ISTVÁN. A Modern Industrializmus cimü cikkben kimutattuk, hogy ha mindazon nyomorúságot, erkölcsi és gazdasági le- züllést és az egész emberiségre váró világkatasztrófát a társadalom legtöbbet szenvedő része: a munkásosztály, elakarja kerülni, illetve elhárítani, akkor késedelem nélkül az osztályharc terére kell lépnie és minden igyekezetével törekednie kell, hogy e harcot a legmegfelelőbb területen, céltudatos szellemi felkészültséggel és harci készséggel sikerre vigye. Mi az osztályharc? A vagyonosok és vagyontalanok, a bérmunkások és tőkések között lévő osztályellentéteknek és a termelésben, valamint a javak szétosztásában uralkodó esztelen fonákságnak a terméke. Tehát nem egyének önkényes kitalálása, hanem szigorúan vett gazdasági érdekellentétekből fakadó jelenség. Minden eddigi társadalmi rendszernek meg voltak a maga osztályharcai. Uralkodók és alattvalók, ur és rabszolga, jobbágy és földesur, birtokos és birtoktalan, bérmunkás és tőkés állandóan küzdöttek előnyösebb gazdasági érdekekért. Egyik oldalon a javak termelői, a másikon a javak elsajátitói állanak. Tehát az osztályharc a gazdasági viszonyokból eredő társadalmi küzdelem. Osztályharcnak nevezzük azért, mert a vagyonosok mint a javak tulajdonosai osztály- érdekeket védenek, a termelő bérmunkások, kik sem a termelés eszközeit, sem a termelt javakat nem birtokolják, az ezek felett való rendelkezésért, mint osztály érdekért, küzdenek. Tehát a vagyonososztály gazdasági helyzetének megtartására, a munkásosztály gazdasági helyzetének megváltoztatására törekszik. Minden történelmi korszak társadalmi harcainak formáit, a kor uralkodó gazdasági viszonyai szabják meg. A feltörekvő osztálynak mindég alkalmazkodnia kell harcaiban, a gazdasági viszonyok megváltoztatására legalkalmasabb harcitér — és módhoz, céljait csak ezek szemelőtt tartásával közelítheti meg. Amilyen mértékben érvényesül akarata a termelés és szétosztás menetében, olyan mértékben változnak meg a társadalom er-' kölcsi, politikai, tudományos és művészeti szokásai; olyan mértékben változik meg a munkásosztály gazdasági viszonya is a társadalom más osztályaival szemben. Tehát, hogy e változás, a régi társadalmirendszer erkölcsi, tudományos, művészeti szokásaival szemben értékesebb legyen, a munkásosztálynak már most készülnie kell, hogy magát szellemileg úgy fejlesz- sze, hogy a jelen kapitalista rendszer minden, társadalmilag káros kinövései helyett, tökéleteset tudjon adni. Le kell vetnie mindazon szokásokat, erkölcsöt, mellyel e rendszer felruházta. Minél több szál köti az uralkodó osztályok gondolkodásához, jóról, rosszról, erkölcsről stb. annál nehezebb lesz, nemcsak az uj rendszerre való átmenet, hanem a célért való küzdelem útja, mely annál több áldozatot követel, mi nél kevesebb a harcosok táborában a szellemi képzettség. A munkásosztálynak idejében, lelkileg hozzá kell alkalmazkodnia az uj társadalmi rendszerhez. A lehető legtökéletesebben ki kell fejleszteni magában az osztályharcos öntudatot, az osztályszolidaritás érzetét, a társadalommal szembeni felelősége tudatát. Ne számítson az uralkodó osztály jó szivére, ne sokat adjon az ajándékozott reformokra, csak ha harcierejének latbavetésével kény- szeritette ki azokat. Az önerőbe vetett hit legyen a vallása. Minden cselekedetén az osztályharc és osztályszolidaritásból fakadó nemes megértésnek fénye ragyogjon. Szükséges, hogy a munkásságnak ne csak óhaja, hanem elszánt akarata legyen e rendszerből való kiszabadulás ; legyen meg benne a harci és áldozatkészség, ne nyugtassa meg az a tudat, hogy eleget tesz osztálykötelességének, ha időnként néhány centet áldoz a harc céljaira. A harcban cselekvő részt kell vennie. A Világ Iparimunkás Szervezete (az IWW) a gazdaságirendszer terméke. Egyrészt a termelő munkásság nevelője, osztályszervezete és a jövője társadalom embriója. E szervezet, mint a mai termelési rendszer szülötte ,az az intézmény, melyben a bérmunkásosztálynak szervezkednie kell, hogy a jövő társadalom kiépítésére alkalmas nevelésbe részesüljön, a mindennapi harcokra erőt szervezzen és végre maPhiladelphia egyik nevezetes parkjának homlokzatán épült fel egy 20 millió dolláros művészeti muzeum. Eme épület egy valóságos mestermü. Régi görög mintára épült s számtalan szökő kutjai magasba lö- velik a vizet. Élvezetett nyújtanak azon keveseknek akik naponként drága limozinjaikkal elvágtat- nak előtte. Eme mestermünek, ennek a művészi alkotásnak a háta mögött elhagyatott pos- vány van, amelyet egy bűzös, olajos vizű folyó választ el. Újságírás (Amerikának egyik legöregebb és legkedveltebb zsurnalisztája kit kollégái egy banketten ünnepeltek az alanti szavakkal lepte meg tisztelőit.) Niíncs Amerikában független újság ha csak kis városokban, községekben elvétve nem akad egy-egy. Ezt tudják önök és én is tudom. Nincsen önök között egy sem aki meg merné írni becsületes véleményét s ha önök megpróbálnák ezt tenni, önök tudják, hogy az sohasem látna nyomdafestéket. Nekem a lap amelynél dolgozom, nagy összeget fizet he- tenkint őszinte véleményem elfojtásáért — mások önök közül szintén hasonló összegeket kapnak hasonló dolgokért — és bárki válalkoznék önök közül olyan bolondságra, hogy őszintén ir, holnap már az utcán volna munka után nézve. Nekünk zsurnalisztáknak, az igazság rombolása a dolgunk. Hazudni kifelé, ferdíteni, rágalmazni, leborulni a pénzisten lábainál s eladni fajunk, országunk a mindennapi kenyérért. Önök tudják ezt és én is tudom. Minő bornirtság tehát tósz- tokat zengeni a “Független Ujság”-ról. A gazdagoknak a kulisszák mögötti eszközei vagyunk. Paprikajancsik! ők rángatják a zsinórt, s mi táncolunk. Tálentumunk lehetőségeink, életünk mind-mind a mások tulajdona. Intellektuális prostituáltak vagyunk. centért az ismere- tek és tudományok tárházát szerzi meg az 1933-ik évre szóló Bérmunkás Naptárával gát a kapitalista kizsákmányolás alól felszabadítása. A legelső munkás kötelesség e szervezet tagjává lenni. Ez a folyó oly piszkos, oly bűzös, hogy abban semmiféle hal nem él meg és ennek a fo- lyónak a partján százával, ezrével laknak a társadalom ki- tagadotjai és szívják magukba a folyó, a posvány emberölő illatát. Philadelphia Amerika egyik legöregebb városa. Ebben a városban hirdetnék ki 1776-ban Amerika népének szabadságát, felszabadulását az angol járom alól. Azóta ebből a szabadságból nem maradt más a munkásosztály számára mint a július 4-kének a kényszer ünneplése. Ebben a “nemes” városban a nincstelen és kitagadott bér- rabszojgák részére teljesen díjmentesen két épületeit tartanak fenn, az egyik a téli lakásaik a Hamilton és 18-ik utcán levő hatalmas épület amely ezelőtt a Baldwin Locomotive társaság műhelyei voltak. A nyaralójuk ezeknek a szerencsétleneknek a bűzös folyó mentén a művészeti muzeum mögött terül el. A város “boldogabb” kiragadott bérrabszolgáinak részére, akiknek “saját” lakásaik vannak a város segélyző intézetet tart fenn. Rövid gyalogolás után a park mentén elérünk a segély bizottság irodájához, ahol a látványosság megrendítő. Lerongyolódott férfiak, nők, mezítlábas gyermekek ezrével tolonganak segélyért esdekelve az iroda * előtt. Az alkalmazottak naponta nem képesek több mint 1.500—1.700 nincstelen bérrabszolga sorsát meghal- gatni s a legtöbbjének egy kártyát adnak,, hogy egy, két hét múlva ismét jelentkezzenek. Az elmúlt napokban egy fiatal anya az éhség kínjaitól elájult amint kihallgatásra várakozott s amikor magához tért kapott egy kártyát, amelyen az állt, hogy tiz nap múlva jelentkezzen kihallgatásra. Philadelphia kitagadott, nincs télén bérrabszolgáinak alamizsna fejében havonta 350 ezer dollárt engedélyez a kizsákmányoló osztály. A fent említett téli menedékhely költségei havonta százezer dollárt emésztenek fel, a fennmaradt 250 ezer dollár nem elégséges 20 ezer család eltartására. Philadelphiában ma 60 ezer család van akiknek valamennyije azonnali segélyre vannak utalva. A kizsákmányoló osztály profit rendszere csődöt mondott, alamizsna rendszerével egyetemben. A munkásosztálynak történelmi hivatása, hogy megszervezze erejét a kizsákmányoló osztály elleni harcra. Amint a bérrabszolgák milliói osztálytudatra ébrednek és kiépítik osztályszervezetüket az Egy Nagy Szervezet alapján, megszűnik a nyomor a szenvedés és helyét a boldogság társadalma az Ipari Demokrácia tölti be. Vegyen részt az előfizetési versenyben
