Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)
1932-11-26 / 715. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 26. Jótékonyság Minden olyan polgári intézményt mely a szegények sorsán akar enyhíteni, nemcsak jótékonyságnak, hanem egy- szersmint a felebaráti szeretet és nagylelkűség megnyilatkozása gyanánt is szeretnek feltüntetni. Felebaráti szeretetnek és ne- meslelküségből fakadónak tüntetik fel a jótékonyságot és sajnos szomorúan kell hallani gyakran még a munkásosztály széles rétegeiben is különösen ez idő szerint, hogy milyen áldásos minden jótékony egyesület, mely nagy nyomorúságunkban segedelmet nyújt. Hálálkodással halmozzák el az örök jólétben dúskáló kapitalistákat a tudatlanok, kiknek a jótékonyság morzsáin megái a gondolatuk. De akik mélyebben elmélkednek köny- nyen reá jönnek, hogy a jótékonyság épp úgy megvetendő, mint a leghitványabb koldus alamizsna. Nem akarunk e helyen a jótékonyság eredetével foglalkozni, annyit azonban szükségesnek látunk megemlíteni, hogy a jótékonyság könyöradomány, alamizsna, jutalom a magán- tulajdon méhében fogantatott s egy időben született meg az osztályokkal. Csak miután az emberek egymástól mint az ur és szolga külömböztettek meg, jöttek létre oly dolgok melyek az emberek helyzete, módja és rangjuk külömbségéből alakultak ki. Hogy ezen állításunkat kellő világításban láthassuk vessünk egy pillantást az ember fejlettségének azon alacsony fokára, midőn még mint állatember élt és szerezte meg szükséges táplálékát, midőn még karjának minden mozdulata önmagáért történt; Létfentartási ösztönétől űzet ve szabadon járta be a reá nézve kedvezőbb telepeket s lét- fentartása érdekében szembe- szált minden útjába eső akadályai. Nem élt-e szabadabb és boldogabb életet a modern emberpél? Erre a felelet nem lehet más mint az hogy: szabadabban élt mindaddig, mig fejlődésének egy későbbi idejében a kényszerítő körülmények hatása alatt társas életet nem kezdett, mely egyrészt haladásának előnyére, másrészt emberi szabadságának hátrányára vált. Nem sok idő telt el, mig két csoportra tagozódtak az emberek és következett az elnyomottak golgotája. A két csoport közül az egyikbe a gyengék, a másikba az erősek tartoztak, kik ügyességük de leginkább ravaszságukkal tűntek ki, akik elhatalmasodva, csakhamar az előbbieket hódolatra, munkára és megalázkodá'sjra kény szeritették. Mig az elnyomottak csak kiszabott napi táplálékot kaptak addig a semmittevők eltulajdonították a szolgák munkájának gyümölcsét. Kínzás, megölés várt az elégedetlenekre, vagy ellenszegülőkre. Ez az állati brutalitás, eredményesnek bizonyult, sőt oly elrettentő hatással volt az elnyomottakra, hogy eb-hűséggel hajtottak végre minden parancsot. Az öregek beletörődtek rabsorsukba. Az újszülött csecsemő már mint jövő rabszolga sarj látott napvilágot. Máskép nem is lehetett. Rab anyának az emlőjén csak rab gyermek nevelődhetett. Az isten feltalálása előtt nehezebb feladat volt a rabszolga nevelés, de az isten nagyot könnyített a kiváltságos csoporton, mert minden panasznál, jajszónál az istenre hivatkoztak, mig végre a szerencsétlen páriák elhitték és azzal álltatták önmagukat, hogy isteni gonviselés rendelése az ő rabszolga sorsuk. Ilyen kedvező körülmények alakulásával álott elő a magánvagyon, vagyis a tőke, mely ezer és ezerszer megtöbbszö- rösödve uralja ma az egész földet. A felsoroltakból kitűnik, hogy az elnyomó osztály milyen utón és módon lett birtokosává a tőkének. Ha most valaki azt szeretné tudni, hogy mi a külömbség a régi és a mai uralkodó osztályok között, minden habozás nélkül kimondhatjuk, hogy köztük semmi különbség nincsen. Azok elnyomók voltak a maguk vad és egyszerű szokásuk szerint, emezek elnyomók modern szokások szerint. Tehát eszközökben, formában teljesen eltérnek egymástól, de célban egy és ugyanaz mind a kettő. Ha a legvadabb, legragadozóbb állat gondolkodni tudna, még az is csodálkozna a teremtés olyen koronáján. Hát vájjon te munkás ki gondolkodni tudó lény vagy, mikor gondolkodói már? A szolgaság jármát meddig húzod még? Meddig hagyod elrabolni munkád gyümölcsét ? Meddig elégszel meg si’ány könyöradomány okkal, jótékonysággal, koldusalamizsnával ? Te, aki mindent megteremtesz aki a bőség asztalát megtéríted, minden jóval s még sem mersz róla venni, hanem alatta húzod meg magad s vársz mig a herék könyörü- letből ledobnak arról néhány morzsát. Pirulj — munkás — gyávaságod miat. Pirulj és emelkedj fel a földről. Tekints körül! Mindent amit látsz: virágzó városok, nagy müvek, minden a te müved, a te munkád eredménye. Mind a meg nem fizetett munkádnak gyümölcséből lett, a te kérges tenyered bizonyítja ezt. A legkisebb szerszámtól, a legmodernebb gépig, minden a köznek alkotása, tehát tulajdona. Ennek olyan jogos a visszavétele, mint amilyen jogtalan volt a kisajátítása. De hogy ezt visszavehessük mindannyiunk erejére szükség van nemi, faji és vallási külömbség nélkül. Minden munkásnak kötelessége, kivenni részét a felszabadulásért vívott nagy küzdelemből. Munkások! Halljátok már hivó szavunkat. Hiszen mindnyájan testvérek vagyunk elnyomatásban, szenvedésben: testvéresülnünk kell egy boldogabb jvő kivivására is. Akik nem akarnak táborunkba jönni ma, azoknak el kell jönniök holnap. El kell jönniök, mert végre ide fog hajtani mindenkit, a mindinkább tűrhetetlenebbé váló nyomor s az öntudatra ébredés. Mindenkinek utálni kell a kapitalisták garázdálkodását, s megvetni minden intézményükét, adományaikat. Aki tudni akarja tudhatja, hogy amidőn a tőkés adakozik, legyen bármilyen az adakozás módja, mérve és neme, nem az a tulajdonképpeni cél, hogy az elaggottat, özvegyet nyomorától megmentse, vagy az éhező árva gyermek könnyeit felszáritsa, hanem az, hogy rodhadt lelkét a hazug polgári újságok hasábjain mint puritán nemes lelket tüntve fel, jótékony tettét feldicsőitve olvassa a félbolond világ. Munkástestvérek! örökös szolgaságban akartok-e maradni, avagy testvéries együttműködéssel az egyettemes testvériség világát kívánjátok-e elérni? Ha az utóbbit választjátok, akkor: fel! Kiontott zászlónk harcra hiv. Harcolnunk kell mindaddig mig a kapitalisztikus termelési rendszer végső órája el nem érkezik s vele együtt a prostituált közélet napjai le nem ál- dozik. Harcolnunk kell mindaddig mig munkánknak teljes gyümölcsét nem élvezhetjük. Ha mindnyájan harcolunk: biztos lesz a győzelem. Akié a harc azé a — diadal! A nyomdász ipar fejlődése Guttenbergh kézi nyomda prését felváltotta a könyom- dászat s azt felváltotta a gép. A kezdet elején kézzel és lábbal hajtó gépeken nyomtattak később gőz, gáz majd a fejlődés meghozta a villany erőre berendezett nyomda gépet. Amint a gép fejlődött ugyan oly mederben tüntette el a láb vagy kézzel hajtó gépeket. Alig másfél évtizeddel ezelőtt az automatikus nyomó gépek csak kisebb munkákra vagy kizárólagosan újság nyomásra voltak berendezve. Ma a nyomdászát minden terén automatikus gépek végzik , a munka óriási részét. Alig egy-két esztendővel ezelőtt az uj ságok .fe- hérpapirra fekete nyomásban jelentek meg. Ma a nagy kapitalista lapok — szinte észrevétlenül az olvasók számára — három szinban jelennek meg. Néhány évvel ezelőtt órán ként 40—50 ezer 24—32 oldalas lapot nyomtak. Ma 48—02 oldalas lapot állítanak elő színezett nyomoásban óránként 100—150 ezer példányban. Hihetetlen gyorsasággal dolgoznak. De nem csak a nyomás terén, hanem a nyomdászat minden ágában roppant haladás állott be. A kézi szedő nehéz idegtörő munkáját felváltotta a gépszedés, az öntés. De mindezeket felülmúlja azon legújabb találmány amelyet a nyomdászat villanyos szemének neveztek el. Ezen villanyos szem a nyomdászatban újabb forradalmat okozott és 14 fontos szolgálatot végez. Helyete- siti a gépmestert, a gépszedőt a vésnököt, a színek pontos elkészítésére alkalmas és biztonsági szempontból több helyen alkalmazható meglepő eredménnyel. A villanyos nyomdász szem, egy olyan készülék amely gépírásos papírlapról minden tévedés nélkül szedi a sorokat a szedőgépen automatikusan. Az újság nyomó gépek, amelyek szédítő gyorsasággal szaladnak minden emberi kéz beavatkozása nélkül amint a körben szaladó újságpapír elszakad, abban a pillanatban a gép megái. De még ennél nagyobb csodát is miivel a villamos szem. A nyomdászatban használandó kliséket hihetetlen gyorsasággal vési s minden marró méreg nélkül. Az egyszínű nyomásra használandó klisék négyzet hüvelykje 1 centbe kerül a háromszinü nyomásra használandók négyzet hüvelykje 5 centbe. A villamos szem percenként 10 négyzet hüvelyk nagyságú munkát végez el. Bámulatos haladás a termelés minden terén és eme haladás közepette a munkásosztály rettenetes helyzetben tengődik. Egy-egy érzéktelen gép 25— 50—100 ember munkáját veszi el és azok szervezetlenségük vagy rosszul szervezettségük folytán az éhalál karmai között pusztulnak el. A munkás- osztály ma már képtelen oly mederben harcolni a munkaidő rövidítése érdekében, mint amilyen mederben a géprendszer fejlődik. Ennélfogva minden erejével arra kell törekednie, hogy minél gyorsabban kiépítse osztályszervezetét az Egy Nagy Szervezetet, amelyen keresztül birtokába juthat az iparok a termelő és szétosztás hatalmasan kifejlődött eszközeinek. Amig a munkásosztály ezt nem teszi addig a folytonos munkanélküliségre, éhalálra van kárhoztatva. A munkásosztály ipari szabadságát csak a munkások osztály szervezete teremtheti meg. A chicagói IWW tagjai 1932 december 11-től 18-ig az IWW Hall-ban 1618 W Madison st. nagy szabású BAZÁRT rendeznek. A jövedelem az Industrial Worker javára lesz fordítva. Műsor lesz minden este. Kérjük a munkástársakat vegyenek részt ezen a bazáron.
