Bérmunkás, 1932. július-december (20. évfolyam, 694-720. szám)

1932-11-26 / 715. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1932 november 26. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ......................$2 IO One Year .......................$2.00 Félévre ........................... l.v 0 Six Months .................. 1.00 Egyes szám ára .......... 5o Single Copy ................ 5c Csomagos rendelésnél 3c Bundle Orders ............ 3c Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S.S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8623, Buckeye Rd., Cleveland, O. Application for transfer of second-class entry from New York, N. Y. to Cleveland, Ohio pending Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS___________OF THE WORLD Megemlékezés mártírjainkról November hónapja a munkásmozgalom amerikai történeté­ben számos mártír halálának évfordulója. A feltörekvő mun­kásosztály haraca az elnyomók ellen minden évben nagyobb erő­vel bontakozik ki és ez a harc nagy áldozattal jár. A kapitalista osztály mintha szándékosan november hónapját választaná megtorlásul, legjobbjaink ebben a hónapban estek áldozatul a munkásosztály szabadságra törekvését a legkegyetlenebb te- rorral elnyomni szándékozó bosszúnak. A nyolc órás munkanap előharcosait — Spies, Parsons, Eng­le, és Fishert — 1887 nov. 11-én végezték ki Chicagóban. Joe Hill az IWW tagját, akit Amerikaszerte ismernek da­lairól 1915 nov. 19-én végeztek ki South Lake Cityben. 1916 nov. 5-én véres mészárlás színhelye volt Everett, ahol az IWW szólásszabadság harcban részt venni igyekvő mun­kásokat sortüzzel fogadták a lumber bárók bérencei és köziilök többen életüket veszítették a harcban. 1919 nov 11-én lincselték meg Wesley Everest-et, Centrá- liában, aki társaival egyetemben védelmezte az IWW helyisé­get a lerombolni szándékozó csőcselékkel szemben. A colorádói bányászsztrájk folyamán sok kegyetlenséget álltak ki a sztrájkolok és családjaik, de a legvadállatiasabb mé­szárlás 1927 nov. 21-én a columbinei bánya előtt történt, ahol a fegyveres őrök sortüze oltotta ki Istenes János magyar szárma­zású bányász életét is. Az osztályharc útja göröngyös. Amerre elhalad, az eleset­tek emlékoszlopai jelzik azon kegyetlenségeket! melyekkel a munkásosztály felszabadulási harca jár. Midőn egy pillanatra megállunk, hogy mártírjaink emlékoszlopait megkoszorúzzuk, egyszersmind fogadalmat teszünk arra, hogy a harcot, melyben ők életüket veszítették, tovább visszük a végső győzelemig. Az évek múlnak; táborunk növekszik és harcos szellemei­tek emléke tüzeli a harcosokat. Mi nem felejtünk! Mit írjunk és hogyan E lap olvasói előtt ismeretes az, hogy a “Bérmunkást” nem magas fizetésű szerkesztők írják, hanem a gyakorlati ta­pasztalattal rendelkező és műveltségűket a mindennapi robot után nagy fáradsággal szerzett bérmunkások. A “Bérmunkás” nincs magas nyelvezettel megírva, mert hasábjai nem a szórakozásra vannak szánva; ezt- csak annyiban szolgálja, amenyit a mindennapi életből merített tapasztalatok­nak leirásía nyújthat. A “Bérmunkás” nem azoknak íródik, akik a szépirodalmi termékeket hajszolják, hanem azon munkás embereknek, akik­nek tanításra van szükségük. Azoknak íródik a “Bérmunkás” elsősorban, akik a mindennapi robottól, vagy mint a jelenben oly nagyszámmal levő munkanélküli, a munkakereséstől elfá- sulvá, nem a szépirodalom után kutatnak, és nem képesek a magas tudományos fejtegetéseket megemészteni. Azoknak Író­dik a “Bérmunkás” elsősorban, akiket az érdekel, hogy mi tör­ténik az egyes városok munkapiacain, az ipartelepeken, a vas­öntödékben, az acél olvasztókban, a bányavidékeken, az építke­zésnél, az automobil gyáarakban és mindazokon a helyeken, ahol a munkásság az életfenntartásához szükséges javakat ter­meli, de amelyből a termelőknek jut a legkevesebb. A “Bér­munkás” azon millióknak íródik, akik a nyomor mocsarában fetrengve nem látnak kivezető utat és elcsüggedve, minden re­ményt feladva már semmivel sem látszanak törődni. Kik írjanak a “Bérmunkás”-ba, mit és hogyan? A “Bérmunkást” azoknak a munkásoknak kell megírni, akik a gyárakba, bányákba, vasutaknál és mindenhol ott van­nak, ahol a termelés történik. Akik ott vannak a még dolgozók és ott vannak a munkanélküli munkások között, mert azok tud­ják legjoban, hogy mi fáj és azok tudják, hogy mi a gyógy ir e fájdalomra. A “Bérmunkás” hasábjai mindenki előtt nyit­va álnanak, aki a nevelés terén képességet érez. írják meg a munkások az ipartelepekről, a bányavidékekről, hogy mi tör­ténik ott? Ha bármilyen mozgolódás van, Írják meg, mert Chi­cagóban akarják tudni, hogy mi történik, Morgantown, vagy Avellában, Martins Ferriben akarják tudni, hogy mi történik New Yorkban, vagy Philadephiában és viszont. Minden, a munkásságot érdeklő ügy számára hely van la­punkban és mindenki tartsa kötelességének minden felszólítás nélkül ily eseményekről lapunkat értesíteni. Nem szükséges ha­sábokra terjedő hirt, vagy értekezéseket irni, sőt arra kérjük íróinkat, hogy rövidek legyenek. Hirek 10-től 50 sorig terjed­jenek és a terjedelmesség helyett nagyobb gond fordítandó az értelemre. A mondatok rövidek legyenek és használjuk a mon­datokat elválasztó pont és nagybetűket. A legnagyobb figyelmet az értelmességre fordítsuk és a mennyiség csak másodrangu fontosságú legyen. A Központi lapbizottság nem tudhatja, hogy mi történik New Yorkban, Philadephiában, Zeiglerben, Chicagóban, St. Louisban, Uniontownban, Detroitban, Springfielden és a sok ezer más városban levő ipartelepeken és bányavidéken, hacsak erről az ott levők nem értesítik. Minden irni-olvasni tudó munkás meg tudja ezt tenni, ha egy kevés akarat van és a fen­ti utasítást figyelembe veszi. Ha ezt valamenyien megtesszük, csak akkor lehet lapunk a legváltozatosabb, a hirek tekintetében a legmegbízhatóbb és az olvasók által a legkedveltebb lap. A “Bérmunkás” a munkások lapja, mert munkások Írják és munkásoknak Írják. Prosperitás A kizsákmányoló osztály szócsövei annyira hangoztat­ják a prosperitás elérkezését, hogy már igen sok bérrabszol­ga, akiknek a nyelvük az éh­ségtől arasztnyira kilóg is kez­dik már elhinni. Nem veszik, vagy nem akarják észre ven­ni, hogy az csak félrevezetés és semmi más. 1932 október hónapban Illinois állam Cook megyéjében 1347 épület került árverésre 55 millió 969 dollár értékben. Ugyan ezen év szep­tember havában 1449 épület 60 millió304 ezer 535 dollár érték­ben 1931 október havában az elárverezett házak száma 1179 volt. 1932 első tiz hónapjában 17 ezer 486 épületet árverez­tek el Cook megyében melyek­nek értéke 748 millió 566 ezer 363 dollár értékű vagyon volt képviselve. Eme árveréseken a mindenéből kifosztott bérrab­szolgák szenvedték a legna­gyobb csapásokat. Életükön át összekupogatott dollárjaikon házat vettek s ma amikor már annak jó részét letörlesztették munkanélkülivé váltak, képte­lenek fizetni és az öregnapja­ikra szánt hajlék vissza ván­dorol havonta ezrével, évente tízezrével egy-egy megyében, egy-egy nagyobb városban a kizsákmányoló osztály birto­kába. Ez a jutalma a munkás- osztály hiszékenységének, szer­vezetlenségének. Az egyedüli üdvös befekte­tés a munkásosztály számára, hogy életén át emberhez niél- tóan élhessen a szervezkedés. Azon összeg amelyet az Egy Nagy Szervezet építésére ál­dozunk az egyetlen üdvös be­fektetés amelynek eredményét nem a kizsákmányoló osztály fogja élvezni, hanem a világ termelő osztálya. Az Egy Nagy Szervezeten keresztül nem egy viskónak, hanem az egész vi­lágnak jutunk birtokába. GÖMBÖS tábornok mint mi­niszterelnök, kijelentette munkanélküli segélyt nem, de munkát ad mindenkinek. ELVINY1LATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve. sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép. telenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyes növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó, másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérhar­cok esetén egymást verik le. A s akszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépitett szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát, bármikor« ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ^Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’* ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrend­szerrel !” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa* a termelést akkor, amikof a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom