Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)

1932-01-30 / 672. szám

Január 30 BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN ONNAN ÍRTA: 12557. Számú TAG A bolsheviki aranyak Az elmúlt esztendőben ke­rek 15 millió értékű arany ér­kezett Szoviet Oroszországból, mely összeget az International Harvester Co. vette fel, mező­gazdasági gépek szállítása fe­jében, mint azt a Barrons Finan cial Weekly Írja. Ezen összeg vétele a mai viszonyok között megerősitője azon társaságok pénzállományainak, akik érde­kelve vannak az 1931 -iki eszten­dőben Oroszországtól fel vett összegeket átvenni, hogy azzal saját mérlegüket hozzák rendbe és az osztalékok kifizetését ál­tala biztosítsák.” Szegény kapitalizmus! Orosz országnak kell lehetővé tenni, hogy amerikában osztalékot tudjanak fizetni. Igen, az ame­rikai farmerok óriási többsége képtelen a vásárolt farmmeg­munkáló gépekre törleszteni, melynek előlege felyében oda­adta lovát, igás jószágait s a munkást megtakarító gépekkel dolgozta meg földjeit. Hatalmas nagy termésre tett szert, amely teljesen tönkre tette a farmert, mert a bőséges termés folytán a befektetett összeg mennyisé­génél, jóval alul kínálják mun­kájuknak gyümölcsét és igy az amerikai farmer fizetés kép­telenné vált. A Harvester Trust pedig képtelen a követelést ko- lektálni. Az orosz aranyak men­tették meg őket is, hogy évi zárlatuk nem mutat millió dol­láros veszteségeket. A Harves­ter Trust az évben több mint 200 millió dolláros szerződést csinált mezőgazdasági gépek­ben Oroszországgal. Nem tö­rődik azzal a kapitalizmus, hogy honnan jön a pénz, nála a pénz nek nincs szaga. Ma az egész világon óriási nagy mennyiségű rendelést tartanak úgy az euró­pai, mint az Egyesült Államok kapitalistái kezeik között. Azt tartják ha a bolseviki kormány támogatja az omladozó kapita­lizmust rendeléseivel, aranyával, miért ne fogadnák ők azt el, éppen ma, amikor bajban van­nak és anyagi összeomlás előtt állanak. Oroszország kormánya tanulhatott volna az amerikai kapitalizmus csalafintaságából, amikor a fürészmalmi és erdei megmunkáló gépekkel elárasz­totta oroszországot.Amikor az ezen gépekkel termelt deszka, (lumber) az amerikai piacra ke­rült, mily nagy volt a felhábo­rodás, mindjárt óvó intézkedé­seket tettek, hogy ez újból elő ne forduljon, ugyan igy tör­tént a felesleges orosz búza pi­acra vetésével is. Az orosz damplingnak tulaj­donították az amerikai farme­rek csődjét. Az idén nem volt orosz dumpling, és háromszor annyi farmer szökött meg a sa­játjának hitt farmjáról, mint bármely évben azelőtt. Amerika nem ismeri el az orosz kor­mányt politikai téren, mig a gazdasági téren a legnagyobb egyetértésben vannak amig az egymás érdekeit nem sértik. Nem Hoover vagy a washing­toni politikusok azok, akik nem ismerik el őket, ennél sokkalta hatalmasabb erő, a Morganék ereje áll útjában az elismerés­nek. Ha Morganéknak sike­rülne egy hatalmas kölcsönt sózni az országra, mellyel visz- sza fizetnék a Morganék által Kerenszky, Kolcsak, Denikin, Wrangel, stb. részére kölcsön­zött összegeket, akkor elismer­nék őket, mint politikai ténye­zőket is. Ez az egyetlen ok és nem az, hogy Oroszország a kommunizmus felé kacsintgat. Csökken-e a kapitalizmus vá­sárló ereje? Az 1930-ik esztendő, amely teljes egészében nagy pangáson ment keresztül, mely miatt az Egyesült Államokban a behoza­tal 40 százalékkal esett, de ez csak a szükséges árucikkekre vonatkozik. Ugyan e jelentés­ben látjuk, hogy a gyémánt csak 20 százalékkal esett az előtte való esztendő behozatalá­nál. Vagyis a kizsákmányoló osztály 20 százalékkal kevesebb gyémántot vásárolt amikor a prosperitás a tetőfokán volt 1929-ik évben, mint a pangás teljes esztendejében 1930-ban. A kizsákmányoló osztály fény­űzése az 1930-ik esztendőben csak 20 százalékkal esett. A munkásosztály soraiból több mint hatmillió bérrabszol­ga került az utcára, akiket az éhség, nélkülözés, napról napra a gyárak, bányák s az iparte­lepek kapui elé hajt, azon re­ményben, hogy újból felvehe­tik a munkát. A kizsákmányo­ló osztálynak még jut fényű­zésre, nekünk termelő bérmun­kásoknak még kenyérre sem jut Napok hosszat kell az ingyen konyhák előtt ácsorognunk, hogy egy kis levesnek nevezett valamit kaphassunk. Megfosz­tották tőlünk a betevő falatot, megfosztottak bennünket lak­helyünktől s a tél dermesztő hidege elől a rendőrség piszkos pincéiben, az alagutak elhagya­tott üregeiben, ócska omladozó épületekben húzódunk meg. Hat millióra becsülte a kizsákmá­nyoló osztály számunkat s azó­ta egy esztendő múlt el, az 1931 mely még rosszabb, még keser­vesebb volt, mint az előző év és ma is azt állítják, hogy hat millió a munkanélküliek száma amikor már a 10 milliót is jóval felül haladta. De ha csak hat millió volna is a munkanélküliek seregének a száma, akkor is az 1931-ik esz tendő egy végzetes katasztrófa volt a munkásosztály túlnyomó részére, de legkiváltképpen azok ra. akik munkanélkül töltötték el az év teljes vagy nagy ré­szét. Az elképzelhetetlen és rette­netes bank bukások megfosz­tották az utolsó reményétől, azon néhány centjétől, melyet a jobb időknek nevezett napok­ban félre tett, megvonta magá­tól és családjától s egyszerűen minden további magyarázat nél kül a telek, a börze spekuláns kezéhez tapadt s e bankbuká­sok hajléktalanná tettek a mun­kanélküliség folytán elveszítet­te minden vackát s földönfutó­vá vált. vagyis mindenét vesz­tette a munkás, mig a tőkés osztály csak 20 százalékban csökkentette vásárlásait. Azért még mindég óriási összeg áll a rendelkezésükre, mig a mun­kások éheznek, feleségeik és gyermekeik arcáról a fájdalmas könnyek hullanak egy darab kenyérért. Jól van ez igy! Kik ennek az okai? Miért szenve­dünk, amikor boldogan és bol- dogságosan, bőségben élhet­nénk le életünket. Ki az oka, ha nem maga a munkás osztály, amelynek már több évtizede magyarázzák az Egy Nagy Szervezet foradal- márjai, hogy szervezkedjenek, mi által egy uj világot nyernek melyben nem lesz ur s nem, lesz rabszolga. De ugylátszik, hogy inkább tovább tiir a munkás, inkább szenved s elnézi környezetének sanyarú helyzetét, mintsem ősz szefogva, véget vetne a fény­űzésben, zsírjában fulladozó ki­zsákmányoló osztálynak. Az Egyesült Államok pénz­ügyminiszterének jelentése sze­rint az 1929-ik esztendőben az Egyesült Államokban 36 egyén­nek háromszázötven millió dol­lár tiszta bevétele volt. Ugyan­csak az ország területén foglal­koztatott gyapot termelő és fel dolgozó munkások, akiknek száma 482 ezer. teljes bevéte­lük 1929-1 >en a prosperitás évé­ben 22 millió dollárral volt ke­vesebb mint a 36 kizsákmányo- lóé, akiknek eg'y ujjuk sem gör­bült meg a gyapot -vagy egyébb szükségleti cikkek előállításá­ban, de még csak a hajuk szála sem őszült meg, hogy miből fogják fedezni a szükséges éle­lem. ruházat s hajlékra valót. De a 482 ezer gyapot termelő bérrabszolga, óriási része mun- kátlan, hajléktalan, élelem s ruházat hiányában szenved s ugylátszik, mintha kiveszett volna belőle az osztálytudat, melyben a világ szervezett mun kássága vélte. A kizsákmányoló osztály fény üzését, pazarlását csak a mai társadalmi rendszer gyökeres megváltoztatása szüntetheti meg, nem politikai handaban- dázás által, hanem komolyan szervezkedve az Egy Nagy Szer vezetbe, melyben a munkásosz­tály betöltheti ama hivatását, hogy megszüntesse a bérrend­szert, mely kutforrása minden bajnak, nyomornak. A NATIONAL MINERS UNION “SZTRÁJKJA” KENTUCKYBAN (Folytatás az első oldalról) nyász munkások, hanem kizá- rólagosan New Yorkból. Pitts- burghból, Chicagóból oda cső- ditett különcök, akik a munkás­mozgalomban olyan zöldek, mint a rezgő nyárfa levele s ez az oka annak, hogy szégyent hoznak magára a kommunista névre, bemocskolják azt is, mint annak idején beszennyez­ték a szocialista párt nevét, de nem törődnek ők azzal, csak cáljaikat elérjék és el is érték. A Fekete Hegyek sznbárói- nak nagyon a szemükbe ötlött hogy az ország több nagy pol­gári lapjai a bányászok védel­mére keltek s kellett, hogy er­ről eltereljék a világ munkás­ságának figyelmét s erre fel­használták a hármas szövetsé­get a NMU, az ILD és a kom­munista párt vezéreit, akik Pin- esvillen cirkuszi bohóckodást csinálnak az osztályharcból s ez jobban imponál a polgári lapok­nak, jobban imponál az úgyne­vezett kommunista sajttakarók­nak, mint az osztályharc áldo­zatának William Hightowernak a tárgyalási menete. Az volt a céljuk, hogy annak menetéről eltereljék a munkás- osztály figyelmét s csak ők, akik magukra ütötték a forradalmi- ság bélyegzőjét, csak ők szere­pelhessenek s hogy a világ mun kásságát még jobban félre ve­zessék, hogy azon összegeket, melyeket az osztályharc tényle­ges áldozatainak, a Harlani bá­nyász sztrájkból kifolyólag be­börtönözött 43 bányász bérrab­szolga ügyének a védelmére fordítson a munkásosztály, azt ők kaparitsák meg s a vezérek saját magukat védjék, hogy fel­vonultassanak egy néhány száz munkanélkülit, akikről aztán azt Írják, hogy “a sztrájkoló bányászok ezrei tüntetnek a N MU égisze alatt.’’ Bell Countyban, ahol néhány kisebb bánya van, amint azt a fenti levél igazolja, már hóna­pok óta, teljesen szünetelnek s a munkanélküli bányászokat ug rasztották be hamis Ígéretek s félrevezetések alapján. Minden­ki előtt ismeretessé vált már, hogy a bányászok védelmét, szervezését az IWW intézi s ennélfogva a kommunista párt gyűjtő szervezetének az ILD- nek alaposan megakadt a bevé­teli forrása, ezért aztán össze­játszva a bánya bárókkal, meg­csinálták az úgynevezett sztráj­kot Bell Countyban, ahol nin- csennek bányászok s felállítot­ták a sztrájk tanyát Pinesvillen, ahol bányásznak hire sincsen. Meddig tűri még ezt a,bohóc­kodást a munkásság! Mikor éb­red már tudatára, hogy az osz­tályharcban komoly, elszánt forradalmárokra, bérmunkások­ra van szükség, akik tudatá­ban vannak, hogy egynek a sé­relme, valamennyiünk sérelmét jelenti! A. Köhler. Járuljon hozzá szervezési alapunkhoz!

Next

/
Oldalképek
Tartalom