Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-04-02 / 681. szám
Április 2. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hozzászólás V. J. cikkéhez LEHET-E EGYSÉGES AZ AMERIKAI MUNKÁS MOZGALOM (Vizi munkástárs cikkére nem csak az IWW magyar tagjai és a Bérmunkás olvasói figyeltek fel, de a felvetett kérdésnek időszerűségét bizonyítja az is, bogy a más szervezetek és pártok tagjai is felkeresik lapunkat, hogy a kérdésben véleményt mondjanak. A Bérmunkás hasábbjai nyitva állnak minden jóaka- ratu és a nyomdafestéket megtűrő vélemény nyilvánítására, amelynek közlése után, úgy Vizi mtárs, mint a magunk véleményét is közölni fogjuk. — Szerk.) Fenti cimen február 13-án megjelent cikket a Bérmunkásban időszerűnek tartom és eb- beni megállapításaimat közlöm és az öntudatos olvasókra bízom a bírálatot. Február 29-én jelen voltam a los angelesi magyar kommunisták helyiségébe, hol Bustya Károly, volt SLP, ki jelenleg az itteni KP szellemi képviselője rethorikát tartott. A tantárgy anyagát a forradalmárok könyve, Geréb Józseftől, csepegtette a két nő és két férfi tudásra szomjas tanítványába — nagyon is hamisított adagokban. (Értsd politikai csel és furfang) ugyan közben materializmust is említett. A rethorika után kérdi a tanítványokat, mit állapítottak meg a mester magyarázatából. „ A tanítványok jóhiszemű megállapítása abban volt, hogy a KP az egyedüli, amely az elnyomott és kizsákmányolt osztályt felszabadíthatja. A mester nagyon meg volt elégedve a válasszal — én azonban nem. Kérdeztem, hogy milyen alapon biznyitja, hogy csak a KP az egyedüli kivezető ut ezen bizonytalanságból, és hogy mi a lényeges külömbség egy gazdasági szervezet és egy párt között? A mester azt kérdi, hogy milyen pártot értek én? Én mondom, párt és párt között lényeges külömbség nem létezik tehát értsen amilyent akar. Felelet helyett a mester mondja: Ah, már tudom kicsoda ön! Látja kérem, önök olyanok, mint a vallásosak, fanatikusok, ragaszkodnak a régi dolgokhoz. (Én közbe szólok, a mester történelmi materializmusra is hivatkozott, tehát maradjunk materialisták. Ne keverjen a kérdésbe elvont fogalmakat, adjon érthető választ) A mester erre igy szólt: elvtársam, én még nem vágyóik tagja a pártnak, nem vagyok tisztában a KP programjával és igy nem eléggé ismerem a pártot, egyebekben a párt nem kény szerit senkit, hogy tagjai sorába lépjen. Ezek után akarja bizonyitani, hogy hiszen a KP is szervezkedik gazdaságilag. Erre felteszem a kérdést, hogy ha a mester sem tudja, hogy mit akarnak, akkor, hogyan taníthat, vagyis ha a mester nincs tisztában a céllal, hogy fognak azzal a tanítványok tisztában lenni? Hol itten az öntudat, hol van a felelősség? A mester, aki csak a hódolathoz van szokva, de nem a bírálathoz, megsemmisülve érzi magát. Újabb kérdést intézek hozzá: Honnan nyeri az uralmon levő osztály az erejét és hol nyilvánul meg a munkásosztály ereje. A mester feleli a gazdasági téren. Tehát, mester, ha ezt elismeri, akkor, tudja meg azt is, hogy az osztályharc nem jelszavakból, frázis puffogtatásból áll, hanem felelőséggel is jár. Ezzel a rethorika záródott. A mester meginvitált egy másik előadásra, amelynek a szónoka egy Molnár nevű egyén volt, aki a fasizmusról tartott fél órás beszédet a hallgatóság untatására. Az élénkség itt is csak akkor kezdődött, amikor a kérdések során ezt a mestert is levetkőztettem, mert ez is elismerte a gazdasági szervezet elsőbbségét, de azután kénytelen volt bevallani, hogy annak nem tagja, de még a kommunista pártnak sem. * A V. J. munkástárs által felvetett kérdésre az a válaszom, hogy a mig az itt bemutatott felelőtlen senkik jutnak a munkások egyes csoportjainál vezető szerephez., addig még beszélni is lehetetlen az egyesülésről. S. Nováki Akron, O., 1932 márc. 18. Munkástársak! A Bérmunkásban febr. 13-án közölt V. J. munkástárs kérdése és a hozzá szóló válaszok közlése, nagyban elősegíti az amerikai' munkásmozgalom helyes irányban való fejlődését. Engem, mint mozgalmon kívül álló egyént késztetett hozzászólásra, aki azért nem tartozom egyik munkásmozgalmi frakcióhoz sem, mert a mozgalmon kívül levésnél, károsabbnak csak a testvérharcot tartom. A proletariátus érdekében cselekedve “jót vagy semmit” elv alapján. Vizi mtársat ismerve, tudom, hogy a munkásmozgalom egységesítésének kérdését jóakara- tulag vetette fel, s az egységes mozgalmat, komolyan akarja. Felteszem ezt azokról is, akik a kérdéshez hozzászólnak, a szerkesztő munkástársaktól is. A kérdés mérete és komolysága megkívánja, hogy mindaddig felszínen maradjon, amig a munkásság egységes mozgalma létre nem jött. Ez azért kell, hogy a munkások a csoportok és szervezetek különböző frakcióinak cselekvéseiben a külömbségeket meglássa, hogy felfogásaiban megtisztulva, bele kapcsolódik a munkásság ama öntudatos része is, amely bizalmatlan egyik vagy másik csoporthoz, (és ha őszinték akarunk lenni nem is alaptalanul) valamint a mozgalmon kivül állókat is. “Lehet-e egységes munkás- mozgalom az Egyesült Államokban?” Szerintem lehetsges. Külön célokért küzdő mozgalmak egyesítése is lehetséges. Közös célokért küzdő külön mozgalom egyesitése is lehetséges. Egy célért küzdő külön mozgalmak egységesítése, szintén lehetséges. Az Egyesült Államok munkásmozgalmának hárpm legaktívabb szervezeteit véve a KP, az IWW és az SLP céljaiban egy és ugyanazok. Eszközeikben, taktikáikban térnek el egymástól. Az ipari demokrácia, a szocialista vagy kommunista társadalom termelési formáját a szocialista vagy kommunista társadalom az ipari demokráci ában gyökerező termelési és szétosztási formát követeli meg. Egyik a másiknak kiegészítő része. A munkásság jövő társadalmának felépítését jelöli meg vég célul midegyik IWW, KP, és SLP. Amig egyik a gyárak, másik a kormányforma stb. megépítését tartja fontosabbnak vagy előrevalóbbnak, nem lehet eltakarni azt a valóságot, hogy különböző utakon, különböző eszközökkel (taktikával) küzdő mozgalmak egyesitése épp oly fontos, mint maga a jövő társadalom felépítése. A felépítéshez az anyag meg van, a sikert a munkásság szervezkedési formájának a fejlődése adja meg. Az erejét biztosítja az egységes mozgalom. , Alex Good Junior Column EARNING A DOLLAR The people of the village were shading their eyes from the sun that was lazily setting in the west. Each individual was experiencing a new thrill. Their homes were located in a little valley and almost directly above them a great forest fire raged; eating away the white pines and other valuable fire treek If one did not at the moment think of the cost, it was indeed, a magnificent sight — one never to be forgotten. The fire crackled away merrily, casting a rosy tint on the snowy mountain sides, and gray shadows lurked ’neatji the rapidly blackening trees. Huge clouds of black smoke was • drifting in a spiral formati on above the charred remnants of the sturdy treesVaried were the emotional expressions on the faces of the village watchers. They were all poorly clad. Nona was standing apart from the curious group. Her neighbors may be admiring the beautiful picture the burning forest was unconsciously painting for the villagers’ benefit. She, for one, was not thinking of the beauty, but of the horror, waste and desolation following. Was not that dreadful monster destroying a priceless forest? And besides, her brother was aiding the forest rangers. The men were valiantly endeavoring, to stem the fire with streams of water, and working at that back-breaking task of diggig furrows in the ground with spades ad picks in order to stop the fire from spreading. Furthermore — the fire fighters received only one dollar f'Oif this dangerous work — were served coffee and a small portion of food — enough nourishment to go on fighting until the enormous red flames and tiny sparks were extinguished- It was work requiring Herculean strength. Water was taken from a stream nearby; her brother was in line hading buckets of water to the one ahead. She caught glimpses of him through an old opera glass which had seen better days. She uttered a startled exclamation. Suddenly she drew in her breath clenching her teeth; her neighbors saw blood dripping from white lips down her quivering chin. A giat white pie had broken at the trunk; hurling her brother head-long to the ground. * They took him home to her broken. He would be a cripple all his life because, penniless, he had sought the only way visible at the moment of earning a dollar. Anna Z samar Anna your narrative was not published sooner because two articles were already sent in, and the Junior Column was, omitted for two weeks because of lack of space thereby making your article appear at such a late date. We do hope that some of the juniors of other cities will try to emulate you by submitting some articles to the column. Jr. Ed. Az IWW magyar csoportja és a Modern Színkör 1932 április hó 9-én, szombaton este 8 órakor a Bérmunkás Otthonban 1961 N. Halsted St. Chicago, 111. TUDOMÁNYOS ÉS MŰSOROS ELŐADÁST RENDEZ Belépő dij ezúttal nincs Mindenkit szívesen látunk ezen estélyünkön. Járuljon hozzá szervezési alapunkhoz!
