Bérmunkás, 1932. január-június (20. évfolyam, 668-693. szám)
1932-04-02 / 681. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS Április 2. A MUNKÁSNŐ JÖVŐJE Irta: PAP VILMA Sout Bend, Ind. Hírek Roppant nagy gondot okoz a munkásnőnek a termelés leromlása, ' amidőn a gyárak ritkábban hívják munkásaikat munkába, amidőn szünetel a bánya és kihűl a földi pokol — a kohó. Mikor kevesebb tenni való akad a gyárban, bányában és egyébb ipar telepen, kevesebb jut az asztalra és annál több gond a munkásanya fejére. Azon munkásnők pedig, akik munkaerejüket vitték vásárra, azon töprengenek, hogy vájjon hol találják magukat, mire ismét megindul az ipar termelő kereke. Áz elmúlt íélszázadban munkásnők, mind tömegesebben kerültek azi iparba, de elvétve sem vették komolyan az őket körülvevő és körülöttük lejátszódó eseményeket s vajmi ritkán vállaltak szolidaritást az őket is érdeklő dolgokban. Alacsony munkabér, rósz munka- viszony és sok más kérdést oly akadálynak tekintettek, amit idővel, szorgalommal, gyakorlattal leküzdhetnek. Most azonban a helyzet nagyon megváltozott. Munkásnők ezrei kerülnek az utcára férfiakkal egyaránt és gondolkozni kényszerülnek. Amidőn 1929-ben lassúbb tempóban kezdtek a gyárak dolgozni és fokozatosan mindjob- Iran leromlott az ipari helyzet, a nőket egyaránt érintette a férfiakkal történő bánásmód — bérredukció, fizetésnélküli szabadságolás, avagy végleges el- bocsájtás stb. Elsőbben következnek a gyengébbek, a kevésb- bé gyakorlottak és alkalmasak, később már a jobbak és gyakorolt munkásnők. Voltak mun káltatók, hogy előbb férjezett vagy családjukkal lakó nőket bocsájtottak el. azonban utóbb már nem vették figyelemben a munkásnő társadalmi helyzetét és irgalmatlanul utcára dobták a felesleges munkaerőt. Általános felfogás, hogy az iparokban foglalkoztatott nőket súlyosabban érinti a depressió, mint az üzletekben és magán irodákban alkalmazottakat. Üzletekben némileg megtartották teljes létszámát és az irodákban pedig az adminisztráció gerincét, azonban, ahol a gépek szünetelnek, nincsen szükség az azokat mozgásban tartó kezekre. A new yorki rendkívüli- se- gélyző bizottság úgy találta, hogy amig a helyzet válsága a gépirónőket érintette legsúlyosabban, addig a varrónőket csak másodrendűén és egyébb irodai alkalmazottakat kevésbbé A legtöbb nőt foglalkoztató tizenkét ipar kimutatása szerint, amit a munkaügyi hivatal köz- nyilvánosságra hozott, csupán kettő akadt, ahol nem történt nagyobb méretű elbocsájtás. A cipő és cukorka gyárak képesek voltak az 1927-es színvonalon maradni. Ellenben a többiek — férfi és női ruhaipar, kalap gyárak, papirdoboz, nyakkendő. villany alkatrészek, selyem cikkek, könyv és más nyomdák, gépgyárak és alsóruha gyárakban stb. foglalkoztatott munkásnőket bizony nagyon súlyosan érintette az ipari válság. Az index számok tíztől hetvenig hanyatlottak ezekben az iparokban, ami valóságos őrültségbe kergeti, vagy a prostitúcióba a munkásnők ezt- reit. Rettenetes még csak elgondolni is, hogy mit jelent ez a munkásnőkre, mikor a férfiak sem tudnak megbirkózni az ilyen lehetetlen helyzettel. A munkaügyi hivatal női osztálya által folytatott tanulmányozás szerint, meglepő változások történtek egyes iparokban. Huszonnégy rádiórészeket készítő gyárban például, 1929 szeptemberétől-decemberig 63.5 százalékkal hanyatlott az ott foglalkoztatott munkásnők száma, -vagyis minden kétszáz női munkásból 127-et véglegesen elbocsátottak. A professionális munkásnőket sem kerülte el a válság, habár itt már nem nagyon súlyos a helyzet. Az amerikai női egyesület, amelynek fele a 4000 tagja közül 150 foglalkozást képvisel, a legutóbb megejtett körkérdés alapján csu pán 6.2% munkanélküli van a tagjai közt. Ezek a nők, azt lehet mondani, hogy kiváltságos munkakört képviselnek, átlagos évi keresetük 3.030 dollár és 30%-ban egyetemet végeztek. A legkedvezőbb infformáció a tradicionális női foglalkozást érinti. Legkevésbbé érinti a munkanélküliség a tanítónőket, könyvtár kezelőket és állami alkalmazottakat. Azon munkásnők, akik nem voltak abban a szerencsés helyzetben, hogy ilyen foglalkozáshoz jussanak, keservesen megsinylik a mai súlyos gazdasági hanyatlást. Olyan ijjesztő méreteket öltött a munkenélküliség, hogy New York állam munkaügyi hivatalának vezetője Frances Perkins állandó tanulmányozás alá vette a munkásnők munkanélküli kérdését és szerinte a kiselejtezés egyaránt érinti az ifjút az öreggel. Az öregeket elbocsátják azon indokkal, hogy nagyobb felelősség hárul utánuk az ifjakat pedig, hogy nem elég gyakorlottak. Azonban, aki foglalkozott társadalmi kérdésekkel, tudja, hogy a valódi indok nem egyébb, minthogy az el- bocsájtottak már nem termelnek hasznot, mivel nincsen piac az áru elhelyezésére. Az egyesült államok censusi hivatala szerint az 1900 és 1930 évek között az iparokban foglalkoztatott nők száma megduplázódott és • felemelkedett tiz millió, tizenötezer hatszáz és huszonötre az utóbbi években. Ez olyan szám, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni és bizonysága annak, hogy a női házifoglalkozás már a múlt emléke. A munkásmozgalomnak a mai napig is nagy gondot okoz a munkásnők szervezése, mivel nem sikerült a nőket érdekeltté tenni, hogy saját létükért cselekedjenek. Azonban remélhetőleg ezt az akadályt is elháríthatják, miután a növekvő munkásnők száma oda fejleszti a helyzetet, hogy az ipari viszonyok javulásáért és saját érdekükben szervezetten cselekedjenek a férfiakkal együtt, közösen. A Bérmunkás olvasói talán már el is feledkeztek arról, hogy ilyen nevű város is létezik, oly régen volt, hogy innen is men- a laphoz valami hir. Ennek egyik oka az, hogy belefáradtunk az emberek korholásába akik a legnagyobb nyomorúságukban is olyan utakon és eszközökkel keresik a helyzet javulását, amelyen az el nem érhető, legalább is nem a munkások részéről. Sietek megnyugtatni lapttnk olvasóit, hogy a South Bend-i nincstelenek, még most sem a saját erejükből akarják azt meg javítani, most is az urakra bízzák azt, akik mint politikusok, vagy mint politikai jelöltek úgy akarnak érvényesülni, hogy a pártvezéreknek bemutassák azt hogy a szavazók mennyi számával rendelkeznek. Ezt a célt szolgálta az a nagy gyűlés, amely a magyar háztulajdonosokat hiivta össze, hogy az adók fejében elveszendő viskóik ügyét megbeszéljék. A helyi magyar lap tulajdonosán kívül, ennek a gyűlésnek a főszónoka egy ilyen politikai aspiráns volt, akii egy Szövetség alakítását ajánlotta az évek óta jövedelemmel nem rendelkező ‘‘háziuraknak” hogy mint egy Szövetkezetnek módjukban legyen a kormány által kiutalt kölcsönért folyamodni. Akik a polgári törvényeket és rendszert ismerjük, tudjuk, hogy ezek a kis kakarucsok nem is szagolhatnak azokhoz a pénzekhez, amelyeket Hoover és kormánya saját maguknak a nagy korporációk és bankoknak adnak meg, de a gyűlésen részt vevők is egy nagyon kevés kivétellel tisztában vannak ezzel és az egész akciót az igazi értelmére szállítják le. A Bérmunkáson kívül a polgári lapok is megemlékeznek nap-nap után arról, hogy az egyes városok adminisztrációja milyen csáki szalmájának tekintették az adófizetők pénzét, annyira, hogy sok helyütt a tanítók, tűzoltók és egyébb éhbérért alkalmazottakat már hónapok óta nem tudják fizetni. Ez a helyzet ma a legtöbb városban s ennek dacára a Bérmunkás Nagyon siralmasan megsinylik eddigi hanyagságukat, tunyaságukat és egyetlen reménységük az ipari szervezkedésben van. Iparilag szervezkedve állan dóan a munkaidő redukálása a legfőbb feladatunk és tisztán csak erre kell szpritkozni, mert a bérkérdés utána jön. Ha olyan mértékben történne a munkásnők szervezkedése, mint amilyen mértékben az iparokban helyt foglalnak, minden bizonyT nyal kedvezőbb jövő elé nézhetnének ma. Azonban, szervezetlenül kevés reményük lehet helyzetük javulására. Egyetlen kivezető útnak az i.pari szervezkedést találom, amint az;t az IWW megalapozta és abban látom a munkásnő reményteljes jövőjét. Be hát az ipari szervezetekbe, az Industrial Workers of the World ipari szervezeteibe. érdekében végzett utániban az egyik családban arról hallottam a már serdülő iskolás fiútól, hogy épen a napokban a tanár arról beszélt nekik a “tanítási” óra alatt, hogy az IWW milyen romboló szervezet, amelyhez nem szabad, hogy ők valaha is tartozzanak. A proletár család gyermeke már másképpen ismer te az IWW-t és ezt a tanárnak is megmondotta, hogy azok igenis akarnak dolgozni, de azon vannak, hogy a munka gyümölcse a munksokat illesse. A tanár igyekezett mástárgyra térni, mert érezte, hogy a fiú állításait a nagyobbrészt proletár szülők gyermekei előtt nehezen tudná megcáfolni és elvesztené a féltett “prestizsét” a tanulók előtt. Studebakerék sem feledkeznek meg a munkásaikról, akik ennek a vállalatnak, illetve az igazgatóságnak kitermelték az idők hosszú során a milliókat. Húsvéti megemlékezés címén 10%-os — no nem emelést — de a mai* nyomorúságos bérekből való levágást kaptak a Stu- debaker munkások is. A napszámosok, akik eddig 45 cent órabérért voltak kénytelenek az igát huzni, most 35 centet fognak kapni. A darabszámos munkások, azok csak a fizetésnapon látják a pénzük mennyiségét, hogy mennyi jár nekük azt soha sem tudják. Ennek dacára a munkások még a börtönök I lakóinál is bizalmatlanabbak egymáshoz/ sőt hogy teljesen megértsék a más vidékek ma- gyer munkásai az itteni helyzetet ez a gyáva nép, még a lakásában, a négy fal között is I fél a kezébe venni egy munkás | újságot. Ebből következtetheti ! mindenki, hogy ezt az újabb bér [ levágást is minden szó nélkül vette tudomásul. No de mivel már nem sok j van, amit még a fizetéséből lelehet vágni, hisszük, hogy még mielőtt az öngyilkosság eszméjéhez nyúlna, meg fog próbálkozni a szervezkedéssel is és ha ezen a téren eredményeket akar elérni, bizonyos, hogy az IWW Egy Nagy Szervezetét kell, fel keresnie. J. Varga NYILVÁNOS NÉPGYÜLÉS East Chicagóban, rendezi a Világ Ipari Munkásainak Szervezete, 1932 április hó 10-én, vasárnap délután 3 órakor a Szabó Hallban, 705 Chicago Ave Tárgy: Az ipari szervezkedés elkerülhetetlensége. Előadók Chicagóból. Minden munkást és munkás- rőt meghívunk. Belépő dij nincs Chicagóban, minden vasárnap d. u. 3 órakor a Bérmunkás Otthonban (1961 N. Halsted St.) helyiségben tudományos előadásokat tartunk beléptidij nélkül. Minden szerdán este 8 órakor a Modern Színkör tart összejövetelt és minden péntek este 8 órakor tag értekezletet tart az Otthon vendégeivel együtt az 1WW magyar nyelvű tagsága. Kérjük ezen összejöveteleken és előadásokon való szives megjelenését is.
