Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)

1931-12-05 / 664. szám

December 5. BÉRMUNKÁS 3 oldal INNEN OEMNAN IRTA: 12557. Számú TAG “Javul a helyzet” A kizsákmányoló osztály örömére New York városában is nyomasztó a helyzet a bér­rabszolgák részére. A munka- nélkülieket elhelyező bizottság elnökének a jelentése szerint New York városában 1931 szeptember havában minden egyes munkára 55 munkanél­küli jut. A politikusok és nem- zetgazdászok, a kizsákmányo­ló osztály szócsövei, napról- napra azt akarják a munká­sokkal elhitetni, hogy javul aj helyzet. Ezzel szemben látjuk az egyik szolgájának jelenté- j sét, amely a napokban jelent meg. 1929 szeptember havába New York várossában min­den egyes munkára három ! munkás jelentkezett. 1930 j szeptember havában minden munkára 25 munkanélküli volt és 1931 szeptember havában pedig 55 munkás jelentkezett minden egyes munkára. Ezen jelentés csak a férfi munkáso­kat foglalja magában a női munkások közül minden egyes munkára 1931 szeptember ha­vában 24 női munkás jelent­kezett. A politikus csahosok, kezdve az Egyesült Államok elnökétől, lefelé egészen a vég rehajtóig, mind a helyzet ja­vulásáról fecseg. Ezen kimutatás csak New York városára szól s a helyzet ugyan az az ország minden más ipari központjában. Ötven dollár évi bevétel New Mexico, az Egyesült Államok leghatalmasabb me­zőgazdasági államában egyik leggazdagabb farmer család évi bevétele átlag ötven dollár volt az 1931-ik esztendőben. A farmerek elkeseredésükben az állam szenátorának az . alábbi kifnutatást adták, hogy vigye el Washingtonba pana­szaik orvoslása végett. (Jó he­lyen keresik azt) “ Mi, Rin­con Valley, körülbelül három ezren, melyben nincsennek be­lefoglalva a bérért dolgozók panaszaink orvoslása véget a szenátushoz fordulunk s e pa­naszunkban kimutatjuk évi be vételeinket és kiadásainkat, melyek levonása után megálla pitható, hogy jövedelmünkből lehetetlenség emberi módon élni. Az 1931-ik esztendőben bevételeink 160 ezer dollárt tettek ki, mely a következő képpen oszlik meg: Hetven ezer dollárt vettünk be gyapot termelésből, 44 ezer dollárt tej termékekből, 17 ezer dol­lárt paradicsomért a többit ku A CLEVELANDI MUNKÁS DALÁRDA most vasárnap, december 6-án este a West Sitiéi Turn Hallban 4115 Lorain Ave. NAGYSZABÁSÚ KONCERTET rendez több dalárda közreműködé­sével. Bemutatásra kerül a “Volga hajósok” életkép a dalárda tagjai­nak megszemélyesítésével. Belépő­díj 50 cent. korica, csirke, tojás stb. i né kékért. A fent nevezett termé­kek előállítására, nem bele­számítva a munkások fizeté- j sét 130 ezer dollárt fizettünk ki, melyből 30 ezer dollárt adófejében 25 ezer dollárt pe­dig kamat fejében fizettünk ki. 75 ezer dollárba került a termékek öntözése, trágyázása s élelmezése. Mindezeket le­számítva, marad 30 ezer dol­lárunk, mely átlag 50 dollárt juttat egy öttagú farmer csa­lád egész évi munkájáért, va­gyis, fejenként évente 10 dol­lárt. Ezen összegből vagyunk kénytelenék egész éven át élei mezni és ruházni magunkat. Eddig szól az elkeseredett farmerek jelentése, mely nem csak New Mexicóban, hanem az egész Egyesült Államokban igy van. A kis farmerok kép­telenek a modern mezőgazda- | sági bárókkal felvenni a ver­senyt s ennélfogva kénytele-: nek éhezni, nélkülözni s a leg több setben otthagyják farm­jaikat s az ipari városokban keresnek menedéket. Ezt fé­nyesen bizonyítja az a tény, hogy 1920-tól 1930-ig eszten­deig, vagyis egy évtized lefor­gása alatt egy millió kétszáz­ezer farmer család hagyta ott a boldogulásra nagy rémé- j nyekkel kecsegtető farmját. De ez igy van az iparok min­den más ágában, a hatalmas trösztök, korporációk felfal­ják az utjokba került kis far­mert vagy kis iparost s bele­kergetik őket is a bérrabszol­gák tartalék seregébe, ami által növelik azt a rette­netes s rémisztő hadsereget, amely a munka erejét kínálja megvételre. Amig a munkás- osztály, a bérrabszolgák had- | serego tétlenül, szervezetlenül i áll, addig rettenetes és rémisz­tő'lesz reája nézve a túlterme­lés és kizsákmányolás minden | fajtája. Fogsz-e követni engem? Ha majd emberré nősz fel kis fiam, S yísz, sodor magával az élet-ár. Ki tudja, a sors hozzád kegyes lesz-e S reád öröm-e vagy bánat vár? . . . Azur-kék szemed tükrében Félve kutatom a jövőt. Népjogokért fogsz-e bátran síkra szállni S lelked megérti-e majd a szenvedőt? . . . A kibontott zászlót viszed-e majd előre ? Megalkuvás nélkül. Ha kell vérzivataron is át. S ami harcolni késztet; nem az arany: annál is több — Világszabadság! . . . Vagy mint a lehelet, elmúl észrevétlen Fiam! Amire egyezer tanítottalak S rablelkek bilincseinek a zörrenése Megzavarja, oda lenn, siri álmomat. BROOKS ELSA. HÉTKÖZNAPOK A közel múltban, három hi­tül Amerika népéhez. És pe­resség beszélt a rádión kérész dig Pershing tábornok, Mary Pickford a mozi színésznő és Lindbergh ezredes. Mind a hárman gyönyörűen arra kér­ték az amerikai népet, hogy legyenek türelmesek és tart­sanak ki az állam mellett, mert ha most rosszak is a vi­szonyok, de nemsokára újra megindul a munka és jó lesz minden. Szeretnék tudni, hogy mi­lyen érzéseket váltott ki ez a tanács az amerikai népből? Vájjon mit gondoltak abban a pillanatban Amerika dolgo­zói? Jó lenje tudni nem-e azt gondolták, hogy könnyű azok­nak, akik tele gyomorral oda állanak a mikrofon elé beszél ni, de nehéz a szegény em­bereknek. Néma csönd borult az egész országra. Olyan halálos nagy csönd, vésztjósló,' amilyen nagy viharok előtt szokott len­ni. A politikusok belefáradtak már csititgatni a szegény, nagybeteg gyermeket: a né­pet. A politikusokat felvál­totta a beszédben Pershing, Pickford és Lindbergh. És most ők mondják: türelem kedves Polgártársak! Amerika népe! Majd tavasszal, majd ősszel, majd ekkor, majd ak­kor........... ‘Fő a türelem! Harmadik éve megy már ez igy. Szép szavakkal, üres biz­tatásokkal intézik el a nép ba­ját. S ha majd egyszer a mun­ka megindul — mintha már hallanánk —- hogy a. kormány mint köszöni meg a népnek a tiirelmességét. És a rádió, a világ minden .részébe, elviszi majd azt a té­ves hitet, hogy a föld összes nációi közt legszerencsésebb ember az Amerikai. Sör. m‘ több! Ezt maga az amerikai is elhiszi. Dehogy is a túltermelés, a milliós profitokat hajszoló gyáros az oka annak, hogy van országos krízis és munka- nélküliség. A hunkyk, a degok, a musz kák, a zsidók és négerek az okai annak. Ez a szedett-ve- dett népség kiszorítja minden iinnen a bensziilötteket. Depor tálni kell őket! Csak annyit kell belőlük itt hagyni, hogy legyen ki elvégezze a nehéz és piszkos munkát, amit a benszülött nem szeret csinál­ni. S ahol pedik észre van szükség, ott az amerikai. Nem volnának bérlevágások és nem lenne országos krízisre nem volnának azok a gyűlölt ide­genek. Ilyen és ehez hasonló gondo latokkal van tele az amerikai munkásoknak az agya. Fen- söbbsége tudatában, amit felül ről plántálnak a lelkűkbe azok, akiknek érdekük az, hogy egyik munkás a másikat faj, nemzetiség, vallás szerint értékelje. Innen van az a nagy idegen gyűlölet. Egyik mun­kás a másikat hibáztatja. Az j egyik munkás a másikban lát­ja a bűnbakot. S-a munkásság | összetett kezekkel, tétlenül j kell, hogy végighallgassa, I hogy a cirkusz ajtajában mint kiabál a kikiáltó: Maj.d ekkor Majd akkor Majd holnap! Csak türelem Polgártársak!!! Sokszor szememre vetették már az ismerőseim, hogy túl logikusan gondolkodom. Tár­gyilagosan mérlegelni dolgo­kat, tisztán látni ott, ahol má­sok szándékosan takarják el szemeiket, magam is elisme­rem, hogy részemről ez nagy hiba. De én mindég is sze­gény emberek között éltem. Szegény emberek életét lát­tam magam előtt. És szegény j emberek tragédiái sokszoro- j ''^ötak meg lelkemben, eleven képpé váltak bennem s innen vau az a bántóan nagy logi­kus gondolkozás. Jól tudom, hogy az emberek szeretik a szépen elmondott hazugságokat és kellemetlen nekik az olyan ember, aki igazságot mond. Tudom, hogy megbocsáthatatlan hibát kö­vetek el vele, mégis megte­szem, mert úgy érzem, hogy ugyanakkor kötelességet is teljesítek azáltal. Most közel karácsonyhoz, ismét felülkerekedik bennem a logikus gondolkozás. Én nagyon, nagyon szere­tem a gyermekeket. Nem ugv szeretem, ahogy az erősebb szereti a gyengét. Én szere­tem őket legelső sorban azért mert a gyermek a jövő. De nemcsak én szeretem fanati­kusan a gyermeket, szereti Amerika népe is. Amerika mindent megtesz a gyermek­ért. S itt ebben az országban a gyermeknek minden szabad. « — -v-íVai o-yermeknek sza­bad rakoncátlapnak, szemte­lennek lenni. Szabad nekik , szépen gondozott parkokban virágokat letaposni, felnőtt ! embert szembe köpni, a szü­lőt törvény elé állítani stb. S mindezt az a nagy gyer­mek kultúra váltja ki, mely ott él Amerika lelkében s amelyre az amerikai nép olyan büszke. így, ilyenkor karácsony táján aztán teljes í erővel megindul a radikálisok ellen a hadjárat a gyermek, a jövő nemzedék nevében. Mi i lesz, ha egyszer a munkás kormány tényleg betalál jön­ni. Nem lesz többé szent kará­csony. S mit csinálnak maid a szegény kis gyermekek? Mi­ben fognak hinni? Ha többé nem a Jézuska fogja nekik az ajándékot hozni? Ebben a zűrzavaros, békétlen világban képmutató embereknek ez okozza a legnagyobb gondot. S a '.szegény, éhes proletár gyermekek azalatt fázón húz­zák össze magukon rongyos kabátjukat és vágyva néznek a sok cifra játékra, mely c^y elérhetetlen távol van tőliijc. Csak azért mert Amerikában fényes kirakatok, nagy rek­lámok hirdetik, hogy — van Karácsony. Brooks Elsa Szerezzünk 2000 uj olvasót a BÉRMUNKÁS jubileumában!

Next

/
Oldalképek
Tartalom