Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
10 oldal BÉRMUNKÁS hiúsította meg a háború, de még az olyan i laza szövetségeket is tönkretette, amilyen j előtte a szocialista pártok és szakmai j szervezetek között létezett. Tehát a háborút követő esztendőkben mindinkább hiányát érezték a nemzetközi kapcsolatoknak és ezidőszerint ismételten arra törekednek a forradalmi szervezetek, hogy komoly és minden tekintetben előnyös nemeztközi kapcsolat létesüljön. Azonban a háború utáni gazdasági állapotok nagyban különböznek a háború- előtti helyzettől. A háború szükségszerii- leg fölidézte a tömegtermelést, mely az iparok össpontositását eredményezte. Fölhasználva az érdekelt országok állam- hatalmát, hogy a kis kapitalista produktivitást gyorsabban átformálják ameriaki alapokra. A kapitalista produktivitás óriási méretekben fejlődött nemzetközivé, úgy a termelés, mit a szétosztás és kizsákmányolás terén. Ez a mód könnyebben érthetővé és érezhetővé tette a munkásság előtt és általában a munkásszervezetek előtt is a nemzetközi kapcsolatok elkerülhetetlen szükségét, aminthogy az IWW már ezelőtt is ezt hangsúlyozottan szorgalmazta. A megváltozott viszonyok előtérbe helyezték azon tényt is, hogy az újabban létesülendő nemzetközi összeköttetéseknek konstruktívaknak, minden izükben tevékenyeknek kell lenniök, nem mint a múltban, hogy csak frázisok házalásából, vagy statisztikai hivatali munkákból merüljenek ki. A konzervatív-reformista unionok, az őket támogató szociáldemokratákkal, hamarosan egyesültek az amszterdami szak- szervezeti internacionáléban. Dacára, hogy még ez a nemzetközi szakszervezet is tulradikális volt Gompersnek és az ő AFofL-jének, sem az IWW-nak, sem más forradalmi szervezetnek vagy munkásnak nem lehet köze ehhez a nemzetközihez. Tehát még mindig érezhető volt egy színtiszta forradalmi nemzetköziségnek a szüksége. be, akiknek egyetlen ambíciójuk az volt, hogy ellenőrzésükbe kerítsék a munkásszervezeteket világszerte. Ezek az alakok látva az IWW és más forradalmi munkásszervezetek tevékenységét, melyből hasznot a maguk részére nem kovácsolhattak, hozzáfogtak minden erejükkel, hogy tönkretegyék, vagy legalább is megbénítsák az ipari unionisták aktivitását. így tehát elérték azt, hogy mire az IWW által és egyéb szindikalista szervezetek által összehívott konferencia egybeült volna Berlinben, Moszkvából is fölhívást bocsájtottak ki egy másik konferencia megtartására, hogy megalkossák a munkásszervezetek internacionáléját. Nem akarva szétforgácsolni a proletariátus erejét és nem gyanakodva Moszkva jóhiszeműségében, a berlini delegátusok maguk között tanácskozva elhatározták, hogy a közös cél érdekében elhalasztják a berlini konferenciát és valamennyien részt vesznek a moszkvai konferencián. Azonban legnagyobb meglepetéssel és sajnálattal tapasztalták, hogy az úgynevezett munkásszervezetek nemzetközije nem egyéb, mint alárendelt fiókosztálya a politikai harmadik internacionálénak. De- cára ezen tényeknek, azért sok ország delegátusa megmaradt az újabban formált nemzetköziben, azt remélve, hogy a hibákat hamarosan helyreigazíthatják belülről. Azonban hamarosan fölismerték tévedésüket, de ekkor már késő volt, mert a romboló és szétugrasztó tevékenység előrehaladott volt szervezeteikben, amit sok helyen teljes föloszlás követett. Ugyanezt megkísérelték az IWW-ban is, de az IWW aggressziv tagsága hamarosan a körmükre koppintott és elejét vette a nagyobbmérvü rombolásnak. így válhatott lehetségessé a politikusok-részére, hogy szétforgácsolhassák a világ forradalmi munkásságnak erejét és megbontsák sorait. A szocialista es munkásvezérek betege- een gyakori kudarcaitól és árulásaitól a háború előtt és után, az IWW mentesítette magát úgy itt Amerikában, mint külföldön és egyedülálló, megalkuvásnélküli bajnoka maradt a munkásosztálynak na^ tekintélyben részesült az osztalytudatos munkásság körében világszerte es a háború megszűnésével az IWW-tól várták, hogy vezető szerepet vigyen a munkásosztály nemzetközi frontjának fölépítésére. Az IWW tagsága nem volt az akkori helyzetnek tudatában, azonban az 19%0-ban tartott konvenció már utasította az egyetemes végrehajtó tanácsot, hogy azonnali lépéseket tegyen nemzetközi konferencia egybehivására, melyen részt vegyenek a világ munkásszervezetei, hogy végre már nemzetközi alapokon szervezkedjék és működjön a munkásság. Azonban ennek a törekvésnek is elébe vágott bizonyos háborgató körülmény. POLITIKAI TÉVELYGÉSEK A gyakori csatlakozástól megcsömörlött szocialista munkásság az egész világon összesereglett az orosz szocialisták hívására és megalkották a politikai internaci- onálét (a hármast) moszkvai központtal. Ehhez az internacionáléhoz,- a jóhiszemű szocialista munkásokon kivi'd, a szerencselovagok és kalandorok hordája özönlött Később aztán a szindikalista szervezetek közeledtek jobban egymáshoz s megalkották a saját “Munkások Nemzetközi Szövetségét” berlini kö/ponttal. Azonban megengedték a moszkvai politikusoknak, hogy belekontárkodjanak ismét a munkások ügyeibe és különösen az újonnan alapított szövetség beliigyeibe; ezért elvesztették a többi haladó szervezetek bizalmát és támogatását, miáltal teljesen és kizárólagosan szindikalista és anarcho- szindikalista, de többnyire anarchista elemek ellenőrzésébe került és azzá vált. így történhetett meg, hogy a munkásság ismét elesett az alkalomtól, hogy olyan nemzetközi szövetség létesüljön, amely teljesen mentes politikai befolyásoktól. AZ IWW JELENLEGI ÁLLÁSPONTJA Az IWW nem lévén sem szakmai, sem politikai vagy tisztán szindikalista egyesülés, igy tehát nem azonosíthatta magát és nem is csatlakozhatott a három nemzetközi szervezet egyikéhez sem. Elvileg is ellenezve a politikát és a szakmai szervezkedést, az IWW szemben találja magát úgy az amszterdami, mint a moszkvai internacionálévai. Azonban barátságos ősz szeköttetésben van a berlinivel és teljesen hajlandó kooperálni az azt képező munkásszervezetekkel, amikor arra alkalom adódik és ahogyan a körülmények azt I megkövetelik. Fönnállása óta az IWW, (támogatott is minden munkásküzdelmet a {kapitalizmus ellen mindenütt és minden időben, tekintet nélkül, hogy milyen szer- (vezet vezette azt a küzdelmet, vagy mi- | lyen szervezethez tartoztak a harcban álló munkások. Minden iparilag fejlett országban van- | nak forradalmi munkásszervezetek, amelyek éppen úgy, mint az IWW, nem azonosíthatják magukat egyik jelenlegi In- ternacionáléval sem. Az IWW kötelességének tartja, hogy összeköttetésben legyen az ilyen szervezetekkel, hogy megvitassuk egymásközt az eltérő taktikai kérdéseket és terveinket stb. Ez megtörtént az utóbbi években és megállapíthatjuk, hogy az IWW programja nagyon kedvező fogadtatásban részesült . egész Európában. Az ilyen' bartáságos belső viták szorosabb összeköttetésekre vezethetnek és szélesebbkörü együttműködés lehetőségének alapjait építik, ami pedig szerves nemzetközi egyesülésre vezet az érdekelt szervezetek között. Amidőn a szervezetek ilyetén működése már megvan, az is lehető vé válik majd, hogy a berlini Internacio- náléval is teljes egyesülés létesüljön. Mert amig az IWW-nak nincsen logikai tarto- zandósága a tisztán szindikalista, avagy anarcho-szindikalista Internacionáléban, — addig több ipari szervezet csatlakozásával elérhető volna az átformálása, kristályosítása és az IWW-hoz hasonlóvá válhatna, ahol anarchisták, szindikalisták, szocialisták és egyék isták, valamennyien együttműködhetnének egyetértésben a közös célért. Az IWW a leghatározottabban az amerikai kapitalizmus ipari központosításának eredménye. Ez a kapitalista ipari formáció az egész világon rohamosan tért hódit. Tehát, amint az embert követi az árnyéka, úgy követi az IWW a kapitalizmust a világ legeldugottabb zugába is, ahol fejét fölüti. Azt mondják, hogy a kapitalizmus kitermeli a maga sírásóit; azok a sírásók pedig szervezett munkások kell, hogy legyenek és valamennyien vörös kártyát hordjanak zsebeikben — A VIÁG IPARI MUNKÁSAI SZERVEZETT VÖRÖS KÁRTYÁIT. — Ha éhen kell halni a munkán is, in- jkább megkíséreljük széttörni ezereszten- ;t dós láncainkat.
