Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
BÉRMUNKÁS 7 oldal A COLORADO! HÓDÍTÁS Irta: ED DELANEY. Prominent harcosa az I W W-nak. Z EGYESÜLT államok munkásosz- tálya éppen úgy felfogja az uj eszmék magasztosságát és alkalmazza újabb módozatait, mint ahogy az Angol munkásság egyszeriben felkapja az általános Amerikai humort. Ugyanígy felismerhető és a gondolat legszorosabb értelmében észrevehető e különösség azonossága mindkét ország munkásai közt, midőn véglegesen fölismerték a szóbanforgó kérdés teljes értelmét, hogy úgy lehet amint azt alkalmazni szándkoztak . a felismerés révén aztán neki látnak a cselekvésnek, legyen az valamely uj eszme, az Amerikaiaknak, vagy uj humor az Angoloknak. így volt a coloradói bányászokkal is. Esztendőkön keresztül letiporták a munkáltatók a bányászok szervezeteit. Habár történtek kisérletek a bányatársulatok önkényeskedéseinek megtörésére, azonban valamennyi kísérlet az előzőhöz hasonlóan kudarccal végződött. Törvényeket hoztak a bányászok érdekében csupán azért, hogy legyen mit figyelmen ki- vü hagyni. Az idő egyre múlt és múlásával csak tetőzte a bányásznép szenvedéseit, helyzetét pokolivá tette és bármennyire sztoikusán hangzik, mégis panasz nélkül tűrte az állati bánásmódot. Csak néhánynak jutott ideje arra, hogy újabb támadási módozatokat dolgozzanak ki és csak néhány kapta fel az újabb eszmét, midőn először tárták eléjük az IWW szervezői. Tekintetbe véve az ilyen körülményeket, nem csoda tehát,.-hogy amidőn 1927 szeptemberében bejelentés történt, hogy az IWW sztrájkra hívja a bányászokat október 18-án, úgy . a. bányászok, mint munkáltatóik alaposan hozzá láttak a felgyürkölőzéshez. A bányászok felgyiir- kölőztek, mert semmi egyebet, mint veszteségeket nem mutathattak föl előbbi küzdelmeik gyümölcséül. Sokan azon a nézeten voltak, hogy az állam területén lévő valamennyi bányának kihívása teljes lehetetlenség. A munkáltatók pedig mosolyogtak maguk közt, sokan pedig hangosan fel is kacagtak a sztrájkhivás bejelentésén. Biztosak voltak, hogy az előbbi sztrájkokban alkalmazott eszközeik olyan természetűek voltak, hogy még a jövendő sztrájkok lehetőségeit is, vagy legalább jelentőségét megsemmisítik. Tényleg olyan eszközök voltak azok, hogy még az olyannyira ismert kemény emebere- ket, mint a bányászok, képesek voltak megfélemlíteni. Hát. vaj jón nem volt az államgépezet ellenőrzésükben, rendőrségével, államőreivel, katonaságával, bíróságaival egyetemben, hogy minden elhatározásukat golyóval és birósági rendeletekkel alátámasszák? S ha még ez sem bizonyult elégségesnek, hát nem volt-e kéznél az emberi söpredékből verbuvált orgyilkos bérenc banda? Az összetartás nagyon helyénvaló, azonban csak a munkáltatók részére és nem a bányászok, az “aljas” szénkaparók részére. Dacára az ilyen körülményeknek, az IWW bejelentette az állami ipari bizottságnak, hogy általános sztrájk lesz elrendelve az állam területén és ez a bejelentés a coloradói törvények által előirt szabályok szerint történt. így múlt az idő és múlásával több és többen csatlakoztak a sztrájk eszméhez. A bányászok közül sokan kíváncsiságból csatlakoztak a mozgalomhoz; kiváncsiak voltak, hogy valyon az IWW és harci módja külömbözik-e a régi szakmai szervezetektől ; mig többen az egész ipar megállításának gondolatával tértek haza és otthon gondolkozva a dolgok felett,| kezdték értékelni önön erejüket, amit! együttesen alkotnak. Olyan óriási volt az ; összetartás érzetének terjedése, hogy a; munkáltatók gunymosolyaikat otthonfelejtve, judás ábrázatot öltöttek és békességet kezdtek prédikálni. Aztán következett az ö bejelentésük,; közvetlen a sztrájk előestéjén, hogy magasabb bérekeket adnak a bányászoknak és ezt csakis a bányászok iránt érzett | szeretetükből teszik és azért, mert lojális bányászaik a Rockefeller által előirt szabályok szerint kérelmezték bérük felemelését. Tehát szó sem volt a szervezkedés jogának elismeréséről. Kezdték felismerni, hogy a vérig szipolyozott bá-' I nyászok eltökélt szándékkal néznek a harc elébe, aminek bizonyságát láthatták abból a kétnapos sztrájkból is, amit a walsenburghi kerületben Sacco és iVanzetti törvényes meggyilkolása elleni : tiltakozásul a bányászok az IWW hívására tartottak. Láthatták már abból is, hogy nem üres fenyegetés, de eltökélt határozat, hogy tovább már tűrni nem fogják a könyörtelen elnyomatást. Elkövetkezett tehát október 18-kának jfelviradása és a bányászok ezrei vonultak ki viskóikból, azonban nem a bányák felé irányították lépteiket, hanem a szerkezet gyüléstermei felé. Gyűlések sorozata következett és megszervezték a piket vonalt. Az IWW szervezői megmagyarázták az önfegyelem szükségességét ; és miként kerülhető el az erőszakoskodás; megmagyarázták, hogy a sztrájk irányítására bizottságokat kell választa- | ni, szóval minden előkészület megtörtént jegy sikeres sztrájk levezetésére. Forradalmi dalok hangzottak el a kemény ajkakról, a dac és elhatározás dalai voltak ezek, amint bátran kivonultak a piket vonalba. A “Solidarity” tüzelő akordja j hangzott mindenütt és megrögzitette az elmékben, hogy “tartózkodni kell azoktól, akik erőszakoskodást hirdetnek.” Napokon keresztül szüntelen mozgásban voltak a bányászok és pedig nem j kettes és hármas csoportokban, de hatalmas tömegekben vonultak fel piketelni. Szüntelenül dalolva, egymást tüzelve a kitartásra a amint egyik helyről másikra vonultak, százak, ezrek csatlakoztak, duzzasztották a harcosok sorait. Az est beálltával pedig gyülekeztek helyiségeikben hatalmas tömegekben és nyilvános gyűlésen tárgyalták az eseményeket. Szónokok voltak kéznél állandóan, akik majd minden nyelven képesek voltak a kérdéseket érthetővé tenni a ke- jrületekben. Mély hangú szláv szónoklatok hangzottak fel kérdésekben és minden kérdés után felzugott a helybenhagyó felelet a hallgatóság soraiból, ami egyáltalán nem hasonlított a templomi kongregáció magatartásához. Mexicoiak a már hazulról megszokott gesztusukkal valóságos nyomot hagytak • a szemlélőben. Olaszok gyakorta túlságosan heves kitöréseikkel, majd pedig mély szomorúságukkal, de kezeikkel egyre gesztikulálva szintén az elhatározás és együvé tartozandóság érzetét tolmácsolták. Aztán ott voltak az oroszok, magyarok, franciák s angol nyelvűek mind együvé olvadva, egy gondolatot megvilágítva, tárgyalva. Mindannyian egy elhatározást, egy helyzetet, a bányászok rabszolgai sorát tárták a hallgatóság elé. Az IWW harcmodora bontakozott ki mindenütt, hogy miként lehetséges győzelemre vinni a nagy harcot. Kitartó sztrájkkal! Szolidaritással vihető csak győzelemre! A sztrájkbizottságokat már a harc elején megválasztották, ezek pedig kitartottak az előzetes követelések mellett, amit az aguilari konferencián a bányászok meghatároztak. A követelések 22 pontban voltak megállapítva és legfőbb közöttük a jacksonvillei bérskála visszaállítása, az állami bányászvédelmi törvények szigorú betartása, a bányászok által beállítandó mázsáló joga, tárna bizottságok fölállításának joga és a szervezkedés jogának elismerése voltak. Valamennyi nagyon fontos a bányász életében, valamennyi jogos és igazságos minden tekintetben és valamennyi olyan szerény és mérsékelt, hogy valamennyi munkáltatónak önként teljesíteni kellett, ha csak szikrányi emberi érzés lakozik bennük. így kezdődött ez a felejthetetlen harc, ami megmozgatta az egész világot. Egy olyan harc, olyan sztrájk, melyhez hasonló még nem játszódott le az amerikai bányászatban és méltó volt ahoz a szervezethez, amely kezdeményezte és levezette, az Industrial Workers of the World Ipari Szervezetéhez. Ez volt a leghatalmasabb sztrájk ami valaha ebben az iparban kitört. Soha előtte hasonló követelések nem történtek, soha hasonló megnyilvánulása a szolidaritásnak nem volt, soha hasonló stratégiával még munkások nem harcoltak, mint ami ebben a harcban a keményen eltökélt bányászok közt megnyilvánult. Határozottan megállapítható, hogy csakis az IWW utján volt lehetséges, olyan szervezet utján, amely a teljes ipart együvé kovácsolja, hogy amilyen nagy területen voltak a bányák, olyan széleskörű lehetett a sztrájk karakterben, hatalmas előrelátásban, ruganyosságban ahoz, hogy megfigyelve a munkáltatók minden mozdulatát, akként irányulhatott a sztrájkolok cselekvése, taktikai változatai. Minden múló nap után tapasztalható volt, hogy a gyűlések sorrenje ernyedet- lenül folyt, a piketek erősen tartották magukat. Sőt soraik egyre hatalmasabbá dagadt. Kivétel nélkül, minden bánya szünetelt az államban, óriási tömegekben vonultak fel a bányászok, a kerületeket sorrendben felkeresve, autó karakánnal eljutva még a legelszigeteltebb vidékre is s ahol megfordultak, a bányákban mindenütt munkabeszüntetés történt. Freemont megye volt az utolsó amely beadta derekát és végül is a sorba állva az állam 443 bányája közül 325 teljesen szünetelt a sztrájk következtében. Ez pedig nem nyári időszakban történt. Ellenkezőleg abban az időszakban, ami- : kor a legnagyobb kereset var a szénre. 'Amikor a bányabárók erszény''’1't vélték nagyra duzzasztani. A nvf rt-'>k te- 1 hát megvoltak lepve, álmél- nötak, hogy hiába van bíróságuk, rendőrségük, katonaságuk és aljas bérenc bandáik, a
