Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
8 oldal BÉRMUNKÁS sztrájk egyre-'tart; * terjed és óriási: károkat okoz nékik. Egy pillanatra se higy- jük azonban, hogy a bányabárók tétlenül nézték volna ezt a harcot, és tűrték volna, hogy az IWW befejezze a szervezés munkáját háborítatlanul. Sőt elkövettek mindent, hogy a sztrájk sikeres folytatása elé gátakat emeljenek. Azon kezdték, hogy az IWW helyiségeit feldúlták, megkezdve Walsenburghban október 16-án az éj leple alatt. Tehergépkocsikban szá- guldtak végig az utcán és gépfegyverrel majdhogy szitává nem lőtték a helyiséget és igy akarták megfélemlíteni a bányászokat. Azonban a következő nap a helyiség ismét megnyílt, mintha semmi nem történt volna és nyitva is maradt továbbra is," golyó, vagy nem golyó. Adams kormányzó aztán ismét életbe léptette a már megszüntetett'állami rendőrséget az állam költségére. Bérenceket hozattak más államokban verbuválva, az állami és megyei hivatalnokokat is arra ösztönözték, hogy erőszakoskodásra vetemedjenek, minek következtében valóságos pokolhoz hasonlított minden bányatelep. Asszonyokat, gyermekeket olyan kegyetlenül összevertek, mint férfiakat. Nem volt kímélet senki részére, aki a 'sztrájkólókhoz tartozott. Tetőzet szegecsekét szórtak százfont számra az utakra, hogy az autó karavánokat feltartóztassák útjukban, de mindezek ellenére a sztrájk csak tartott tovább. Minden bebörtönzött harfcos helyébe százak léptek,' minden összevert harcos jajkiáltása több anyagi támogatást hozott a kitartásra. Nem mosolyogtak és különösen nem kacagták fel hangosan többé a munkáltatók. A mosoly ajkukra fagyott, a kacaj torkukba csuklóit. Most már nem a munkások fojtották ijedségüket magukba, hanem felkacagtak hangosan munkáltatóik gyávaságán. A világ proletáriátusa pedig felfigyelt. Valami kizökkent helyéből Coloradoban. A bányászokat nem fölemlítették meg. Nem egy kerület sztrájkolt csupán, hanem az állam minden bányásztelepe. Elmúlt egy hónap. Felkorbácsolt hangulattal telitett hónap. A bányászok nagyszerű kitartással állták a tüzet, mindenfelé szeretettél nézték a munkások hősies kitartásukat. Felismerték végre önerejüket és előkészületeket tettek egy hosszabb ideig tartó sztrájkra. A munkáltatók pedig ördögi terveket eszeltek ki. Még emlékeztek Lüdlowra és gyilkosságra szánták magukat. Az ördögi Co- Sorado hírhedt Rocky Mountain Fuel melve a gyilkosság színhelyének. Amint november 21-én a bányászok rendes pi- Company columbinei telepe volt kisze- ket csoportja a telep felé tartott, útjukat kerítéssel elzárva találták. Amint a kapuhoz érkeztek, minden figyelmeztetés nélkül a bérencek hirtelen a piketek közzé tüzeltek. Golyók röpködték minden irányból a több mint hatszázfőnyi férfiak és asszonyokból álló piketek közzé, akik teljesen fegyvertelenül állottak szemben a gyilkos banditákkal. Hat bányász holtan terült el a helyszínen és 34 súlyosan megsebesült, közöttük nők is. Gyilkosság volt ez, hidegvérű gyilkosság a szó-legszorosabb értelmében és mégis a gyilkos banda vezetője büntetés helyett kitüntetésben részesült. Ez a gyilkis bandita főnök Louis Schref volt. Adams kormányzó pedig statáriumot hirdetett ki az állam területére és Columbine lett a banditák menedékhelye. Egymásra következtek a letartóztatások, vér folyt mindenfelé és a vért ártatlan emberek letartóztatásával próbálták feltörülni. Bányászok tetemei feküdtek a halottas házakban, mások kórházakban és többen a börtönök celláiban, a milicia pedig feltüzött szuronyokkal cirkált ki- hivólag az utcákon, de a sztrájk megin- gathatlanul tartott tovább. Gyilkossággal nem törhették meg a harcolók lelkes sorait. A munkáltatók csak most kezdtek feleszmélni arra, hogy hiszen nem a régi módi United Mine Workers féle szervezettel állanak szemben. Az IWW nem akart szerződéseket külön bányák és kerületek szerint, sőt szerződéseket kötni egyáltalán nem is volt hajlandó. Egyet azonban föltétlenül követelt ós pedig a,zt, hogy valamennyi bányász valamennyi kerületben és bányában egyenlő részesedésben részesüljön és minden más, ami eltérő volt ettől, a bányászok érdekeit veszélyeztetné. Egy sztrájk, tehát egyféle elbírálás minden bányász részére az ál-/' lamb#an, volt az általános nézet. Az IWW legyőzhetetlen taktikával harcolt. Hasonlítsuk csak össze az eszközöket az akkoriban még egyre tartó Ohio 'es Pennsylvaniai bányász sztrájkban alkalmazott eszközökkel és látni fogjuk a Rülombsé- get. Coloradoban a bányászok választották saját soraikból a bizottságokat, kü- lön-kíihji minden telepre és aztán együttesen az állam egész területére a főbizottságot. Minden bizottsági tag tényleges bányász volt. Ki is ismerhette volna jobban a bányákban uralkodó viszonyokat, ha nem azok akik benn dolgoznak? Nem voltak vezérek akik megparancsolták volna, hogy mit tegyenek és mikor. Igaz, hogy az IWW-nak voltak szervezői- más vidékről is, azonban ezek mind gyakorlottak voltak az ilyen munkák végzésében és valamennyien a bizottságok utasításait követték. Bányászok . kezelték a beérkező segélyadományokat és a szétosztásról igazságosan gondoskodtak. Minden kerület egyformán megkapta a reá- ja eső részt. Ha valamely kerület éhezett, akkor az összes kerület éhezett. Ha egy evett, akkor az egész evett. Egyetlen személy sem részesült díjazásban az egész sztrájk tartama alatt. A nőket is vélemény nyilvánításra hívták. A bányászasszonyok igen fontos tényezői voltak a coloradói sztrájknak és híven meg is mutatták, hogy méltóak férjeik érdemeire. Ott láthattuk őket minden gyűlésen, minden piket sorban, aktivak voltak a férfiakkal egyaránt. Ez teljesen uj dolog volt, ami .-.soha azelőtt nem fordult elő. Éppen mint minden egyébb iránt az IWW bemutatott, újdonság volt előttük és ezért számtalanul kérdeztek is, hogy hát miféle szervezet ez áz IWW. Minden egyes kitartólag harcolt érte fizikai értelemben véve és megmagyarázhatatlannak tűnt fel az egész kérdés. így tartott a sztrájk és húzódott tovább, napról-napra, hétről-hétre megingathatatlanul kitartó lelkesedéssel. Mo-. sollyal néztek szembe golyóval, nevetés-* sei a tölgyfa botokkal és dalolással a börtönnel. Gyűléseiket számtalan esethpív oszlatták fef, termeiket feldúlták, otthonaikat megbecstelemtették, de ők -egypr. kitartottak. Éhség, betegség, üldöztetés, az emberi szenvedés minden kályháján keresztül mentek, eltűrték a magad bérencek, állami rendőrök és megyei hivatalnokok brutalitásait, mosollyal néztek szembe az elvakult gyáva csőcselékkel, orgyilkosokkal és a sztrájk egyre tartott a győzelemig. Aztán következett a szervezet azon kísérlete, hogy nyilvános kihallgatások történjenek. Az állami ipari bizottság figyelmét erre felhívták, hogy hallgassák meg a bányászok panaszait. Beleegyeztek, miáltal törvényesnek ismerték el a sztrájkot, dacára, hogy előttg törvénytelennek nyilvánították csupán azért, mert szerintük a sztrájk nem a rendes szabályok keretein belül lett elrendelve. December 19-én Denverben kezdődtek a kihallgatások és ezt az állam más Öt bányásztai újában folytatták. A kihallgatások nyilvánosságra jutott vallomásai alaposan felvilágosították az állam lakosságát éppen úgy, mint a többi államok I munkásságát a tényleges helyzetről. Bányászok vonultak fel minden fontosabb bánya kerületből, hogy panaszainkat előadhassák a bizottságnak úgy, ahogyan tudják. A maguk módja szerint. Napról-napra ugyanazon panaszok, vallomások hangzottak el a bányászok ajkairól. Panaszok, hogy miként kényszerültek vizes helyeken dolgozni, a követ kihordani, az alátámasztásokat elvégezni, síneket lerakni és a gerendázatot a kiürített tárnákból életük veszélyeztetésével kihordani, mindezt díjtalanul. Elhangzott, hogy miként rabolták meg őket a társulatok a mázsálásnál hamis méréssel, egy esetben pedig még mázsa sem volt 7 hónapig egy bányánál. Panasz-panasz után kifogyhatatlanul egyformán hangzott el és egyetlen egy esetben 'sem cáfolhatták meg ezeket a munkáltatók. ítéletet Írtak, visszavonhatatlan Ítéletet, ami megörökítve áll a munkásosztály történetében, bizonyságául Colorado ipari rabszolgái elnyomatásának. Amidőn aztán az Ipari Bizottság befejezte kihallgatásait Crested Butteban, Walsenburghba vonult, hogy az előbbiekhez hasonlóan folytassa azokat és 1928 január 12-én a déli órában érkezett meg. A bányászok örömittasan értsültek ] megérkezésükről, megvoltak hatva arra ia gondolatra, hogy alkalmuk lesz panaszaikat előterjeszteni. És örömükben felvonulást terveztek, hogy a megyei törvényszéki épület előtt fogadják a bizottságot. Terveik alapján a menet az IWW helyiségéből indult ki a törvényszéki épület felé tartva, azonban erőszakosan vissza fordították őket, miután rövid utat tettek meg. Miután vissza fordultak látták, hogy teljesen körül vannak kerítve fegyveres bérencek által, akik még ekkor is golyózáport bocsájtottak a hátulsó ajtón át helyiségükbe gépfegyverből. Két személy holtan terült el, az egyik egy 15 éves ifjú, A helyiséget teljesen össze lőtték és órákon keresztül cirkált a csőcselék a város utcáin mindenkit provokálva, aki munkáshoz hasonlított. Ez az intimidáció arra szolgált, hogy megfélemlítve a bányászokat vissza tartsák a vallomás tételtől; azt gondolták, hogy brutális eljárásukkal annyira megfélemlíthetik a bányászokat, hogy a Walsenburg .környéki bányákban uralkodó viszonyokat nem merik majd feltárni. Azonban az ilyen gondolat helytelennek bizonyult, mivel a -kihallgatások megkezdődtek és a bányászok sorban bátran járultak a (Folytatás a 12-ik oldalon)
