Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS FORRADALMI OSZTÁLY SZERVEZET (Folytatás a 3-ik oldalról) törvény ellen, amely bűnnek nyilvánítja j a sztrájkot. Egy hosszú és elkeseredett harc után, mely közben nagyon sok bá- [ tor harcos került börtönbe, a sztrájk jogát kivívta magának a szervezett mun-: kásság. így demonstráltak egy fontos kérdést ■ a ?7pi'vezkedés kezdetén melyet nagyon j közelről kell szemügyre venni és ez az, amp'v megvilágítja a külömbséget a mun- k'a-’-Mr JOGA és a MUNKÁSSÁG EREJE KÖZT. A szervezetek eleinte önálló külön csoportok voltak, melyek teljesen szakmai érdekek szerint alakultak és kevés vagy semmi osztály összetartozantíósá- got nem simertek. Nem ismerték föl eléggé az elháríthatatlan társadalmi osztályharcot. Felfogásuk az volt, hogy a munka és tőke édes testvérek. Más szóval, hogy a rablók és megraboltak érdekei azonosak. Az egyetlen reménységük a bérszolgaságból való szabadulásra az volt, hogy erősen dolgozzanak és spóroljanak, hogy üzletet kezdhessenek. Azonban a gépek fejlődésével a csekély megtakarított tőkéje a külön álló munkásnak képtelen az egyesült tökével megbirkózni az üzlet terén. Az üzletek hatalmasra növekedése a kistulajdon birtokosainak millióit szorította ki, a kis műhelyek és általában a középosztályt tel jesen összeroppantotta és a proletáriátus soraiba kényszeritette. Az agrár államokban, a modern ipar kialakulásának több forradalmi Íratása van, mint egyebütt, miután teljesen megsemmisíti a parasztot, amely egyedüli támasztéka a régi rendszernek és bérmunkásokkal helyettesíti őket. Abérmunkás osztály, a proletariátus, rohamosan szaporodik számban és fon- j tosságban. “Ők alkotják a gazdasági élet idegszálainak centrumát.” Ők az élő ré-! szei a modern iparnak. Az ipar mozgás-! ban van ha ok kezelik és szünetel ha szünetelnek. Ez az egyetlen osztály mely [ képes a modern termelési gépezetet kezelni. “A proletáriátus nem kormányozhat, nem emelkedhet ki anélkül, hogy előbb a hivatalos társadalmat levegőbe ne hajítaná.” Ez a hatalmas osztály el- jövend! A többi osztály hanyatlik. “Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekben való öszpontositása a szakszervezeteket képtelenné teszi arra, hogy a mun káltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet.” Midőn az egyik szakma harcban áll, a többi szakmák dolgoznak és segítenek testvéreik harcát megtörni. Midőn a bányászok sztrájkolnak egy körzetben vagy országban, a szállitó munkások dolgoznak és segítenek a munkáltató osztálynak azáltal, hogy szenet hoznak be más körzetből vagy országból. így tehát a munkások az egyik iparban szkebelnek, a másik ipar munkásai ellen. A kapitalista osztály nem győz1-’éti le a mnkásosztályt. Oak azon esetben győzhetnek le bennünket, j ha sikerül osztályunk más iparban dől- j gozó csoportját ellenünk felhasználni, hogy azok verjék le harcainkat. Mi magunkat és egymást verjük le harcainkban. A munkáltató osztály szervezkedett mint osztály, a munkáltatók szövetségében stb. s a rendelések áthelyezése vált lehetségessé és kölcsönösen segítik egymást az osztályharcban. Nagyon jól tudják, hogy ha az egyik csoport munkás megnyeri a harcot, akkor a másik csoport abból bátorságot merit és harcba száll, hogy akként cselekedjék és minél többet vívnak ki annál többet akarnak majd. Tehát tekintet nélkül, hogy milyen harcban állanak a kapitalisták maguk közt, mindig egyek a munkások ellen. Jelenleg nagyobb alapon olyan helyzet előtt állunk, mint volt a szervezkedés Húsz esztendő A “Bérmunka*” 20 éve* jubileumára Húsz esztendő . . . évek hogy rohannak, És útját állni nem lehet soha . . . Egy végtelenség eszméink harcának, De száll a zászlónk magasan lobogva. A munkásságért folyik szent küzdelmünk, Nem szennyezi azt be hamis és rut önkény Minden igén, mit fennen hirdetünk, Nyomán nem marad más, csak tiszta égi fél Húsz éve, hogy biztató jelszóval Az úttörők, kik testvérek valának, Útnak indítottak lelkes riadóval, Küzdőtársa lenni a letiport munkásnak. Mint egy égő fáklya, mely utat mutat, Törtettünk előre a munka mezején, Nem ismertünk magunk felett urat, Tettekre biztatott az elfolyt munkás vér. Húsz esztendő . . . jöjjön még százszor anhyi, Ami célunk mindig csak egy legyen: A letiport munkásért méltó bosszút állni S akkor munkánk nyomán szabadság térén ! . Hulljanak a herék, kik megássák sírunkat, Kiket nem szán meg fájdalomnak könnye, Kik ellopják arcunkról az éltető sugarat, S nem adnak balzsamot égető sebünkre! . . Húsz esztendő ... a zászló száll ma is még, És keblünkben csak nyíljék a virág, Melyet belénk oltott az örök mindenség, Mely tűrve elnéz s mindent megbocsát . . . Előre hát uj harcok tüzébe! . . . Az eszménykép váltig csak egy legyen: Szabadság lesz a jövőnk reménye, Mi harc nélkül részünkre soha nem terem. Húsz esztendő . . . kürtje szól a kornak; Bár nem piroslik vér, a csatatéren, De bennünket tovább nem tipornak, Nincsen már csak öröm a munkás szivében! . .... Húsz esztendő . . . zendüljön az ének A küzdő proletár diadalmas ajkán; Rázzuk le láncait a zsarnok önkénynek, A kivívott szabadság sugárzó hajnalán! . . . EUGENE GLÜCK. kialakulása előtt, vagy kezdetén. Midőn valamely szakmában a munkások béremelést kérnek, a munkáltatók egyszerűen az felelik: “ha nektek többet tdunk, akkor a többi szakmák is többet akarnak.” Ebből az állapotokból fakad é3 nem pedig valamely természet felettji lény ! agyából születik az ipari szervezkedés eszméje. Azon eszme, hogy a világ ipari [munkásai, a proletáriátus szervezkedjen mint osztály és támogassa egymást nagy harcában életéért és szabadságáért. Ez a magasztos munkásszolidaritás, olyan összetartás, amely nem ismer fajt, val- ! lást, hazát és a töi'ténelmileg kialakuló I helyzetnek az eredménye és éveken keresztül fejlődött ki az iparilag fejlődő országokban. Azonban nemcsak az osztályszervezkedés eszméje fejlődött ki a munkásság gondolatában, de egyszersmind a nagy [üzleti kombinációk kiölték azt a vágyódást is, hogy valamikor kapitalistákká iválljanak, sőt dicsőségek-dicsőségére va- |lósággal tudatos forradalmárok kezdenek lenni. Chicagóban a csillagos sávok hazájában a naptárnak 1905-ben irt esztendejében egy szervezet alakult VILÁG IPARI MUNKÁSAI NÉVEN. E sorok Írójának mód adatott, hogy az elvi nyilatkozatot átírja 1908-ban és azóta is változatlanul maradt napjainkig. Ennek a szervezetnek az elvi nyilat-- i kozata és alkotmánya tanulmányozása által, megismerhetjük a 20-dik század forradalmi munkás szervezetének hangulatát. Az elvi nyilatkozat részben kinyilatkoztatja, hogy A “munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést, amidőn már a bérrendszer elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a réginek keretein belül:7’ :' Tehát az uj társadalom a régiben fo- gamzik meg. Az a hatalom, amely az egész világot uralja sohasem fogja magát megadni egy gyöngébb erőnek. Világos tehát, hogy egyedüli teendőnk építeni a munkásság szervezett erejét. Azon kísérlet, hogy a kis üzleteseket és műhelyeket és általábon a kisburzsoáziát védelmünkbe vegyük, nem forradalmi, de határozottan ellenforradalmi, reakciós! cselekedet. Reformerek állandóan a kapitalizmus foltozásával bíbelődnek. A reakciósok pedig mindig visszafelé szeretnék fordítani a fejlődés kerekét. A foi-- radalmárok pedig az uj társadalmat építik a réginek keretein belül. A kapitalizmus rohamosan terjeszke- jdik az egész földön, azonban az eljö- | vendő modern társadalommal a proletá- jriátus fog felül kerekedni. Mint a hogy .Marx jellemzően mondotta: “Amit a burzsoázia tehát létrehoz, az a saját sir- ásói. Letűnése egyet jelent a proletariátus egyenlő és elkerülhetetlen győzelmével.”Amidőn a munkásság szervezett ereje hatalmasabb lesz más osztály szervezett erejénél, akkor következik be a döntő* forradalom. A régi hatalom letűnik az uiabbnnk nyomása alatt. A kapitalista ! áru termelést, a használatra való termelés váltja fel. így fog végetérni a föld j utolsó osztályharca. Az ősi emberi kizsákmányolás embertársai által megszűnik (örökre és ez lesz az emberi faj harcának j legnagyobb győzelme, dicsősége. VILÁG IPARI MUNKÁSAI EGYESÜLJETEK. EGY EGÉSZ VILÁGOT, AZ (ÉLETET MAGÁT NYERHETITEK!
