Bérmunkás, 1931. július-december (19. évfolyam, 643-667. szám)
1931-11-12 / 661. szám
November 12. BÉRMUNKÁS 7 oldal A KAPITALISTA PROFIT AZ OKA A MAI NYOMORNAK Amerika egy nagyon gazdag ország, de csak a gazdagoknak. Az emberiség nagy többsége a szegényekből áll, akik tehetetlenek. Eme tehetetlenség. nem a természetes helyzetüknél fogva van meg, hanem inkább azért, mert nem néznek tisztán szembe a saját gazdasági veszélyük sajátosságával. Ha a munkásság szervezkedne és megértené a saját gazdasági érdekét, megteremtené magának mindazt amire szüksége van. Volna gazdasági fedezéke és a legnagyobb kényelemben élhetne, a mai modern civilizációban. A munkásság idáig mindég szegény volt. Azonban a jelenben sokkalta szegényebb mint bármikor azelőtt, mert millió számra vannak utalva, a könyör adomány hitvány konyháján tengetni életüket. Éptestü emberek, termelni tud nak, de nincsen megengedve, hogy dolgozhassanak. Elvannak különítve az iparoktól. Gyárak,- melyeket ők épitet tek. kapujaik becsukódtak előttük. Azért a sok vagyonért .amit termeltek és felhalmoztak, csak annyiban méltatták figyelemre, megmondták nekik. hogy sokat termeltek. Ha megakarjuk érteni az amerikai gazdasági berendezkedést, meg kell ismernünk, hogy kik uralják Amerikát. James W. Gerard, a kapitalisták egyik szócsöve, nem is olyan régen jelentette ki, hogy az Egyesült Államokat 59 ember uralja és kormányozza. Ezen 59 ember között nincsen egy munkás sem, sem pedig az úgynevezett közép- osztályból, farmer, vagy valamilyen tudós, avagy pedig olyan egyén, aki az emberiséget szolgálná valamilyen formában. Nem találunk azon a listán, még politikusokat sem, az elnöktől lefelé, a legkisebb sherifig. Amerikának ezen igazi uralkodói, azokból az emberekből áll. akiknek tulajdonokat képezi, a nagy Bank Monopoláció, a szén és a vas monopoláció, az olaj, gáz és a villany monopoláció, a szállítás, mezőgazdaság és a ruha monopoláció. Ezek az emberek rendelkeznek Amerika felett, mert az ő tulajdonukat képezi. Ezek után megkérdezhetjük saját magunktól, hogy ezeknek az embereknek az j uralkodásuk, hasznos e az emberiségre? A következő felelet nagyon alkalmas ezen kér- | désre, hogy azt nyomban meg is állapítsuk. Jelenleg Ameri-! kában, több mint 16.000.000 munkás van munka nélkül. Hozzá tartozóikkal együtt, kitesz közel 50.000,000-t, ezeknek a kapitalista uraknak, az uralkodása alatt. Ezek a munkások erőszakkal lettek kidobva az utcára, az üzemekből és kegyetlenül ellettek zárva, a megélhetés forrásaitól. Eme tízmillió munkás közé, még nincsen beleszámítva azok a munkások, akik csak időnként dolgoznak. 2—3 napot hetenként. Talán senkisem tudná megmondani, hogy hány ilyen munkás van Amerikában, akik; nem keresnek annyit, hogyj féligmeddig emberi életet tudnának élni. Henry Ford azt mondja, hogy a helyzet jó, jcsak az emberek nem tudják megérteni — ugyanakkor tízezrével fizette le az embereket és mostan pedig a fizetést vágja lefelé 30—50 százalékig. Amidőn egy munkás kiesik úgy Fordtól, mint bármely más gyárból, csak rövid időbe kerül, hogy valamelyik ^Valterre ne szoruljon. Detroit városa az elmúlt évben 22.000,- 000 dollárt fizetett ki ezen célra, hogy megmentse a munkásságot az éhenhalástól. Már kellene tisztán lássuk, hogy a nagyra dicsőített, kapitalista társadalmi rendszer, olyas valami, mely felelőtlenséggel jár. Egzisztenciájának utókö- vetkezményét, a munkásosztály sínyli meg. Először profit és utána semmi más. A kapitalizmus, nem ismer el felelősséget, a társadalommal szemben. Kihasználja a természet kincseit is, mely az összemberiség használatára és élvezetére lett alkotva. Amerika egy nagyon gazdag or- 'szág, itten van minden, ami az emberi szükségletre .kell. Azonban a kapitalisták, akik uralják ezt az országot, mind ennek dacára, millió és millió I munkás apát és anyát, valamint gyermeket, kergetnek az éhenpusztulás árnyékába. 'Százak és ezrek követnek el ön- gyilkosságot, reménytelenül menekülnek az életnek nevezett gyötrelemtől a halálba, amig ők, a kapitalisták, dus- kodnak az élet javaiban. Nem csak maguk a kapitalisták mint egyének felelőtlenek a társadalommal szemben, hanem maga a rendszer is, mely | a magántulajdon jogán alapszik. Megengedi, hogy a munkásság által közösen előállított vagy termelt javakat, egyes emberek spekulációra1 használják fel. A munkás aki eme javakat előállítja, nem rendelkezik munkájának teljes gyümölcsével. A világ legnagyobb tudósa sem tudná a mai rendszert sikeresen irányítani, hogy az emberiség nagy többségét kielégítse. Azt megtehetik, hogy a fizetést felemelik és csökkentik a profitot, ez azonban a kapitalizmus fundamentumát rombolná össze. Ha a munkásnak megadnák mindazt az értéket amit termelt, a i kapitalisták öngyilkosságot kö! vetnének el. melyről ők természetesen hallani sem akarnak. A kapitalizmus, csak egy jót tehetne az embriséggel szembe, ha helyét átadná egy jobb rendszernek, mely rendszer, csak munkásokból állana és a fogyasztók is csak műnk Jók volnának. Minden ember ugv fizikai erejét, mint szellemi tudását a közös termelésnél használná fel, melynek értékéül mindent megkap na, mire szüksége van. Nem ugv mint ma, hogy egy okmány papirt is kap és csak annyi az övé, ami arra Írva van. Magán tulajdonban semmi vagyon nem lesz, kivéve, mely az ő életszükségletére közvetlen kell. Minden a társadalomé lesz, ami társadalmilag lesz használva és szükséges a társadalmi életben. A kapitalizmus nem hogy üdvös volna az emberiségre, hanem a legszemtelenebb férge a társadalomnak. Midőn már a munkást kirabolta és az utcára kidobta, gúnyolólag azt mondja az áldozatának, hogv sokat termelt. Ez a legőrültebb álszenteskedés, legjobban visszatükrözi a kapitalizmust. Ha már csak egy kissé is humánusak volnának, a munkásság akik sokat termelitek, az alatt az idő alatt, amig a túltermelés elfogy, minden kényelemmel kellene élvezzék a termelt javakat. Minden munkásnak u.jruhában kellene !járni és uj autót kellene hajítani, gyönyörködni munkájában amit előállított. Ha tényleg úgy áll a dolog, hogy sokat termeltünk, akkor ezalatt a munkanélküli ünnepek alatt mégis kellene valamit élvezni i belőle. Azonban ennek az úgy ^evezett túltermelésnek, nagyon különös gyakorlati tapasztalata van. Azok a millió . és millió munkásság, akikre azt mondják, hogy tultermel- tek. a leveses konyhák előtt sorba állanak, hogy enni kaphassanak. A lapok szerint Chicagóban és Los Angelesben .10,000 gyermektől tagadták iryg az egyetlen egy evésüket naponta, kiket nrivát intézetek szoktak ellátni élelemmel. A kapitalista lapok szerint a válasz ez, az apiuk sokat termeltek. Az apjuk ezeknek a gyermekeknek any nyira elővigyázatlanok voltak a gazdálkodásban, hogv ugv magukat, mint gyermekeiket, az éhenhalálnak tették ki. Ez volna a legnagyobb őrület, ha igaz volna. Azonban az igazság benne nem más, mint kapitalista őrület. A tisztaszin igazság azonban az, hogv a munkásság a munka adójának termelt sokat és nem magának. A munkás nem a túltermelésnek lett az .áldozatai, hanem a kapitalista kizsákmányolásnak. A termelésnél ellopták tőle amit termelt, munkaerejénél fogva. .Ugyancsak nem igaz azon állítás sem. hogy a ielenlegi muhkánélküliséget technikai okol£. jdézték elő. A munkásnak nem azért kell szenvedni máma, mert sokat termelt, hanem azért, mert nem lett megengedve. hogy elfogyassza amit termelt. Ez a gonosz társadalmi rendszer a bűnös, nem csak Amerikában, hanem az egész világon, ahol bérrendszer uralkodik. A munkás termel eleget, de nem kapja meg amit termelt. Azért, mert a kapitalizmus megengedi, hogy az ő különböze iparban dolgozhasson, a termelésnek ; (Folytatás a 11-ik oldalon) fenyegették. A háborús hisztéria idején többször volt kénytelen nevet változtatni; egyik városból a másikba költözködni, de forradalmi tisztaságát fel nem adta. A hatalom minden le- sujtása után újabb erővel állt talpra és hirdette tovább a munkásosztályt felszabaditó ipari unionizmus magasztos eszméjét. De a Bérmunkásnak nemcsak a nyilt ellenséggel kellett felvenni a harcot, hanem ami ennél sokkal károsabb; a munkás zubonyba bujt; a jelen társadalom söpredékével. A kapitalista osztály nyilt bérenceit könnyen felismeri a munkásság, azcnban vannak bérencek, akik nem valják ezt be és igy a munkásság bizalmába férkőzve barátságot színlelnek és akkor árulják el amikor nem is gondol rá. A Bérmunkás ezek ellen is kérlelhetetlen he--cot fob-'-'.-tt és f' ’""‘att —* --r ó munka körük nem tűri a nyíltságot, mindent eíkövette,r, hogv elhalszttassak. Kívülről a munkásság félrevezetésével, belülről pedig árulók utján igyekeztek an igazság nvi’vános- ságra hozatalát megakadályozni. Renegát jaink is voltak és nem rajtuk volt. hogy al F - tervük nem sikerült. A Bérmunkás köré csoportosult forradalmárok éber figyelmén megtört az árulók terve é« az elért eredményért nagyon kétes dicsőséget nyertek gazdáiktól. A Bérmunkásnak, mint elvhü munkás lármák anyagi nehézségekkel is meg kell küzdeni. Bevételei kizárólag a munkásság centjeiből ered és nem is keres más bevételi forrásokat, mert csak igy lehetséges, hogy meífiiars^hanon a kizsákmányolt bérmunkásság őszinte szószólójának. Nem csinált csalárd bukásokat és nem keres hazug okokat, hogy ennek révén olvasóitól pénzt gyűjtsön. Amikor a helyzet válságossá vált nyíltan az olvasók elé tárta a veszélyt és azok iparkodtak annak elháritására. így érte el a Bérmunkás fennállásának 20-ik évfordulóját. Ezen idő alatt a megpróbáltatások egész sorozatát sikerrel küzdötte le. Nem kért könyörületet az ellenségtől, de nem is adott! Az utat. melyen haladni kell az osztályharc jelölte ki számára és más ut nincs! Az előhaladás időnkint meglassul; mert a szemét felgyülemlik és eltorlaszolia az utat, a me’vnek eltisztitása időt és er-rgját emészt fel. Da mint a múltban úgy a jövőben is lefoeín küzdeni a nehézségeket és feltartóztathatatlanul halad a kitűzött cél felé!' Ti pedig, reményt veszte't rnuukástársaim, akidnek részetek volt 9 Bérmunkás megalapításában és éveken !-e-—sz‘ül segítettek annak fen tartásában ne csüggedjetek. / mag, melyet elvetettetek jó talajba huU'tt és csirában ^ra. tás ideje közeleg! Az előkészülete1- folynak. Segítségetekkel előbb készülünk el a nagy munkával, hegy azután nyugodtan élvezhessük munkánk gyümölcsét. ZÁRA.
