Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)

1931-02-05 / 623. szám

Február 5. BÉRMUNKÁS 3-ik oídal. CHIC4GOI HÍREK Szülök figyelmébe! SOUTH RENDI HÍREK •_____________ A jólét már az ajtón kopogtat Munkás iskola Chicagóban Nem tévedünk, ha azt állítjuk, hogy minden munkás szülőnek legfőbb óhaja, hogy gyermekei, még mielőtt a munka harcmeze­jére kerülnek, oly nevelésben ré­szesüljenek, mely megismerteti a gyermekekkel az igazságot, a valódi tudományt. A mai rendszer által fenntar­tott iskolák az uralkodó osztály irányítása alatt vannak és gond­juk van rá, hogy a gyermek meg ne ismerje az igazságot, mert ez veszélyezteti rendszerük létezését. Minden elképzelhető módon igyekeznek agyukat elhomályosí­tani. Tudomány helyett a méreg­gel egyenlő hatású hazafisággal tömik meg a gyermekek agyát. A jelen rendszert dicsőítő eszközeik mérhetetlenek. Újságjaik, folyó­irataik, e célra irt könyveik ezrei és százezrei jelennek meg. Temp­lomaik, mozgókép színházaik mind e célt szolgálják. Itt azonban még nem állunk ! meg. Amikor a gyermek már if­júvá fejlődik, még akkor is a kar mai között tartják. E célt szol­gálja a Y. M. C. A. és a kerületi minden néven nevezendő club-ok : százai. Ezen széleskörű butitási folya­matnak aztán szomorú követkéz­i ményei vannak oly családoknál, ahol a szülők már szakítottak a hagyományokkal, de különösen a bevándorolt családoknál. A szülő és gyermek egymással ellentétes felfogásban élnek és igy csak ter­mészetes, hogy bizonyos dolgok­ról véleményeik is eltérőek. — Amig oly családoknál, ahol a nyelv hiánya nem okoz akadályt a szülőnek, könnyebb gyermekét a helyes útra terelni, addig a be­vándorolt szülők nagy százalékát ez is akadályozza. Számos csa­ládban a szülők nemcsak Írni és olvasni nem tudnak angolul, ha­nem még beszélni is nagyon hiá­nyosan és viszont a gyermekek igy vannak a magyar nyelvvel. De még ha ezen nehézségek nem állnának fenn, abban az esetben I is kétséges, hogy ellensúlyozni tudnánk-e a gyermek agyában azt a pusztítást, melyet a mai j rendszer uszályhordozói szakava- | tottsággal végeznek. A munkás­emberek közül nagyon kevés ké­pes arra, hogy a robotban eltöl­tött 8 vagy 10 órai munka után este hazamenve, a gyermekekkel foglalkozzon oly behatóan, mint az szükséges volna. Nem kis te­hetség és türelem kell annak el­lensúlyozására, amit egész nap az iskolában; iskola után a barátok vagy barátnők között, este a show-ban, vagy a club-okban az ifjak agya felszed. De meg aztán i hány gyermek képes figyelemmel i kisérni a szülő tanítását, amikor a kaptalista osztály által fentar- tott helyek sokkal több “élveze­tet” nyújtanak, ahol estélyüket eltölthetik? Nagyon kevés. A tanítást úgy kell végezni, — hogy az élvezetes legyen a gyer­meknek, mert csak igy képes az agyuk azt felfogni és meg is tar­tana A kényszer tanítást a gyer­mek meghallgatja, azonban ha­mar el is felejti. Az IWW mint sok más város- ban úgy Chicagóban is iskolát tart fenn, ahol a gyermekeket a legmodernebb nevelési rendszer alapján tanitják. A világtörténel­met, a leszármazástant a tudo­mány megállapításai alapján, va­lamint a munkásmozgalom célját és szükségességét. A tanítás ne­héz munkáját Dániel Horsley m.- társ végzi oly szakavatottsággal és rátermettséggel, hogy az ed­dig résztvevő ifjak pótolhatatlan élvezetnek tartják a tanórákat. Az iskola a 1618 W. Madison Streeti helyiségben van és a tan­órák minden vasárnap délután 2 óra 30 perckor kezdődnek. A- tanórák díjmentesek minden gyér mek és ifjú részére, tekintet nél­kül, hogy szüleik tagja-e az IWW-nak vagy sem. A korhatár 6-tól 20 évesig, azonban a fel­nőttek is nagyon sokat tanulhat­nak . - í Az előadás tananyagának egy része a “Bérmunkás" hasábjain is meg fog jelenni a “Junior Co- ■ lumn”-ban és nagyon ajánlatos volna, ha munkástársaink erre felhívnák a Juniorsok figyelmét. Öntudatos szülők! Nem szabad tétlenül néznünk, hogy gyerme- keifik a polgári társadalom meg­fertőzött tanításaival kerüljenek a munka harcmezejére! Nem sza­bad tétlenül néznünk, hogy gyer­mekeink a mi hanyagságunk foly­tán ellenségeivé váljanak azon küzdelemnek, melyért szüleik Így hámozom ki a helyi Ökör- sz. . . . azaz “Őrszem" nevű, a papok által szerkesztett hetilap bődületes tartalmából. Azt fejetegeti ez a felszentelt népbutitó, hogy: A kapitalisták végre belátják, sőt már be is lát­ták, mis^ayint az általuk összeha­rácsolt töméntelen pénzből és ja­vakból az éhező tömegeknek is kell valamit juttatni. A tőkések eme nagylelkűsége Krisztus sugallatára történik. Ugyanis a kizsákmányolok is­teni ihlet utján rájöttek, hogy el-, tértek Krisztus tanaitól és azt a sok gaztettet, bűnt és gyilkossá­got, amit a dolgozók ellen elkö- i vettek, azzal teszik jóvá, hogy a munkaidőt csökkentik heti három napra és amellett, hogy minden munkanélkülit foglalkozáshoz, te­hát kenyérkeresethez juttatnak, három napi munkáért egész heti fizetést kapnak. A legsajnálatosabb a dologban az, hogy a templombajárók tul­idejüket és sok esetben életüket i* áldozzák. Elejét kell venni azon eshető­ségnek, hogy szülő és gyermek mint ellenség álljanak szemben egymással. Minden szülőnek er­kölcsi kötelessége gyermekeit az IWW munkás iskolájába elhozni. A munkásiskola minden egyes ta- í nulójával a kapitalista társadar lom egy oszlopot vészit, a mun­kásosztály pedig egy katonát nyer. Zára. Az IWW Chicago magyar tag­jai minden hó első és harmadik szerda estéjén tartják gyűléseiket a Fleiner Hallban 1638 N. .Hal­stead St. ELVINYÍL ATKOZ AT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató j osztály áll. • E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ mun­kásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek- beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatók- kai közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban •—• vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár-’ mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen! esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “'Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’ ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!’’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusz­tult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társa­dalom keretein belül. nyomó része el is hiszi ezt a lehe­tetlen utópiát. "Kívánatos kormány” fog mi­hamar megalakulni, — mondja tovább a szent atya? mely Krisz­tus intézkedése folytán már fo­lyamatban van. Sajnos, — ezek a papi masz­lagtól elkábitott emberek annyira a csuhások befolyása alatt álla­nak, hogy még lélegzeni sem mernek a lelkipásztor engedélye, nélkül. Én nem tartozók ama bé- gető juhok közé, kiknek az égi ta­karmányt a szószékről szórják. Én az ipari demokrácia alapján állok és ilyen értelemben próbá­lom a szegény félrevezetett mun­kástársaimat mindannak az ellen­kezőjéről meggyőzni, amit a pa­pok beléjük szuggerálnak. Ne üljünk fel az ily rosszaka­ratú ámításnak, hiszen jól tud­juk, miszerint a papok a tőkések érdekeinek a szolgálatában álla­nak és csak úgy tudják a saját érdekeiket is megvédeni. Hetyeí. Összeírják a munka- nélkülieket A helyi vaskalapos adminisz­trációi egyébb teendők hiányá­ban) elhatározta, hogy összeirat- ja a munkanélkülieket. A lapokban közzétették, hogy akik nem dolgoznak, a hozzájuk legközelebb levő tűzoltó állomá­son regisztrálás végett jelentkez­zenek. Elindultak a szegény pro­lik (gondolván talán lesz valami munkaalkalom) Ott álltak liba­sorban a kitűzött helyen várván a jószerencsét. Végre jött a tinta­kuli. Miután kényelmesen elhelyez­kedett, kérdi, az első toprongyos alakot: hol dolgoztál utoljára? Tizenöt hónappal ezelőtt a Stude- backernél, letettek, azóta nincs munkám, — felel a kiéhezett rongytömeg. — Van munkád! — vágja oda a teljhatalmú ficsur, — ha szükség lesz rád, majd visszahív­nak. Next, — hol dolgoztál? Az Olivérnél ezelőtt 2 évvel, azóta stoppolok. Majd megkeresnek, ha kellesz nekik, azzal elbocsátotta a félig megfagyott bodyt. így ment az egész vonalon vé­gig. Valószínű, felsőbb utasításra intézték el ily kurtán illetve fur­csán az éhező tömegeket. Csak úgy jöhetett létre az a hihetetlen eredmény, mely szerint összesen 3237 munkanélkülit találtak eb­ben a hires S. Bendben, ehol ^ ezer munkásnak 40—.45 százaié-. ka dolgozik 2----3 napot heten­ként. A nem polgár munkanélkü­liek nem is jelentkeztek, n|-rt az­zal ijesztették őket, deportálni fogják valamennyit. Helyei.

Next

/
Oldalképek
Tartalom