Bérmunkás, 1931. január-június (19. évfolyam, 618-642. szám)
1931-01-15 / 620. szám
Január 1 5. BÉRMUNKÁS j-ik oldal. A KOMMUNISTA PÁRT PROGRAMMJA CSEHSZLOVÁKIÁBAN Irta: BLISTYÁN SÁNDOR. A Kommunista Párt vezérkara Csehszlovákiában a következő “marxista” (antimarxista) programme* t állította fel a parlament viszonyára vonatkozólag a munkásmozgalomhoz és a Kommunista Társadalom vagyis a munkások önálló termelési társadalmára vonatkozólag. A programm a következő: 1. Mi a parlament? Ö szerintük ez:N A parlament egy oly legális lehetőség, amellyel adva yan a munkások kezében á törvény keretein belül való szervezkedés, vagyis egy legális párt megalkotása. Hogy parlamentra milyen szükség van, bizonyítja azon “tény”, hogy ha oly munkásmozgalom veszi fel az osztályharcot, amely nincs képviselve a parlamentben, akkor az olyan munkás- mozgalom agitátorait, szónokait egy félórás beszéd miatt “4----5” évre bezárják, ---- mert az nincs egy bizonyos funkciói szerepben a kapitalizmust illetőleg és az csak egy “egyszerű munkás”. Tehát az osztályharcot “észszerűen” csakis a parlamentből lehet irányítani! (Azonban ne féljenek a munkásvezérek a börtöntől!) 2. A parlamentben ä kommunista párt azért képviselteti magát hogy ott betekintés nyerjen a ka- pialisták törvény — és gazdasági — politikájába. (Tehát a genfi, az amszterdami stb. speciális kapitalista kongresszusok nem léteznek. ) Ez az egyik megindokolás. A másik, a nagyobb, a tulajdon- peni terv a következő: A kommunista képviselők mindaddig benn vannak a parlamentben, amig a kapitalizmus úgy gazdasági, mint politikai krízisbe nem kerül. Az azon történelmi pillanatban, amidőn a kapitalizmus zsákutcába jutott: a kommunista képviselők kivonulnak a parlamentből és a munkásmozgalmon keresztül politikai nyomást gyakorolnak a fennálló államrendszerre, mint olyanra és az adott időben az állam- hatalmat illetve a proletárdiktatúrát a parlamentben felépítik. 3. Az önálló termelést és a jövő társadalom kiépítését a munkások között csak a forradalom után lehet véghezvinni, mert a kapitalizmus uralma alatt nem lehet az önálló termelés ábráját a munkások öntudatában kiépiteni, amennyiben az iparok “igazgatása” a munkáltatók kezében van és igy lehetetlenné válik oly egyének építési tervezete, akik az iparok igazgatásában szakmailag nincsenek kiképezve, vagyis az önálló termelés csak a forradalom után épithető ki. , íme, ezen a 3 fő programmon nyugszik a Kommunista Párt úgy Csehoszlovákiában, mint más államokban is. Most kezdjük analizálni (elemezni) a programmju- kat és rájövünk hazugságaikra, opportunizmusukra és antimarxiz- musukra. Kezdjük az első pro- grammon. “A parlament egy oly legális lehetőség. . . . stb.”. Ha ezen állításukat Marxnak a szavaival kritizáljuk, aki határozott opportunizmusnak minősiti azt, ha a kapitalista palamentben, mint “forradalmi” párt képviseltetik magukat: — akkor a “marxista” politikusok egyszerűen azt felelik, hogy a marxizmus nem dogma, amely alá kell magunkat vetni, hanem azt tovább kell “építenünk!” Ök semmiesetre sem "dog matikusak”, de a másik percben azt mondják, hogy ‘‘Lenin a par- lamentba való bemenést hangoztatta.” És ezután azt hirdetik lépten-nyomon: “Marxizmus— Leninizmus.” Ez egy, ahol világosan láthatjuk programmjukban az ellentétet. De menjünk tovább; “. . . .ha oly munkásmozgalom veszi fel az osztályharcot.... stb.” Hogy mennyire hazudnak, azt gyakorlat bizonyítja, mint U. S. A., ahol az IWW—nek soha eszébe nem jutott a parlamentba bemenni, mégis gyűléseket tart; bizonyítja Európában a svéd syndi- kalista mozgalom; Németországban és még Magyarországon is az ipari unionizmüs legális agitáció- ja. A sajtóhatóság — legalább is Európában — oly rövidlátó, — hogy ha valamely lapra, mint “gazdasági és társadalmi szemlére” kérvényeznek, akkor minden további nélkül megadják az engedélyt. Mig ellenben, ha "politikai lapra” kérvényezünk, akkor 10.000 Koronás kauciót követelnek a lapkiadótól. Ez is egy tény, amely bizonyítja az antipar- lamentáristá mozgalmat és az ő doktrínájuk ellen szól. (Hogy a sajtóhatóság elfeledi azt, hogy a politika nem más, mint a gazdasági és ipari tényezőkből leszűrt lé, — ez csak haszon a forradalmi ipari unionizmusra nézve.) Menjünk azonban tovább. — Hogy mennyire fejetetejére állit- tott programm ez és hogy a vezérek mennyire talpukban hordják az eszüket, — bizonyítja egy kis példa. Ha egy képviselő bemegy a parlamentba, akkor az államalkotmányra esküt tesz le, hogy ő a. fennálló . államrendszer ellen nem fog semmit cselekedni; tehát az állam törvényeit nem fogja megszegni. (Csehszlovákiában legalább is igy van). No most már. Ha egy képviselő vagy egy szenátor tart valahol beszédet a munkásságnak, attól a kapitalizmus nem fél annyira, mint egy olyan agilis proletártól, aki a kapitalistákkal nem vállal közösséget és aki nem tesz le nekik semmiféle esküt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy egy ilyen egyént egy félórás beszéd miatt minden további nélkül — csak azért, — mert ő nem azt óbégatja: hogy ‘be a parlamentba!” ---- nem fogják rögtön 4----5 évre elitélni. Hogy mennyire forradalmibb az ipari szervezkedés, bizonyítja Joe Hill, a centraliai ügy, Mooney és Billings, Sacco és Vanzetti stb. Ez tehát világosan bizonyítja a “kommunista" politikusok antimarxista voltát. Menjünk tovább a második programmhoz. Azt állítják, hogy ők betekintenek a kapitalisták kotyvasztásába. Nem kell nekem itt nagyon rhagyarázgatnom, hogy ő rájuk a kormány csak akkor szorul, ha a munkásmozgalmon valamit puhítani kell. Egyébként ha gazdasági, imperialista, vagy militarista ügyet akarnak a kapitalisták egymás között elintézni, akkor természetesen Genfben, Amsterdamban, vagy máshol nemzetközi kapitalista konferenciát hívnak egybe, ahova az u. n. munkás képviselők még a lábukat sem tehetik be. Mit állítanak tovább? A részvételüket a parlamentban még azzal indokolják meg, hogy az nem más, mint egy “forradalmi” taktika, hogy a gazdasági és politikai krízis bekövetkezésekor ők kivonulnak a parlamentből és a munkásmozgalmon keresztül politikai nyomást gyakorolnak a kapitalistákra és a proletár államgépezetet a parlamentben felépitik. (Az állam szó lenini fogalmát nem magyarázzák meg; egyszerűen ez nem fontos.) Lássuk, hogy itt hány százalékot hazudnak. Vájjon lehet-e forradalmi’ taktika egy olyan eszköz, melynek csak politikai ereje van és hiányzik belőle a társadalmi gerinc, ami irányit: a gazdasági és ipari alap. Ném • lehet forradalmi taktika azért, — mert gazdasági és ipari nyomást nem tud gyakorolni a kapitalistákra, már pedig az ő hatalmuk alapja először is a föld és a gyár, tehát: ágyú ellen kutyariasztóval harcolnak. Az egyik füllentésük ez. Lássuk a másikat: “. . . az adott gazdasági és politikai krízis bekövetkezésekor a parlamentben átveszik a politikai hatalmat.” Vizsgáljuk meg ezt az állításukat. Ök azt mondják, hogy ők nem lasszalisták, vagyis ők nem azon elméletnek a hívei, amely azt tanitja, hogy a kapitalista állam ‘‘elhal” és ebben az elhalási korban kell “megteremteni” a szocialista társadalmat. Nem. Ők ennek ellenében azt állítják, hogy az államot csak erőszakkal lehet megdönteni, mert az állam ilyen, nem fog elhalni soha. Ez helyes. Lássuk azonban, hogy miként viszik ők át gyakorlatba is ezt a marx-leninizmust ? A parlamentot vagyis a kapitalista államgépezetet csak úgy [ tudjuk összerombolni és helyébe épiteni a proletár diktatúrát, ha a gazdasági és ipari tényezőket kiragadjuk a kapitalisták kezéből és azokat kommunizáljuk, illetve ha a munkásság meg van arra iparilag szervezve, hogy a kapitalizmus bukása után át tudja venni az önálló termelést. Már pedig az u. n. kommunista pártoknál éppen ez hiányzik, mert éppen a kommunizmus gerincét sorvasztják el. Hogy politikai frázisokkal mennyire nem lehet a szocializmust megteremteni, bizonyítja az itteni 1920—22 -es szocialista kormány, amikor is a kormányban 1 7 miniszter közül 9 darab szocialista volt és a parlamentban a szocialisták túlsúlyban voltak és kezükben volt az u. n. politikai hatalom és lám: a kapitalizmus mégis megerősödött! Különben, hogy mennyire körmönfont hazugsággal élnek, idézek itt Lenintől a parlamentra vonatkozólag, miután ők is “leninisták" és ennek csak örülni fognak: “Sok év múltán egyszer eldönteni, hogy az uralkodó osztály mely tagja képviselje vagy nyomorítsa el a népet a parlamentban, ez a tulajdonképpeni lényege a parlamentarizmusnak, nemcsak a parlamenti alkotmányos monarchiában, hanem a lede- mokratább köztársaságokban is." (N. Lenin: Állam és forradalom.”) De menjünk a harmadik pro- grammjukhoz. Szerintük a kapitalizmus keretein belül egy munkás csak elméletileg építheti az önálló terme lést, m|ert az iparokat nem az illető forradalmár igazgatja. Menynyit füllentenek itt? Egy munkás, aki abban a gyárban, azon az ipartelepen vagy azon a földön dolgozik: csak az tudja legjobban, hogy neki mire van szüksége és ő az, aki a gyárban a forgalmat lebonyolítja, az árut bevagonirozza, elküldi stb. Egy szellemi munkás, aki az irodában görnyed és aki lebonyolítja annak a bizonyos üzemnek a kereskedelmi,- a levelezési stb. oldalait: csak ez a munkás tydja azt, hogy azon bizonyos ipartelep termelésének milyen irányban kell haladnia. Tehát ezek a munkások termelnek, lebonyolítják az elszállítási müve leteket és halmozzák a profitot. Mit nem tudnak azonban ezek a munkások? Miért nevezzük ezt a termelést anarchistikusnak (célszerűtlennek) ? A szervezetlen munkások nem tudnak az ipari kommunizmusról, vagyis arról a szolidarizált termelésről, hogy a legkisebb energia kifejtésével a leggazdaságosabban termeljünk. Ezért van anarchisti- kus termelés a kapitalizmusban. Annak a kapitalistának tehát aki a .munkásosztály gazdasági felszabaddulásáért harcol, a mun kásságot először is az ipari kom munizmus alapján kell megszerveznie, mert minden társadalom a termelés fejlettségének nivójától függ. Már pedig az az egyén, aki a szervezett termeléssel tisztában van, igenis megtudja a munkásságot ipari alapon szervezni és rá lehet a munkásságot az önálló termelésre nevelni: az ipari kommunizmusra, a kollektíváit mező- gazdaságra, az ipari szolidaritásra stb.-re. Rá lehet a munkásságot erre nevelni, még pedig megismertetni vele azt, hogy a kommunizmus nem dologtalanságot jelent (mint azt lehetett látni a ma(Folytatás a 7-ik oldat' a. )
