Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-02 / 605. szám
Október 2. BÉRMUNKÁS 3-ik oldal. INNEN-ONNAN SZAVAZZ ÉS NE SZAVAZZ VAGY A POLITIKUSOK 1918-BAN ÉS MOST. Volt idő, amikor kommunista | barátainkkal" legalább egy pon- ton összetalálkoztunk s ez a vá- ! lasztások ügye volt. ? Nem úgy, — hogy mi is és a kommunisták is részt vettünk abban, hanem éppen ellen- j kezőleg, a kommunisták követték az IWW forradalmi álláspontját a választásokkal szemben és nem vettek azokban részt. Az igaz, hogy valahogy nagyon furán nézett ki egy politikai párt részéről a választásokat bojkottálni, de abban az időben, amikor a forradalmi szelek fújtak, az 1918— 1 9-es években könnyű dolog volt a párt részére forradalmi tőkét kovácsolni. Abban az időben a mostani kormányzójelölt nem azt a jelszót nevezte forradalminak, hogy "szavazz kommunistára", hanem a jelszó az volt, hogy “igazi forradalmár nem lép a szavazó urnához”. Mert addig, mig az IWW mint az ipari szervezkedés forradalmi ügyvivője, az ipari unionizmusnak nemcsak elméleti, de gyakorlati megtestesítője tudományos és forradalmi álláspontja a politikai pártakciókkal szemben könnyen érthető, annyira érthetetlen volt egy politikai párt jelszava " ne lépj a szavazó urnához’ . Mit tehetne más egyebet egy politikai párt, mint csakis azt, hogy néhány ezer vagy millió szavazatot meg fog saját magának, vagyis inkább a vezéreiknek, akiknek aztán a szavazatok úgy kamatoznak, mint a dollár a bankban. Minden egyes hoz százalékot. Tehát, amikor a politikai párt azt hangoztatta, hogy "ne lépj a szavazó urnához”, az valahogyan úgy nézett ki, mintha a pap azt hirdetné, ne kövess el bűnt, ne járj a templomba imádkozni. — Honnét vették tehát abban az időben Fosterék azt az álláspontot, hogy mint politikusok azt kiabálták, "ne szavazz". Akik ismerik az akkori idők forradalmi hangulatát és azt az érdeklődést, mely az IWW tanitásai iránt oly hatalmas méretekben nyilvánult meg, jól tudják azt, hogy a kommunistáknak az uj köntösben való bemutatkozása csak csalétek volt a tömegek félrevezetésére. Elhitetni velük azt, hogy az IWW-n kívül is el lehet helyezkedni igaz fordadalmároknak, mert ime itt van a szociáldemokratákból át- vedlett uj párt, mely annyira forradalmi, mint az IWW és még a választásokban sem vesz részt. Mi rámutattunk akkor is a kommunistáknak nevezett álforradalmárok üzelmeire és megmagyaráztuk azt, hogy minden politikai párt reakciós, mert egy politikai párt már az összetételénél fogva nem is lehet forradalmi. A jelszavaik lehetnek ultraforradalmiak is, de ha feljutnak, annál reakciósabbak lesznekVolt es van erre elég példát adó szociáldemokrata pártkor- mányzat és hithü képmásaik az álkommunisták. De talán sehol sem bizonyosodott be annyira a szociáldemokraták és az álkommunisták köpött levő különbözetnél- küliség, mint itt Amerikában, ahol mindkét párt annyira egyforma és kezdetleges reformokért küzd a választási akción, melyek már Európa számos reakciós államában megvannak. így pl. az állami munkásbiztositás, mint forradalmi jelszó úgy a szocialisták, mint a kommunisták részéről, az egyik legfőbb követelés a mostani választásokban. A szocialisták olcsó tejet ígérnek, a kommunisták vastag betűs forradalmi jelszava, "szavazz az élelmezési racket ellen". Azok, akik ezelőtt tiz évvel azt hangoztatták, hogy nincs idő a szervezkedésre, igy természetesen a szavazásra sem, most olcsó tejet és káposztát akarnak a megválasztott vezéreikkel "forradalmi- lag” kierőszakolni a kapitalista osztálytól. Rajta van a kommunistákon a reformköntös, melyet magukkal hoztak a szocialista pártból és rajtuk is marad mindaddig, amig politikai pártban lesznek, bármilyen elnevezése is lesz annak. Politikusok voltak akkor is, amikor “ne lépj a szavazó urnához volt a jelszavuk és politikusok most is, amikor azt kiabálják "szavazz kommunistára". A múlt tanulságai figyelmeztetésül szolgálnak a munkásosztály forradalmi tagjainak, akik ma már nem ülnek fel a forradalmi jelszavaknak olykönnyen, mint a múltban és még a börtönviselt kormányzójelöltek sem elég vonzó erők a szavazatok fogdosásá- nál. Az a delejvas, mellyel a politikai pártok a szavazásnál erőt gyakoroltak, alaposan megcsorbult, és hiába próbálják köszörülni, mindjobban vesziti delejes hatását. A milliós szavazatok, mc lyek ma ugylátszik, erőt jelentenek, holnap egy kis kormányválság következtében semmivé váll- nak. Az egyedüli maradandó erő j az iparok feletti kontrol gyakorlá- I sában van és amikor az IWW az | iparok meghódítását tűzte ki célul és ennek érdekében annyira szervezkedik, hogy nem ér rá szavazó urna előtt sorba állni, csak bizonyítéka annak, hogy a politikai pártok messze a fejlődés mögött maradtak, mert most is a régi szavazat fogdosásra merül ki minden aktivitásuk. Már pedig az elvitathatatlan tény, hogy ami a fejlődéssel nem tart lépést, a pusztulás felé halad és a jövő fogja igazolni, hogy ez alól sem a szocialista, sem az álkommunista politikai alakulatok nem fognak kivételt képezni. * * * A BETEGSEGÉLYZŐK EGYESÍTÉSE. i Évek óta foglalkoznak a válsággal küzdő betegsegélyzők az egyesítés kérdésével, mint az egyetlen kivezető úttal, mely a bevándorlás korlátozása folytán a biztos csődtől megmenti őket. Az utóbbi hónapokban már a 1 gyakori konferenciák tolják előre, vagy talán hátra az egyesités döcögő szekerét. Nagyon kényes do- ' log ez az egyesités kérdése, mely- | hez csak azok kiabálnak nagy hangon hozzá, kiknek már amúgy sincs mit vesziteniök és egyesüle- [ tűkben már amúgy is a mesterséges oxigén tartályok adnak éltető levegőt. A nagy egyletek is látva ; a taglétszám állandó csökkenését, és a tagság életkorának állandó emelkedését, felismerték a hely- | zet komolyságát és tenni akarnak ; valamit a menekülés felé. A múlt ’ napokban New York egyik előkelő szállodájában titkos konfe- ; renciát tartott három nagy ma- i gyár betegsegélyző egyesület vezetősége, ahol zárt ajtók mögött tárgyaltak; Később a sajtónak leadott és finoman megfésült jegyzőkönyv pontjaiból mint megálla- pitani lehet, olyanformán, hogy minden egyesület vezetősége a saját egyletének nyerjen üzleti előnyöket az egyesülésből. Már pedig az bizonyos hogy valamelyik egyesületnek huzni kell a rövi- debbet. Bizonyára annak amelyiknek vagy a vagyoni állapota vagy , pedig vezetőség üzleti szelleme bir rövidséggel. Ilyenformán tehát a magyar egyletek vásáron vannak és a "ki | ad többet érte" árverési alapelv ELVINYÍL ATKOZ AT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet Összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kjezek- beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalnfával felvegyék a küzdelmet. A szak- szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkálok egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban ■—. vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bár-T mikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyen^ esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: ‘‘Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,’ ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: ‘‘Le a bérrendszerrel!*’ A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. 1 fogja tovább vinni sorsukat. De még aztán is kérdés marad az egyesületek válsága ha már a ma még levegőben lógó egyesités valósággá is lesz. Miért? Egyszerűen azért mert minden magyar egyesületnél olyan csekély a különbség az átlagos életkornál, hogy ha még milliós taglétszámban is egyesülnének, ugyanilyen életkorú tagsággal a válságot nem oldanák meg. Mert ha lesz egy millió tagság, melynek átlagos életkora 40 év lesz és uj, fiatal erő nyerésére nincsen lehetőség, a válság néhány esztendő múlva még súlyosabb lesz, mint ma, esetleg egy 20 ezer taglétszámú és negyven éves életkorú egyesületben. Ha egy beteg embernek életét csak vérátömlesztéssel lehet megmenteni, akkor ahhoz olyan egészséges fiatal vért használnak, melyben meg van a szükséges erő az életmentéshez. Hiába egyesítenek két rossz vért, abból egészséges sohasem lesz. A betegsegélyzők válságos betegségét tehát a betegsegélyzők egyesítése nem fogja megoldani. Sőt tovább menve, ha a betegsegélyzők belügyeibe jó mélyen betekintünk, akkor in- | kább azt kell észrevennünk, hogy a válság okai nem annyira a tag- I létszám csökkenésében, mint in- j kább a befizetési módszer helyte- I lenségében van. Itt van erre egy példa, a MUNKÁS BETEGSEGÉLYZŐ SZÖVETSÉGNÉL, mely egyesület kellő előrelátással még a múlt évben átment a rátabefizetés rendszerére. És habár taglétszáma azóta nem gyarapodott, vagyona álla potának gyarapodása egyes tételeknél felül múlta a száz százalé- ! kot, vagyis a tagságnak Ígért minden követelésnek eleget tud tenni. A Munkás Betegsegélyző Szövetség, amikor a válság okait a befizetési módszerben kereste, helyes utón járt és jó volna, ha a többi betegsegélyzők ebben követnék a szövetséget. Határozottan többet érne, mint az üres egyesülési lárma, mely legtöbb esetben csak a vezetők érdekét szolgálja. A Munkás Betegsegély- 1 ző Szövetség mivel utat mutatott a válság megoldására, nemcsak elismerést érdemel, de határozottan kiérdemelte azt is, hogy azok a betegsegélyzők, ahol egyesüléssel kísérleteznek és közben a tagság érdekei csorbulnak, utat keresnének a Munkás Betegsegélyző Szövetséghez való csatlakozásra. (f.) Szüreti Mulatságot rendeznek az IWW bridgeporti tagjai 1930 október hó 4-én szombaton este 318 Spruce St. — A Bérmunkás olvasóinak megjelenését kérik. Beléptidij tetszés szerint. Az IWW bridgeporti csoportja üzleti gyűléseit minden hónap 2-ik és 4-ik vasárnap reggel 9 órakor tartja. Minden péntek este Önképző gyűlés 7 órai kezdettel. 318. Spruce- Street. * **
