Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-08-21 / 600. szám

BÉRMUNKÁS Augusztus 2 I . 6-ik oldal. INNEN-ONNAN A DRÓTOZÓ MINISZTER Ha az ember a kezébe veszi | Horthyország lapjait, a gyilkossá­gi és öngyilkossági híreken, vala­mint az arany és ezüstkereszt osz­togatásokon kívül, más hireket is olvashat benne, melyek fényt vet­nek arra a legsötétebb korszakra, mely több mint tiz esztendeje bo­rítja Magyarországot. A nagy munkanélküliség, melynek hullá­mai elsodrással fenyegetik a nagy ipari államokat az egész világon, nem bírnak nagyobb fontossággal a magyarországi lapokban, mint a néhány soros házassági hirdeté­sek. A nagyfontosságu hírek köz­zé tartoznak a miniszteri zsurok, megnáthásodott grófi betegek és a lóversenyeken résztvevő előkelő politikusok. A munkásügyekről csak óikkor van szó, amikor a mi­niszteri hivatalból szélnek enged­nek egy-egy rendeletet, mely az­tán kötelező, ha másképp nem, hát a kötél hatása alatt mindenki­re. Egy ilyen rendelet volt közzé­téve az összes magyar újságokban a közelmúltban, mely elárulja a miniszter urak “jószívűségét”, amikor még a legszegényebb dró­tostótokra is rágondolnak. A rendelet egyébként szószerint igy hangzik: Közmunkák a drótostótoknak. “A közmunkaügyi miniszter elhatározta, hogy a drótostótok kóborló mesterségének meg­akadályozása céljából azokban a felvidéki kerületekben, ahon­nan a drótostótok rekrutálód- nak, tehát főleg Kassa és Nagy- biccse környékén, közmunká­kat kezd meg, amelyek az otta­ni lakosságnak hosszabb időre kenyeret biztositana. A kor­mánykörök nem jó szemmel nézik, hogy a drótostótok nem tudnak megmaradni szülőhe­lyükön és a nagyvilágba járnak munkáért.” így most már el lesz intézve a drótostótok munkaügye, mert a miniszteri közmunka hosszabb időre kenyeret fog biztosítani a számukra. Hogy milyenfajta köz­munkáról van szó, arról nem tesz említést a rendelet, de mi jól tudjuk, hogy az ilyen "közmun­kák” az állami útépítésnél a ne­héz kőtörés formájában szoktak mutatkozni. Megkönnyebbülten lélegezhetnek már ezután a dró­tostótok, mert a miniszter ur meg­szabadította őket a vándorlás ne­héz munkájától. Ezután már mint a földhöz kötött rabszolgák a szü­lőhelyükön maradhatnak és a drótozás helyett törhetik a követ. És ugyanakkor, amikor a dró­tostótok munkaügye ilyenformán államilag elintézést nyert, azt is tudnunk kell, hogy Magyarorszá­gon az ipari munkások számotte­vő része évek óta vándorolja a munkanélküliség végnélküli or­szágúját. Igaz, hogy már jött jó néhány rendelet a miniszteri hiva­talból a munkanélküliség ügyé­ben, de ahogyan jött, úgy el is ment, a munkanélküliség pedig itt maradt. Amikor a miniszter ur a drótostótokat felmenti a drótozás alól, ugyanakkor ő felcsap drótos­nak és rendelettel akarja össze­drótozni azt a rendszert, mely a szétesés előtt áll. Lehet, hogy ideig-óráig ez még sikerül neki, mint ahogyan az összedrótozott fazék, még áll egy ideig, de min­den szál drót , egy pecsét rajta a pusztulásához. Az elnyomatás rendszere repedezik és jól vi­gyázzanak a drótozó miniszterek, mert a szétpattanó drótok a dró- tozókat fogják legsúlyosabban érinteni. (f.)I---------o--------­EGYIDÖBEN TARTOTT HÁ­ROM POLITIKAI NÉPGYÜLÉS A BUCKEYE-ROADON. A gyűlések majdnem egymás szomszédságában a felső Buckeye roadon zajlottak le. Az egyik he­lyen a republikánusok jobbszár­nya, a másik helyen a balszárny (progresszív) tartottak beszámo­lót és ígértek jóléttel tele fényes időt. A harmadik helyen kommi barátaink számoltattak be egy if­jú munkást oroszországi tapaszta­latairól, aki állításuk szerint teljes hat hetet volt szerencsés az uj világ földjén tölteni. A Moreland színház óriási terem, ezerháromszáz ülőhellyel, hogy miért választotta a republik (pro- gresszive) párt hat tagot számláló csoportja ezt a nagy termet hu­szonöt hallgató és csak néhány- nyal kevesebb politikai job- vadász, színpadi bohóc számára, nem kutatjuk, maradjon kulissza­titok. Minket teljesen kielégít a kulisszán inneni kép biztató kiala­kulása. örvendetes jelenség, ami­kor már egész tucat gömbölyűre hízott nagy és kis állású, politikai vezérnagyság, csak akkora attrak­ció, hogy meghallgatásukra még huszonöt kíváncsiskodó sem akad, mert megemlítésre méltó, hogy a nevezett számú hallgatóságnak is a nagyobb részét a magyar pro- gresszivisták családtagjai alkot­ták. Az IWW ellen azzal szoktak érvelni a mi politikus barátaink, hogy mert nem hiszünk a politikai akcióban, elesünk a propagandá­nak egy nagyszerű eszközétől és terétől, ahol tömegek előtt hirdet­hetnénk az ipari unionizmust. A politikai államnak miadin- kább szűkülő befolyása a társada­lom gazdasági életére ma már annyira nyilvánvaló, hogy politi­ka ellenes agitációra alig-alig vol­na szükség, ha a munkásoknak a politika iránti közömbösségét a mi politikus barátaink és “elvtár­saink" nem igyekeznének meg­törni a "munkás” politikát sejtető jelszavakkal. Pártgyülésen nem lehet tiszta ipari szervezkedést hirdetni, még akkor sem, ha az a párt magát Szocialista Labor avagy Kommu­nista pártnak nevezi. A pártfegye­lem megköveteli ( hogy minden pártnak rendeljen alá és igy az ipari mozgalom is csak alárendelt szerepet kaphat a pártmozgalom­ban. A csalódások zöme, amivel a munkásosztály gazdagodott, meg­hozta a maga eredményét. Meg- csömörlött a politikától. Az ipari mozgalom előtt korlátlan terek és lehetőségek nyílnak a propagan­dára, ezt kell minden ipari forra­dalmárnak ideje és tehetsége sze­rint használni a szervezetünk épí­tése érdekében. Kommi barátaink sem állnak jobban a tömeg felhajtó politikai akcióval, mint progresszive kolle­gáik. A párt által hirdetett gyű­lések néptelenek. A pártmozga­lom mint propaganda eszköz, na­gyon gyengének bizonyul, panasz­kodnak, nem tudják mi van a munkásokkal, semmi érdeklődés a pártforradalom iránt. Az S. L. r. -k is csak úgy jutottak húsz hallgatóhoz, mert véletlenül két gyűlés lett ugyanazon estére a Munkás-Otthonba hirdetve. Az Uj Előre sajtó gyűlést, az S. L. P. népgyülést hirdetett, de mivel az S. L. P.-nek volt vidéki előadója, e szerint a szegény legények ipari rvezete kapott egy kis szellőz­tetést. És természetesen védték a pártot, — mondván — nekik meg van engedve hirdetni az ipa­ri szervezetet, mert a párt védel­me alatt állnak (amit pedig szent prófétájuk Dániel de Lion erőben úgy jellemzett, mint kisdedet és még annyi ereje sincs, ha azon megátalkodott IWW-isták által hirdetett ipari szervezet testet nem ölt és a párt mögé nem áll), de az IWW-isták nem hirdethetik az ipari szervezetet, mert védő szárnyukat elvetették, a pártot. Itt mindjárt említést tehetünk arról, hogy augusztus 30-án szom­baton este 8 órai kezdettel az or­szág különböző vidékeiről kon­vencióra gyülekező magyar IWW forradalmárok hirdetni fogják az ipari szervezet eszméjét a Cleve­landi Magyar Ifjúsági B. Segélyző Egylet nagytermében. A kommi barátainknak azon­ban van egy másik tömegfogó csápjuk is. Ha nem akarnak a prolik párttéziseket hallgatni, me­sélünk nekik a Szoviet Unionról. Elszalasztanak egy ipsét pár hétre Oroszországba, itthon aztán fel­használják tömegvonzásra. — El­mondja, hogy odaát az elvtársak hogy dobálták örömükben a leve­gőbe. Áradoznak a dicső Pártról és ezzel vége a beszámolónak. Horváth.----------o--------­Referendum szavazás A General Recruiting Union (G. R. U.) szervező bizottsága augusztus elsején rendkívüli refe­rendumot bocsájtott ki. A szava­zást úgy kell megejteni, hogy a szavazó lapok legkésőbb szept. 1 5-éré bent legyenek a központi irodában 55 5 W. Lake St. Chi­cago, 111. ELVIN YILATKOZAT. A munkás osztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés talál­ható a dolgozó emberek milliói között s az élet javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály, szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade Union) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre nö­vekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik cso­portját az ugyanazon iparban dogozó és másik csoport ellen uszítsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szak- szervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkás osztály ér­dekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dol­gozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás ran annak valamelyik osztályában, igy az eggyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért”, ezt a forradalmi jelszót .Írjuk a zászlónkra: “Le a bér­rendszerrel!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bér­rendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való minden­napi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor is, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedés­sel az uj társadalom szerkezetét épitjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom