Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-08-21 / 600. szám

Augusztus 2 I . BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Nemzetközi kapcsolataink megteremtéséről Irta: WAGNER JÓZSEF. (Folytatás a múlt hétről) A megelőző cikkben láttuk, j hogy az általános gazdasági hely­zet Németországban a háború után egy sikeres proletár forradal­mat illetőleg. A bukással végződő háború véget vetett a nagybirto­kos junker osztálynak, a kapita­lizmus meggyöngült, az ipar és a kereskedelem megbénult. A szo­ciáldemokrata irányzat gyülöltté vált, mivel vezetői a háború kitö­résekor és alatta áruló taktikát folytattak. Azonkívül a munkások még nem voltak egészen leszerel­ve, sőt nagyobb része fegyverek­kel rendelkezett és a néptömeg az ország egyik részétől a másikig nyílt forradalomban állott. Amint emlitettem egy bizonyos része a hitelt veszitett szociálde­mokrata párt vezetőinek köpe­nyeget fordítottak és elfogadva a moszkvai szellemet s felajánlot­ták magukat a lázadó munkások­nak, hogy vezetni fogják őket és a proletár diktatúrát megteremtik. A munkások jóhiszemüleg felül­tek nekik, azonban a végén a győzelem helyett súlyos vereség és nagy emberi áldozat lett az eredmény. Amint szokás a kommunisták­nál, hamar beállt a szakadás. A legsúlyosabb az volt, amikor lét­rejött a németországi Kommunista munkáspárt. Ez a csoport nyíl­tan fellázadt Lenin taktikája el­len, amely megengedte, hogy bár­kit felvehessenek a pártba és úgy­szintén ellenezte azon nézetet is, hogy a fennálló szakszervezete­ket meg kell menteni. Ezen uj párt nagyon megválo­gatja tagjait, úgy forradalmi szempontból, mint a Marxi theo- riát illetőleg. Ilyen párt persze nem lehet nagy, de azt tartják, hogy sokkal jobb egy kis öntuda­tos tagság, mint egy nagyobb lét­számmal rendelkező, amely eset­leg nem lenne olyan forradalmi szellemű és nehéz volna őket egy­séges cselekvésre vezetni. Azonban rájöttek, hogy bár­mily öntudatos is legyen ez a kis csoport, kis létszámánál fogva nem viheti -keresztül a forradal mat. Ezért megalakították a mű­hely-szervezeteket, amely lazán össze volt kötve a német Kommu­nista Munkáspárttal. A kommunista párt és a szak- szervezet. Az előbbi cikkemben jeleztem, hogy a AAU nemrégiben meg­szakított minden viszonyt párttal és ennélfogva úgy tűnne fel, hogy szükségtelen ezzel foglalkozni. En nek ellenkezőjét a következő cik­kemben fogom bizonyítani. Szük­séges foglalkozni a kommunista párt múltjával, hogy bebizonyít­hassam, hogy Mattick állítása helytelen, hogy az IWW propa­gandája akadályozta és nem a kommunista párt taktikája az AAU-t a haladásban. A párt tagjainak tartozni kel­lett a szakszervezethez, de annak nem minden tagja léphetett be a pártba, mivel nem tudhattak ele­get tenni annak a szellemi nívó­nak, amelyet az megkövetelt. A párt szerint taktikájuk csu­pán politikai. De ha ezt tartjuk szem előtt, hogy a kommunista párt a parlamentáris képviseltetés ellen van, akkor szerintünk nem marad más hátra, mint beszédeket taitani, lapokat kiadni, könyveket és röpiratokat kibocsátani és a többi. A műhely szervezetek célja pedig elégedetlenséget szítani a műhelyben és az utcákon és a ka­pitalista rendszer megdöntését hirdetni. De ez szerintük tisztán csak politikai akció. E kettős irányzatú politikai párt fölött sokszor gondolkoz­tam, minden erre vonatkozó iro­dalmat átkutatva ( és hosszabb vi­tám volt Mattick-al és csak a kö­vetkező megállapodásra juthat­tam. A kommunista munkás-párt vezetői szükségét látták egy tö­meg szervezetnek, de elakarták kerülni annak hátrányát és igy gondolták, ha két részre osszák, a műhely szervezetek fogják a mindennapi nyers munkát végez­ni, mint propaganda, demonstrá­ció és stb. Maga a párt pedig, amely hivatva volna a szellemi erőt képviselni, arra törekedne, hogy a forradalmi működést a mühelyszervezeteknek megszabja. Szakadások és felfüggesztések. Nem állíthatom határozottan, hogy ez a taktika beválna-e, ha a nagy tömegre alkalmaznák, el­érnék-e a felszabadításukat, de jelenlegi esetben nem sikerült és utópiának bizonyult. A munkások nagy része látta, hogy a szociáldemokrata és bolse­vik irányzat ,nem vezet célhoz. Le az utcai tüntetéssel és vissza a műhelybe, az ipari harctérre; ez a jelszó lett elfogadva és rá nem­sokára az AAU taglétszáma 250,000-re rúgott és további gyors haladás volt látszatban. De mivel ezen union felölelte a legelőbbre haladott elemeit a remet munkásoknak, természet­szerűleg rövidesen olyan kérdése­ket adtak fel a párt vezéreinek, ami nekik nem tetszett. A többi között kifogásolták a pártot és az uniont mint két irányzatot, amely nem vezet egy­séges taktikához, különösen nem volt kedvükre a párt belső veze­tőinek a cselekvése. Újabb szervezkedést követel­tek, amit több féle módon adtak kifejezésre. Egy időben megje­lent egy kiáltvány az AAU nevé­ben, amely a uniont az IWW nő­met csoportjának nevezi meg s kijelenti, hogy a központ Chica­góban van. Ez ellen persze a politikusok teljes erejükkel harcoltak. Az el­lenvetők mint nem marxisták a szervezetből ki lettek zárva. Több csoport elszakadt és ezelőtt két évvel három AAU csoporttól kaptam hivatalos értesítést. Az egyiknek a központja Frankfurt­ban van, kiad félhetes újságot, amely meglehetősen elvan terjed­ve. Ez megkülönbözteti magát a másik AAU-tól annyiban, hogy egységes szervezetet követel, «■ A sok szakadás és kizárás per­sze meghozta az eredményt, a tagság leapadt, a meglevő tagság elkezdett egymás közt civakodni, amely a külső tömegre rossz ha­tást gyakorolt, belső és külső el­lenszenv lett a vége a sokat ígérő AAU-nak, amely egyidőben oly szépen haladt. Az a kérdés, hogy a szerveze­tet politikusok uralják avagy nem, meggátolta fejlődésében és visz- szatartotta a döntő lépéstől, — amelyet hivatva volt keresztül New yorki piknik Az IWW összes helyi csoport­jainak rendezésében a csoportok és a lapok javára 1930 augusz­tus 3 1 -én reggel 1 0 órai kezdettel NAGY PIKNIKET rendeznek. A rendezés szakszerű munkáját mint már egy más alka­lommal az olasz IWW-isták vál­lalták magukra. Lesz kötélhúzás, zsákbafutás, versenyek, társasjátékok. A zenét az olasz IWW-isták közkedvelt zenekara szolgálja, — mely számos IWW forradalmi dallal fogja szórakoztatni a kö­zönséget. A nyári mulatságot a szép fek­vésű ZEDLERS GROVEBAN tartjuk ez alkalommal is. Belépő jegy, beleszámítva a busón való utazást is, 50 cent. Útirány: Lexington Ave sub­way veendő 241 St. White Plains felirattal. Ott leszállva, bus várja a vendégeket.---------o--------­M eghivó A Világ Ipari Munkásai Szerve­zet Chicagói South-sidei magyar csopo-^- 1930 szeptember 7-én vasárnap délután 2 órai kezd^.iel a Magyar Otthonban 817 E. 92- ik Street NAGY SZÜRETI MU­LATSÁGOT rendez, melyre a Bérmunkás olvasóit tisztelettel telettel meghívja a rendezőség. Lesz szőlőlopás és sok minden­féle szórakozás. Felkérjük a Bér­munkás olvasóit, hogy pártolják ezt a mulatságot, melynek tiszta jövedelme a Bérmunkás javára lesz fordítva. A zenét Kovács Jó­zsef közismert Orchestrája szol­gáltatja. Finom ételekről és hűsí­tő italokról gondoskodva van. Belépő dij 50 cent. vinni, a forradalmi korszak alatt Németországban. A kommunista munkáspárt bű­nös a forradalom elbukásáért, — akárcsak a többi német pártok, sőt még bünösebb, mint a töb­biek, mert ők voltak azok, akik vezették a legtapasztaltabb mun­káscsapatokat a gyászos levere- tésbe. (Folytatás a jövő héten) hatalmasabbá vállik, mint a tröszt által kép­viselt erő, akkor az iparban megszűnik a kizsákmányolás és vele együtt eltűnik a pro­fit. Ugyanez áll minden iparra. Azért sür­geti az I.W.W. az ipari szervezkedést, mint egyedüli hathatós eszközt a kizsákmányolás kizárólagos ellenszerét. Nyakatekert és fejtetejére álliíott még a politikusok által annyira kedvelt heccnek is súlytalan, értéktelen annak követelése, hogy az élelmiszer trösztök a kedvező konjunktú­rát ki ne használják. Éppen ilyen csapnivaló olyan ellentállásnak hirdetése, mely a nem­vásárlást, a koplalást irja elő, a telitett rak­tárak tövében. Ilyen hibába esnek bele azok, kik saját megélhetésük bázisát látják a munkásmoz­galomban, akik azon törik a fejüket, hogy miként tartsák a tömegeket tudatlanságban, mely egyben a tényleges osztályharctól is tá­vol tartja őket ési akik kielégíteni igyekeznek a munkásokat semmitjelentő jelszavakkal. Akik mást ajánlani nem tudnak a munká­soknak, azoknak előbb-utóbb pusztulniok kell. Jobb előbb, mint utóbb. Mert be kell látni azoknak a munkásoknak, kik már va­lamelyest gondolkozni tudnak és megértik a szervezkedés szükségességét, hogy amikor mi rámutatunk, hogy nem tudást, hanem mé­telyt; nem osztályharcot, hanem a sárga szo­cialistákat is megszégyenítő reformokat hir­detnek “kommunista” nevet bitorló élősdiek; akkor mi nem testvérharcot vívunk velük szemben, hanem tudást, felvilágositást ter­jesztve, az osztályharc és a munkásmozgalom legádázabb ellenségeit leplezzük le bennük. A kizsákmányolás elleni harcra éppen olyan alkalmatlanok a politikai pártok, mint a politikusok és éppen olyan eshetőségük van a forradalom megvívására, mint amilyen az árdrágítás szatyorral és koplalással való megakadályozására. Ehhez az I.W.W.-ra, az általa hirdetett ipari szervezkedésre van szükség és minél hamarább erősitik meg a munkások az I.W.W. ipari szervezeteit a hozzá csatlakozással, annál előbb számíthat­nak arra, hogy tényleges osztályharcot vi- vunk a kapitalizmus ellen minden iparban, hogy egy végleges ütközetben a kizsákmá­nyolást megszüntessük olyként, hogy a kapi­talista rendszert elsöpörj ük I

Next

/
Oldalképek
Tartalom