Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-08-14 / 599. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Augusztus I 4. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Egy évre .... $2.00 Fél évre........... 1.00 Egyes szám ára .05 Csőm. rend-.nél .03 Subscription Rates: One year .... $2.00 Six Months... 1.00 Single Copy. . . .05 Bundle orders. . .03 Make Money Order for Subscr. Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box I 7, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 347 E. 72nd St., New York, N. Y. Entered as second class matter November 1 9, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Termelőképesség és profit A világ tizenöt vezető országa viszonyainak tanulmányozásával most készült el Dr. Thornton Read, a Columbia University gazdaságtan tanára, aki kijelentette, hogy az Amerikai Egyesült Államok lakosságra néz ve mintegy tizenhatod részét képezi a világnak, de a termelt javak felének előállítására képes. Dr. Read azt állítja, hogy az Egyesült Államok 120 milliós népe a gépek segítségével egyedül, csupán öt százalékkal termel kevesebbet, mint a tanulmányozott tizenöt ország 1,111,000,000 lakosa. A nemzetgaz- dász további megállapításaiban azt fejtegeti, hogy az Egyesült Államok által előállított javak elkészítéséhez a gépek segítsége nélkül legalább tízszer annyi fizikai munkásra volna szükség, mint Kína és India összes lakosainak száma. Ha tehát képesek vagyunk ilyen teljesítményre, előállítani tudjuk és kezeljük az anyagmegmunkáló gépeket és maroknyian vetekedünk tizenöt vezető országgal, milyen enyhítő körülményt hozhat fel a kapitalizmus arra, hogy részleges és állandó nyomor és nélkülözés jut a termelők millióinak osztályrészül. A kapitalizmus örökmozgásban mind nagyobb tökéletesedés felé halad, noha az Egyesült Államokban szinte bámulatos magosságig kúszott. Megállás azonban nincsen, mert nem is lehet. A tökéletesbülés és fejlődés kerekei tovább forognak nemcsak az Egyesült Államokban, hanem más országokban is. Természetes, hogy a többi országok kapitalistái úgy tekintenek az Egyesült Államokra, mint a termelőképesség megtestesült modelljére. Amikor a McDonaldok, Clyneok és Thomasok, a Britt birodalom munkás fékerjei elárulták az angol munkásság általános sztrájkját, nyomban megkezdődött a racionalizálás, de különösen a vasúti iparban vezették be az azonnali módosítást, — melynek segítségével kevesebb emberrel több munkát végeztettek. Azóta folyton folyik a “rationalizálás", mely díszítéseitől és sallangjaitól megfosztva a maga mezítelenségében semmi egyébb, mint a Yankee-féle speed-up rendszer. Amint látjuk: nemet, orosz és más országok mérnökei, nem is beszélve gazdasági szakértőkről és kapitalista vállalkozókról, állandóan jönnek-mennek Amerikába az ösz- szes vezető államokból, hogy megtekintsék, miként is lehetséges az, hogy az amerikai bérrabszolgák ilyen soknak kitermelésére képesek. Ez azt jelenti, hogy a vizitelők megtanulják, és magukkal viszik módozatait annak, hogy hogyan lehet a bérrabszolgaság rendszerét amerikai példának követésével tö- kéletesbiteni és a termelés maximumára felfokozni. Ha ezen rendszernek bevezetése nagyobb munkanélküliséget és ami vele jár. ---nagyobb nyomort jelent és BŐRÜNKÖN TAPASZTALHATJUK, HOGY NEM JELENT SEMMI MÁST, akkor nem várhatunk egyebet, mint nagyobb nyomort, munkanélküliséget és nélkülözést olyan arányban, amilyenben az amerikai termelési rendszert a többi országokban átveszik. A kapitalizmus ily- képpen erősödik, másszóval a kapitalisták jobban gazdagodnak, mig ellenben a munkások jobban elszegényednek, elgyengülnek, mert ők nem jönnek számításba, csak mint megannyi nyers, építő anyag és a profit termelés oltárán úgy áldozza fel őket a kapitalizmus mint teszi azt az elkopott, kihasznált képekkel, amelyeket a szemétdombra dob. Jólétben és boldogságban úszhatnánk valamennyien, ha a józan ész dominálna a termelésben és az igazságosság mértékét használnák a termelt javak szétosztásában. Hiszen megtanultuk, hogy miként lehet mérhetetlen sokat és jót termelni, mert mások szinte csodálkoznak rajtunk. De emellett még egyet kell ám megtennünk, ha igazságos szétosztást is akarunk. El kell sepernünk az uralkodó osztályt, mely a termelt javak és azok egyenlő elosztása között a gátat képezi. Ehhez erőre van szükségünk. Erőt pedig csak úgy tudunk szerezni, ha szervezkedünk. Iparilag kell szervezkednünk, mert a társadalmi berendezésünk ipari, mert a termelés iparok szerint igazodik. Munkások! Vájjon meddig fogjátok még tűrni, hogy bölcsőtől a sírig egy olyan rendszernek legyetek áldozatai, mely csak nyomort és nélkülözést tart számotokra? Selymet szőttök, de kartonban jártok, ugy-e? Ti szövitek a legfinomabb posztót, ti szabjátok, varrjátok és alakítjátok át szép ruhákká — de ugyanakkor hagyjátok, hogy a munkáltatók hordják — mert bér fejében oly kevéssel is megelégszetek, hogy abból alig jut jobbra, mint amilyent a farmer madárijesztésre használ. Miért vagytok gyűröttek, rongyosak? Ti termelitek a legjobb élelmiszereket és a legrosszabbat is; de a legrosszabbat kapjátok és a javát átengeditek a parazitáknak. Itt volna az ideje, hogy elhatározzátok, hogy mindent megszereztek, ami joggal megillet benneteket. Mikor J. P. Morgan tőkepénzest kihallgatta U. S. Ipari Felülvizsgáló Bizottsága és azt kérdezte tőle, hogy vájjon mit gondol, elég-e egy munkásnak tiz dolláros heti bér? Morgan azt felelte: “miért ne volna elég, ha megvan vele elégedve." Rabszolgák, ébredjetek! Ne hagyjátok magatokat éhbérekkel kielégíteni; szervezkedjetek és szervezett erőtökkel kényszeritsétek őket arra, hogy az általatok termelt javakból többet adjanak. Hiszen olyan arányban nő a ti erőtök és gyöngül a kapitalizmusé, amilyen arányban kényszerititek, hogy részetekre többet adjon fel a termelt javakból. Szervezkedjetek, hogy mind többet - többet, — majd az egészet elvegyétek. Hiszen a szerszámok fejlődése ezt a tudatot kell megérlelje bennetek. Mit érdekelne bennünket másként a sok nagyszerű alkotás, a gépek tökéletesedése, mely igy csak munkanélküliséget jelenti, mit érünk mi azzal, ha termelőképességünkkel dicsekszenek és nekünk a mindennapi sem kerül elő, mig a tőkések az élelmi 1 szereket elpusztítják, hogy az árakat felverjék, vagy ma ^asantartsák? De bizony törődnünk kell a gépekkel, melyek kilátásba helyezték az összemberiség felszabadulási lehe- ségét, melyek olyan jövőt biztosítanak a dolgozóknak, amikor nem lesz kizsákmányolás, nem lesz rabszolgaság, melytől csak az választ el bennünket, hogy az osztályuralmat az ostálytársadaimat kell elpusztítanunk. Az IWW hiv benneteket. Hallgassatok hivó szavára és szervezkedjetek. Egyesüljetek iparilag, mint a termelők osztálya, hogy boldoguljanak és gazdagodjatok mint osztály, hogy megszerezzétek, ami titeket megillet, hogy elpusztítsátok a bérrabszolgaságot, az emberi megaláztatás utolsó maradványát. — Hogy volna az, ha belépnétek az IWW-ba és mint szervezett munkások bizonyíthatnátok be, hogy nem mindent tűrő rabszolgák, hanem emberi étvágygyaal rendelkeztek? Industrial Solidarity. Rabszolgakereskedelem Tudunk egy temetkezési vállalkozóról, ki aspanyol járvány alatt, mikor egymásra hullottak az emberek, a kezeit dörzsölve azt mondotta, hogy: “bár csak egy pár esztendeig igy tartana, biz akkor nyugalomba vonulhatnék”. Mikor ez a mondása kikerült a köztudatba, hamarább vonult nyugalomba, mint azt sejthette, mert odaszoritotta a köz- utalat. \ Valahogyan ez jut eszünkbe, mikor a munkakeresés kálváriát járó munkástársank- kal beszélgetünk, kik azt panaszolják, hogy egy ötven, hatvan centes órabért biztosító “szakmunkáért" a munkaközvetit ő hiénák 1 2doll árt .számítanak. Ha azután ehhez hozzátesszük azt hogy az ilyen hiénák összeköt- tetésbená 1 ar : a foremanokkal, akkor sokkal többet tudunk. A munkát vásárló munkásnak, aki desperált helyeiében kölcsön pénzből leszurkolja a 12 dollárt, nincsen maradása. Mórt a rabszolgakereskedelem ezen formáját nem egyedül űzi a közvetítő hiéna. Rendszerint összeköttetésben áll a munka és a vállalat vezetőkkel, akik a fifty-fifty üzlet lendítéséhez pár napon belül kivágják a bérrabszolgát, hogy újabb konchoz jussanak, a munkaközvetítő üzletének lendítése által. Minek firtassuk a dolgot. A bérrabszolgák érzik, mert tapasztalják a gyakorlatban, hogy nem tulzunk megállapításainkban. De a sok tanulság mellett azért szeretnénk leszögezni mégis alami újat. Olyasmit, ami argumentumnak alkalmas a mindennapi agitáció- ban. Vájjon nem-e volna jobb szervezkedni a munkásoknak és a szervezet révén megszerezni a munka ellenőrzését, még ha egy pár centbe kerül is a szervezethez való tartozás, semmint gy szerencsétlen páriává sülyedni, kikkel szabad rabszolakereskedést űzhetnek munkaközvgetitő hiénák és lelketlen hajcsárok? Mi azt állítjuk, hogy igen. Szervezett mü- az ilyen rabszolga kereskedelem megszűnne. Nem vagyunk kárörvendők, inkább ökölbe szorul kezünk, mikor ilyen panaszokkal jönnek hozzánk olyan munkástársak, kik régen tudatában vannak a szervezett erő hatalmának a szervezett állapotok előnyeinek és dolgoznak is érte. De meg kell érteni végre azoknak a mun- állanak a szervezkedésnek, hogy hiába akaratoskodnak, hiába maradnak távol a szervezettől attól való félelmükben, hogy az a pár centbe kerül havonta, mert az ilyenek azután alaposan, borsosán egyszerre és kamatostól fizetik ki azt az összeget a rabszolgake eskedőknek.
