Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-07-03 / 593. szám

tí-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 3. INNEN-ONNAN TÁRSASVACSORA ÉS A BETEGSEGÉLYZŐK VÁLSÁGA. — HALÁLRA ÍTÉLT ARATÓGÉPEK. Amilyen mértékben megszorí­tották a bevándorlást az Egyesült Államokba, olyan mértékben szé­lesült a válság, mely a nemzetisé­gi betegsegélyző egyesületeket a csőd felé sodorta. A bevándorlás korlátozásával kivágták a fő élte­tő gyökeret, mely a betegsegély- zőknek tápot nyújtott. Megma­radt még néhány kisebb gyökér, mely a testnek még tud táplálékot szívni, de az már oly kevés, hogy a lassú sorvadás bekövetkezése biztosra vehető. Úgy a polgári, — mint a munkásbetegsegélyzők egyaránt érintve vannak a beván­dorlás folytán, melyet még jobban súlyosbított a nagy gazdasági vál­ság, mely a egész világon átvonul, még nagyobb nyomort és nélkü­lözést juttatva a munkásosztály­nak. Azok a betegsegélyzők, melyek­nek vezetői élesen figyelték a tag­ság érdekét, már évek óta ipar­kodnak olyan újításokat bevezet­ni, mellyel legalább egyidőre meg­mentik a betegsegélyzőket, mint intézményt. A Munkás Betegse­gélyző Szövetség is mint ilyen, az elsők között volt, mely számolva a helyzettel, gátat emelt a rohamo­san növekvő esőd előtt és uj rend­szert vezetve be, megállította a pusztulását fenyegető veszélyt. A korszerinti befizetési rendszernek számos előnyei vannak minden más befizetési rendszerrel szem­ben és annyi bizonyos, hogy a leg­tovább lesznek képesek megfelel­ni kötelezettégeiknek, bármi is következzék be a mai kapitalista rendszerben. Ezt bizonyítja az alig egy esztendős ilyen alapon való működése, mert a nagy tag­veszteség, a sok betegek és halá­lozások valamint a nagy munka- nélküliség ellenére is, a Munkás Betegsegélyző Szövetség majdnem több alapot gyűjtött tiz hónap alatt, mint a rátarendszer beveze­tése előtt 20 év alatt. Tehát ha­tározottan eredmény és hathatós védelmi eszköz a súlyos válsággal szemben. De éppúgy, mint ahogy voltak éleslátásu betegsegélyző vezetősé­gek, voltak és vannak olyanok, — akik homokba dugott fejjel kapá­lóznak a veszély ellen, de semmit nem tesznek, ha csak a vak kiabá­lást nem nevezzük védekezésnek a részükről. Sőt még inkább azokat támadják, akik komoly építő munkával megakarják menteni a betegsegélyzőket azoknak a mun­kástagoknak, akik egy emberöl­tőn át nehéz munkával megkere­sett dollárjaikat fizették oda be. Az ilyen kiabáló vezetőség a Mun­kás Betegsegélyző és Onképző Szervezet magas polcán ülve, dik- eiózik minden egyesület felé, — mindenkit figyelmeztet, minden­kit félt a pusztulástól, mindenki­nek tanácsokat osztogat, de saját maguk azt sem tudják, hogy hol is kezdjék el az örvény legszélére sodort betegsegélyzőjük megmen­tését. Néha aztán amikor a saját megmentésükről írnak, olyan sü­letlenségeket firkálnak össze, — hogy annak olvasása után még ta­lán ők is elképednek butaságukon. Egy ilyen cikk jelent meg az Uj Előre egyik számában a múlt hé­ten, melyben valami újféle kuked- lis szervező-titkár azt tanácsolja, a nagy gazdasági válság által be­következett veszély elhárítására a tagság megtartására, az Onkép- zőéknek. Ajánlja, hogy azon osztályoknál, hol túlsók a mun­kanélküli tagság, rendezzenek TÁRSASVACSORÁKAT és a be­folyt jövedelemből fizessék ki a munkanélküli tagok havi tagdiját, így biztosítva lesz az Onképző taglétszáma. Hát nem nagyszerű megoldás ez? Dehogynem! Éppen olyan, mint a Hoover-féle megol­dása a nagy munkanélküliségnek. Mert egyszerű a dolog! Ha mun­kanélküli munkásnak nincs ke­nyere, hát egyen zsemlét, ez a ka­pitalista megoldás. Ha az Onkép­ző tagjai munkanélkül vannak, — nem képesek a tagdijat megfizet­ni, hát menjenek TÁRSASVA­CSORÁZNI és az Önképzőék vál­sága elintéztetett. A pokolba azok­kal, akik uj befizetési rendszert akarnak, azok árulók! — Inkább még néhány uj szervező titkár kell az Önképzőék központjába jó pus­kaporos agyvelővel felszerelve, — mert azok egy szuszra kirobbant­ják a betegsegélyzők válságának okait és a megoldás is egy csapás­ra készen van. Csak egy TÁRSAS- VACSORA és a kapitalista osz­tály rémületében hasra vágódik a csődbe jutott Önképző előtt! # * • A történelmet áttekintve, azt látjuk, hogy az emberiség tudat­A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, a mig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezked­nek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igaz­gatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszer­vezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegí­tik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba lan rétege minden újítást kétked­ve fogadott, sőt sok esetben a fej­lődést szolgáló uj gépeket, azon hitben, hogy azok a nép ellensé­gei, pozdorjává zúzták. Az első szövőgép a máglyán égett meg és Angliában szervezett akció volt a szövőgépek beállítása ellen, mivel azzal többet termelve, sok munkás a kenyerét vesztette el. Nem gon-, doltak akkor még arra, hogy a beállított géppel többet termel­ve, a 14—16 órás munkanap he­lyett csak nyolc órát vagy keve­sebbet dolgozzanak, a munkások követelték ama jogukat, hogy lá­tástól vakulásig dolgozhassanak. És ebben akadályt képezett az uj gép. Ez a gondolkodás még érthe­tő volt a 18-ik században a gépfej­lődés bölcsőjénél, de annál érthe­tetlenebb ma, a géprendszer ki­fejlett korszakában. Mint a kétszáz év előtti gondo­latvilág bepácolt maradványa mu­tatkozott be az egyik magyaror­szági vármegye elöljárósága, azzal a rendelettel, melyben követeli az aratógépek mellőzését, azokon a helyeken, ahol a földmunkások nagyszámban munkanélkül van­nak. A rendelet mellett kérelem is van a földesgazdákhoz, melyben azt iparkodnak megmagyarázni, hogy a földmunkások, bármilyen összegért hajlandók dolgozni, — még olcsóbban, mint az aratógé­pek, tehát a földesuraknak sem­miféle anyagi áldozatba sem kerül a gépek kizárása és helyettük a munkások alkalmazása. A vár­megye politikusai annyira meg­nyerték a nép tetszését állásfog­lalásukkal, hogy azok valóságos megváltóknak látszanak a nép szemében. Olyasmi ez, mint a haldoklónak egy pohár vizet adni, akinek ta­lán jól esik még a pohár viz, de a meghalástól megmenteni nem fog­ja. Aki a géptermelést akarja ha­lálra ítélni, az saját fejét teszi a nyaktiló alá. Mert ma már min­den gondolkodó ember előtt vilá­gos az, hogy nem azért van nyo­mor és munkanélküliség, mert gé­pekkel dolgozunk, hanem azért, — mert a gép magántulajdonban van beoltani ama tévhitet, hogy a munkál­tatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoz­tatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, vala­mennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az eggyen eset sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztessé­ges napibért tisztességes napi mun­káért”, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “Le a bérrendszerrel!” A munkásosztály történelmi hiva­tása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szer­keztét építjük a régi társadalom ke­retein belül. és a köz javát szolgáló termelés helyett a tőkés érdekét szolgálja. Tehát nem a gépek elpusztítása a nép érdeke, mint ahogy a várme­gye politikus urai szemfényvesz­tésnek a nép elé dobják, hanem a gépek köztulajdonba helyezése. Ez sokkal egyszerűbb és köny- nyebb, mint a pusztítás. És addig is. mig ez megtörténik, mert meg kell hogy történjen, van még egy sokkal egyszerűbb megoldás a géptermelésnél, még pedig az, — amit a magyarországi földmunká­sok is könnyen elérhetnének, ha a fejlett gépekkel többet tu­dunk termelni, annyival rövidebb munkaidőt csikarjunk ki a mun­kaadótól. Az igaz, hogy ennek elérésére szervezett szerszámra van szüksé­günk. De csupasz kézzel a gépeket sem tudnák elpusztítani a vár­megye urai sem. A halálra Ítélt gépek kivégzését is valamilyen eszközzel kellene végrehajtani. És ahogyan eszköz kell a gépek ha­lálra Ítéléséhez, Ugyanúgy eszköz kell a gépek életben tartásához. A gépek életének társadalmositásá- hoz az ipari unionizmuS szolgál­tatja az éltető napsugarat. Aho­gyan a napsugár uj erőt ad a test­nek, úgy az ipari unionizmus éle­tet ad a gépnek és ezzel a dolgozó emberiségnek. S mig a vármegye urai halált kérnek a gépre, a mun­kásosztálynak szervezkednie kell a géprendszer fejlesztésére, a gép­termelés irányítására. A gépek élete és köztulajdonba helyezése fogja az igazi feltámadást megva­lósítani. (f.) Előzetes jelentés Az IWW clevelandi tagjai és a Bérmunkás olvasói a lap támoga­tása céljából ez évi második nyári mulatságukat 1930 julius hó 27-én egész nap tartják a jól ismert KALLÓ farmon, ahol minden szó­rakozás, úgyszintén ott készített ételek lesznek. Úgy a nyári mulat­ság napját, mint az útirányt jól jegyezze meg, hogy már korán reggel kint lehessen. A Broadway lejönni a Forbes-roadig, ott bal­ra néhány percre van a Kallo- Earm. Rendeljetek könyveket Még van néhány példány azok­ból a füzetekből, melyeket a kam­pány alkalmával mint kiosztandó dijakat szervzett be a lapbizott­ság. Olyan könyvek ezek, melyek mint szépirodalmi olvasmányok inértékütők és az Orvosi Tanács­adó, meg szükséges is minden pro­letárcsalád otthonában. Minden rendeelésnél készpénz csatolandó és tiz cent portó költ­ségre. Az eladásra szánt könyvek a következők: Orvosi Tanácsadó $5.00 Szibériai Garnizon ..............1.25 Arany vonat .........................1.25 Esperanto nyelvtan és kulcs—.50 Kiadóhivatal. ELVINYILATKOZAT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom