Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-03 / 593. szám
Julius 3. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. 1905 — Negyedszázados évforduló — 1930 Nagyjelentőségű határkőhöz ért szervezetünk. Az elmúlt héten megjelent és ezen lapszámunk közötti időben elhaladtunk negyedszázados évfordulónk mellett s szervezetünk betöltötte huszonöt éves fennállását. Illő dolog, hogy megálljunk egy pillanatra ilyen nagy- fontosságú esemény előtt és visszapillantsunk arra a monumentális emlékre, melyre képzeletben ugyan, de vérrel szegélyezett arany- betűkkel irta rá az amerikai munkásosztály a történelmi idők legszebb, legdicsőbb és legküzdelmesebb osztályharcait; melynek csúcsán a kapitalista világrend sötét éjszakáiban és útvesztőiben, meteorként világította be három betű, az ipari szolgaságból kivezető utat és hirdette az elnyomott tömegeknek a legszebb igét, az ipari szolidaritást. E három betű az IWW, az Industrial Workers of the World szervezetnek hivatalos neve. <&----------------------------------------------Le kell nyirbálnunk fantáziánk szárnyát, mert önmagunk szigorú szabályozására van szükségünk ahhoz, hogy rövid pár sorban szervezetünk történetéhez és nevéhez méltó áttekintést adjunk az olvasónak. Hiszen csak a bevezetés hü leirásához is szűknek bizonyulna lapunk tedjedelme. Mert az IWW-t megelőző időkben is oly gazdag, történelemdus az amerikai munkásmozgalom, amelynek megírása kötetek, lapokból dús könyvek lapjait töltené meg. Küzdelmek, osztályharcokkal telitett ütközetek egész sorozatát kell elvonultatni lelkiszemeink előtt: látnunk kell, mint vesz gyorsabb tempót a géptermelési mód s mint válik tehetetlenné a Knight’s of Labor tömegszervezet, hogy mint halmoz a kapitalizmus győzelmet győzelemre és mint könyveli el a nagy vereségeket az American Federation of Labor és sok más független szakszervezet, melyeknek militáns tagsága ku- tatja-keresi okát a vereségeknek és megtalálja. Rájönnek, hogy nem az áldozatkészség, nem a harci szellem hiánya, hanem a szakszervezkedés elavult volta bir döntő hatással az erőpróbáknál. Hogy a rengeteg természeti kincsekkel rendelkező uj kontinens, Amerika birtokosai; fiatalos energiával, szinte máról- holnapra, ipari állammá fejlesztették az agrárországot és a technika fejlődésének szabad teret engedve, biztosítva a, kézművesség és a manufaktúra helyén kolosszális ipari államot teremtettek. Akadtak emberek, kiket a gyors iram sem tudott megszéditeni, — akik éles meglátással, a gyakorlati küzdelmek és harcok közepette, felismerték, hogy az újonnan kifejlett, trösztökben tömörült munkáltatókkal szemben olyan szervezet megalakítására van szükség, melynek szerkezete, taktikája és harcmodora megfelel az uj kornak és követelményeinek. Ezen nézetekből nem csináltak titkot, sőt fennhangon hirdetni is kezdették, mígnem megérett a helyzet arra, hogy a hasonló nézeteket valló ipari forradalmárokat Amerika minden részéből összehívják. A Western Federation of Miners, a Socialist Trade and Labor Alliance és sok kisebb-na- gyobb szakszervezet képviseletében az uj probléma elé állított amerikai munkásosztály legkiválóbb teoretikusai, harcedzett forradalmárjai, konvencióra ültek össze 1905 junius 27-én, ahol lefektették az uj szervezet fundamentumát és megalakították a minden idők legfejlettebb, legtökéletesebb munkásszervezetét, az Industriál Workers of the WorIdőt. Uj csapáson indult el ettől az időtől kezdve az amerikai munkásosztály. Addig soha nem tapasztalt lelkesedéssel vetette magát a harcokba és halmozott győzelmet győzelemre. Az IWW lett a tőkésosztály réme. Nevének említése rettegéssel töltötte el a kapitalista osztályt, de ahol megjelent, örömujjongva fogadták a munkások. Huszonöt év telt el azóta. Huszonöt olyan esztendő, melynek némelyikében, százezres zárt sorokban, az ipari szolidaritás szellemétől áthatva, mért a munkásság irtózatos csapásokat a kapitalizmusra, az IWW irányítása mellett. Huszonöt olyan esztendő, — mely alatt százával, ezrével börtö- nözték be az IWW aktiv tagjait és olyan huszonöt esztendő, melynek mindegyikére esik egy-egy mártír. Amerika roppant területe, a Csendes Óceántól az Atlanti tenger partjáig az IWW agitációjá- tól volt hangos. Ipari városai, kerületeinek egyike sem volt mentes, nem volt bevehetelen az IWW-tól. Lawrence és New-Eng- land szövőtelepei; Schenectady és East Pittsburgh hatalmas villanygyárai; Akron gummigyárai; — New York, Philadelphia, Boston és más kikötővárosok rakpartjai; az aratóföldek; a nyugat rengeteg erdői és fatelepei, fürészmalmai; a réztröszt birodalmai, az ércbányák ; a szénbányavidékek; a komlóföldek; az óceánjáró gőzösök, a nagyvizek és tavak hajói; egyszer vagy máskor, mind valamennyien fuldoklottak már az IWW roppantó szorításától. Nem volt és ma sincs az elnyomatásnak, a tortúrának és terrornak olyan eszköze, amelyet ki nem próbáltak volna már az IWW ellen. A tőkésosztály a megfizetett bérencek hadát felvonultatta. Sajtója milliónyi betűt öntött, ki az IWW ellen és mérgezte az úgynevezett közvéleményt, rémisztette a munkásságot az IWW- tól. Harmincnégy államában az Egyesült Államoknak, törvényeket hoztak az IWW ellen (Criminal Syndicalism) — s mind csak azért, hogy terjeszkedésében meggátolják. Levetették a polgári demokrácia álarcát és megvonták a szólás, sajtó, gyülekezési jogot a munkásságtól, melyekért olyan küzdelmet vívott az IWW, amely példa nélkül való ez ország történetében és törvényesítette, visszaszerezte azt a munkásságnak. Ilyen volt az a huszonöt esztendő, mely immár hátunk mögé került és hogy még mit tart számunkra a jövő, azt a múltba való visszapillantásból könnyen megállapíthatjuk. Hej de sokszor temettek már el minket a lepergett idő alatt ellenségeink és “barátaink” egyaránt. De láttátok-e, mint dermedt ránk tekintetük, mikor holtnak vélten olyan harcokat verekedtünk meg, amilyent kívülünk soha senkisem?! Temetnek minket ma is a “barátaink”, kajánul, vigyorogva kérdik, hogy “hol vagytok, ha voltatok?” de mint akik mélyen sohasem szántottak, sem a kapitalizmus, sem a munkásság, sem pedig az IWW összetételét nem ismerik. — Nem tudják megérteni azt, hogy ezen huszonöt év alatt korszakalkotó átalakulás ment végbe Amerika területén is, hogy “e lehetőségek” hazájában, a rohamosan fejlődő kapitalizmus kétlaki munkáját szinte tökélylyel végezte el. Hogy amig az egyik oldalról minden áldozatot meghozott, hogy nagyobb profitra berendezkedjen, termelési rendszerét kifejlessze, a másikon sem volt szűkkeblű, hanem az elnyomatás gépezetét mozgásban tartva, kemény ellentállást fejtett ki, de ugyanakkor mérhetetlen összeget áldozott arra, hogy a munkástömegeket tudatlanságban tartsa és ez utóbbi is mint minden eddigi vállalkozása, sikerült is neki. Akik “jóakaratból” az IWW- ra nyelvet öltögetnek és forradal- a tömegekben támasztani, azok misága ellen kételyeket próbálnak nem tudják (de majd megtanulják), hogy lelkében, gondolatában olyan mélyen befészkelte magát szervezetünk, hogy kiirtani bárgyú vállalkozás, azok nem lapoznak történelmet, mert ha megtennék, úgy láthatnák, hogy az alvó szolgasereg csak a legvégső esetben akkor, — amikor bele- kényszeritik, kapható harcra és a kényszerítés nem a munkásszervezet, hanem a kapitalizmus részéről történik. Mint a halaknak a viz, az IWW-nak a harc az éltetője. A munkásrétegek mindent elkövetnek, birkatürelemmel tűrnek, csakhogy a harcot és a forradalmi szervezetet, mely irányítására vállalkozik, elkerüljék. De amint a példák halmaza bizonyítja, mikor a harc elkerülhetetlenné válik, akkor azt a szervezetet választják, melytől legjobban irtózik a kapitalizmus, akkor ösztön- szerüleg érzik, hogy nekik az jó, ami a tőkéseknek rossz. A legjobban leigázott, a legjobban kizsákmányolt tömegek fogadták el mindig az IWW vezetését, de mint ilyenek, a nyert küzdelem után a legkönnyebben voltak eltérithetők a szervezettől, — mely a harcoló tömegek szervezetének tartotta meg magát és nem tudott, nem is akart, a békés időket szerető kispolgári gondolattól fütött konzervatív tömegek szervezetévé vállni. Az IWW változó taglétszámának magyarázata és titka ebben van. A munkásság forradalmositását végeztük 25 éven keresztül és nem tekintettük őket sohasem adófizető, fejhető bárányoknak. Akik azok voltak, szervezetünktől elmaradtak s csak azok maradtak meg, kiket forradalmositani lehetett. A lepergett huszonöt év alatt az IWW által hirdetett ipari unioniz- mus bejárta a földtekét. A világ minden országában, ahol bérért dolgozók vannak, többé-kevésbbé hallottak rólunk, ismerik szervezetünket és csodálattal hódolnak neki. Világszervezetnek indultunk és üuszonöt év alatt népszerűsítettük az ipari unionizmust annyira, hogy a világkibontakozás nem álom, mert a megvalósulás hajnala már pirkad. Múltúnk harcoktól telitett és ilyen jelenünk, ilyen lehet csak a jövőnk is. A bérrendszer eltörlését irta szervezetünk zászlajára és a forradalmi IWW megfogja szervezni a bérért dolgozókat Egyetlen Szervezetbe, hogy a kapitalizmust és a bérrendszert elsöpörje! Detroitiak, figyelem! Az IWW detroiti tagjai és a Modern Színkör pénteken egész nap, julius 4-én (Fourth of July), nagy NEMZETKÖZI PICKNIKET rendeznek az előnyösen ismert Molnár Farmon Trenton közelében. A tiszta jövedelem a Detroit Worker angol nyelvű és a Bérmunkás lapok javára lesz fordítva. — Lesznek szórakoztató játékok, jó ételekről és hűsítőkről is gondoskodva van. Belépti-dij 25 cent. A rendezőség gondoskodott azoknak kijuttatásáról is, kik nem rendelkeznek autókkal. Jitneyik fognak rendelkezésükre állani, reggeli 11 órától, melyek oda és vissza a helyszínig viszik a vendégeket 50 cent ellenében. Indulás és gyülekezés az IWW helyiségében 914 S.-W End ave. lesz. A magyar munkásság tömeges megjelenését kéri a rendezőség. A new yorki magyar IWW- isták most vasárnap a ZEDLERS GROVEBAN fognak találkozni. Ott lesz az IWW huszonötéves jubileuma egy nemzetközi népünnepély keretében megünnepelve. A Bérmunkás olvasókat is elvárjuk.
