Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-24 / 596. szám
Julius 24. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. INNEN-ONNAN A PAPAGÁLYOK RIKÁCSOLNAK. — EGY KÉJUTAZÁS HÁTTERE. Ha összejövünk olyan munkásokkal, akik távolról figyelik a munkásmozgalmat, gyakran hallunk olyan érveléseket, hogy hát miért nem egyesülnek a különböző elvi állásponton álló munkások. Érvelésük szerint minden fajta munkásszervezetnek vagy politikai pártnak egy a célja, csupán csak más utakon haladnak a cél felé. Az ilyen távoli figyelők aztán leginkább annak tulajdonítják, — hogy a munkások nem tudnak nagyobb előre haladást felmutatni, mert egymás közt veszekedve elpocsékolják az energiát, melyet építésre lehetne felhasználni. Csak természetes, hogy akik távolról figyelnek, azoknak megfigyeléseik is távoliak, nem tudnak igazságos bírálatot adni a tényekről. Vannak egyesek, akik am un- kások közti különbséget csak kibúvónak használják és azzal takarják tétlenségüket. Ezek rendszerint azzal érvelnek, hogy ha majd a munkások egyesülnek, — majd akkor őkis ott lesznek. De most nem. Mert a munkások egymásközti “testvérharcában’’ nem akarnak résztvenni. Mi, akik közvetlenül kapcsolódva vagyunk a mozgalomba, jól tudjuk, hogy nem lehet testvérharcról szó a munkásmozgalomban. Csak harcról beszélhetünk ellenségeink ellen, ha azok mindjárt a munkás- osztály soraiból kerülnek is ki. Akiknek ez a harc nem tetszik, azok vagy távoli figyelők, vagy pedig tévesen bírálják meg a helyzetet. így van pl. az Uj Előre és a Bérmunkás közti harc, mely nem állhat meg mindadig, amig a politikus pártfékerek léteznek, akik ellen az ipari forradalmároknak már csak azért is harcolniok kell, mert ha feladnák a harcot, a pártélősdiek még nagyobb erőre kapnának. Erről kellő bizonyítékot szolgáltat az elmúlt hét, amikor csaknem mindennap ájtatos pártimát zengenek az Uj Előre- ben, melyben arra kérik a kommunista istent, hogy minket az I. W. W. “ellenforradalmárjait” pusztítson már el. Csakhogy valahogy nem igen van foganatja a pártimának, hiába van az egekig érő szennyma- gasságu nyelvezettel megírva. Az Uj Előre gyerkőc fiókák, ha másban nem is, de a piszkos nyelvöl- tögetésben nagyon jó kiképzést nyertek szüleiktől. Vagy inkább csakis ebben tanultak elődeiktől. Most aztán papagály módjára napról-napra megismétlik az I. W. W. ellen rég elszórt rágalmaikat. Elvileg képtelenek az IWW eszméjével szembe szállni. Annyira buták, hogy még a mostani fővezérük a három betű jelentőségével sincs tisztában, hogy mit jelentenek a kezdő betűk IWW. Fogalmuk sincs az ipari unionizmusról, azt sem tudják, hogy mi fán terem az Egy Nagy Szervezet eszméje, ők csak annyit tudnak kiabálni, hogy ellenforradalmi fas- cisták vagyunk. Ez az egész. Aki nem hiszi és nem kiabálja azt velük együtt, hát azok is fascisták. Ezt Írja elő a kommunista parancs és ezt követni kell. Mert jó kommunista a parancs előtt fejet hajt, még mielőtt saját elvtársaik hajt ják le a fejét. Így aztán megmaradt az Uj Előre kommunista lapnak és eltekintve a hamis részvények hirdetésétől és eltekintve attól a kicsinyes ügytől, melyben az Önképző Szervezet vagyonának az elsik- kasztása van belekeverve és eltekintve attól, hogy saját maguknak házat vettek az Önképző pénzén, melyet aztán az Önképzö nyakán hagytak és most emiatt ! nem mehet át sürgősen a betegse- j gélyzőjük a rátarendszerre és eltekintve attól, hogy a másik házi szervezetük a Horthy Ellenes Liga pénzével soha elszámolni nem tudnak, a Károlyi-féle gyűlések kisajátítása után minden pénz nyomtalanul eltűnt a pártvezérek pénzfaló gyomrában és eltekintve attól, hogy a sztrájkoló bányászok részére támogatást kérő cikkekért jó zsíros hirdetési összegeket kezeltek fel, az Uj Előre mégis megmaradt az igazi kommunista lapnak, mint az egyedüli törvényesen bejegyzett védjegyű forradalmi cég vállalat. A Bérmunkás, mely mint munkáslap, semmiféle kapitalista hirdetést nem közöl, melynek minden sora az ipari szervezkedés érdekében Íródik, mely az IWW- nak harcosokat toboroz a magyar munkások között, mely a vezéri j farizeusok élősködését meggátolja, ' mely a politikai pártok forradalmi köpönyeggel boritott árulásait leleplezi; ez a fascista újság. Hr* legyen igy. A fő az hogy jó utón haladunk amig a szélhámoskodók zsebeléseit leleplezzük. A fő az, hogy fáj a pártvezéreknek a mi létezésünk. A fájdalom csillapítására mi még fogunk egy néhány pirulát beadni nekik. Hátha mégis jobblétre szenderülnek tőle. A munkásosztály egységes ipari szervezetének építése aztán majd rohamlépésekkel haladhat előre. * ¥ * New Yorkban minden bérmunkás utazásra van kárhoztatva. —■ Akik még dolgoznak, azok azért utaznak sok esetben tiz-tizenöt és húsz mértföldet naponta, hogy a munkahelyre eljuthassanak, akik pedig nem dolgoznak, azok azért utaznak sokszor még többet, — hogy munkahelyet keressenek. Az utóbbi időben ez már lehetetlenség, de azért mégis a munkanélküliek tábora már kora reggel útra kel, mint hajdanában az ősember | és vadászatra indul. A munkát keresők legtöbbnyire az újságokban csak az apróhirdtéseket olvassák, az egyedüli, mely érdekli őket, akik hónapok óta rój ják az utcát. Pedig mennyi más érdekes olvasni való van azokban az újságokban. Az igaz, hogy nincsenek összefüggésben a munkanélküliséggel, de azért mégis érdekes dolgok azok. Ezt abból a kivételes esetből tudtam meg a múlt napokban, amikor a mellettem ülő kü]=ő látszatra munkanélküli munkás figyelmes olvasását követtem a subwayn. Külső látszatra, — úgy gondolom, hogy munkanélküli lehetett, mert már jó régen nem vetette alá magát a mai modern divatozás egyikének, és már jó régen nem lehetett a borbélynál, habár sápadt arca simára volt borotválva. Kiváncsi voltam, hogy mit is olvashat olyan nagy érdeklődéssel a szomszédom és félszemmel rápillantva az újságcikkre, magam is kezdtem szemeim mereszteni a különleges olvasmányra. Ugyanis az egy jó nagy hírben arról számol be a világnak, hogy Mr. Morgan a világ egyik pénzfejedelme Európába utazik. De ez nem volt annyira érdekes hir, mert hiszen tizezerszámra viszik az utasokat a naponta induló luxushajók. Ami a Mr. Morgan utazásának különös színezetet ad, az semmi más, mint a néhány milliós saját tulajdonát képező yachtja, melyen ötödmagával vág neki az óceánnak. És ami a színezetet még színesebbé teszi, az nem más, mint a jachtnak 56 főnyi személyzete. A pénzfejedelmet tehát 56 szolga fogja kisérni a kéjutján. Es ahogyan figyelem a cikket faló társamat, szinte látom fájdalmas sóhaját, hogy miért nem lehet ő is a szolgák között. Mert jó dolguk lehet a szolgáknak ott, ahol 56-nak kell egy személyt kiszolgálni. Nagyon kevés munka juthat egy szolgára, ha a pénzfejedelmet szolgáló munkálatokat ennyire felosztották. És minő pompa és fény övezi őket körül, amikor pálmafás üvegházből szól a csengő és a szolgának pont oda kell menni az illatos üvegszobába és alázatos hangon kérdezni: “mit óhajt uram”. Kell ennél szebb megnyilvánulása annak, hogy a “tőke és munka között nincs különbség.” Mert ime Morgan ur utazik a yachton, de nem egyedül, — viszi magával szeretett munkásait, még pedig 56 darabot és nem teszi őket egy külön yachtra, hanem ugyanazon utaztatja őket, amelyiken neki méltóztatik a túlsó partra átutazni. Milyen lélekemelő cselekedet ez egy pénzfejedelemtől. És aztán még az útról még lesz néhány hasonlóan érdekes beszámoló, többek közt majd megírják a kapitalista újságok, hogy Morgan ur hányszor lélegzett és olyan jó étvágya van, — hogy a tojás mellé még frankfültért is reggelizett. És üti pedig tovább utazunk és ha utazásunk nem is ér el a túlsó partig és ha nem is kéjutazás, de azért mégis utazás. Még felülmúlja Morgan ur utazását is, mert úgy látszik, hogy a mi utazásunk a munka keresésre már végnélküli utazás lesz. Aztán visszajön Morgan ur és megint jelenteni fogja, hogy ismét javult a helyzet, most már közeledünk a prosperitás tetőfokára. Közben pedig még jobban szaporodnak a modern divat ellenségei és mindig többen lesznek, akik megtagadják a haj nyírást és betekintve a kapitalsta újságokba, sóhajtoznak, hogy nem lehetnek Morgan ur szolgái között a yachton. A mi kötelességünk felvilágosítani a sóhajtozókat, hogy akár a yachtra mennek, akár a bányába, akár az acéltelepekre, mindenütt a Morgn-féle tőkések szolgái lesznek, kik a munkások verejtékes munájából rabolják össze a yach- tok költségeit. Ezt a törvényesített rablást nem lehet sóhajtozás- sal megakadályozni. Ehhez harc kell, forradalmi, ipari harc a munka színterén, ahol a yachtos kéj- utazás költségeit rabolják össze tőlünk. (f.)---------o--------NAGY PIKNIKET rendez a N. S. öcsszhang Dalkör a Világ Ipari Munkásai szervezetének pittsburghi magyar tagjai közreműködésével 1930 julus hó 27-ikén, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel a Miller Piknic Groven Millvale, Pa. A nap kiemelkedő pontja a dalárdák fellépte lesz, amely kellemes szórakozást nyújt a vendégeknek. Elsőrendű hűsítőkről és lunchról gondoskodva van. Ha egy kellemes napot kíván szerezni magának és családjának, jelenjen meg és hozza el ismerőseit is. A zenét Rákóczi-Horváth jónevü zenekara szolgáltatja. A tiszta jövedelem fele részben a Dalkör és fele részben a Bérmunl kás javára lesz fordítva. Egy esetleges nyári zápor ne tartson vissza senkit sem a megjelenéstől, mert van elég fedett helyünk. Útirány: Pittsburghból jövök vegyék a 3. számú “Millvale" fel- iratuvillamost a 7-ik utca és a Penn. Ave. sarkán, leszállás a North és Howard Ave. sarkán, amely az első villamos kanyarulat Millvale-ban (úgyszintén az automobilon jövők is kövessék ezt az irányt), onnan fel a Howard Ave. a kőhidon át a Hoffman Road-on a virágházig, onnan jobbra pár lépésnyire van a picnic hely. A villamosnál bizottsági tagok várják a közönséget.
