Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-07-17 / 595. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 17. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ____ $2.00 Fél évre _______ 1.00 Six Montba .......... 1.00 Egyes szám ára.........05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders — .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St, New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. ander the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A keményszenesek puhitása Napokig tartó tárgyalásokat folytatnak US kemény szén bányáinak tulajdonosai, melynek meneteléről és határozatairól vajmi keveset közölnek a nyilvánossággal, de a kiszivárgó hirek elegendők ahhoz, hogy megállapítsuk, miszerint azokon a tárgyalásokon semmi egyébb nem történik, mint előkészület a keményszén bányászok megpuhitására. Amerika szénipari válsága olyan fokra hágott, mint amilyen még soha nem volt az ipar történetében. A puhaszénipar a dögrovásra került, de oda jutottak maguk a szénbányászok is, kik Lewisék árulása mellett teljes kudarccal fejezték be több mint két éves küzdelmüket, — mely idő alatt a keményszén bányászok éjjelnappal dolgoztak, ontották a fekete gyémántot a föld mélyéből, hogy a keresletet, melyet a sztrájk fokozott, — kielégítsék. A keményszén bányászokat szerződés kötötte munkához, amelyet ők szentnek és sérthetetlennek tartottak, miközben nem vették észre, hogy az ugyanoly formák között megkötött Jacksonville! szerződést, a puhaszén bányák tulajdonosai, annak lejárati ideje előtt jóval, csaknem mindenütt felrúgták. A bányászsztrájk idejében, nem győztük eléggé hangoztatni, hogy elavult, korrupt formáinál fogva és a United Mine Workers áruló vezéreinek utasítására, szervezett sztrájktörésre kényszerítik a keményszén bányászokat, Hogy nekik legelemibb kötelességük lett volna szolidáris sztrájkba lépni a puha szenesek mellett, mert ilyen cselekvés a harcot feltétlen biztosan, a sztrájkoló bányászok javára döntötte volna el. Ez elmaradt. Utaltunk arra, hogy a szerződés lejártával rájuk is sor fog kerülni és mindeen valószínűség szerint a megforditottja történik az esetnek s ellenük fogják majd a puhaszén bányászokat felhasználni, ha addigra a szerződést a lejárat előtt fel nem rúgják a bányabárók. Mi nem szoktunk jósolgatni, mert megállapításainkat tapasztalatokból merítjük. Amit megirtunk, az most bekövetkezés előtt áll s nincsen messze szeptember elseje, mely napon minden szavunk beigazolást fog nyerni, ami, kor a keményszenesek szerződése lejár. A fent említett tárgyalásokon részt vesznek az ország szénbárói vagy azoknak képviselői, kiknek nevében a bizottság feje, W. W. Inglis a sajtónak tett nyilatkozatában kijelentette, hogy a keményszén bányászok bérlevágása már elhatározott, befejezett tény s csak arról folyik a tárgyalás Lewisékkel, — hogy a levágás mennyi legyen. Lewis kutyaszorítóba került, sztrájkkal fenyegeti meg a munkáltatókat, kik mint — mondják, csak legyen aki higyje — mindent elfognak követni, hogy sztrájkra sor ne kerüljön, de az eredeti tervről, a bér levágásáról azért le nem mondanak. Szóval most vetik a szelet, hogy szeptemberben vihart arassanak. Lewis minden bizonnyal bele fog menni abba, hogy az uj szerződéstervezet egyik ciklusa a bérlevágásról szóljon, mert az neki és társainak nem jelent veszteséget. Sőt a most kószülő árulás fejében nekik nyereséget jelent. Ugyanis ez a kapitalista lakáj már előre gondoskodott arról, hogy a keményszenesek elárulásáért, milyen formában kezelje majd fel a judás pénzt, amit ellenvetés nélkül fogadnak el a társulatok képviselői annál is inkább, mert az árulásért ez esetben nem ők, hanem a bányászok fognak készpénzzel fizetni. A check-off rendszer megtartása az ár. Ennek is egy uj formája, mely szerint nem a társulat emberei fogják majd le a tagdijakat, hanem fizetésnapokon, megfogják engedni, hogy egy Lewis hadnagy beüljön a pénztárnok mellé a fülkébe és azonnal a helyszínen kollektálja be. Az árulásra a tervezet készen van. Most már csak a forma, a végrehajtás okoz még egy kis gondot a bányász union rothadt vezérkarának, melytől az idő rohamos közeledtével meg fogják magukat szabadítani. Két eshetőség vár a bányászokra. Hallgatnak majd Lewisék azon érvelésére, hogy “igy a szénpiac, úgy a szénpiac, megköveteli a bérek leszorítását, mert szegény bányatulajdonosok másként nem bírják a versenyt és tönkre mennek;” vagy ellenszegülnek és harciasságuknál fogva a bérek megtartásáért sztrájkot határoznak el. Lewis ebbe is belemegy és egyenként gyors egymásutánban, — kerületenként fogja visszarendelni őket, — hogy a fiztését, a chekk-off rendszer biztosítása mellett a szervezet teljes szétesésével és egy hosszabb sztrájk követkeményeiként el ne veszítse. Mindkét eshetőség a bányászok rovására fog menni, mindkettőre ők fognak ráfizetni. Volna ugyan még egy harmadik eshetőség is, ami a bányászok nyereségét jelentené. És pedig az, hogy szakítani kell úgy Lewisék- kal, mint a tőle elszakadt hadnagyokkal és az elavult szervezkedési formákkal; a kerületenkénti széttagoltsággal, a puha és keményszén bányászokat szétválasztó káros tikával. Más szóval soraik alapos újjászervezésével Egy Nagy szervezetbe tömörülve, — egységes harcot kellen kezdeményezniük, — melybe minden bányászt, minden kerületet magát az egész ipart belevonva jobb viszonyokért és bérekért döntő csapást mérnének közös kizsákmányolóikra, a bányatulajdonosokra. Ilyen szervezet csak egy van. Az IW W. Ez az a szervezet, mely győzelemre segített a coloradói bányászok harcát. Ez az a szervezet, melyhez csatlakom fog kelleni előbb- utóbb a bányászoknak. Halogatás újabb árulást, újabb vereséget, újabb és fokozottabb nyomort, éhbéreket jelent, a cselekvés önbizalmat, győzelmet , a munkaviszonyok és a kereset javulását eredményezi. Keményszénbányászok! Ne hagyjátok magatokat puhítani, ne engedjétek bekövetkezni a legújabb árulást! Vegyetek példát a puhaszén bányászokról, mert hiszen nyitott könyv áll előttetek és arra szólítunk fel benneteket, hogy a tizenkettedik órában álljatok sarkotokra. Most még nem késő. sEootasdZa BÉRMUNKÁST! Akik nappal lámpással járnak E hét folyamán megkezdték New Yorkban a ‘‘vörös veszedelem” utáni kutatást, melyet — mint hírlik, —már Washingtonban befejezett a Fish bizottság. Hogy meddig jut el ez a nappal idlágosságot kutató társulat és még New Yorkon kívül, milyen városokat “tisztel” meg felderítő munkájával, az nem tőle függ, hanem attól, hogy meddig tart az 50,000 dollár, melyet e célra rendelkezésére bocsájtottak. Tudva azt, hogy a vizsgálatot folytató urak nem a Bowery 25 centes éjjeli szállóit keresik, biztosak vagyunk abban, — hogy nagyon messzire nem fognak eljutni. Nem pedig azért sem, mert éppen a vizsgálatot folytató urak azok, akik tudják azt, hogy a “vörös veszedelem” tulajdonképpen honnan ered. Tudatában vannak ők annak, hogy a törvénytisztelő és sport után érdeklődő amerikai munkást mindaddig hidegen hagyta a kommunisták lármája, sőt az IWW tudományos érvelése is, amig, ha szűkös keresettel is, de munkaalkalmat tudtak nyújtani neki. A “vörös veszedelem” eredeti forrását hiába keresik a new yorki Department of Justice irodájába becitált kétes existenciák bemondásainak nyomán. S ha már itt van a bizottság “mint jó polgárai ez országnak”, nem szeretnők, hogy minden eredmény nélkül távozzanak innen s igy ebben a városban is nyomra vezessük őket. Menjenek el a garment districtbe, a hírhedt női ruhákat' készítő sweat shopokba; a férfiruha ipar dohos műhelyeibe; a környékbeli cipőgyárakba; vizsgálják meg a közúti alkalmazottak siralmas állapotát az éhbérekért dolgozó munkások panaszait hallgassák meg, idézzenek be pár ezret a munkanélküliek közül, kik dolgozni szeretnének, hogy az élet javaihoz hozzájussanak. Akkor lámpás nélkül felbuggyan előttük a “vörös veszedelem” forrása, látni lesz alkalmuk, hogy osztályuk, melynek képviseletében vizsgálatot folytatnak egyenesen felelős az amerikai munkásság balfelé tolódásáért és nem Moszkva. A nagy garral megindított vizsgálatnak, mint most már nyilvánosan is beismerik a kapitalizmus szócsövei tulajdonképpeni célja semmi más nem volt, ' mint egy újabb rendőrség kreálása abból a célból, hogy jól betrenirozva, elbánjanak a munkássággal és a megmozdulásokat sokkal kegyetlenebbül elfojtsák, mint a Pennsylvaniai kozákok. Hát azért kár volt Mr. POOR PISH-el az élén egy bizottságot kinevezni. Ezt megtehették volna náluk nélkül is, mert hatalmuk van hozzá. De hogy ez mennyiben szolgálja a mindenható flastromot, hogy milyen hatása lesz a közelgő társadalmi forradalom megfékezésére, azt majd meglátják, ha gyakorlatban kipróbálják. A kapitalizmus életének meghosszabbítását igy elérni nem fogják, annyi bizonyos. Ha a nép éhes, enni akar. Ha dolgozni akar és a munkaalkalmat megtagadják tőle és oda- kényszeritik őket milliószámra, hogy válasz- taniok kell az éhenhalás és a rendszer elsöprése között, akkor seperni fog a “vörös veszedelem,” még ha egy tucat külön karhatalmi különitményt szerveznek is. Nevetséges, de egyben szomorú is, hogy az amerikai munkásokat még mindig félre lehet vezetni ilyen Fish féle bizottságokkal. De egyben biztató jelenség ez az állapot azokra, kik hisznek és dolgoznak a társadalmi forradalomért, mert maga azon tény, hogy újabb erőszakszervezetet épit a kapitalizmus, rendszerének bukásához való közeledésének felismerését bizonyítja.
