Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-07-17 / 595. szám

4-ik oldal. BÉRMUNKÁS Julius 17. BÉRMUNKÁS (Wage Worker) HUNGRIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Egy évre ..........$2.00 One Year ____ $2.00 Fél évre _______ 1.00 Six Montba .......... 1.00 Egyes szám ára.........05 Single Copy .............05 Csőm. rendelésnél .03 Bundle Orders — .03 Make Money Order for Subscription Payable to: “BÉRMUNKÁS” P. O. Box 17, Station Y, New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St, New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York, N. Y. ander the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. A keményszenesek puhitása Napokig tartó tárgyalásokat folytatnak US kemény szén bányáinak tulajdonosai, melynek meneteléről és határozatairól vajmi keveset közölnek a nyilvánossággal, de a kiszivárgó hirek elegendők ahhoz, hogy megállapítsuk, miszerint azokon a tárgyalásokon semmi egyébb nem történik, mint előkészület a ke­ményszén bányászok megpuhitására. Amerika szénipari válsága olyan fokra há­gott, mint amilyen még soha nem volt az ipar történetében. A puhaszénipar a dögrovásra ke­rült, de oda jutottak maguk a szénbányászok is, kik Lewisék árulása mellett teljes kudarccal fejezték be több mint két éves küzdelmüket, — mely idő alatt a keményszén bányászok éjjel­nappal dolgoztak, ontották a fekete gyémán­tot a föld mélyéből, hogy a keresletet, melyet a sztrájk fokozott, — kielégítsék. A keményszén bányászokat szerződés kö­tötte munkához, amelyet ők szentnek és sért­hetetlennek tartottak, miközben nem vették észre, hogy az ugyanoly formák között meg­kötött Jacksonville! szerződést, a puhaszén bányák tulajdonosai, annak lejárati ideje előtt jóval, csaknem mindenütt felrúgták. A bányászsztrájk idejében, nem győztük eléggé hangoztatni, hogy elavult, korrupt for­máinál fogva és a United Mine Workers áruló vezéreinek utasítására, szervezett sztrájktö­résre kényszerítik a keményszén bányászokat, Hogy nekik legelemibb kötelességük lett vol­na szolidáris sztrájkba lépni a puha szenesek mellett, mert ilyen cselekvés a harcot feltét­len biztosan, a sztrájkoló bányászok javára döntötte volna el. Ez elmaradt. Utaltunk arra, hogy a szerződés lejártával rájuk is sor fog kerülni és mindeen valószínűség szerint a megforditottja történik az esetnek s ellenük fogják majd a puhaszén bányászokat fel­használni, ha addigra a szerződést a lejárat előtt fel nem rúgják a bányabárók. Mi nem szoktunk jósolgatni, mert megállapításain­kat tapasztalatokból merítjük. Amit megir­tunk, az most bekövetkezés előtt áll s nin­csen messze szeptember elseje, mely napon minden szavunk beigazolást fog nyerni, ami, kor a keményszenesek szerződése lejár. A fent említett tárgyalásokon részt vesz­nek az ország szénbárói vagy azoknak kép­viselői, kiknek nevében a bizottság feje, W. W. Inglis a sajtónak tett nyilatkozatában ki­jelentette, hogy a keményszén bányászok bér­levágása már elhatározott, befejezett tény s csak arról folyik a tárgyalás Lewisékkel, — hogy a levágás mennyi legyen. Lewis kutyaszorítóba került, sztrájkkal fenyegeti meg a munkáltatókat, kik mint — mondják, csak legyen aki higyje — mindent elfognak követni, hogy sztrájkra sor ne ke­rüljön, de az eredeti tervről, a bér levágásá­ról azért le nem mondanak. Szóval most vetik a szelet, hogy szeptem­berben vihart arassanak. Lewis minden bi­zonnyal bele fog menni abba, hogy az uj szer­ződéstervezet egyik ciklusa a bérlevágásról szóljon, mert az neki és társainak nem je­lent veszteséget. Sőt a most kószülő árulás fejében nekik nyereséget jelent. Ugyanis ez a kapitalista lakáj már előre gondoskodott arról, hogy a keményszenesek elárulásáért, milyen formában kezelje majd fel a judás pénzt, amit ellenvetés nélkül fogadnak el a társulatok képviselői annál is inkább, mert az árulásért ez esetben nem ők, hanem a bá­nyászok fognak készpénzzel fizetni. A check-off rendszer megtartása az ár. Ennek is egy uj formája, mely szerint nem a társulat emberei fogják majd le a tagdija­kat, hanem fizetésnapokon, megfogják en­gedni, hogy egy Lewis hadnagy beüljön a pénztárnok mellé a fülkébe és azonnal a helyszínen kollektálja be. Az árulásra a tervezet készen van. Most már csak a forma, a végrehajtás okoz még egy kis gondot a bányász union rothadt ve­zérkarának, melytől az idő rohamos köze­ledtével meg fogják magukat szabadítani. Két eshetőség vár a bányászokra. Hallgat­nak majd Lewisék azon érvelésére, hogy “igy a szénpiac, úgy a szénpiac, megköveteli a bérek leszorítását, mert szegény bányatulaj­donosok másként nem bírják a versenyt és tönkre mennek;” vagy ellenszegülnek és har­ciasságuknál fogva a bérek megtartásáért sztrájkot határoznak el. Lewis ebbe is bele­megy és egyenként gyors egymásutánban, — kerületenként fogja visszarendelni őket, — hogy a fiztését, a chekk-off rendszer bizto­sítása mellett a szervezet teljes szétesésével és egy hosszabb sztrájk követkeményeiként el ne veszítse. Mindkét eshetőség a bányá­szok rovására fog menni, mindkettőre ők fog­nak ráfizetni. Volna ugyan még egy harmadik eshetőség is, ami a bányászok nyereségét jelentené. És pedig az, hogy szakítani kell úgy Lewisék- kal, mint a tőle elszakadt hadnagyokkal és az elavult szervezkedési formákkal; a ke­rületenkénti széttagoltsággal, a puha és ke­ményszén bányászokat szétválasztó káros tikával. Más szóval soraik alapos újjászerve­zésével Egy Nagy szervezetbe tömörülve, — egységes harcot kellen kezdeményezniük, — melybe minden bányászt, minden kerületet magát az egész ipart belevonva jobb viszo­nyokért és bérekért döntő csapást mérnének közös kizsákmányolóikra, a bányatulajdo­nosokra. Ilyen szervezet csak egy van. Az IW W. Ez az a szervezet, mely győzelemre segített a coloradói bányászok harcát. Ez az a szerve­zet, melyhez csatlakom fog kelleni előbb- utóbb a bányászoknak. Halogatás újabb áru­lást, újabb vereséget, újabb és fokozottabb nyomort, éhbéreket jelent, a cselekvés ön­bizalmat, győzelmet , a munkaviszonyok és a kereset javulását eredményezi. Keményszén­bányászok! Ne hagyjátok magatokat puhí­tani, ne engedjétek bekövetkezni a legújabb árulást! Vegyetek példát a puhaszén bányá­szokról, mert hiszen nyitott könyv áll előt­tetek és arra szólítunk fel benneteket, hogy a tizenkettedik órában álljatok sarkotokra. Most még nem késő. sEootasdZa BÉRMUNKÁST! Akik nappal lámpással járnak E hét folyamán megkezdték New Yorkban a ‘‘vörös veszedelem” utáni kutatást, melyet — mint hírlik, —már Washingtonban befe­jezett a Fish bizottság. Hogy meddig jut el ez a nappal idlágosságot kutató társulat és még New Yorkon kívül, milyen városokat “tisztel” meg felderítő munkájával, az nem tőle függ, hanem attól, hogy meddig tart az 50,000 dollár, melyet e célra rendelkezésére bocsájtottak. Tudva azt, hogy a vizsgálatot folytató urak nem a Bowery 25 centes éjjeli szállóit keresik, biztosak vagyunk abban, — hogy nagyon messzire nem fognak eljutni. Nem pedig azért sem, mert éppen a vizs­gálatot folytató urak azok, akik tudják azt, hogy a “vörös veszedelem” tulajdonképpen honnan ered. Tudatában vannak ők annak, hogy a törvénytisztelő és sport után érdeklő­dő amerikai munkást mindaddig hidegen hagyta a kommunisták lármája, sőt az IWW tudományos érvelése is, amig, ha szűkös kere­settel is, de munkaalkalmat tudtak nyújtani neki. A “vörös veszedelem” eredeti forrását hiába keresik a new yorki Department of Justice irodájába becitált kétes existenciák bemondásainak nyomán. S ha már itt van a bizottság “mint jó polgárai ez országnak”, nem szeretnők, hogy minden eredmény nél­kül távozzanak innen s igy ebben a városban is nyomra vezessük őket. Menjenek el a garment districtbe, a hírhedt női ruhákat' készítő sweat shopokba; a férfi­ruha ipar dohos műhelyeibe; a környékbeli cipőgyárakba; vizsgálják meg a közúti alkal­mazottak siralmas állapotát az éhbérekért dolgozó munkások panaszait hallgassák meg, idézzenek be pár ezret a munkanélküliek kö­zül, kik dolgozni szeretnének, hogy az élet javaihoz hozzájussanak. Akkor lámpás nél­kül felbuggyan előttük a “vörös veszedelem” forrása, látni lesz alkalmuk, hogy osztályuk, melynek képviseletében vizsgálatot folytat­nak egyenesen felelős az amerikai munkás­ság balfelé tolódásáért és nem Moszkva. A nagy garral megindított vizsgálatnak, mint most már nyilvánosan is beismerik a kapitalizmus szócsövei tulajdonképpeni cél­ja semmi más nem volt, ' mint egy újabb rendőrség kreálása abból a célból, hogy jól betrenirozva, elbánjanak a munkássággal és a megmozdulásokat sokkal kegyetlenebbül elfojtsák, mint a Pennsylvaniai kozákok. Hát azért kár volt Mr. POOR PISH-el az élén egy bizottságot kinevezni. Ezt megte­hették volna náluk nélkül is, mert hatalmuk van hozzá. De hogy ez mennyiben szolgálja a mindenható flastromot, hogy milyen ha­tása lesz a közelgő társadalmi forradalom megfékezésére, azt majd meglátják, ha gya­korlatban kipróbálják. A kapitalizmus életének meghosszabbítá­sát igy elérni nem fogják, annyi bizonyos. Ha a nép éhes, enni akar. Ha dolgozni akar és a munkaalkalmat megtagadják tőle és oda- kényszeritik őket milliószámra, hogy válasz- taniok kell az éhenhalás és a rendszer elsöp­rése között, akkor seperni fog a “vörös ve­szedelem,” még ha egy tucat külön karhatal­mi különitményt szerveznek is. Nevetséges, de egyben szomorú is, hogy az amerikai munkásokat még mindig félre lehet vezetni ilyen Fish féle bizottságokkal. De egyben biztató jelenség ez az állapot azokra, kik hisznek és dolgoznak a társadalmi forradalomért, mert maga azon tény, hogy újabb erőszakszervezetet épit a kapitalizmus, rendszerének bukásához való közeledésének felismerését bizonyítja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom