Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-12-11 / 615. szám
2-ik oldal. bérmunka, December 1 1. Fej: En nyerek. írás: ti veszittetek Fordította: ZÁRA JÁNOS. (Folytatás a múlt hétről.) Ez a folyamat még a jelenben is tart. A Fordson tracto- rokat Írországban gyártják; a cigarettát Chinában; a gyufa dobozokon Russia, Sweden, Litvia védjegyek vannak; a Jancsi bicskán “‘Made in Japan” olvasható; és ezen árukat majdnem kivétel nélkül Amerikában készült gépeken termelik, melyeket mi, mint felesleget termeltünk munkáltatóinknak. A? "elmaradt0 országok iparai ma már azon a ponton állanak a fejlődés terén, hogy magas vámokkal és más intézkedésekkel védekeznek az áruk behozatala ellen. A magas vámok azonban nem nyújtana megoldást, mert ezáltal az illető országok is megtagadják az amerikai áruk vásárlását és ugyanakkor fokozottan fejlesztik saját iparukat, ami a munkanélküliséget csak növeli. b) Öt perc napi munkaidő el< gendő a szükségletek termelésére. A munkás termelőképessége az iparban állandóan fokozódott és a termelt javak mind nagyobb arányban halmozódtak fel. Chiozza Money konzervatív számitása szerint az átlagos ipari munkás termelőképessége a világháború végén százszorta magasabb volt, mint egy század előtti átlagos munkásé. Ha figyelembe vesszük a változást a régi faeke és a jelenlegi tractor, a sarló és kaszálógép, a régi fűrész és a jelenlegi fürészelőgép, a csákány és a kalapács és a gépbányászat, az ásó és sáncásó gép, a régi téglahordó és a jelenlegi felvonó gép, a régi kézi orsó és szövőszéktől a modern textile iparig, a régi szabó műhelyek és varrodák és a modern gépkezelők, az árbocos csónak és ökrös kocsitól a gőzhajó és vasutig, ha mindezeket figyelembe vesszük, akkor a fenti számitás nagyon konzervatívnak látszik. A világháború óta napjainkig — amint az alábbi számok bizonyítják.---- a termelés még jobban fokozódott, úgy hogy ma óránként kétszer annyit termelünk, mint 15 évvel ezelőtt. Eszerint ma kétszázszor többet termelünk, min a dédnagyapáink termeltek. És mégis, gőzgép és villanymotor, vagy bármily számottevő gép nélkül Angolország munkásai már 300 évvel ezelőtt élvezték a 8 órai munkaidőt. Már akkor elegendő volt 8 órai munkaidő a szükségletek elö-- áliltására és a munkásságon élősködő parazita osztály kényelemben tartására. Ha ez állt 300 évvel ezelőtt, ma ugyanolyan színvonalon megélhetést a 8 órai munkaidőnek egy kétszázad része alatt képesek volnánk előállítani — vagyis 2 perc és 24 másodperc alatt. Mert kétséges, hogy a mai munkás életszinvonala jobb, mint azoké volt. De tegyük fel, hogy a mi életszínvonalunk 100 százalékkal magasabb. A mai modern termelési rendszerben az elveszett munkaerő és pocsékolás kizárásával 5 percnyi napi munkaidő elegendő volna. Az alábbi táblázat az 1919 évi fejenkénti termelés összehasonlítása az 1925 évvel. . • Földmivelés .... Bányászat ............j Gyáripar ..................I Szállítás ..................j Összes ................. J Munkások Termelt Termelés száma mennyiség fejenként 95 112 és fél 1(8 100 127 I 127 91 és fél 128 és fél 140 és fél 91 és fél 100 j 109 93 '! 120 129 E számok a következőket« bizonyítják: A gyáriparban, ahol 1919-ben 100 munkás volt foglalkoztatva, 1925-ben csak 91 és fél és e kisebb szám 28 és fél százalékkal többet termelt, mint a nagyobb számú 1 9 1 9ben. Az ipar egyetlen ágában sem volt több munkás foglalkoztatva, mint a korábbi évben és igy könnyen megérthető, hogy mi okozza a munkanélküliségét. 26 év alatt 1925 és 1899 között az öss,zmunkás- ság termelőképessége 19 százalékkal emelkedett. A fenti számok által bizonyított fejlődési menetet véve alapul, túlzás nélkül állíthatjuk, hogy az ipar legtöbb ágában ma készer annyit termelünk, mint 1 91 8-ban. Ezen idő alatt az iparokban történt gyökeres változások minden kétséget kizárnak. — A fenti számok hitelességéért az U. S. Department of Commerce által kiadotf Editorial Research Reports 1927 aug. 27-iki számra hivatkozunk.) Nem szabad figyelmen kívül hagynunk, hogy a találmány gyorsaságot jelent, hogy minden találmány egy újabb találmánynak az útját egyengeti, hogy az iparban minden uj folyamat egy újabbnak teremt alapot. Ez tehát kétségtelenül egy oka a munkanélküliség állandósításának. Ml A MEGOLDÁS? Alább következnek a válaszok, melyeket általában kapni szoktunk a kérdésre. Nézzük azokat át figyelmesen. CHICAGÓI HÍREK A -„Győzelem“ A választások elmúltak és az eredmény már is mutatkozik. Ne tessék kételkedni. A kommunisták legfőbb programmpontja érvényesült és a munkanélküliek segélyezése folyamatban van. Mégis csak szemtelenek ezek a kapitalisták. Szegény kommunisták sok ezer dollárt költöttek el a választási kampány idején, hogy a munkanélküliek részére segélyt vivja- nak ki és most a kapitalisták valósítják azt meg. Chicagóban a kapitalisták és politikusokból alakult munkanélküli bizottság egész komolyan hozzálátott a munkanélküliek segélyezéséhez. Ehhez azonban elsősorban pénzre van szükség és ennek megteremtése okoz nagy gondot. A bizottságban van néhány nagy kapitalista, mint pl. Insull, aki egyike a város leggazdagabb kapitalistáinak és néhány bank president. E jószivü urak egész komolyan segíteni akarják a munkanélkülieket és ez alapra öt millió dollár tőkét fognak összegyűjteni. Azonban ne gondoljuk, hogy ez összeget a saját zsebükből fogják összeadni, azt már — nem! Pedig minden megerőltetés nélkül megtehetnék azt. Ehelyett ők csak a kezüket teszik rá a már összegyűjtött pénzre. A pénzt azt a munkások fogják szolgáltatni és a terv már készen is van, ami a következő: Felszólítja a bizottság Chicago összes munkáltatóit, hogy a még munkában levő munkásokat kötelezzék, hogy egy napi munkabérüket havonta "önkényesen” adományozzák e célra. Hangsúlyozzák, hogy err senkit nem kényszerítenek, a nban a jóakaratot mindenkitől /árják. Hogy mem fire önkénytesek ez adományok, azt az alábbi eset is bizonyítja: Az Insull által birtokolt magas vasúton kiosztották az “önkéntes“ adományok előjegyzésére szánt'kártyákat a munkások között. Egy felvigyázó, aki már évek óta dolgozik e helyen, azonban még nem jutott annyira, hogy állandóan dolgozhatna, bár mindennap meg kell neki jelenni a munkahelyén és órák hosszat várni és ha esetleg valamely régebbi munkás nem jelentkezik munkára, ily setben a kisegítő foglalja el a helyét. így a kisegítők legjobb esetben csak 20 vagy 25 órát dolgoznak hetenként. Mivel a fent említett felvigyázó is ilyen helyzetben lévén, a kártyát visszaadta anélkül, hogy felhatalmazta volna a munkaadót az egy napi bér le- vonására. Erre természetesen az irodába hivatták az illetőt és kérdőre vonták ezen cselekedetéért. A munkás elmondta, hogy feleség és két gyermeke van és heti keresete csak ritkán haladja meg a 20 dollárt. Ez összegből 4 tagú családnak kell megélni, ami lehetetlenné teszi, hogy munkáltatója kívánságát teljesítse. Emberünket egy hétre bazaküldték és a szivére Tulgazdagon élünk A mai nyomorult viszonyok között, amikor a munkásság milliói a legnagyobb kétségbeesés közepette néznek a közelgő tél felé, akadnak ‘‘tekintélyes" business emberek, akik megállapítják, hogy az egész baj onnan ered, hogy túlságosan jólétben élünk. Ezen tekintélyes úriember Governor Black, az Atlantai Federal Reserve Bank egyik főembere. Szerinte — redukálni kell a mai életstandardot. Lehetetlen állapot ---- mondja Mr. Black, hogy gyorsabban fogyasszuk a javakat, mint azt megteremtjük. Ezzel szemben a “Chicago Daily News" kimutatja, hogy a huszadik század első negyedében az általános árugyártás terén a bérek csak 30 százalékkal emelkedtek, míg ugyanezen idő alatt a termelés fejenként 54 százalékkal emelkedett. Más szóval ---- a bér- * munkások 1900 és 1925 évek között sokkal többet termeltek, — mint amennyit a bérek emelkedése révén visszatudtak vásárolni. Ha Mr. Black a saját osztályáról bszélne, teljesen igazat adnánk neki. Mert ők tényleg túl jólétben élnek és ennek ellenében smmi hasznos munkát nem végeznek. Megállapításait azonban a tények megdöntik, amikor a munkásosztályról beszél.------------o-----------A FEHÉRGALLÉROSOK IS AZ UTCÁN. A fehér galléros bérrabszolgák, kik mindig a kapitalizmus védőbástyái voltak a múltban, kik hallani sem akartak szervezkedésről, a kapitalizmus őket is kitette az utcára, mint felesleges munkaerőt. A new yorki bread line-okon nagyon sokat találunk belőlük, kik ma 'szégyelik magukat, hogy egy darab kenyérért és egy pohár fekete kávéért kénytelenek sorba- állni de a gyomruk kényszeríti. A város által felállított munkanélkülieket elhelyező irodák, hová ezek a fehér gallérosok szorgalmasan feljárnak, arra jó, hogy bolondulhassák őket még egy deig. És ezek hisznek benne. Nem veszik észre, hogy az irodákba is bevonult a gép, feleslegessé tette őket és véglegesen kikerültek az utcára, ugyanolyan munkanélküli mint az a munkás kit azelőtt lenézett. Hja változnak az idők és ha nem akarnak tudatára ébredni osztályhelyzetüknek, az utcán fognak elpusztulni. Vagy szervezkednek, vagy meghalnak. Nincs más választás. . Az 1WW és az Egyetemes Védelmi Bizottság magyar tagjai minden hó 1-ső és 3-ik szerda este 8 órai kezdetei tartják gyűléseiket a Fleiner Hall-ban 1639 N. Halsted St. Úgy a fenti tagokat, mint a Bérmunkás olvasóit kérjük a pontos megjelenésre. kötötték, hogy e hét alatt gondolkozzon, hogy helyesen cselekedett-e? Z. (Folytatása a jövő héten. )
