Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-12-04 / 614. szám

December 4. BÉRMUNKÁS Ak aidal. DETROITI HÍREK Egy gazdag ország — koldus városa ) Nem túlzók és alig hiszem, hogy tévedek, midőn gondolataim papirra vetésének alkalmából bevezetésképpen azon meggyőződé­semnek adok kifejezést, hogy munkástársaim és lapunk olvasóinak széles tábora, már várja ezen sorokat. Hiszen joggal várhatják is. Először azért, mert Ígértem hogy a szerkesztőségből való távozásom nem fogja a laptól való megválásomat elenteni, másodszor és fő­képpen pedig azért, mert a toliforgatásra képes ipari unionistának kötelessége az egyetlen magyar nyelven megjelenő forradalmi ipari unionista lapot,- a BÉRMUNKÁST cikkekkel ellátni és iparkodni ha­sábjait szirtessé, gazdaggá, tartalmassá tenni. E két ténytől sarkalva, fogtam az Íráshoz, noha uj munkaköröm nagy elfoglaltságom és az uj kör­nyezetben való elhelyezkedésem, még némileg gátol abban, hogy mindn héten szóljak a Bérmun­kás olvasóihoz. Tekintettel arra, hogy sohasem volt szokásomban saját szemé­lyemmel foglalkozni, e rövid be­vezetéssel csekélységem fölött már napirendre is térek. Mindenki tudja, hogy Detroit- ba készültem vissza és most min­denkinek tudomására kívánom adni, hogy már itt is vagyok, új­ból letelepedtem a világ leggaz­dagabb országának koldus váro­sában. That’s all... . Nem vall nagy hazafiuias érzel­mekre, hogy igy nyilatkozom ar­ról a városról, melyet saját ma­gam választottam ki lakhelynek, de miután ez a csekélység engem nem izgat ne keltsen hát feltű­nést másoknak sem. Elvégre nem én adtam neki ezt a kevésbbé hí­zelgő nevet. Közvetve beszélget­tem Murphy úrral, Detroit nemré­giben megválasztott uj polgármes­terével és ő adott nekem felhatal­mazást arra, hogy városát, — mégis inkább az övé, mint az enyém — szabadon és minden utókövetkezmény avagy felelős- ségrevonás nélkül, a koldusok vá­rosának nevezhetem. Indirect való találkozásunknak története egyszerű és röviden el is mondom itt a Bérmunkás olvasói­nak : A minap egy iskolás gyerek, egy kis cédulát adott a kezembe és arra kért, hogy olvassam át gondosan és a hozzá csatolt szel­vényt szíveskedjek kitölteni. — Forgatom a papirost jobbra-bal- ra. Letépem róla a szelvényt és egy összetett mondatot Írok rá: I'm not asking for anything and I hav nothing to offeT. A kis ön­kéntes ügynök megköszönte, bele- csusztatta tarsolyába és illedelme­sen elköszönt tőlem. Ez a kis fiú volt tulajdonkép­pen Mr. Murphynek, a “mi pol­gármesterünknek a közvetítője, a kiszemelt gentleman, akin keresz­tül volt kegyes Öméltósága (Ho­norable) Frank Murphy velem is összeköttetést keresni és segítsé­gemet kérni, hogy városát kiemel­jem a fertőből, a borzalmas mun­kanélküliség halálos szorításából: kérni arra, hogy adjak valamilyen munkát egy szerencsétlen munka- nélkülinek a HÁZAMON belül, kívül vagy annak tájékán. A szelvényre irt válaszom meg­lehetős szűkszavú volt, ami ezek- után érthető is. "Én nem kérek semmit, de nem is adhatok." — Elvből nem szeretek egy tálból cseresznyézni. De istenemre, sze­rencséje volt a polgármester ur­nák, hogy az első találkozásunk ilyen indirekt formában történt. Mert biz én alaposan megmondo­gattam volna neki. Hogy is me- részkedhetik egy ilyen kapitalista talpnyaló egy ilyen közönséges politikus engem igy megsérteni? Engem? aki C. O. D. érkeztem Detroitba, aki alig két hete tar­tózkodom még csak a városban, akit a jóakaróim lebeszélni pró­báltak az idejövetelről és a legfe­ketébb rémképeket festettek le Detroitról. És akkor egy közönsé­ges politikus egy küldöncöt küld hozzám, hogy a házamat hozas­sam rendbe.... Velem akarja megmentetni azt a I 50 ezer mun­kanélkülit az éhenhalástól, a meg- fagyástól?” Hát ez a Murphy megbolondult. Meg kérem. Ilyen hülye csak egy polgármester le­het. Nos, jó kilátásnak néznek elébe azok a szerencsétlen mun­kások, kiket a sokat ígérő városi adminisztráció ilyenképpen készül megmenteni. Kiket egy fokkal lej jebb sülyeszt még a koldusoknál is. Mert erről van szó kérem. — Igen. — Itt az iskolás gyermeke­ket házaltatják, azokat küldözge­tik a proletár otthonokba, hogy a könyörgő kolduló szelvényt a pro­letárok állítsák ki és juttassák el ahhoz a munkanélkülieket mentő bizottsághoz, melynek élén Frank Murphy a város polgármestere áll. Százötvenezer autómunkás, — munkanélküli proletár nevében, kik az utóbbi húsz évben több mint ötven millió luxus és teher­autót állítottak elő veritékes mun­kával, kolduló bizottságokat állí­tanak munkába. Munkában ed­zett, kérges ököket , alamizsnáért könyörgő tenyerekké próbálnak átváltoztatni. Az egy-két-három napokat dolgozó proletároktól azt kivánják, hogy a nyakukba sózott vityilókat, éhhalálra ítélt munkástestvéreikkel éppen most festessék be, amikor á farkas az ajtójukban vonit nekik is. Arra kérik a proletár asszonyokat, hogy a külső ablakokat munka- nélküliekkel tisztittassák 50 centes órabér mellett, holott az ilyen háztulajdonos proletárnők ezrével vannak, akik hasonló munkát szí­vesen és olcsóbban vállalnának, mert csüng már a hó Iába és csak napok kérdése, hogy a tél szele fogja zörgetni a viskók ablakait, melyeknek pincéjében nincsen szén, fűtőanyag, mert a férj gyér keresetből kenyérre nem jut elég. Tizenöt év óta ismerem ezt a várost. Abból az időből, amikor a City Limit az öt mértföldes zónáig terjedt, amikor a város közepé­től huszonöt percnyi utazással far­mokat lehetett érni. És most, ami kor ötrven mértföldes körzetben sűrűbben vagy gyérebben munkás vityilókkal ültették be a környé­ket, bármelyik külvárosi utat fi­gyelve, látni lehet rozoga autókat tucatszámra, melyek gallyakkal és tuskókkal megpakkolva . döcög- i nek a város felé. Modernizálódtak az emberek: nem száraz kenyérrel meg avas- j szalonnával fütött, ---- hanem ga­zolin erőre berendezett szekerek­kel hordják a rozsét, hogy a hi- | deggel felvegyék majd a küzdel- ! met. És közben félelmetesen nö- ! vekszenek a bread-lineok. Az ! egyik ilyen menedékhelyen, me- ‘ lyet az AFOL-re bíztak kezelés | végett, a minap már 2000 levest : osztottak ki, holott eredetileg ott csak a "szaktársak” ellátását vet­ték tervbe és mintegy 200-ra vol­tak felkészülve. Az ügyet azért könnyen megoldották: Viz van még elég és ahelyett hogy 60 szem babot tettek volna egy-egy ; tányér levesre, tekintettel az üzlet ; gyors virágzására, az adagot le­vágták 6 olvasd hat szem babra. A városi adminisztráció min­den tagja kolduló oklevéllel van ellátva. Koldulnak a proletárok- I nak, — akik viszont simák és pa­naszkodnak. Az emberek arcáról | eltűnt a mosoly. Csupa panasz í mindenfelé. Az egyik most veszi- j tette el a házát; a másikat most | lakoltatták ki. Az egyiknek most vették el a bútorát, a másiknak az I automobilját, rádióját. | Mikor az első alkalommal ösz- 1 szejöttem a munkástársakkal az | IWW helyiségében és némelyek I saját ügyeiket akarták úgy beálli- I tani, mint a legrosszabbat, azt ; ajánlottam, hogy adjunk össze 1 egy pár centet aból a célból, hogy I névkártyákat csináltassunk, mely- i re azt Írjuk: SÍRNI ÉN IS TU­DOK. S ha még azok után is pa- í naszkodnék valaki, akkor felelet | helyett nyomjunk kezébe egy • ilyen névjegyet. Az ajánlat nem ment keresztül, de beszélgettünk ■ fey open forum megnyitásáról s a tél folyamára egy rethorikai tan­folyam bevezetéséről. Egyébként a nyugati fronton minden csöndes. Az a tucatnyi ' multimilliomos, kik gyűjtőnéven mint az automobilkirályok isme­retesek, NEM PANASZKODIK. Kívül a városokon, ezerholdas te­rületek közepére varázsolt, há­romszáz szobás kastélyokban ti- vornyázik, üli az orgiákat. Hogy meddig? Hát amig a nép könyö­rög, amíg nézi, hogy nevében kol­dul a város. Wiener Andor, Kedélyes Estélyi és táncmulatságot rendeznek Det- rotban 1930 december hó 6-án, szombaton este 8 órai kezdettel : 914 West EnEd Ave alatti he- ; lyiségünkben. j Felhívjuk a "Bérmunkás" ol­* vasóit, hogy agitáljanak a mulat­ság érdekében. Vigalmi Bizottság. Detroiti iiépgvülés Sikeres népgyülésl tartottunk november 2 3-án, mivel a helyisé­günket megtöltötte a közönség s három óra hosszát érdeklődéssel hallgatta Wiener munkástársat. A tárgy időszerűsége olyan embereket is elcsalt a gyűlésre, akik nem igen hallgattak munkás szónokokat, ezen előadásból könnyen megérthették, hogy mi­ért váltak munkanélkülivé, mivel még a gyermek által is könnyen megérthető nyelvezettel és pél­dákkal mutatta ki az előadó, __ hogy miként termelünk felesleget, melyet ha nem képesek külföldön értékesíteni, akkor felhalmozódik s minket kidobnak az utcára. Az életben legfontosabb szük­ségleti dolgok: élelem, Tuha és lakás körül fordul meg a harc. __ azért kell dolgoznunk, küzde- nünk, de mivel a termelés most nem szükségletre megy, hanem haszonra és ha nem birnak ben­nünket profitra dolgoztatni, ak kor kidobnak az utcára, bármily szükségünk is legyen ezen három fontos dologra. Tehát ne hagy­juk magunkat kicsinyes dolgok­kal félrevezettetni, egy nagy szer­vezetben tömörülve, harcolnunk kell rövidebb munkaidőért, ma­gasabb bérért s végeredményben a munkánk teljes gyümölcséért. A gyűlést érdekesebbé tették a kérdések, mely leginkább a körül forgott, hogy miért nem egységes a munkásmozgalom. Egy pár S. i L. P. rokonszenvező, akik szintén elsőnek és legfontosabbnak tart­ják a gazdasági szervezkedést, pl. mégis csak a pártnak a hi vei nem tudják elképzelni, hogy a forra­dalmi munkásság minden szüksé­ges akciót egy kalap alatt egy könyvvel a zsebében eltud végez­ni Wiener munkástárs két kis könyvecskével illusztrálta, hog-y ő csak egy ember marad, s egy em­bernek a munkáját fogja akkor is elvégezni, ha a két oldalzsebébe különböző tagsági kártyát visel is. Az IWW tudja, hogy minden sztrájk, mely nagyarányú és kiter­jedésű, egyszersmint politikai t harc is, de nem szükséges egy párt annak a külön vezetésére, mivel egy hatalmas ipari szervezet si- | kerre vihet minden harcot, melyet a körülmények reákényszeritenek. Pártban nem is lehet a munkáso­kat egységesíteni, mivel a partok csak nézeteik szerint csoportosul­nak, mihelyst a nézetek eltérőek, annyi részre szakadnak , amennyi nézet alakult ki, amire jó példa a kétféle S. L. P. alakulat s a négy féle Kommunista pártfrakció. Mi a munkásokra bízzuk a mozgalmak közötti választást s a munkásság «annakidején, midőn választani kell, a helyesebbet fog­ja választani s mi IWW-isták nem J félünk ezen választástól, addig is hintjük az Egy Nagy Szervezet eszméjének magvait. VL . . A Detroiti IWW Szervező Bi­zottság tagjai minden hó 2-ik és 4-ik hétfő estéjén 8 órakor tartja gyűléseit 914 S. West End Ave alatti helyiségükben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom