Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-12-04 / 614. szám
December 4. BÉRMUNKÁS Ak aidal. DETROITI HÍREK Egy gazdag ország — koldus városa ) Nem túlzók és alig hiszem, hogy tévedek, midőn gondolataim papirra vetésének alkalmából bevezetésképpen azon meggyőződésemnek adok kifejezést, hogy munkástársaim és lapunk olvasóinak széles tábora, már várja ezen sorokat. Hiszen joggal várhatják is. Először azért, mert Ígértem hogy a szerkesztőségből való távozásom nem fogja a laptól való megválásomat elenteni, másodszor és főképpen pedig azért, mert a toliforgatásra képes ipari unionistának kötelessége az egyetlen magyar nyelven megjelenő forradalmi ipari unionista lapot,- a BÉRMUNKÁST cikkekkel ellátni és iparkodni hasábjait szirtessé, gazdaggá, tartalmassá tenni. E két ténytől sarkalva, fogtam az Íráshoz, noha uj munkaköröm nagy elfoglaltságom és az uj környezetben való elhelyezkedésem, még némileg gátol abban, hogy mindn héten szóljak a Bérmunkás olvasóihoz. Tekintettel arra, hogy sohasem volt szokásomban saját személyemmel foglalkozni, e rövid bevezetéssel csekélységem fölött már napirendre is térek. Mindenki tudja, hogy Detroit- ba készültem vissza és most mindenkinek tudomására kívánom adni, hogy már itt is vagyok, újból letelepedtem a világ leggazdagabb országának koldus városában. That’s all... . Nem vall nagy hazafiuias érzelmekre, hogy igy nyilatkozom arról a városról, melyet saját magam választottam ki lakhelynek, de miután ez a csekélység engem nem izgat ne keltsen hát feltűnést másoknak sem. Elvégre nem én adtam neki ezt a kevésbbé hízelgő nevet. Közvetve beszélgettem Murphy úrral, Detroit nemrégiben megválasztott uj polgármesterével és ő adott nekem felhatalmazást arra, hogy városát, — mégis inkább az övé, mint az enyém — szabadon és minden utókövetkezmény avagy felelős- ségrevonás nélkül, a koldusok városának nevezhetem. Indirect való találkozásunknak története egyszerű és röviden el is mondom itt a Bérmunkás olvasóinak : A minap egy iskolás gyerek, egy kis cédulát adott a kezembe és arra kért, hogy olvassam át gondosan és a hozzá csatolt szelvényt szíveskedjek kitölteni. — Forgatom a papirost jobbra-bal- ra. Letépem róla a szelvényt és egy összetett mondatot Írok rá: I'm not asking for anything and I hav nothing to offeT. A kis önkéntes ügynök megköszönte, bele- csusztatta tarsolyába és illedelmesen elköszönt tőlem. Ez a kis fiú volt tulajdonképpen Mr. Murphynek, a “mi polgármesterünknek a közvetítője, a kiszemelt gentleman, akin keresztül volt kegyes Öméltósága (Honorable) Frank Murphy velem is összeköttetést keresni és segítségemet kérni, hogy városát kiemeljem a fertőből, a borzalmas munkanélküliség halálos szorításából: kérni arra, hogy adjak valamilyen munkát egy szerencsétlen munka- nélkülinek a HÁZAMON belül, kívül vagy annak tájékán. A szelvényre irt válaszom meglehetős szűkszavú volt, ami ezek- után érthető is. "Én nem kérek semmit, de nem is adhatok." — Elvből nem szeretek egy tálból cseresznyézni. De istenemre, szerencséje volt a polgármester urnák, hogy az első találkozásunk ilyen indirekt formában történt. Mert biz én alaposan megmondogattam volna neki. Hogy is me- részkedhetik egy ilyen kapitalista talpnyaló egy ilyen közönséges politikus engem igy megsérteni? Engem? aki C. O. D. érkeztem Detroitba, aki alig két hete tartózkodom még csak a városban, akit a jóakaróim lebeszélni próbáltak az idejövetelről és a legfeketébb rémképeket festettek le Detroitról. És akkor egy közönséges politikus egy küldöncöt küld hozzám, hogy a házamat hozassam rendbe.... Velem akarja megmentetni azt a I 50 ezer munkanélkülit az éhenhalástól, a meg- fagyástól?” Hát ez a Murphy megbolondult. Meg kérem. Ilyen hülye csak egy polgármester lehet. Nos, jó kilátásnak néznek elébe azok a szerencsétlen munkások, kiket a sokat ígérő városi adminisztráció ilyenképpen készül megmenteni. Kiket egy fokkal lej jebb sülyeszt még a koldusoknál is. Mert erről van szó kérem. — Igen. — Itt az iskolás gyermekeket házaltatják, azokat küldözgetik a proletár otthonokba, hogy a könyörgő kolduló szelvényt a proletárok állítsák ki és juttassák el ahhoz a munkanélkülieket mentő bizottsághoz, melynek élén Frank Murphy a város polgármestere áll. Százötvenezer autómunkás, — munkanélküli proletár nevében, kik az utóbbi húsz évben több mint ötven millió luxus és teherautót állítottak elő veritékes munkával, kolduló bizottságokat állítanak munkába. Munkában edzett, kérges ököket , alamizsnáért könyörgő tenyerekké próbálnak átváltoztatni. Az egy-két-három napokat dolgozó proletároktól azt kivánják, hogy a nyakukba sózott vityilókat, éhhalálra ítélt munkástestvéreikkel éppen most festessék be, amikor á farkas az ajtójukban vonit nekik is. Arra kérik a proletár asszonyokat, hogy a külső ablakokat munka- nélküliekkel tisztittassák 50 centes órabér mellett, holott az ilyen háztulajdonos proletárnők ezrével vannak, akik hasonló munkát szívesen és olcsóbban vállalnának, mert csüng már a hó Iába és csak napok kérdése, hogy a tél szele fogja zörgetni a viskók ablakait, melyeknek pincéjében nincsen szén, fűtőanyag, mert a férj gyér keresetből kenyérre nem jut elég. Tizenöt év óta ismerem ezt a várost. Abból az időből, amikor a City Limit az öt mértföldes zónáig terjedt, amikor a város közepétől huszonöt percnyi utazással farmokat lehetett érni. És most, ami kor ötrven mértföldes körzetben sűrűbben vagy gyérebben munkás vityilókkal ültették be a környéket, bármelyik külvárosi utat figyelve, látni lehet rozoga autókat tucatszámra, melyek gallyakkal és tuskókkal megpakkolva . döcög- i nek a város felé. Modernizálódtak az emberek: nem száraz kenyérrel meg avas- j szalonnával fütött, ---- hanem gazolin erőre berendezett szekerekkel hordják a rozsét, hogy a hi- | deggel felvegyék majd a küzdel- ! met. És közben félelmetesen nö- ! vekszenek a bread-lineok. Az ! egyik ilyen menedékhelyen, me- ‘ lyet az AFOL-re bíztak kezelés | végett, a minap már 2000 levest : osztottak ki, holott eredetileg ott csak a "szaktársak” ellátását vették tervbe és mintegy 200-ra voltak felkészülve. Az ügyet azért könnyen megoldották: Viz van még elég és ahelyett hogy 60 szem babot tettek volna egy-egy ; tányér levesre, tekintettel az üzlet ; gyors virágzására, az adagot levágták 6 olvasd hat szem babra. A városi adminisztráció minden tagja kolduló oklevéllel van ellátva. Koldulnak a proletárok- I nak, — akik viszont simák és panaszkodnak. Az emberek arcáról | eltűnt a mosoly. Csupa panasz í mindenfelé. Az egyik most veszi- j tette el a házát; a másikat most | lakoltatták ki. Az egyiknek most vették el a bútorát, a másiknak az I automobilját, rádióját. | Mikor az első alkalommal ösz- 1 szejöttem a munkástársakkal az | IWW helyiségében és némelyek I saját ügyeiket akarták úgy beálli- I tani, mint a legrosszabbat, azt ; ajánlottam, hogy adjunk össze 1 egy pár centet aból a célból, hogy I névkártyákat csináltassunk, mely- i re azt Írjuk: SÍRNI ÉN IS TUDOK. S ha még azok után is pa- í naszkodnék valaki, akkor felelet | helyett nyomjunk kezébe egy • ilyen névjegyet. Az ajánlat nem ment keresztül, de beszélgettünk ■ fey open forum megnyitásáról s a tél folyamára egy rethorikai tanfolyam bevezetéséről. Egyébként a nyugati fronton minden csöndes. Az a tucatnyi ' multimilliomos, kik gyűjtőnéven mint az automobilkirályok ismeretesek, NEM PANASZKODIK. Kívül a városokon, ezerholdas területek közepére varázsolt, háromszáz szobás kastélyokban ti- vornyázik, üli az orgiákat. Hogy meddig? Hát amig a nép könyörög, amíg nézi, hogy nevében koldul a város. Wiener Andor, Kedélyes Estélyi és táncmulatságot rendeznek Det- rotban 1930 december hó 6-án, szombaton este 8 órai kezdettel : 914 West EnEd Ave alatti he- ; lyiségünkben. j Felhívjuk a "Bérmunkás" ol* vasóit, hogy agitáljanak a mulatság érdekében. Vigalmi Bizottság. Detroiti iiépgvülés Sikeres népgyülésl tartottunk november 2 3-án, mivel a helyiségünket megtöltötte a közönség s három óra hosszát érdeklődéssel hallgatta Wiener munkástársat. A tárgy időszerűsége olyan embereket is elcsalt a gyűlésre, akik nem igen hallgattak munkás szónokokat, ezen előadásból könnyen megérthették, hogy miért váltak munkanélkülivé, mivel még a gyermek által is könnyen megérthető nyelvezettel és példákkal mutatta ki az előadó, __ hogy miként termelünk felesleget, melyet ha nem képesek külföldön értékesíteni, akkor felhalmozódik s minket kidobnak az utcára. Az életben legfontosabb szükségleti dolgok: élelem, Tuha és lakás körül fordul meg a harc. __ azért kell dolgoznunk, küzde- nünk, de mivel a termelés most nem szükségletre megy, hanem haszonra és ha nem birnak bennünket profitra dolgoztatni, ak kor kidobnak az utcára, bármily szükségünk is legyen ezen három fontos dologra. Tehát ne hagyjuk magunkat kicsinyes dolgokkal félrevezettetni, egy nagy szervezetben tömörülve, harcolnunk kell rövidebb munkaidőért, magasabb bérért s végeredményben a munkánk teljes gyümölcséért. A gyűlést érdekesebbé tették a kérdések, mely leginkább a körül forgott, hogy miért nem egységes a munkásmozgalom. Egy pár S. i L. P. rokonszenvező, akik szintén elsőnek és legfontosabbnak tartják a gazdasági szervezkedést, pl. mégis csak a pártnak a hi vei nem tudják elképzelni, hogy a forradalmi munkásság minden szükséges akciót egy kalap alatt egy könyvvel a zsebében eltud végezni Wiener munkástárs két kis könyvecskével illusztrálta, hog-y ő csak egy ember marad, s egy embernek a munkáját fogja akkor is elvégezni, ha a két oldalzsebébe különböző tagsági kártyát visel is. Az IWW tudja, hogy minden sztrájk, mely nagyarányú és kiterjedésű, egyszersmint politikai t harc is, de nem szükséges egy párt annak a külön vezetésére, mivel egy hatalmas ipari szervezet si- | kerre vihet minden harcot, melyet a körülmények reákényszeritenek. Pártban nem is lehet a munkásokat egységesíteni, mivel a partok csak nézeteik szerint csoportosulnak, mihelyst a nézetek eltérőek, annyi részre szakadnak , amennyi nézet alakult ki, amire jó példa a kétféle S. L. P. alakulat s a négy féle Kommunista pártfrakció. Mi a munkásokra bízzuk a mozgalmak közötti választást s a munkásság «annakidején, midőn választani kell, a helyesebbet fogja választani s mi IWW-isták nem J félünk ezen választástól, addig is hintjük az Egy Nagy Szervezet eszméjének magvait. VL . . A Detroiti IWW Szervező Bizottság tagjai minden hó 2-ik és 4-ik hétfő estéjén 8 órakor tartja gyűléseit 914 S. West End Ave alatti helyiségükben.
