Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-12-04 / 614. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS December 4. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak-. Subscription Rates: évre ............ $2.00 One Year............. $2.00 fi évre.................... 1.00 Six Months............ 1.00 Eg\ :s szám ára .... 05 Single Copy.................05 Csőm., rendelésnél.. .03 Bundle Ordcs.............03 Make Money Order for Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS" P. O. Box 17. Station Y. New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 33 7 E. 72nd St. New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York. N. Y. under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A bérrendszer eltörlése a termelés folytatását nem biztosítsuk. Sőt éppen azt láttuk, hogy a bérrendszer nem is pusztítható el, még ha meg is volna a munkásságban az akarat, addig, mig újabb termelési formáról nem gondoskodtak. Az utóbbi évek eseményei elég világosan igazolják ezt. Oroszországban sem tudták megszüntetni a bérrendszert, hiába szerezték meg az államhatalmat. Svédországban, Ausztriában és más olyan országokban, ahol a bér- I rendszer eltörlése elve alapján álló szocia- | lista pártok vették át a hatalmat, még min- j dig bérrendszer van. A bérrendszer megszüntetése, az ipari demokrácia behozatala, nem politikai ténykedés, hanem a termelés átvétele, maguk a munkások által. Ezt tehát csakis a munkások szervezetei hajthatják végre. De csakis az olyan szervezetek, amelyek az egy munkatelepen dolgozó munkásokat egy szervezetben egyesitik, tehát az Ipari Szervezetek. Az Industrial Workers of the World ipari szervezetekben szervezi a bérmunkásokat a bérrendszer eltörlésére. A kapitalista társadalmi rendszer a Bérmunkán alapszik. A bérmunka tartja fenn az összes gazdasági és politikai intézményeket. A kapitalista osztály nagyon jól tudja ezt és éppen ezért minden eszközt felhasználnak arra, hogy a munkásokkal békésen megegyezzenek. Ugyanerre törekszenek a szakszérvezétek is. Felhasználják a még megmaradt összes befolyásukat , hogy a munkáltatók és a munkások közötti békét biztosítsák. Jelszavuk: “az ipari béke”, ami valójában nem jelent mást, mint örök időkre szentesíteni akarja a jelenlegi bérrabszolgaságot, a kizsákmányolást. A gazdasági fejlődés, az ipari találmányok gyakorlati megvalósítása az iparokban nagyobb teret biztosított a szakmanélküli munkások számára, akiknek már nincs szükségük SZAKSZERVEZETEKRE és Így nem sokat törődnek a szakszervezeti vezérek ' tanácsaival sem. Ezek már tisztán látják, hogy a szakszervezetek nem egyebek, mint oly intézmények, amelyeken keresztül a munkásvezérek eladják a munkásokat a munkáltatóknak. Nekik nincs szakmai tudásuk, amit a szakszervezeten keresztül megvédhetnének és igy tisztábban látják a szakképzett munkásnál, hogy a szakszervezetekben csak áru gyanánt kezelik őket. Ennek tudható be az, hogy a szakmanélküli munkások gyorsabban rátalálnak az egész termelési rendszer megváltoztatásának kivezető útjára. Hamarább felismerik, hogy a mai társadalmi termelési rendszer mellett kizsákmányolják őket, ha mindjárt szerződéssel, szakszervezeten keresztül is kötik le őket a munkához. Azonban ezek a munkások rájöttek más «iOlogra is. Rájöttek arra, hogy a bérrend- «<*er elpusztítása máról holnapra nem vihető Keresztül. Nincs nagyobb tévedés, mint annak az elképzelése, hogy csak az állami hatalmat kell megragadni s akkor ezen hatalom segélyével a bérrendszer azonnal megszüntethető. , A bérrendszer megszüntetéséhez nem elég az állami hatalom bírása. Ahhoz is elsősorban szükséges a termelést végző szervezetek. A munkásság általában oly közel van a bérrendszer megszüntetéséhez, amilyen erősek a termelés átvételére kész ipari szervezetei. Minél nagyobb ez a szervezet, annál közelebb állunk, a bérrendszer megszüntetéséhez. A bérrendszer megszüntetése nem 1 ehet pusztán destruktiv jellegű, mert ha csak pusztítunk anélkül, hogy ugyanakkor a termelés tovább folytatásáról gondoskodnánk, akkor a rendszerrel pusztulunk mi is. Maga az ember létfentartási ösztöne teszi lehetetlenné, hogy elpusztitsuk a bérrendszert, — bármily szenvedést is okoz az. — addig, mig „Győz az ötéves terv" Az Orosz Szovjet ipari vezetői most tét- j tek közzé ismét egy hivatalos jelentést az 1 egész világ napilapjaiban az öt éves terv ki- ■ elégitö sikeréről. A jelentés szerint egyes iparok már négy év alatt elfogják érni azt a j fejlődést, melyet eredetileg öt év leforgása i alatt számítottak elérni. Vannak iparok, me- ; lyek százalék arányban nem ütötték meg a két év mérlegét, de viszont vannak olyan í iparok, melyek 20—40 százalékkal felülmúlták azt. Így tehát az ‘‘öt éves terv” ezideig is sikeresnek mondható és az egyes iparokban el- j ért eredmények reményt keltenek arra nézve, j hogy százszázalékos lesz a siker. A magunk részéről a legnagyobb örömmel fogadjuk a jelentést, mert tudjuk azt, hogy hiába a nagy j politikai siker, abból nem lakhat jól a nép, j ellenben az ipari siker bőséget fog jelenteni, ! ha a kapitalistatechnikusoktól átveszik a gyárak irányítását az orosz munkások és a bér- j munka jelenlegi rendszerét megszüntetik. — ; Akkor lesz a forradalomnak olyan gyümölcse, mely a dolgozóknak fog jólétet biztosi- j tani. Több mint egy évtizeddel az orosz fórra- j dalom politikai győzelme után a politikai ál- j lám vezérei ráeszméltek arra, amit az IW?\^ j hirdet, hogy az ipari termelés a társadalmi j élet forrása és azé a hatalom, akinek a termelés irányítása a kezében van. Tény az, hogy v Oroszország iparilag nem volt számbavehe- j tő a forradalom előtt, egészen más körűimé- j nyék voltak ottan, mint az iparilag fejlett | országokban. így a forradalomnak is olyan • körülményei voltak, melyek a helyi viszo- j nyoknak feleltek meg. A legsúlyosabb tévedés volt a politikai | uralmat meghódító vezetőktől, olyan irányú j ukázokat kibocsátani, melynek célja az ve hogy ugyanolyan formában intézzék ügyeiket az egész világ munkásai, mint ahogyan azt ők Oroszországban tették. E tévedésnek súlyossága most látszik kiemelkedve, amikor j az Orosz forradalom jövőjét az öt éves ipari terv sikerétől teszik függővé a pártvezetők, j akik annakidején az ipari unionisták figyel- j meztetését nem vették figyelembe, sőt ellenforradalminak bélyegezték azt. Most aztán azt kell látnunk, hogy minden energia az iparok építésére irányul, és a legjobb kommunista, a legigazibb forradalmár ma Oroszországban az a munkás, aki, ha szükségét látja a nap 24 óráját veti bele az iparok építésébe. Sajnos, csak egy hosszú évtizeddel eszméltek erre rá a pártvezetők, pedig volt elég példa előttük, a különböző fej- j lett kapitalista ipari államok, ahol láthatják, hogy az uralkodó osztály honnan meriti ha- j talmas erejét. Láthatták, hogy ezekbe^? az * iparilag ■ fejlett államokban más eszközök és taktikai formák szükségesek a forradalom megvívásához, mint ott, ahol az ipari fejlődés, még csak a bölcsőjében fekszik. Láthatták azt, hogy pl. itt az Egyesült Államokban nem szükséges a munkásosztálynak forradalmi erejét belevetni az iparok építésébe, mert itt a kapitalista rendszer alatt kifejlődött az ipar annyira, hogy annak lefoglalására s további irányítására kell a munkásosztálynak a fejlett iparoknak megfelelő ipari szervezettel felkészülni. Ami ma Oroszországban forradalmi munkát jelent, az itt Amerikában már rég befejezett ténynyé vált. Itt már a múlt emléke az a Ford gyár, ahol naponta ezer kocsit: állítanak elő, mig Oroszországban forradalmi cél. Vagy olyan ruhagyár, ahol kétezer munkást alkalmaznak semmi újat nem jelent itten. Vagy ezer mért- földnyi vasút, melynek keresztülmetszéséhez Oroszországban néhány nap szükséges, mig itten tulhosszu időnek tartják ahhoz a 18 órát. 1 ehát más körülmények, más ipari viszonyok vannak az iparilag fejlett országokban, mint Oroszországban voltak és vannak és ezért más taktikát, más forradalmi irányzatot mely az adott körülményeknek teljesen megfelelnek, kell követni a munkásosztálynak. Azok, akik az iparilag fejlett Amerikában a parasztkormányórt kiabálnak, nem barátai, de ellenségei az orosz forradalomnak. Azok pedig, akik Oroszországból adják ki a parancsot, amerikai ’'parasztkormány’’ létesítésére, csak tudatlanságból tehetik azt. Az ipari hatalom erejét nem lehet a párthatalommal elfátyolozni. Ennek újabb bizonyítéka az öt éves tervről kiadott jelentés, az iparok épitésének elengedhetetlen fontossága. És ahogyan épül az ipar Oroszországban, ugyanúgy épül az ipari unionizmus, melynek kiépítése fogja jelenteni a munkásosztály ipari felszabadulását és végső győzelmét a bérrendszer felett. A Bérmunkás támogatására Az ország különböző részein lakó munkástársainktól nap-nap után érkeznek levelek, melyekben lapunk támogatására sietnek. ---Tudják azt, hogy a Bérmunkás megjelentetése milyen nagy fontossággal bir a mai nagy munkanélküliség közepette. Lapunk hasábjain minden beérkezett fe- lülfizetést csak egy szer nyugtázunk. Az elmúlt héten lapunk 'támogatására a következő felülfizetések érkeztek: F. Schneckser, Riverside Park, N. J. 3.— J. Gyurcsek, Linch, Ky............................. 2.— Joe Bákay, Passaic, N. J......................... 1.— B. Vitális, E. Pittsburgh, Pa................. 5.— G. Tóth, Inkster, Mich.............................. 1 — Az 1WW Detroiti tagjai és Bérmunkásnők Clubja........................................... 25.— N. N., Astoria, L. 1...................................... 2.— N. Stefanko, New York ......................... 4.— D. Varga, New York............................... 5.— Bassák, Irvington, társasestélyén. . . . 2 7.— J. Zsilinszky, New York.......................... 1.— L. Modor, New York................................ 2.— New Yorki Bérmunkások csoportja . . 9.40 Felhívás munkástársainkhoz! Felkérjük munkástársainkat, hogy a Bérmunkás 1930 évben megjelent számaiból az alant felsoroltakat küldjék be a központba, mert azokból egyetlen példányunk sincsen, holott nagyon fontos, hogy rendelkezésünkre álljon. A hiányzó Bérmunkás számok a következők: 1930 augusztus 14. . . . 598-as lapszám ,, ,, 21 ... . 599-es lapszám ,, ,, 28. . . . 600-as lapszám ,, szept. 25. . . . 604-es lapszám Szerk.
