Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-12-04 / 614. szám
6-ik oldal. BÉRMUNKÁS December 4. INNEN-ONNAN A magyar bányászok „jóbarátjai“ Ha a sok magyar újságot lapozgatjuk, melyeket pont és direkt azért .nyomatnak ki, hogy megvédelmezzék az amerikai magyarságot, akkor határozottan az a bibliai mondás kell eszünkbe jusson, hogy “ments meg uram a jóbarátaimtól, az ellenségeimmel majd csak elbánok.” Minden magyar szemét újság a jóbarátja és védemezője a magyaroknak. Eltekintve a nagy napilapoktól, melyek már-már 25—-.3.0 éve mindennap mint "jóbarátok” kopogtatnak a magyarok lakásaiba és lerakják jó fizetésért a mételyt a munkásagyakra, vari jó néhány tucat jóbarát hetilap, melyek még a napilapok baráti szolgálatait is felülmúlják. Ezek a hét egyetlen napján el akarják végezni az olyanfajta ‘‘jóbarátságot”, amit a napilapok hét napig szednek le dollárokban a jóbarátság gyümölcsfájáról. E lapoknak legszemtelenebb szószólója a Magyar Bányászlap, mely újságnak egyetlen célja az, hogy néhány ingyenélő sviháknak nyugodt megélhetése legyen. Ez az újság az, mely aTegtöbbet beszél jóbarátságról és munkástestvérnek szólítja a bányászokat, mérges nyelveikre cukrot tesznek, hogy a csípésük ne legyen any- nyira fájdalmas. A Bányászlapnak már jó néhányszor megírtuk alaposan a véleményünket, kioktattuk őket, hogy .csak végezzék az üzleti újságírást, de munkás- ügyekbe ne szóljanak bele, mert ahhoz még csak annyit sem értenek, mint az Ábécés szárnyas. De ugylátszik hiába, mert ott, ahol a koponya a' pénzesszekrényben van, az agyvelő ..paáirg—a-^génz, melyböELsí-tTÍegannyi volna, áit-. kor jíé'kevés lenne parazita életükre. /'A Bányászlap az utóbbi időben különösen a “védőszent” kísérteties lepedőjével megy a magyar bányászok közé, rémhíreket kürtőivé, megvédelmezi őket a nagy veszedelemtől. Nemrégen az elöregedéstől akarta védeni a bányászokat, mely akciója az A. M. O. SZ. -al együtt még a születése pillanatában jobb létre szende- rült. Most pedig a- deportálástól védelmezi a bányászokat és különösen hozzáférközik azokhoz a nyuíszivüekhez, akik hosszú évek óta olvasói a Bányászlapnak és abból merítették minden tudományukat. Ezeket a tudatlanokat rémitgeti Hinder ur, hogy deportálva lesznek, ha bolseviki újságot olvasnak, vagy olyan egyletbe . tartoznak, mely a kommunisták irányítása alatt áíl. —J Ez a vén csaló, akinek rész- i vénycsalását a bányászok százai siratják, aki munkáscsaládokat tett tönkre azzal az Ígérettel, — hogy legyenek részvényesek és függetlenek lesznek,7 saját maguknak fognak dolgozni a saját bányájukban, akinek már régen a föld alá kellett volna bújnia szégyenletében azért a sok családért, amit a bányászokkal szem— J ben elkövetett, de mivel a becsület parányi szikrája sincs benne, még ő áll elő, még ő védi meg a bányászookat a deportálástól. — Ezt is lehet! Miért ne! Ha vannak olyanok, akik elhiszik, hogy két dollár előfizetésért az előfizetés mellett még egy két dolláros inget is kapnak, ha vannak olyanok, akik sok telepítés után még mindig a kezükbe veszik a Bányászlapot, mely most is azt hirdeti, hogy “Prosperitást és Függetlenséget talál a South Dakotai farmon”, akkor csak nyugodtan hihetik azt is, hogy Hinder lesz az, akinek ujmutogatása mellett rakják hajóra ezt nem és ezt igen. Hiába röhögött markába a Himler társaság, hogy a deportá- lási rémitgetés sikerült nekik, üzleti számításuk nem vált be, mert azok, akik megijedtek, most mái a Bányászlaptól is félnek. Akik nem tudják azt sem, hogy az Egyesült Államokból nem deportálhatnak senkit sem vallási vagy elvi meggyőződéséért, akik tudatlanságukban félnek még a saját árnyékuktól is, azoknál hitebe talált Himler ur a rémitgetésével. Ezekhez már mehet újra részvényt árulni Himler, enyves kezét bemárthatja újra az ilyen tamások zsebébe. De viszont azok, akik tovább látnak az orruknál és nem ülnek fel a Himler-féle szélhámoskodásnak, azok tudni fogják, hogy hogyan bánjanak az ilyen fékerekkel, akik most újra a “jóba- rát" jelszavával környékezik az egyleteket, 25 dollárokat akarva azoktól kizsarolni. A magyar egyleteknek nincs szüksége a Bányász lapra, magyar bányászoknak nin- ‘csen'^züksége a Bányászlapra, senki masr»k, csak kizárólag a Himler-féle táí\Sasagnak szükséges a Bányászlap, mint egy médium, áldozataik ,meg5ze^'^s®re- A bányászok elég osztáljdtareosakfjakhoz, hogy megértsék azt, bogy a Bányászlap féle üzletuj ságokat dobják a szemétdombira és helyette olyan újságot járassanak, mely nem magánérdeket szolgál, mely nem egyes embereknek az üzleti szócsöve, mely nem vezeti ! félre a bányászokat földi paradi- | csomot ígérve nekik a farmon és kifosztva őket keservesen megke- ! resett centjeiktől, t élj esen levet- | kőzve jutnak vissza a gyártelepre vagy bányába. Az öntudatos bányászok nem ! fognak bedülni, annak a siránkozásnak sem, hogy a Bányászlapra ráfizetés van, a szerkesztők nem i más utón keresik meg. Lehet, ! hogy ez a más ut az, amiért busás fizetést kapnak (kerülő utón) a bányabáróktól, mivel segédkezet nyújtanak a bányászok szét- szervezésére. A valóság az, hogy ha a Bányászlap nem hozna jövedelmet az élni akaróknak, azok egy vörös centet nem fizetnének arra rá. A tintakulik előtt nincsen qsz^^jrdek, előttük csak hu3os B^fl|^^3ányászlap I husosfazék, nem fognak attól j megválni. Addig mindig “jóba- j rátái és védelmezői” lesznek a bányászoknak. A magyar bányászoknak meg kell értenie, hogy először bányászok és csak aztán magyarok ők. Meg kell érteniök, hogy szervezkedniük kell, nemcsak mint bányászó, hanem mint a banyaipar munkásai olyan ipari unióba, — mely a világ összes ipari munkásait az Egy Nagy Szervezet eszméje alapján egy unióba tömöríti. Nincs külön bányászügy!. Csak munkásügy van, mely egyformán érint minden bérmunkást, akár mint bányász vagy mint más ipari munkás van alkalmazva. A BÁNYÁSZOKNAK NEM BÁNYÁSZUNIÓT HANEM IPARI UNIÓT kell épiteniök, ha sikeresen akarnak szembeszállni bányabárók támadásaina, ha részesei akarnak lenni annak az osztályharcnak, mely a bérrendszer megdöntéséért folyik. Erre a harcra kell kiképezni saját magunkat, és mosolyogni fognak a Himler féle deportálási rémmeséken. És mivel a Bányászlapék megint nagyon fészkelődnek a jóbaráti lepedő alatt, azt üzenjük nekik, hogy cáfolják meg azon állításunkat, hogy csalják a magyar bányászokat, legyenek a bányászoknak annyira jóbarátai, hogy tűnjenek el és az emlékeiket is vigyék magukkal. Ha többé nem mulatoznának a magyar bányászok között, akkor lennének igazi barátai a bányászoknak. MÉG EGY KIS SPANYOL- VIASZK A MUNKANÉLKÜLI KÉRDÉSBEN. A munkanélküliség csak most kezdődik arra a fokra emelkedni, hogy a legfelsőbb urak is eszeveszetten kezdenek kapkodni és megérezvén, hogy nekik is bajuk van segítségért kiáltoznak. Még soha nem volt példa arra, hogy ennyire akartak volna segíteni a munkanélkülieken, mint most. — Mindenki segít, az elnöktől lefelé a legalacsonyabb állást betöltő politikusig, a papoktól a pápáig, mindenki segít a munkanélkülieken. A városi hatóságok is akcióba léptek és már hetek óta megengedték a munkanélkülieknek a hivatalos koldulást, akár ceruzát, cukrot vagy pedig almát akarnak árusítani az utcasarkon. A zene szerzők is már dalokat írtak meg és gyönyörű zenében énekeltetik, hogy csak kitartás és lesz még jó-| világ újra. Az egész társadalirjJ élet, még a levegő is segitséggér van tele, nézzük hát, hogy hova jutottunk a munkanélküliség kérdésében. Meg kell vallanunk, hogy haladtunk, mert a hivatalos jelentés szerint, a munkanélküliek száma állandóan emelkedik és azokban a gyárakban is, ahol még dolgoztattak, kezdik a part time munkát bevezetni fokozatosan, mig aztán egészen bezáródik a gyárkapu és néhány tízezer vagy százezerrel többen állnak a sorban. Annyira haladtunk már a munkanélküliség kérdésének megoldásában, hogy már nem egyes sorokban folytatódik a “breadline", hanem négyes és ötös sorokban állnak sorban egy kis meleg vízért a munkanélküliek tömegei. i Ha pedig a kapitalista újságokat vesszük a kezünkbe, még csak ott látunk nagyszerű megoldást a munkanélküliségre. Ezek az újságíró urak rájöttek arra, — hogy azért van munkanélküliség, mert nem vásárolunk eleget. Ha például a tízmillió munkanélküli mindegyike csak száz dollárt költené el ruházkodásra és élelemre, milyen óriási mélyedést jelentene az árucikkel felhalmozott raktárakban és mindjárt uj árura volna szükség, melynek előállításához ismét munkába állítanák azokat a milliókat, akik most a tél hidegében megfagyásnak vannak kitéve. De azok a pimasz munkanélküliek nem fogadják meg ezt a jó tanácsot és inkább a száz dollárokat a zsebükbe gyűrve, szorongatják és rongyokban járnak és naponta egyszer esznek meleg mosogató vizet egy darab kenyérrel. Nem akarnak segíteni saját ma- ! gukon, pedig egyszerű az egész, két 24 óra alatt el volna intézve az a nagy ügy, amit már hosszú évek óta hiába próbálnak megoldani a tudósok, a nagy nemzet- gazdászok. Újból fel van találva a spanyolviaszk, csak tessék száz dollárt azonnal elkölteni és minden a rendjén lesz, aztán még gyertyával sem fogunk találni munkanélkülieket. Nehogy bárki is azt gondolja, hogy ez vicc, mert ennek az elméletnek nagynevű írók a komoly hirdetői, olyariok, akik százezreket kapnak évente fizetést Írásaikért. Ezek az idióták azok, akik a fenti elméletet kieszelték, bizonyára csak azért, hogy uraiknak hűséges szolgálatot tegyenek. Mert még egy ép eszü gyermek is nevetne ezen az okoskodáson, A mi szempontunkból az ipari unionizmus tudománya szempontjából elbírálást sem érdemel. A munkanélküliség még nagyobb fokozása, még több bizonyítékot fog szolgáltatni azoknak is, akik a munkanélküliséget helytelen utakon akarják megszüntetni, — hogy nincs más megoldás, csak az ipari szervezkedés, a termelés és termelő eszközök köztulajdonba helyezése. Ez az egyetlen kivezető ut jjnagy gazdasági kháoszból. iVfTnemV*karjuk, hogy a százezer dolláro^r^Phalista hók ezt felismerjék, die az almát árusitó munkanélküliéi1^^ ez határozottan érdekük vofna' k NEPEYiilÉST tartunk Detroitban 1930 dec. 7-én vasárnap délután 2 órakor 914 West End Ave alatti helyiségben. Tárgy: A 25 dolláros nélküli segély. munkai Előadó: Wiener Andor. Okvetlen minden ‘‘Bérmunkás" olvasó legyen jelen. Valamiat agitáljanak a gyűlés sikere érdekében. Az IWW detroiti tagjai.
