Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-11-20 / 612. szám

November 20. BÉRMUNKÁS 5-ík oldat. Miyen tényezők befolyásolják a gyermek magaviseletét? JUNIOR COLUMN WE SLAVE AND TOIL We poor workers slave and toil, Harvesting and plowing the fertile soil. We work so hard our whole day thru ! And then they say: Look at the lazy bum he has nothing to do.’* But when weaskfor our fair week end pay They answer oncemore: “Oh you haven’t worked enough today”. They give us a bite to eat Which helps us stand upon our weary feet. Fellow workers, you shouldn't let them get the best of you, But to stand up and fight for yourselves And to stick together in one big union and organize. Erma Herold. ARMISTICE DAY AND CENTRALIA Nem lehet eltagadni, hogy a gyermek magaviseletéért, rossz szokásaiért a felnőtteket terheli a felelősség. A legtöbb szülő a mennyire szivén viseli a gyermek egészségi kondícióját és anyagi jó létét, annyira hanyagolja el a gyermek karakterének megfigye­lését és szokásainak irányítást. Ha felvetődik a kérdés, hogy mikor kell a gyermekeket jó szokásokra tanitani, a legtöbb szülő azt mon­daná, hogy semmi esetre sem tul- korán, mert hiszen a bébit nem le­het tanitani.... A veszedelem egyszerre csap a szülőkre, akik egy szép napon észreveszik, hogy tulsokáig vártak mert időközben a gyermek rossz szokásokat formált magának, amiből pedig igen ne­héz kiemelni. Egy öt-hat éves gyermek sok­szor makacs, fegyelmezetlen, köz­nyelven: ‘‘komisz’ magaviselet­ről ad bizonyságot. Igaz, hogy az ilyen gyermeket lassan, jó pél­dákkal, értelmes, szeretetteljes barátsággal és tanítással meg lehet tanitani önuralomra, de nem lett volna-e könnyebb már kiskorá­ban engedelmességre, önuralom­ra, türelemre szoktatni és ezáltal a javítás kinterhes munkáját elke­rülni? Ahogy a gyermek rossz szokásokat vesz magára, épp úgy jó szokásokat is formálhat. Az utóbbi években igen ko­moly tanulmányokat folytattak a gyermeki szokások eredete és be­folyása kiderítése céljából. Ezek során jöttek rá, hogy a gyermek nem annyira az átöröklött szoká­sokat fejezi ki, mint inkább azo­kat, amelyeket egész csepp korá­ban sajátított el. Sok ember fel­nőtt korában , szinte megbélyeg­zetten gyakorolja — öntudatlanul vagy tudatosan — azokat a szo­kásokat, amelyeket kora gyermek éveiben tett magáévá. Természe­tesen később egyes gyermeki szo­kások reformálódnak úgy fizikai, mint érzésbeli vagy szellemi téren de teljesen ki nem vesznek. Tegyük fel, hogy a kisgyermek hangos sirással, kiabálással, ma­kacs, erőszakos viselkedéssel meg­kapja a szülőktől azt, amit akar. Valamivel később okulva a ta­pasztaltakon, úgy igyekszik meg­szerezni a kívánt dolgot, hogy krokodil könnyek között fentereg a földön, rugdos és kiabál.... Csak természetes dolog, hogy a gyermek is ahhoz a módszerhez folyamodik, amelylyel a sikert biztosítani tudja. Ezek a szokások lassan a vérébe mennek át. A kü- lönbség az idők folyamán csupán ! annyi, hogy rugdalódzás és sirás helyett dühösen veszekszik és erő­szakoskodik az ember .... Felmerül most már a kérdés, hogy miként kell a gyermeket jó szokásokra tanitani? A dolog igen egyszerű. Már az első alkalommal az első makacs, könnyes ellent- állásnál kell megmutatnunk a gyermeknek, hogy csak akkor juthat a kívánt tárgyhoz, ha csen­desen, nyugodtan, szépen kéri, másszóval ha jó magaviseletét ta­núsít. Lassan rá fog jönni, hogy hiábavaló az erőszak, a makacs sirás, és orditozás — és mert a cél mégis a kivánt tárgy: elfogad­ja az uj "propoziciót’ és ez is, — mint a másik, az énébe vésődik. De a gyermeki szokásokat és magaviseletét más tényezők is be­folyásolják. Elsősorban is a kör­nyezet. A gyermeknek ugyanis nincs önálló Ítélőképessége és lo­gikája és ezért az utánzáshoz fo­lyamodik. Azt teszi, amit mások­tól lát vagy hall. Az, hogy a gyermek ezt szereti, azt nem sze­reti, ezt utálja, emezért meg ra­jong, a környezet befolyásának köszönhető. Eme reakciók idősebb korban épp úgy megnyilvánulnak. Értsük meg tehát, hogy a felelősség első­sorban is a környezetet terheli és nincs jogunk olyasmit követelni a gyermektől, amire magunk sem vagyunk képesek. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA az amerikai magyar munkás­ság egyetlen értékes évköny­ve A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA nincs teletömve kapitalista üzleti hirdetésekkel, minden sora a munkásosztály érde­két szolgálja. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA valóban a bérmunkások nap­tára, mert azt bérmunkások Írják a napi munka után, — vagy pedig a munkanélküli­ség nehéz küzdelme közep- pette. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA a leggyönyörűbb forradalmi rajzok gyűjteménye, prole­tár művészek lelki világá­nak tükre. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA nem . hiányozhat . egyetlen munkáslakásból sem, ren­delje meg még ma és a meg­jelenés után azonnal külde­ni fogjuk. BÉRMUNKÁS NAPTÁRA ára 50 cent, küldje be rende­lését Bérmunkás, P. O. Box 17, Sta. Y, New York, N. Y. BRIDGEPORT FIGYELEM. A Bérmunkás Otthon Egyesület e hó 29-én, szombat este 7 órai kezdettel SZINIELÖADÁS ÉS TÁNCCAL egybekötött otthon megnyitó estélyt rendez 318 Spruce St. alatti helyiségében. Beléptidij tetszés szerint. Kérjük a munkástársak szives megjelenését. It is now 12 years since the peace treaty was signed wich en- ended the greatest wholesale butchering of human beings in the annuals of time. It is also I I ; years to the date November I I, the people of this country. We thatsomething happened in Cen- tralia, Washington, which shocked are referring to the Centralia Tra­gedy. Let us show the events that led up this tragedy. For many years the lumber workers of the Northhwest wor­ked long hours for meagre wages, lived in filthy bunkhouses, and were treated as only slaves are treated. Finally the Industrial Workers of the World (1WW) organized these workers into a gigantic organization and they struck against the rotten condi­tions in 1917. They emerged vic­toriously from the battle. But they aroused the enmity of the lumber barons against the IWW. Worker halls were raided, fur­niture broken or appropriated by the employers as souvenirs. Books pamphlets, literdature and other things were destroyed. In 1918 the workers Hall in Centralia was raided under the guise of patriotism and members of the IWW were beaten up. — However they opened another hall and continued organization work. The employers were ange- 'j red and wanted to get rid of them at all costs, so they thouht of a better plan. This was the plan which led up to the death of I four American legionnaires and I the lynching of an IWW and the subsequent imprisonment of eight members of the IWW in Walla Walla penitentiary. A parade to commemorate the signing of the Armistice was to take place and the IWW hall was to be raided by a few legionnaires I instigated by the lumber trust. I Weeks before the raid it became general knowledge that the IWW ! was to "get it". The members of the IWW ! heard it, too and they sent out leaflets to the citizens of Centralia ! telling of the probable raid and asking protection. They also tur­ned to the chief of police but no aid was forthcoming. The IWW were informed by a lawyer that they could defend their hall and lives in case of an attack which would be an illegal attack on a legal organization. The raid came. The hall was rushed and broken iig Then so­mething happened which surpri­sed the legionnaires for the IWW retaliated which they had never done before. Wesley Everest, himself a world war veteran and member of the IWW killed three legion­naires. Later he ran out the back way and the mob pursued him, finally overtaking him. He offe­red to give himself up to the authorities but not the mob. The mob rushed him and the foremost one, Dale Hubbard, nephew of the lumber king, was killed by Wesley Everest. Then he was beaten and «taken to the ‘jail. That night Everest was taken from the jail and lynched by the business men of Centralia. When they took him from the jail, he told the rest of the fellow wor­kers. "Tell the boys I did my best.” After this a farcical trial took place wich resulted in the incarce­ration of Eight IWW’s to from 25 to 40 years imprisonment. The newspapers carried the case to the people but only the lumber version of the case was given. All papers carrying the truth were suppressed for the time. Were the members of the IWW guilty? No. They were the atta­cked. They sought protection. — When every last measure failed i they protected their lives and pro. perty as only MEN would do and they were entirely justified in re- 1 pulsing the attackers, even with firearms. Moreover it is a constti- tutional right. It is not the IWW’s who should be in prison but the lumber king and prominent business men who caused this tragedy. With the workers organized in- into strong industrial unions the employers could not frame up the workers as they have done in this and other labor cases. John Fecko, W 1 ~ Jr Ed.----------o--------­COMMENT This is the first time this young girl has attempted to write to the Junior Column. We publish this poem in order to stimulate greater interest in writing to this column. The more you write the better you will be able to express your ideas. So get together J. W.-s and try, try and try again. I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom