Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-11-20 / 612. szám

6~»k oldal. BÉRMUNKÁS November 20. EGY JÓ LECKE CHICAGÓI TUDÓSÍTÁS AMIKOR A FINN BURZSOA OSZTÁLY NEM ÉRTE EL GAZ­DASÁGI CÉLJÁT PARLAMENTI AKCIÓ UTJÁN, A DIREKT AKCIÓT VETTE IGÉNYBE. A San Francisco Cronicle egyik nemrégiben megjelent számában “Finnország elkergette politikai állásaikból a vöröseket" cimmel egy cikkei közölt. A cikk arról számolt be, hogy miként távolította el a burzsoa osztály az ország különböző vidéki kerületi tanácsok tagjait állásaik­ból, megjegyezye, hogy amig egyes esetekben a vörös politikusok til­takozás nélkül adták fel állásaikat, addig más esetekben erőszak alkal­mazásával kellett őket eltávolitani E hirt megelőzőleg ugyancsak több kapitalista lapból olvastuk már azt ,hogy a finn parlament­ből is kidobáltatta a burzsoá osz­tály a kommunista képviselőket. Lehetséges, hogy^pem úgy tör­tént az esetben minden, mint azt a tőkés lapok hírül hozzák, de hogy "törvényesen" megválasz­tott képviselőket erőszakkal távo­lítottak el állásaikból, ez lényegé­ten igaz, azt senki nem tagadhat­ja. M agától értetődik, hogy egyet­len józan gondolkozásu munkás sem helyeselheti a finn reakció­soknak a kommunistákkal szem­ben való ezen eljárását. Azonban ami Finnországban történt *— és történik még ma is — jó példa­ként kellene, hogy szolgáljon azok számára, akik a politikai ak­ciótól remélik a munkásság fel­szabadítását. Ijó például kellene hogy szol­gáljon az ilyen eset különösen azon hiszékeny munkásoknak, akik áhitatos figyelemmel hallgat­ják a varázsló vörös vezéreket, amint azok minden ravaszságu­kat összeszedve, oly'hangzatosán adják elő, hogy milyen pontosan és bizonyosan fogja megdönteni a * Párt" a Gibraltárt, az amerikai kapitalizmust — az által, hogy az elvtársakat’ holmi kutyasintéri állásokba beválasztják. Ugylátszik azonban, hogy a ve­zér urak nem remélnék oly nagy eredményt a választásoktól sem, s azért tartják szükségesnek to­vábbra is a kapitalista polgármes­ter urakat is felkeresni. “Work or wages"-t könyörögve tőlük. A finnországi eset igenis csal­hatatlan például kellene hogy szolgáljon minden a politikában hiyő amerikai munkás számára, mert hiszen ez az eset elég vilá­gosan mutatja azt, hogy mi tör­ténne az ‘"elvtársakkal" akkor, ha valami csodálatos szerencse folytán sikerülne annyi szavazatot felhajtaniok, hogy megválasztat­nák magukat. Vagy talán létezne olyan egy— ügyü tagja is a kommunista párt­nak, aki azt hinné, hogy az ame­rikai kapitalizmus e tekintetben emberségesebb, mint a finn kapi­talizmus és talán tárt karokkal várná a megválasztott kommunis­ta képviselőket a parlamentjébe? Hogy ilyen hiszékeny tagjai is lennének az amerikai kommunista Pártnak, azt már igazán nem téte­lezhetjük fel, mert hiszen ők épp oly jól ismerik a kegyetlenségéről hires amerikai tőkéseket, mint mi, az 1WW tagjai. Ezen a ponton tehát igazán nin­csen mit vitatkoznunk. Szerintünk csak egyetlen mód van arra, hogy a munkásság a gazdasági rabszolgaság és a poli­tikai mocsárból, amelyben jelen­leg világszerte fuldoklik, mene­külhessen s ez a módszer Ipari Unionokba való szervezkedés. Ipari unionokba szervezkedve a munkásság oly hatalmat, oly erőt képes kifejteni, amely hatalommal és erővel szemben a kapitalista osztály minden gyalázatos terve mint napfény előtt a köd oszlana szerte. Ha Amerika munkássága évek­kel ezelőtt elfogadta volna az IWW programmját, akkor Tom Mooney, Billings, a centraliai és számos más börtönökben szenve­dő munkástársaink nem volnának a vasrácsok mögött, ahol ma van­nak; és Sacco és Vanzetti sem ke­rültek volna a villanyszékbe. Ha Amerika hatamas munkás­tömegei a kornak megfelelő ipari szervezetbe lettek volna már évekkel ezelőtt szervezve, úgy az Oroszországi helyzet is egész más­képet mutatna s nem haladna, ---­amint ma halad — az államszo­cializmus irányába. Iparilag szervezkedve számta­lan esetben meghiúsította volna az amerikai tőkés osztály terveit, és úgy erkölcsi, mint anyagi tá­mogatást nyújthatott volna nem­csak az orosz, hanem a német, a finn és számos más országok el­nyomott munkásságának is. Ami pedig a helyes szervezke­dést a jelenben illeti, semmi két­ség aziránt, hogy Ipari Szerveze­tekbe tömörülve nem mint vitorla nélküli hajók bolyonganánk a gazdasági »rabszolgaság tengerén, hol a kapitalista politikusok, hol meg a magukat "lángész"nek képzelt kommunista ábrándozók által félrevezetve. Azok, akik a munkásosztályt a politikai téren oly számtalanszor látták már félrevezetve és mind­annak dacára még mindig azzal ámitgatják őket, vagy sajnálato­san tudatlanok vagy közönséges gazemberek. Az ilyen romlott lelkű egyének­nek, ha valaha sikerül is majd va­lamilyen fontosabb állásba bejut- niok, csak azt fogják majd nyerni, hogy az amerikai nagytőke majd gondoskodik arról, hogy egyen­ként vagy akár tömegesen is ki­Komikus kommunista népgyü- lés zajlott le nov. 2-ikán a Burn- side-on a K. P. Hallban. Előadó: Petrás elvtárs. — Egy munkástárs meghívót ad a kezembe. Elolva­som. Kérdi, hogy nem megyek-e el meghallgatni. Már hogyne mennék el, gondoltam, mikor a meghivón rajta van, hogy gyertek munkástársak és szóljatok hozzá. Elgondolkoztam, hogy a fenébe lehet az, hogy még hozzá is lehet szólni, mikor ezek az álforradal­márok, akik mindig lábbal tapos­ták a szólásszabadságot, most az egyszer hozzá engednek szóla- ni is. No de gyerünk sorrendbe, a hogy a gyűlés lezajlott. A közön­ség állhatott 40—45 hallgatóból. Bár az Előrébe 100-ak vannak odabiggyesztve, ez nem felel meg a valóságnak, mert e sorok írója is résztvett a gyűlésen. Gyülésve- zető Berta elvtárs bemutatja Pet­rás elvtársat, aki nagy fájdalma­san előadja, hogy milyen a mai helyzet, hogy ezrével alszanak az alagutakba a munkanélküliek és hogy hányán veszítették el a há­zaikat és ez mind azért van, hogy nem szervezkedünk a kommunista pártba. — Nézzünk csak vissza a múltba, hogy milyen harcokat ví­vott a kommunista párt'Gastoniá- ban, Passaikon, amit e sorok Írója közbeszólással juttatott eszébe, hogy milyen csúfosan elárultak. Ez persze nem tetszett, az előadó azt felelte, hogy arra rátérünk később, de bizony még máig sem tértünk rá. Kezdte azután, hogy Oroszországba milyenék a viszo­nyok és hogy milyen munkáshiány van. Beszélt farmlányról, traktor ról, kulákokról, meg a jó ég tud­ja, hogy mikről nem. Ezután jött a java, kezdte megmagyarázni, hogy hogyan lehet megdönteni a kapitalizmust. Meg kell szervezni a munkanélkülieket csoportokba és akkor követelni kell, hogy aki­nek 20 milliója van, fel kell emel­ni az adóját és akkor minden mun kanélküli megkapja a 25 dollár vigye őket egy "Ride"-ra, ahon­nan ha egyáltalán visszakerülhet­nek ép bőrrel, de egész bizony­nyal másként fognak vélekedni a politikai állások kényelméről mint előzőleg tették. Amerika munkásságának előbb vagy utóbb be kell látnia azt, hogy a jelen gazdasági káoszból az egyedüli gyors és biztos kime­nekvés csakis ipari szervezkedés által érhető el s bár lehet, hogy még sok keserű csalódás fogja ér­ni a munkásságot, de meggyőző­désünk megrendithetetlen azon hitben, hogy a sok csalódás után végre is rátalálva a helyes kiveze­tő útra, szervezkednek az IWW Ipari Szervezeteibe, hogy egyszer s mindenkorra hátat fordítva a mindenféle szinü politikai csalók­nak, felszabadtsák magukat a ka­pitalista kzsákmányolás alól. I segélyét, nesze neked elvtárs, — | egyél, lesz segély, de csak ez is | akkor, ha szavazol a Kommunista ticketre, amiben az előadó Petrás elvtársatok sem hiszen, mert ő ki­jelentette, hogy nincs hozzá re­mény, hogy ellensúlyozni lehet. Hát munkástársak! Az éveken keresztül beígért fegyveres felke­lés, azok a forradalmi kommik alamizsnáért könyörögnek: e .so­rok Írója megkérdezte, hogy mi­ért nem iparilag szervezik a mun­kásságot, ahogyan az IWW szer­vezi, hát uram fia, azt a feleletet kaptam, hogy ők nem várhatják az ipari forradalmat, mert addig a gyermekeink éhen halnak. Egy munkástárs kérdést intézett az előadóhoz, hogy mikor kaphat­nánk meg a 25 dollár segélyt, ---­mert igen égető szükség volna rá. Azt a feleletet kapta, hogy szer­vezkedni kell a Komm. Pártba és szavazni a kommi ticketre. Hát munkástársak szavazzatok. Az nem baj, hogy elmúlt a szavazás, tik csak szavazzatok és akkor csak szaladjatok is, mert ilyen bő- dületes marhaságot csakis kom­munista előadótól lehet hallani. Menjetek összetett kézzel könyö­rögni alamizsnáért, tik akik a vi­lág összes javait az 59-eseknek a lábai elé tettétek, tik akik ami az egész földön látható, felépítetté­tek, tik akiket a kapitalizmus cit­rom módra kifacsart és a hid alá az alagutakba dobott, menjetek és könyörögjetek. Mert a harci ’ kommik erre akarnak szervezni benneteket . Hát nem forr fel a véretek az ilyen megaláztatásra. Hát nem tudjátok elseperni a föld színéről az ilyen és hozzá hasonló alako­kat? És még ezek merik piszkolni az IWW tagjait, akik az összes bérmunkások felszabadításáért harcolnak, nem pedig könyörado- mányért. Mocsárba veletek, mert oda valók vagytok, csak piszko­lódni, hazudni és lopni tudtok. Munkástársak! Szervezkedje­tek, mert erre van a legnagyobb szükségetek, de csakis egyedül az Egy Nagy Szervezetbe, úgy, amint azt az IWW tanítja és hirdeti a Bérmunkáson keresztül és ha ezt megtettétek, nem lesz szükség ala­mizsnára. Tudósitó. Az IWW chicagói magyar tag­jai 1930 nov' 21-én este 7 órai kezdettel Burnside-on a Magyar házban (92 St. alatt) NÉPGYliLÉST rendeznek. Napirend: MIKOR NYÍLNAK MEG A GYÁRAK KAPUI. Felszólítjuk az IWW tagjait és lapunk olvasóit, hogy a gyűlés si­kere érdekében tegyék meg a leg­messzebbmenő agitáoiót. tooo NAPTÁRT RENDELTEK CLEVELAND VÁROSÁBA MENNYIT RENDELTEK A TÖBBI VÁROSOKBAN??? Kül mi?TEK MEGRENDELÉST A BÉRMUNKÁSHOZ.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom