Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-11-20 / 612. szám
4-ík oldal. BÉRMUNKÁS November 20. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: Esr évre ............ $2.00 One Year............. $2.00 f*® évre ................. 1.00 Six Months............. 1.00 Eg>es szám ára ... 05 Single Copy..................05 Csőm. rendelésnél.. .03 Bundle Orders.............03 Make Money Order for Subscription Payable to: "BÉRMUNKÁS" P. O. Box 17. Station Y. New York, N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St. New York, N. Y. Entered as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York. N. Y. under the Act of March 3, 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Mr. O’Connel és az ötórás munkanap Az American Federation of Labor Bostonban tartott 50-ik konvenciója meglepet- tésszerüen forradalmi színezetet kapott azáltal, hogy az öt órás munkanap jelszavát bevetették a tárgyalásokba. Az AFo L száz percentes reakciós elvi álláspontja ‘‘a tőke és munka közös érdekét” szolgáló szakszervezetekben látszólag forradalmi változásnak kellett történni, hirtelenében egy olyan követelés hangoztatása folytán, mint az ötórás munkanap. Hiszen az IWW-nak nagy harcokat kellett vívni több iparban, melyet a szakszervezeti bürokraták szervezésen kívül hagytak, mint olyan ipart .ahol csak közönséges napszámos munkások vannak többségben alkalmazva, olyanok, akik nem nagyon pászolnak a “nagyképzettségü“ kemény galléros szakmunkások szervezetéhez. Még élénk emlékezetünkben kell legyen az erdőirtó munkások nagy bérharca a 8 órás munkanapért, vagy számos nagy áldozatokkal vívott bérharc az arató munkások táborában a tiz órás munkanapért. Ezeket a harcokat az IWW forradalmi irányítása mellett vitték győzelemre a munkások és a munkásmozgalom történetében mint igazi forradalmi vívmányok vannak elkönyvelve. Hogy lehet az a hirtelen ugrás a bostoni konvención, alig néhány esztendővel a nyolc és tiz órás munkanapért folytatott véres harcok után. Szinte hihetetlen még mint jelszónak is elképzelni a szakszervezet részéről az ötórás munkanapot:, akik még röviddel ezelőtt az IWW hatórás munkanap követelését úgy jelképezték, mint akik fejjel mennek a falnak. A szakszervezetek megalkuvó alkalmazkodása és árulása a történelmi láncolata . létezésüknek Soha semmi újért a géptechnika rohamos fejlődése óta harcba nem mentek, mint ahogyan nem is mehettek, mivel a szakmák pusztulásával a gépek beállításával az iparokban a szak- szervezetek sorsa meg van pecsételve. E^t mi már régen hangoztatjuk és felhívtuk a szakszervezetekben tömörült munkások figyelmét is az uj viszonyoknak teljesen megfelelő szervezkedésre, az ipari unionizmus elmélete alapján az ipari szervezkedésre. A bostoni konvenció most aztán élénk bizonyítéka annak, hogy az IWW nem a tizenkettedik órában ismerte fel a helyzet tarthatatlanságát, hanem jóval előbb és megkezdette a munkásosztály szervezését az ipari unionokban, mig a szakszervezeti vezérek, ha látják is a helyzetet a tizenkettedik órában, annak megváltoztatására csak egy jelszót eszelnek ki, mint ami az ötóras munka nap. Mr. James O’Connell a Metal Trades Department elnökének jött az ötlete az ötórás munkanapról, mely legelőször akkor született meg gondolatában, midőn véletlenül egy gyártulajdonossal találkozott, aki elbeszélte neki, hogy gyárában egy olyan r gépet állított be, mely elvégzi 300 leány napi munkáját. Ha még két ilyen gépet sikerülni fog neki beszerezni, akor elbocsájíhatja mind a 900 munkásleányt, akiket gyárában alkalmazott. Ekor jött meg a gondolata O Connelnak, akinek eszébe jutott, hogy valamikor olvasott egy könyvet, melyben az volt megírva, hogy lesz még idő, amikor egy munkásnak a napi munkája csak abból fog állni, hogy megnyom egy gombot és a villany gépek elvégzik a napi munkát. Majd tovább menve, gondolatának bizonyítására hivatalos adatokat vonultatott fel O’Connel bizonyítani akarván azt, hogy nemcsak vezér, de gondolkodni is tud és hivatalos kimutatással igazolta azt, hogy az utóbbi öt évben két millió munkás lett véglegesen kiszorítva a gépek beállítása folytán, a vasúti, mezőgazdasági, bányászati stb. iparokból. És habár még nincs teljesen tudományosan megállapítva, hogy az Egyesült Államokban hány órai és napi munkaidő szükséges ahhoz, hogy teljesen ellássák úgy a belföldi, mint a külpiacot árutermékkel, de arról van kimutatás, hogy egy átlagos és rendes termelési évben tehát az úgynevezett prosperitás évében 1 50—200 napi termelés elég volt ahhoz, hogy a fejlett gépekkel eleget termeljenek. Most azonban, amikor nyolc millió munkanélkül van és másik tiz millió 4:sak részidőt, sok esetben csak egy-két napot dolgozik hetenként, csak természetes, hogy a szakszervezet veszti a talajt lába alól és az O’Connel féle vezéruraknak leginkább az fáj, hogy a pénzügyi talaj is alaposan sülyed a szakszervezet alól. Ezért volt a nagy harangozás a bostoni konvención az ötórás munkana p mellett, amit ezek a szakszervezeti árulók nem harc utján akarnak elérni, óh dehogy, olyasmit eszük ágában sincs, hanem úgy akarják az ötórás munkanapot kivivni, hogy a tőkésekkel akarják megértetni, hogy az ötórás munkanap a tőkéseknek még sokkal több előnyt jelent, mint a munkásoknak. Mert minél több munkanélküli jut be a gyárba, annál több vásárló lesz, akik a termelt'árut vissza tudják vásárolni. O’Connel okoskodása szépen hangzó frázis, melynek hangoztatásában a szakszervezeti vezéreknek képzettségük van és talán egyes iparokban a gyárosok szivét megfogja hatni, egyrészt ez, másrészt a munkanélküli tömeg forradalmi fellépése. De a helyzetet nem oldja meg. Mert lássuk csak! A gyáros csak kizárólag profitra termel és a termelő munkásnak csak annyi bért ad, hogy abból csak éppen a munkaerejét tudja fenntartani) mely szükséges a gyártulajdonosnak, a profitra való termelésnél. Tehát a munkás nem lesz képes az általa termelt árut visszavásárolni, sem öt óra, de még négy órai napi munkaidő mellett, de semmi körülmények között sem a mai kapitalista rendszerbon. Ha aztán figyelembe vesszük, hogy dacára a milliós tömegeknek az utcán, akiket a gépek fejlődése folytán dobtak az utcára és ezt végre már a szakszervezet is elismeri, a termelt áru mennyisége nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg, növekedett. És egész határozottan az uj gépek beállításával az ötórás napi munkaidő 1 mellett is a termelés növekedni fog, tehát az árufelhalmozódás épp úgy meglesz, mint ahogyan megvan ma. Nyilvánvaló hát az egész ötórás munkanap kérdése az AFo._ j részéröl csak üres lárma, először azért, mert nem harc utján akarják azt kikényszeríteni a munkáltatóktól és leginkább azért, mert a szakszervezet nem áll az osztályharc alapján, osztálybékét hirdetve, a munkásság harcait leszereli, elárulja azokat. Addig, mig a szakszervezet irtózva gondol arra, hogy lesz még idő amikor a gép veszi át a munkások hivatását és csák egy gombi nyomás lesz a napi munka, az IWW sietteti annak az időnek az eljövetelét, amidőn szervezkedik a gépek, a termelő eszközök köztulajdonba helyezésére. Mert amikor a gép nem magántulajdon, hanem köztulajdon lesz, i nem a munkaidő és a bér fogja megszabni a i vásárló képességet, hanem a közszükséglet, t A termelő meg fogja kapni munkájának tel- t jes gyümölcsét akár egy perc, egy óra, vagy i egy nap lesz szükséges ennek előállitásához. Az IWW minden akciója ehhez a forradalmi célhoz vezet, vagyis ezért az IWW minden akciója forradalmi cselekedet. Ezért lehet az IWW 6 órás munkanap követelése forradalmi mig az AFo L ötórás munkanapja nem az és nem lehet semmiféle akció sem forradalmi, mely a reakció, az áruló szakszervezetek táborából indul ki. A munkásosztálynak már elég szomorú tapasztalata van a múltból, amikor felült a forradalmi jelszavaknak. A zodni, hanem felismeri az osztályharcot és azon az útvonalon halad, ahol a végső célt maga előtt látva, minden akciójában a társadalmi rendszer forradalmi megdöntésére J törekszik. (f.) ______________ A Bérmunkás súlyos anyagi válsága Munkástársaink előtt már nem uj dolog, amikor kijövünk azzal, hogy lapunk a Bérmunkás súlyos anyagi helyzetben van. Ahogyan napról-napra súlyosbodik a munkásosztály gazdasági helyzete, amilyen tömegekben kerülnek a munkások az utcára Ugyanúgy csak mélyül az anyagi küzdelem lapunk a Bérmunkás megjelentetése körül. A bérmunkások még rendes gazdasági kóü rülmények között is, amikor van alkalom éhbérért áruba bocsájtani a munkaerőt, csak nagy áldozattal képesek nélkülözni azt a néhány cente't vagy dollárt, amit egy olyan harcos munkáslapnak áldoznak, mint a mi lapunk. Ilyen súlyos viszonyok között kétszeres megpróbáltatás a Bérmunkás részére anyagi támogatást nyújtani. És mégis most. amikor ismét a nyomdaszámláink fenyegető- leg gyülemlenek ellenünk, amit csak pénzfizetéssel vagyunk képesek visszaverni, nem tehetünk mást, mint lapunk egyedüli támogatóihoz a bérmunkásokhoz kell, hogy ismét forduljunk, hogy akik csak tehetik és amilyen sürgősen csak lehet, küldjenek támogatást a Bérmunkásnak, hogy mielőtt a jövő lapszámunk nyomás alá kerül, módunkban legyen a nyomdának egy bizonyos összeget törlesztenünk. Azt tudjuk, hogy nem szükséges sürgönyöket küldeni és nem is kell, hogy arra várjunk, mig a helyzet annyira válságos lesz, hogy lapunk megjelenése nem lesz biztositva, iJ- az IWW harcosai az ipari forradalmárok a Bérmunkás olvasói megtudják érteni e pár sorból, hogy amilyen sürgősen csak lehet, azonnal továbbítsanak minden nélkülözhető összeget a központba. Csoportjaink is ha ezen héten nem gyüléseznek, rendkívüli gyűlést hívjanak egybe és amit lehet, tegyenek meg, hogy a jövő keddig beérkezzen annyi támogatás, hogy a nyomdánál fizetni tudjunk. Munkástársak! Tőletek függ, hogy a Bérmunkás jövő száma hozzátok eljusson! A Bérmunkás Lapbizottsága. Felhívás munkástársainkhoz! Felkérjük munkástársainkat, hogy a Bérmunkás 1930 évben megjelent számaiból az alant felsoroltakat küldjék be a központba, mert azokból egyetlen példányunk sincsen, holott nagyon fontos, hogy rendelkezésünkre álljon. A hiányzó Bérmunkás számok a következők: 1930 augusztus 14. . . . 598-as lapszám ,, ,, 21 ... . 599-es lapszám ,, ,, 28. . . . 600-as lapszám ,, szept. 25 ... . 604-es lapszám Szerk.
