Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-11-20 / 612. szám

HUNGARIAN OFFICIAL. ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD. Entered as second class matter November 19, 1927, at the Post Office at Nerr York, N. Y., under the Act of March 3, 1879. VOL. XVIII. ÉVFOLYAM NEW YORK, N. Y. NOVEMBER 20. 1930. NUMBER 612. SZÁM. A PERUI RÉZBÁNYÁK MUNKÁSAI TELLAZADTAK BÁNYA HÍREK A hónapokkal ezelőtt már dü­höngő munkanélküliség engem is a nagy városba zavart, hogy a leg­elemibb szükségletemet, a betevő falatot megkeressem, Így kerül­tem Clevelandba, gondolván, azt, talán csak kapott valami mun­kát. Teltek a hónapok, a munkavi­szonyok pedig állandóan csak rosszabbodtak. A munkásember, kinek létfentartása attól függ, — hogy van-e munkája, vagy nincs, kényszeritett engem is, hogy me­neküljek a város borzasztó nyo­mora elől. így kerültem aztán vissza a bányavidékre, remélve, hogy mint bányász sikerül valami munkát kapni. MARTINSFERRYBE mentem, hogy ismerőseimet kik hosszabb ideje ott laknak, megkérdezzem a környéki bányák munkaviszonyai­ról. A bányák legnagyobb része nem dolgozik, viszont a dolgozó bányákban a bányászok teljesen ki vannak szolgáltatva a bánya­vállalatoknak. Az egész hetet dol­gozó bányákban 45 centet fizet­nek óránként egy tonna szénnek géppel való felrakásáért. Lejáró kő van 1----3 lábig, melynek az eltakarításáért oly keveset fizet­nek, hogy nevetséges még meg­említeni is Viszont a mázsánál egyharmadát a szénnek ellopják A Company munkások fizetése 3—7 dollár között váltakozik na­ponta, de uj munkásokat egyálta­lában nem vesznek fel TILTONVILLEBEN a bányá­szok helyzete annyiban különbö­zik, hogy a mázsánál még többet lopnak. Ezen a bányaplézen van­nak bányászok, kik már reggel 4 órakor bemennek a bányába, hogy üres kárét szerezzenek és megtölthessék. Vagyis a bányako esi húzásra használt múlik munká­ját is a bányászok végzik el, csak azért ,hogy az alacsony munka­bérek mellett betevő falatjukat megkereshessék Itt történt meg egy héttel oda- érkezésem előtt, hogy a muli megrugta a hajtóját olyannyira, hogy az a bányász meg sem tu­dott mozdulni. A boss nem en­gedte meg a többi bányásztársai­nak, hogy segítségére menjenek, állítva, hogy az csak szimulál, — nem akar dolgozni. Később haza kellett szállítani azt a bányászt. (Folytatás a 3-ik oldalon) A bányabárók bérencei 15 embert meg­gyilkoltak és 25-öt megsebesítettek A BÁNYÁKBAN ÉS A BÁNYA KÖRNYÉKEN URALKODÓ TŰR­HETETLEN VISZONYOK ÉS A KEGYETLEN KIZSÁKMÁNYO­LÁS ELLEN FELLÁZADTAK A BÁNYÁSZOK. LIMA, Peruból jön a hir, hogy ott a világ legnagyobb rézbánya telepén a bányászok fellázadtak a kíméletlen kizsákmányolás és a bányákban uralkodó rossz viszonyok miatt és sztrájkba mentek . La Oroj rézbányában dolgozók tették le először a szerszámot az ott levő erőtelepen, mely az összes bányák által kitermelt rezet felolvassza. — Így szinte egyidőben az összes rézbányákban is megszűnt a villamos áram, megszűnt a munka. Az ezen bányákban dolgozó munkások együttesen akartak átmenni a közeli Mai Paso bányatelepre, melyet egy hid választ el. A Compania gunmenjei és a helyi rendőrség a bányászokat sortüzzel fogadta, úgy, hogy mind­járt a helyszínen I 5 ember maradt halva és 25 megsebesült. ,A réztröszt ott levő talpnyalói telefonon értesítették azonnal a kö­zeli városokat az eseményekről és katonaságot kértek sürgősen, hogy az amerikai réztröszt által kontrollált bányákra vigyázzanak és a munkások megmozdulását elnyomják. » Rövidesen megérkezett a közeli városból vagy kétszáz katona, kik töltött fegyverrel és feltüzött szuronyokkal kényszeritették a sztrájkoló bányászokat vissza a bánya vidékre. De ezalatt az idő alatt már a 70 ezer aker területen fekvő rézbányák munkásai mindnyájan tudták, hogy La Orojban a bányásztársaik sztrájkba mentek és azonnal beszüntették a munkát A kapitalista igazságszolgáltatás azonnal katonaságot inditott a környékbeli városokból a rézbányák vidékére, hogy a bányamunká­sok harcát elnyomják. (Folytatás a 3-ik oldalon.,) A magyar Munkások Védelmi Biz. felhívása TISZTELT MUNKÁSTÁRSAK ÉS PÁRTOLÓK! Amint a múltban, úgyszintén a jelenben is önökhöz fordulunk, mert tudjuk, hogy önök velünk együtt éreznek és készek támogatni azokat ,akik emberfeletti áldozatot hoztak, akik feláldozták személyi szabadságukat, hogy egy szebb rendszer ügyét szolgálják, amely ne­künk , hozzátartozóinknak és utódainknak oly társadalmi rendszert fog biztosítani, ahol az áldatlan kenyérharc csak a múlt emléke lesz. Minden évben karácsony tájékán, amikor mindenki a tehetsége sze­rint a családi körben gyülekezik, a gyermekek hazajönnek, hogy szü­lőiket üdvözöljék és ime az apa, és anya, bár legyen anyagi gondok­kal terhelve, elfelejti, hogy boldog a családot együtt látja. Képzeljék most a munkástársak és pártolók az osztályharc áldo­zatainak sorsát, hosszú évek során a börtönben sínylődve családjaik­tól, gyermekeiktől elszakítva! Ott van Istenes Jánosné öt gyermekével, akiknek az apjuk az osztályharc mezején elesett! Rockefeller, aki milliókat áldoz, hogy Kínában egyetemeket állítsanak fel, ugyanakkor idehaza a legelemibb követelésekért a munkásokat lelöveti, amit a coloradói eset is bizonyít. Itt esett el ezen 5 gyermeknek az apja is. Ott van a centraliai eset is, amelyet önök mindnyájan ismer­nek. Ezeknek a karácsonyját akarjuk egy kissé melegebbé tenni, hogy tudják, hogy nem feledkeztünk meg róluk és kérjük önöket, hogy ve­lünk együtt rójják le kötelességüket. Minden adomány a fenti cimre küldendő és a Bérmunkás lap utján nyilvánosan lesz nyugtázva. Munkástársi üdvözlettel F. TÓTH, védelmi titkár. P. O. Box 1 7, Sta. Y. New York. NÉHÁNY SORBAN New York államban a legrövi­debb időn belül két börtönt fog­nak építeni abból a pénzből mit a legutóbbi választások alkalmá­val a szavazó báránykákkal elhi­tettek hogy állami beruházásokra 50 millió dollárra lesz szükség. Nem fontos az hogy tudták-e ezt azok kik szavaztak, mert az ilyen burkoltan kifejezett monda­tokban mint állami beruházás” mindenkor értendő, hogy a kapi­talista rendszer adó néven össze­szedett pénzt először is börtönök építésére, a rendőrség és katona­ság szaporítására, továbbá a sec­ret service kiszélesítésére szokta fordítani. A még megmaradt pénzt pedig elgraftelik. Nagy rit­kán marad annyi, hogy a közok­tatásra is gondolhassanak. (gy néz ki az állami beruházás’ a jelenlegi társadalmi rendszerben. Vitéz Keresztfalvi Antalnak hívják azt a dupla Horthy vitézt, ki a magyarság között próbál vi- tézeskedni. Érmeket árul. Vitéz­sége abban nyilvánult meg, hogy Horthy előtt földig hajolt és meg­ígérte neki, hogy majd ő ha vitéz lesz, megpróbálja az amerikai ma­gyarok között a nemzeti érzést is­mét életre kelteni, mert ott már oly sokan voltak, kik különböző ürügye alatt kmélyen belenyúltak az amerikai magyaro zsebébe, a "szent haza” nevében és mikor a pénzt összesedtzék utánna eltűn­tek és csak Magyarországban je­lentkeztek ismét, Itnrrnv mu r.tsh Azt mondja ez a vitéz a kis vi­déki sajttakaróban elhelyezett cikeiben, hogy ‘ezt senkinek sem lehet megvásárolni ” csupán ke­zelési költség fizetendő. Legény­ségnek 75 cent, tiszteknek 1.50. — Tessé k besétálni, megkezdő- döt a vásár. Aki vesz, annak lesz, aki nem vesz, beteg lesz. Végel­adás, nincs maradás, vegyél te is pajtás. Nem zárkózhatunk el emlékez­tetni ezt a misztert arra, hogy mit mondott Lincoln: "egyes embereket lehet bolon- ditani mindég, több embert lehet bolonditani rövid ideig, de minden embert nem lehet bolonditani mindig". Munkások! Zavarjátok ki háza­tokból ennek a vitéznek ügynökeit hogy megírhassa Horthynak, mi­lyen nagy keletje van itt érmei­nek Amerikában.

Next

/
Oldalképek
Tartalom