Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-11-13 / 611. szám
6-ik oldal. BÉRMUNKÁS November 1 3. MAGYARORSZÁGI HÍREK I Mi történik a magyar szakszervezetekben? Amiről hallgat a budapesti Népszava Ezen a cimen a Népszava 1930 I október 4--iki számának 1 7-ik oldalán “Szakmozgalom c. rovatában olvashatjuk többek között a következőket: .... A szakszervezetek ebben az évben is maguk kénytelenek (Hja Vas József már meghalt) megbirkózni nehézségekkel. — Ezért a legtöbb szakszervezet el- ismerésreméltó energiával dolgo- I zik (néhol hatósági segédlettel, amint majd alább kiderül), az erők gyarapításán s a taglétszám ! emelésén. A vasmunkásszövetségben a legtöbb szakosztály már foglalko- j zik a segélyigényüket kimerített munkanélküliek karácsonyi segé- i lyezésével. Más országban (Ausz- ) tria, Csehszlovákia, Németország, ' Anglia, ezeket is az állam segé- ; lyezi, nálunk a tagok mentik meg a végpusztulástól őket. (Közben sztrájktörőket szállítanak, mint az “Első korszerű acélvázas építkezés Magyarországon” c. cikkben Írtam). De nemcsak a vasmunkások, az összes szakmák igy cselekszenek .... ) 2. A kereskedelmi alkalmazottak a teljes vasárnapi munkaszünetért indítanak • országos akciót. (Már vagy két évtized óta indit- gatják ezt. ) 3. A bőripari munkások szövetsége hatalmas agitációt indított a tagok számának emelése, a szervezet megerősítése érdekében. A Bőripari Munkás külön kiadásban lelkes hangú felhívásban fordul az ország bőripari munkásaihoz, — szervezkedésre buzditva azokat. A fizetésért dolgozó “osztályharcos” robbantok úgy látszik ha fel is bírták robbantani az ipari unionista cipészek frontját, any- nyira még sem voltak képesek, hogy azokat a szakszervezetbe is bebirják visszavinni. Az a lelkes hangú felhívás ugyanis csupa rémülettel és ijedelemmel van tele, mert a nyirandó báránykák száma fogyott 4. Az épitömunkásszövétség megkezdi az őszi kerületi értekezleteket, amelyeken a munkanélküliség és a francia kivándorlás kérdésével és az épitő ipar gyakorlásáról szóló törvénytervezettel foglalkoznak majd és megbeszélik a szervezet kiépítésére és megerősítésére alkalmas akciókat. (A kerületi értekezleteken elő fogják terjeszteni, hogy a pesti épitőmunkások egy pengős órabérét, amit az ipari unionisták harcoltak ki 1928—29-ben, milyen eszközökkel és kikkel sikerült 50—60 fillérrel a tőkések javára letörni. Ez ugyan nincs a Népszavában, de így kellene a hatás kedvéért benne lenni.) 5. A Segédházfelügyelők Egyesületébe aktiv munka folyik. — Ugyanis egyébb teendő hijján feljelentéseket gyártanak és adnak be az ipari unionisták szervezete ellen. Két feljelentés ügyében ‘ és pedig a 39.733—930—IV, szám alattiban rájuk sütötték, hogy ha- i zudtak, a | 02.707—930—IV. sz ; alattiban pedig ezt részben újból rájuk sütötték és az ipari unionisták szervező bizottságának feloszlatását mondták ki. A határozat természetesen meg lett felebbez- l ve. Ennyiről számol be a Népsza— I va nagyjából, csupán azt kell hozzáfűznöm, hogy az 5. pont alatt foglaltakat, mivel elfeledték leközölni, mi írjuk itt meg. Kell ezekhez kommentár? Cs. R. 2. ------------o-----------Sorban megbolondulnak Az utóbbi időben úgy látszik, : oly szemérmetlenül űzték az állam fosztogatását e vasalt nadrágos, nagyságos és méltóságos címre hallgató szalonbanditák itt, hogy ! saját patrónusaik is meghökkentek, mi lesz itt, mi marad nekik, ha mindent elsikkasztanak a haverok. így történt, hogy sorozatosan fő állami funkcionáriusuk kezére ütöttek, hogy elég volt pl. “Ka- zi." Sorozatosan kerültek a börtönbe ezek a miniszteri tanácsosok és egyébb hasonszőrű ‘‘produktiv” munkát végző uraságok. De egyik varjú a másik szemét nem vájja ki, mondja a közmondás. Ezek az urak ugyanis a börtönből úgy angolosan idegszanatóriumokba vonulnak át, addig, amig a felháborodott közvélemény elfelejti fosztogatásaikat, hogy azután újra hazaffiaskodhas- sanak tovább. De vannak szerencsésebbek is. Ilyen egy Pataky nevezetű rendőrkopó akit lopáson értek tetten a napokban a Párisi nagy áruházban. Lévén egy detektivről szó azonnal kisütötték, hogy beszámitha- | tatlan és bedugták “megfigyelés- | re” egjf elmegyógyintézetbe. Lett volna csak egy éhező proliról szó, majd büdös, munkakerülő, rabló és hasonló döngetésresel együttjáró elbánással ro< .thadhatna egy cellában. Jha.egy detektív, az más.... Már beszámoltunk a Bérmunkás hasábjain arról, hogy bár a pesti Népszava legyőzöttnek hirdette a csúfos kudarcba fűlt Ganz-gyári sztrájk alkalmával a tőkések Be- deaux termelési rendszer köpenyébe burkolt rablási módszerét, szakszervezeti munkások ezen luft “győzelme” dacára azóta bevezették a Bedeaux rendszert A bányászati, épitőipari és legutóbb a textiliparba is. Jelenleg is 2000 textilmunkás sztrájkol. , Ha jól megy, úgy még ez év folyamán a dicsőséges szakszervezeti “győzelem" örömére az egész vonalon a legyőzött Bedeaux — mivel a tőkés nem szentimentális- kodik, mint a szakszervezeti munkások teszik ezt — győzni fog a munkások által a munkások felett. így néz ki valóságban a tőkés és a szakszervezeti harc gyakorlatban. A Budapesti hatósági munkaközvetítőben (köpködő) elcsattant az első pofon. — A pofont egy kommunista link forradalmár kapta és egy ifjú ipari unionista adta. Az ok? Hát az ok pedig az, hogy a Bérmunkásra sértő megjegyzést tett. Az eset hőseinek nevét bizonyos okoknál fogva nem Írjuk ki. Aki kételkedik, Írjon Pestre az ipari i lyűonistákhoz és részletes felvilágositást fog I nyerni. A szeptember 1-ei gazdasági tüntető sztrájkot a szoc. dem. párt bár szeretné kisajátítani, mint a rendszer hü cselédje, de nem meri, mivel az éhező prolik összetörtek amit értek, a kommunistákra tolták a zendülés okát. A linkforradalmárok örömmel vállalták az apaságot, holott valóságban közülök senkit a harcokban látni sem lehetett. A sztrájk gazdasági tüntető sztrájknak indult a munkanélküliség ellen és a politikai szélhámosok sütögetik politikai rothadt pecsétjüket annak elmúltával felette. A történeti hűség kedvéért meg kell állapítani, hogy a munkásság ezen megmozdulása bármilyen hősies is volt, semminemű gyakorlati eredményt számára nem hozott. Nem pedig azért, mert a tőkés rendszert csak ott lehet megtámadni, ahol a profitot szerzi, a termelés színhelyén és nem az utcákon. Ha a magyarországi proletá- riátus ahelyett, hogy az utcán zendülést végzett ,az egész termelés gépezetét leállította volna és otthon maradt volna 24 óráig, sokkal jobban bírta volna hatalmát éreztetni és eredményesebben .is, mint igy. Azt a helyes és célravezető demonstrativ sztrájkot sem rendőrkarddal, sem szuronynyal, géppuskával, sem páncélautóval nem bírták volna letörni, mint ezt sikerült nekik igy. De meglehetett volna azt a I 7 proletár életét is tartani, akik szemben a beismert 1 halottal valóságban a harcok alatt elestek. Figyelő.------------o-----------Rablás...! Gyilkosság...! A pesti bérrabszolgák 75 százaléka a heti 20—A 0 pengőt, a nők 7—20 pengőket keresnek, vmár akik oly szerencsések, hogy dolgozhatnak. Ezzel szemben a házbér tőke minden mellékhelyiség nélküli szoba konyhás “lakást” havi 60—70 pengőkért ad csak nekik. A tejkartell 16—20 filléres tejét 40 fillérért adja. Gyermekek ezrei nélkülözik és hullanak el e miatt. A pékek. Ezek a leghirhedtebb rablók és tömeggyilkosok. A bíróság ugyanis egy sajtópör kapcsán Ítélettel állapította meg, hogy amit a pékek müveinek, az kimeríti az uzsora fogalmát. Ugyanis beigazolást nyert, hogy Európában itt e papok és urak eldorádójábán legdrágább a kenyér. 260 és 300 százalékot keresnek a kenyéren. Ugyanakkor éhen fordulnak fel emberek az utcákon. Nem uzsora ez urak, hanem rablás. A textilgyárak 8—16 pengőt fizetnek hetenként a nőmunkásoknak. De ha szövési hibát fedeznek ; fel, még ha géphiba is, esetenként ! 8—10—15 pengős büntetéssel ! sújtják a gyárosok őket. Meg van tehát oldva, hogy a | munka is meg legyen és fizetni se | kelljen érte cimü kapitalista nyílt munkderő elrablásának problémája. És ezt nevezik tejjel-mézzel folyó Kánaánnak,, ahol igy gyilkolják és fosztják ki az embereket? Gcrdius. Csatlakozz az iWW.-hoz; ELVINYÍL ATKOZ AT. A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között, s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató J osztály áll. ^ E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai, mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezek-! j beni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszi arra, hogy j a munkáltató osztály egyre, növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szak- j szervezetek olyan állapotot ápolnak, mely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik j csoportját az ugyanazon iparban dolgozó és másik csoport ellen uszitsák s ezáltal elősegítik, hogy bérharcok esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a l munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatók- j kai közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olyképp felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban —t vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor, ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az eggyer,; esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “'Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért, ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “‘Le a bérrendszerrel!’' A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.
