Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-11-13 / 611. szám

November I 3. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Ml A MEGOLDÁSA A MAI KRÍZISNEK MUNKA ÉS JÓTÉKONYSÁG Körülbelül egy éve, mikor a tőzsdén oly nagy zür-zavar kelet­kezett, hogy az úgynevezett kö­zéposztály a^t sem tudta, melyik lábán álljon. Voltak többen, kik nem is tudtak megállni a lábukon, hanem egyenest kiugrottak az ab­lakon a nagy ijedtségtől. Voltak, kik szivszélhüdést kaptak, mert az úgynevezett nemes fém hűtlen lett hozzájuk. E nagy szív és agy­rázkódás után nagyon sokan kez­dették a megváltó szerepét maj­molni, megszólaltak a mocsarak varangyos békái oly hangon, hogy a laikus ember azt hitte hogy tényleg igazat mondanak. Voltak közöttük, kik azt Ígér­ték, hogy 2—3 hónap múlva is­mét megindul a prosperitás. Má­sok 3—6 hónapi időt jósoltak a munkaviszonyok megj avulásáig. Ezután jött Mr. Hoover, a nagy­bőgős és vele együtt rázendített a egész tintakuli hadsereg. Zengték a dalt nap-nap után, magasztal­ták, dicsőítették a mi drága jó presidentünket. Ekkor már Hoo­ver, az erőskezü ember vette ke­zébe a gyeplőt, hogy majd ő meg­oldja a nagy munkanélküliséget, azt a gazdasági válságot, amelyet olyan súlyosnak látnak. Ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket ol­vashattunk napról-napra a kapita­lista lapokban. Igaz, Mr. Hoover meg is eresztett egy néhány hang­zatos szózatot, összehívta az Egyesült Államok ipari fejedel­meinek adjutánsait egypárszor, azután elhatározták, hogy holnap határoznak. Még mindig határoz­nak. Egyet azonban mégis elhatá­roztak: elküldték Mr. Hoovertha- lászni. Bizonyosan azt mondták neki, hogyha ő akar a munkanél­külieken segiteni, ---- akik már elég sokan voltak a tőzsdei krach előtt — hogy menjen és fogjon nekik halat, mert ők nem fizetnek senkinek sem, akin profitot nem csinálhatnak. Még Mr. Hoovernek sem. Ezt mondhatták a mi erős kezű elnökünknek. A mai körülmények legalább is ezt bizonyítják. A gazdasági vi­szonyok nemhogy javulnának, ha­nem napról-napra rosszabbodnak. A munkások közül mind többen kerülnek ki az utcára, Hoover pe­dig mind sűrűbben megy halászni és mikor megérkezik a halászat­ról, akkor rendszerint nagy ebé­deket és vacsorákat rendez, per­sze nem a munkanélkülieknek. Nem, dehogy, a világért sem, mert azok nagyon sokan vannak és az ő általa fogott hal bizonyá­ra nem volna ,elég annak a sok­sok munkanélkülinek. Ö csak azoknak ad vacsorát, kik oly jól ki vannak hizva, mint őkelme. Mi megírtuk akkor is, hogy azok a hangzatos szavak nem fog­ják megjavítani a leromlott gaz­dasági viszonyokat, hogy a hely­zet nem fog megjavulni. Ahhoz, hogy a gazdasági helyzet megja­vuljon, más eszközök szüksé­gesek, amit a mi politikus meg­váltóink nem nagyon szeretnek hangoztatni. A munkanélküliséget a profit rendszer, a kizsákmányolás, a túl­termelés és a termelt javak nem egyenlő elosztása idézte elő. Mert : mig mi, a munkások 26 centet ka­punk munkabér fejében óránként addig a munkáltató, a kizsákmá­nyoló, 1 dollár tiszta profitot könyvel el a saját részére. Tehát innét keletkezett a gazdasági pan­gás. Ez rázta meg a Wall-Streetet, ez idézte az úgynevezett krizist, mert a munkásság képtelen az ő 26 centjével visszavásárolni az egy dollár értékű árut, amit tőle elraboltak. Ezt tudják azok is, kik annyira prófétáskodnak, mert ma már kö­zülök is kezdik egyesek bevallani, hogy nem nagyon biznak abban, hogy Mr. Hoover meg fogja tudni oldani ezt a nagy kérdést. Itt-ott már úgy csöndesen, alatomban el­szólják magukat egyesek, hogy ta Ián rövidebb munkaidővel lehet­ne segiteni ezen a kapitalista be­tegségen. Igen is tisztelt rablóbanda tár­saság! Ez az egyedüli, ami segit- het, amit az IWW már 25 évvel ezelőtt hangoztatott és hirdeti a mai napon is. De nemcsak rövi­debb munkaidőt, hanem hozzá több munkabért is. Mert a rövi­debb munkaidő még nem elégsé­ges ahhoz, hogy a 74 cent többle­tet visszavásárolhassa a munkás­ság. Igenis, rövidebb munkaidő, magasabb bér. Hogy a munkanél­küliség teljesen megszűnjön, meg kellene szűnni először ennek a korrupt kapitalista rendszernek is. Helyébe egy olyan rendszert kel! építenünk, amely rendszerben a munkásság meg fogja kapni mun­kájának teljes gyümölcsét. Meg fog szűnni a nyomor, az éhség, a nélkülözés és vele együtt a mun­kanélküliség. J. N. ——o-----------------­14 ezer lakástalan egy éjjel a Boweryn (Folytatás az 1 -ső oldalról) ébredj, tulajdonképpen mit is je­lentesz te ebben a kizsákmányoló kapitalista rendszerben. A gépek tökéletesítése meggyorsitotta a termelést olyannyira, hogy pár millió ember teljesen feleslegessé vált az iparokban, nincs többé szükség rájuk. Az elhasznált 40 éven felüli munkások helyébe beállították a fiatalabb munkaerőt, kik a mo­dern gépekkel egy pár hónap alatt képesek nemcsak a szükségletet fedezni, hanem a raktárakat is megtölteni. A kapitalizmus, pro­fitjának növelésére semmitől sem riad vissza. A jelen gazdasági válságot csak is egyféleképpen lehetne megol­dani: a helyett hogy megalázottan lehajtott fejjel, némán tűritek a kizsákmányolás kegyetlen rend­szerét, fogjatok össze, szervezked­jetek egy olyan szervezetbe, mely a munkásság jogos gazdasági ja­vaiért harcol, az Ipari Szervezet­be. A kapitalizmus szervezett ere­jével szemben csak egyféleképpen lehet jogos követelésünket ki­kényszeríteni, ha mi is szervezke­dünk. A munkásság gazdaságilag van érdekelye ebben a társadalmi rendszerben, tehát gazdaságilag kell, hogy szervezkedjen, Ezt hirdeti az IWW. Iskolás gyerekekkel akarják el végeztetni a munkaközvetítést. Detroitban még mindig dühöng a munkanélküliség. Férfiak és nők ezrei kóborognak az utcán re­ménytelenül, éhesen és rongyo­san. A kapitalisták szószólói is kezdenek kifogyni az üres Ígére­tekből. Hiába jósolták meg, hogy rövidesen vége lesz a nyomornak, hogy mindenkit munkához fognak juttatni, — nem sikerült. A gyá­rakban ahelyett, hogy több mun­kást bírnának alkalmazni, inkább azokat is leteszik, kiket idáig két vagy három napra alkalmaztak hetenként. A Ford gyárból ismét több ezer embert fizettek le újon­nan, hir szerint a munkások tizen­egy százalékát elfogják bocsájta- ni. A legfelsőbb hajcsártól a sep- regetőig, mindenki meg van ré­mülve, fél, hogy ő lesz a követke- I ző, akit lefizetnek. Természetesen I mint ahogy a szervezetlen munká- i soknál az lenni szokott, ahelyett, hogy csendesebben dolgoznának, még sokkalta jobban kapkodnak ijedtükben, még a gépet is túl akarják dolgozni. A kapitalistáknál meg van az akarat arra, hogy dolgoztassanak, különösen most, amikor olcsón be is szerezhetné a munkaerőt. Azon­ban a helyzetnek ők sem urai, ha­bár a kezükben tartják a hatal­mat és vele együtt a butitó intéz­ményeket. Idáig a munkásságot még tudták bolcnditani üres Ígé­retekkel. Azonban, ha az éhező munkásnak a fejét be is tömik vele, de a gyomor nem lakik jól, ruhát sem lehet vele varázsolni és a lakás is füttetlen marad. Tudják hogy mindennap több és több munkás fogy ki a centjeiből, igy az Ígéretek helyett a jótékony in­tézetek felé terelik az éhező pro- letáriátus figyelmét. Detroitban a munkanélküli fér­fiak és nők részére a város egy ki­lenc emeletes épületben elszállá­solási intézményt állított fel, ahol a munkanélküliek lakhatnak. A hiradások szerint a polgármester kijelentette, hogy még két ehhez ! hasonló departmentet fog felálli­tatni ezen célra. Gyerekek mint munkaközvetítők. Hogy mennyire voltak üresek a kapitalisták ígéretei, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a városi tisztviselőség azon intézkedése, hogy á gyermekek az iskolákban közvetítsék a munkát a munkanél- ! küli férfiak és nők részére. Az összes iskolákban kártyákat fog­nak kiadni a gyerekeknek, melyet haza visznek és a szüleik kitöltik, természetesen rá kell írni, hogy mennyi időre lesznek képesek munkát adni valamelyik munka- nélkülinek. Azok a gyerekek, akik már a nyolcadik osztályt járják, háztól—házhoz fognak menni ugyanilyen kártyákkal kitöltés vé­gett. Ez ugyan gyönyörű terv. Az a bizottság, aki ezt kitalálta, meg­érdemelné, hogy a feje be legyen abroncsolva és az abrooncsot min dennap egy kicsit összébb huzni rajta, nehogy leessen róla. Ezek az urak nem elégszenek meg az­zal, hogy a munkások harcát leve­retik, sztrájkok idején, hanem I még a gyerekeket is felhasználják, hogy azt a munkát, melyet a mun­kanélküliekkel kellene elvégeztet­ni, persze fizetéssel, ingyen akar­ják. Hát hogyan is akarják önök megoldani a munkanélküli kér­dést. Habár tudjuk, hogy ez nem sokat vet a latba, ez nem fogja a helyzetet megváltoztatni. Sőt az­zal is tisztába vagyunk, hogy az ilyen utón szerzett munka nem sok munkanélküli család részére fog boldog karácsonyi ünnepet hozni. És ti szülők, akiknek a gyermekeivel ezt a munkát akar­ják elvégeztetni, ne engedjétek — követeljétek, hogy a város alkal­mazza a munkanélkülieket. Hány van közöttetek, aki a szegénységi bizonyítványon kívül mást is Ír­hatna ezen kártyára. Hiszen leg­többen ti is munkanélkül vagytok, éhesen és rongyosan az utcát ba­rangoljátok reménytelenül. — De ugyanakkor megmondjuk azt is, hogy ezektől az uraktól mást nem is várhattok, mert azok a mai rendszert képviselik. Ti pedig, ha jobbat akartok, szervezkedjetek az IWW-ban, — tanulmányozzá­tok az IWW irodalmat, mely meg­mutatja a helyes utat az uj társa­dalomba, — ahol nem lesz többé nélkülözés ---- a munkanélküliség következtében. Sütő. _---------°~—~ Gyilkolt a bánya (Folytatás az 1-ső oldalról.) élik. Minden jel arra vall, hogy sokat nem tudnak még ezek kö- ! zül az életnek megmenteni. A helyszínre érkezett bizott­ság megállapította, hongy a bányatársulatot terheli a felelős­ség, mert minden el volt hanya­golva. Dacára, hogy a kiküldött inspectorok közölték a bányatár­sulatokkal ,hogy vezessék be a porszívó gépeket és hogy a bá­nya gázos, a bányatársulat nem tette meg a kellő intézkedéseket. A bányavállalat nem törődött az Egyesült Államok bányahivatalá­nak megállapitásaival, nem vezet­te be az előirt, bányákban szük­séges óvintézkedéseket, mert az : profitjából egy pár ezer dollárt el- ' vett volna.“ Bányájában ő az ur ; és semmiféle hivatal, még a bá­nyahivatal nem parancsolhat ne­ki.“ Most persze a bányavállalat vezetősége ártatlanul odaáll ezen megállapítások után is, hogy a bánya nem volt gázos és a bánya- vállalatot nem terheli felelősség. A valószínűség az, hogy a bánya- vállalat a központi bányahivatal­lal kiegyezik, ha másként nem, hát azt az embert, ki “ilyen igaz­ságtalan” megállapítást tesz, elbo- csájtják és helyébe egy olyan fog­ja a vizsgálatot még egyszer meg­tenni, ki megállapítja, hogy a bá­nyatársulatot nem terheli a fele­lősség. Ti pedig szegény bányászasszo­nyok és gyermekek, kik árván maradtatok, mehettek oda ahová akartok mert elveszítettétek ke­nyérkeresőtöket. 79 anya és hány száz gyermekkel fog szaporodni a nélkülözők száma csak azért, hogy e rothadt kapitalista rendszer profitját növelhesse.

Next

/
Oldalképek
Tartalom