Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-11-13 / 611. szám
November I 3. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. Ml A MEGOLDÁSA A MAI KRÍZISNEK MUNKA ÉS JÓTÉKONYSÁG Körülbelül egy éve, mikor a tőzsdén oly nagy zür-zavar keletkezett, hogy az úgynevezett középosztály a^t sem tudta, melyik lábán álljon. Voltak többen, kik nem is tudtak megállni a lábukon, hanem egyenest kiugrottak az ablakon a nagy ijedtségtől. Voltak, kik szivszélhüdést kaptak, mert az úgynevezett nemes fém hűtlen lett hozzájuk. E nagy szív és agyrázkódás után nagyon sokan kezdették a megváltó szerepét majmolni, megszólaltak a mocsarak varangyos békái oly hangon, hogy a laikus ember azt hitte hogy tényleg igazat mondanak. Voltak közöttük, kik azt Ígérték, hogy 2—3 hónap múlva ismét megindul a prosperitás. Mások 3—6 hónapi időt jósoltak a munkaviszonyok megj avulásáig. Ezután jött Mr. Hoover, a nagybőgős és vele együtt rázendített a egész tintakuli hadsereg. Zengték a dalt nap-nap után, magasztalták, dicsőítették a mi drága jó presidentünket. Ekkor már Hoover, az erőskezü ember vette kezébe a gyeplőt, hogy majd ő megoldja a nagy munkanélküliséget, azt a gazdasági válságot, amelyet olyan súlyosnak látnak. Ilyen és ehhez hasonló kijelentéseket olvashattunk napról-napra a kapitalista lapokban. Igaz, Mr. Hoover meg is eresztett egy néhány hangzatos szózatot, összehívta az Egyesült Államok ipari fejedelmeinek adjutánsait egypárszor, azután elhatározták, hogy holnap határoznak. Még mindig határoznak. Egyet azonban mégis elhatároztak: elküldték Mr. Hoovertha- lászni. Bizonyosan azt mondták neki, hogyha ő akar a munkanélkülieken segiteni, ---- akik már elég sokan voltak a tőzsdei krach előtt — hogy menjen és fogjon nekik halat, mert ők nem fizetnek senkinek sem, akin profitot nem csinálhatnak. Még Mr. Hoovernek sem. Ezt mondhatták a mi erős kezű elnökünknek. A mai körülmények legalább is ezt bizonyítják. A gazdasági viszonyok nemhogy javulnának, hanem napról-napra rosszabbodnak. A munkások közül mind többen kerülnek ki az utcára, Hoover pedig mind sűrűbben megy halászni és mikor megérkezik a halászatról, akkor rendszerint nagy ebédeket és vacsorákat rendez, persze nem a munkanélkülieknek. Nem, dehogy, a világért sem, mert azok nagyon sokan vannak és az ő általa fogott hal bizonyára nem volna ,elég annak a soksok munkanélkülinek. Ö csak azoknak ad vacsorát, kik oly jól ki vannak hizva, mint őkelme. Mi megírtuk akkor is, hogy azok a hangzatos szavak nem fogják megjavítani a leromlott gazdasági viszonyokat, hogy a helyzet nem fog megjavulni. Ahhoz, hogy a gazdasági helyzet megjavuljon, más eszközök szükségesek, amit a mi politikus megváltóink nem nagyon szeretnek hangoztatni. A munkanélküliséget a profit rendszer, a kizsákmányolás, a túltermelés és a termelt javak nem egyenlő elosztása idézte elő. Mert : mig mi, a munkások 26 centet kapunk munkabér fejében óránként addig a munkáltató, a kizsákmányoló, 1 dollár tiszta profitot könyvel el a saját részére. Tehát innét keletkezett a gazdasági pangás. Ez rázta meg a Wall-Streetet, ez idézte az úgynevezett krizist, mert a munkásság képtelen az ő 26 centjével visszavásárolni az egy dollár értékű árut, amit tőle elraboltak. Ezt tudják azok is, kik annyira prófétáskodnak, mert ma már közülök is kezdik egyesek bevallani, hogy nem nagyon biznak abban, hogy Mr. Hoover meg fogja tudni oldani ezt a nagy kérdést. Itt-ott már úgy csöndesen, alatomban elszólják magukat egyesek, hogy ta Ián rövidebb munkaidővel lehetne segiteni ezen a kapitalista betegségen. Igen is tisztelt rablóbanda társaság! Ez az egyedüli, ami segit- het, amit az IWW már 25 évvel ezelőtt hangoztatott és hirdeti a mai napon is. De nemcsak rövidebb munkaidőt, hanem hozzá több munkabért is. Mert a rövidebb munkaidő még nem elégséges ahhoz, hogy a 74 cent többletet visszavásárolhassa a munkásság. Igenis, rövidebb munkaidő, magasabb bér. Hogy a munkanélküliség teljesen megszűnjön, meg kellene szűnni először ennek a korrupt kapitalista rendszernek is. Helyébe egy olyan rendszert kel! építenünk, amely rendszerben a munkásság meg fogja kapni munkájának teljes gyümölcsét. Meg fog szűnni a nyomor, az éhség, a nélkülözés és vele együtt a munkanélküliség. J. N. ——o-----------------14 ezer lakástalan egy éjjel a Boweryn (Folytatás az 1 -ső oldalról) ébredj, tulajdonképpen mit is jelentesz te ebben a kizsákmányoló kapitalista rendszerben. A gépek tökéletesítése meggyorsitotta a termelést olyannyira, hogy pár millió ember teljesen feleslegessé vált az iparokban, nincs többé szükség rájuk. Az elhasznált 40 éven felüli munkások helyébe beállították a fiatalabb munkaerőt, kik a modern gépekkel egy pár hónap alatt képesek nemcsak a szükségletet fedezni, hanem a raktárakat is megtölteni. A kapitalizmus, profitjának növelésére semmitől sem riad vissza. A jelen gazdasági válságot csak is egyféleképpen lehetne megoldani: a helyett hogy megalázottan lehajtott fejjel, némán tűritek a kizsákmányolás kegyetlen rendszerét, fogjatok össze, szervezkedjetek egy olyan szervezetbe, mely a munkásság jogos gazdasági javaiért harcol, az Ipari Szervezetbe. A kapitalizmus szervezett erejével szemben csak egyféleképpen lehet jogos követelésünket kikényszeríteni, ha mi is szervezkedünk. A munkásság gazdaságilag van érdekelye ebben a társadalmi rendszerben, tehát gazdaságilag kell, hogy szervezkedjen, Ezt hirdeti az IWW. Iskolás gyerekekkel akarják el végeztetni a munkaközvetítést. Detroitban még mindig dühöng a munkanélküliség. Férfiak és nők ezrei kóborognak az utcán reménytelenül, éhesen és rongyosan. A kapitalisták szószólói is kezdenek kifogyni az üres Ígéretekből. Hiába jósolták meg, hogy rövidesen vége lesz a nyomornak, hogy mindenkit munkához fognak juttatni, — nem sikerült. A gyárakban ahelyett, hogy több munkást bírnának alkalmazni, inkább azokat is leteszik, kiket idáig két vagy három napra alkalmaztak hetenként. A Ford gyárból ismét több ezer embert fizettek le újonnan, hir szerint a munkások tizenegy százalékát elfogják bocsájta- ni. A legfelsőbb hajcsártól a sep- regetőig, mindenki meg van rémülve, fél, hogy ő lesz a követke- I ző, akit lefizetnek. Természetesen I mint ahogy a szervezetlen munká- i soknál az lenni szokott, ahelyett, hogy csendesebben dolgoznának, még sokkalta jobban kapkodnak ijedtükben, még a gépet is túl akarják dolgozni. A kapitalistáknál meg van az akarat arra, hogy dolgoztassanak, különösen most, amikor olcsón be is szerezhetné a munkaerőt. Azonban a helyzetnek ők sem urai, habár a kezükben tartják a hatalmat és vele együtt a butitó intézményeket. Idáig a munkásságot még tudták bolcnditani üres Ígéretekkel. Azonban, ha az éhező munkásnak a fejét be is tömik vele, de a gyomor nem lakik jól, ruhát sem lehet vele varázsolni és a lakás is füttetlen marad. Tudják hogy mindennap több és több munkás fogy ki a centjeiből, igy az Ígéretek helyett a jótékony intézetek felé terelik az éhező pro- letáriátus figyelmét. Detroitban a munkanélküli férfiak és nők részére a város egy kilenc emeletes épületben elszállásolási intézményt állított fel, ahol a munkanélküliek lakhatnak. A hiradások szerint a polgármester kijelentette, hogy még két ehhez ! hasonló departmentet fog felállitatni ezen célra. Gyerekek mint munkaközvetítők. Hogy mennyire voltak üresek a kapitalisták ígéretei, azt mi sem bizonyítja jobban, mint a városi tisztviselőség azon intézkedése, hogy á gyermekek az iskolákban közvetítsék a munkát a munkanél- ! küli férfiak és nők részére. Az összes iskolákban kártyákat fognak kiadni a gyerekeknek, melyet haza visznek és a szüleik kitöltik, természetesen rá kell írni, hogy mennyi időre lesznek képesek munkát adni valamelyik munka- nélkülinek. Azok a gyerekek, akik már a nyolcadik osztályt járják, háztól—házhoz fognak menni ugyanilyen kártyákkal kitöltés végett. Ez ugyan gyönyörű terv. Az a bizottság, aki ezt kitalálta, megérdemelné, hogy a feje be legyen abroncsolva és az abrooncsot min dennap egy kicsit összébb huzni rajta, nehogy leessen róla. Ezek az urak nem elégszenek meg azzal, hogy a munkások harcát leveretik, sztrájkok idején, hanem I még a gyerekeket is felhasználják, hogy azt a munkát, melyet a munkanélküliekkel kellene elvégeztetni, persze fizetéssel, ingyen akarják. Hát hogyan is akarják önök megoldani a munkanélküli kérdést. Habár tudjuk, hogy ez nem sokat vet a latba, ez nem fogja a helyzetet megváltoztatni. Sőt azzal is tisztába vagyunk, hogy az ilyen utón szerzett munka nem sok munkanélküli család részére fog boldog karácsonyi ünnepet hozni. És ti szülők, akiknek a gyermekeivel ezt a munkát akarják elvégeztetni, ne engedjétek — követeljétek, hogy a város alkalmazza a munkanélkülieket. Hány van közöttetek, aki a szegénységi bizonyítványon kívül mást is Írhatna ezen kártyára. Hiszen legtöbben ti is munkanélkül vagytok, éhesen és rongyosan az utcát barangoljátok reménytelenül. — De ugyanakkor megmondjuk azt is, hogy ezektől az uraktól mást nem is várhattok, mert azok a mai rendszert képviselik. Ti pedig, ha jobbat akartok, szervezkedjetek az IWW-ban, — tanulmányozzátok az IWW irodalmat, mely megmutatja a helyes utat az uj társadalomba, — ahol nem lesz többé nélkülözés ---- a munkanélküliség következtében. Sütő. _---------°~—~ Gyilkolt a bánya (Folytatás az 1-ső oldalról.) élik. Minden jel arra vall, hogy sokat nem tudnak még ezek kö- ! zül az életnek megmenteni. A helyszínre érkezett bizottság megállapította, hongy a bányatársulatot terheli a felelősség, mert minden el volt hanyagolva. Dacára, hogy a kiküldött inspectorok közölték a bányatársulatokkal ,hogy vezessék be a porszívó gépeket és hogy a bánya gázos, a bányatársulat nem tette meg a kellő intézkedéseket. A bányavállalat nem törődött az Egyesült Államok bányahivatalának megállapitásaival, nem vezette be az előirt, bányákban szükséges óvintézkedéseket, mert az : profitjából egy pár ezer dollárt el- ' vett volna.“ Bányájában ő az ur ; és semmiféle hivatal, még a bányahivatal nem parancsolhat neki.“ Most persze a bányavállalat vezetősége ártatlanul odaáll ezen megállapítások után is, hogy a bánya nem volt gázos és a bánya- vállalatot nem terheli felelősség. A valószínűség az, hogy a bánya- vállalat a központi bányahivatallal kiegyezik, ha másként nem, hát azt az embert, ki “ilyen igazságtalan” megállapítást tesz, elbo- csájtják és helyébe egy olyan fogja a vizsgálatot még egyszer megtenni, ki megállapítja, hogy a bányatársulatot nem terheli a felelősség. Ti pedig szegény bányászasszonyok és gyermekek, kik árván maradtatok, mehettek oda ahová akartok mert elveszítettétek kenyérkeresőtöket. 79 anya és hány száz gyermekkel fog szaporodni a nélkülözők száma csak azért, hogy e rothadt kapitalista rendszer profitját növelhesse.
