Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-11-13 / 611. szám
4-ik oldal. BÉRMUNKÁS November 1 3. BÉRMUNKÁS , (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Előfizetési árak: Subscription Hates: J;$r évre ............ $2.00 N One Year .......... $2.00 Fi évre ................ 1.00 Six Months............. 1.00 Eg) 2S szám ára .... 05 Single Copy..................05 Csőm. rendelésnél.. .03 Bundle Orders.............03 Make Money Order for Subscription Payable to:-BÉRMUNKÁS” ( P. O. Box 17. Station Y, New York. N. Y. Szerkesztőség és Kiadóhivatal 347 E. 72nd St. • ' New York, N. Y. Entiled as second class matter November 19, 1927 at the Post Office at New York. N. Y under the Act of March 3. 1879. Published Weekly by THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD A Haymarket-i tragédia évfordulóján j g 1887 NOVEMBER 11. Negyvenhárom esztendő telt el, mióta a chicagói megyei börtönben kivégeztek négy embert. Negyvenhárom éve már s még ma is oly kevesen ismerik ügyüknek igazi történetét. Röviden bemutatjuk hát a haymarketi “lázadás” tényeit, melynek négy ártatlan munkás törvényes meggyilkolása lett az eredménye. Az 1884—86-ik évek a “rossz idők" néven ismert ipari anarchia étéi voltak. A munkások százezrei éheztek. Csüggedt munkások ezrei csatangoltak a városok utcáin s vándoroltak az országban, remélve hogy valahol, valahogy mégis csak lesz alkalmuk munkához s igy kenyérhez jutni. A dolgok többé-kevésbbé uj rendje, amelyben a munkások egy része csavargásra, másik része tűrhetetlenül hosszú munkára lett kárhoztatva, adta meg a lökést ahhoz a mozgalomhoz, mely a munkaidő leszállitását tűzte maga ki célul. Ezért a célért való harc volt az, egyedül észszerű ily állapotban, — amelyben a munkások egy része túlsókat, dolgozott, a másik része pedig éhezett, mert nem volt munkája. i 884-ben a Federated Trades and Labor Unions konvenciója elhatározta, hogy életre kelti a 8 órás munkanap érdekében az agitá- ciót és később, 1886 május elsejét tűzte ki az uj munkaidő bevezetésére. Minél inkább közeledett a kitűzött nap, annál nagyobb arányokban nőtt a mozgalom. A munkásszervezetek taglétszáma megkétszereződött, sőt megháromszorozódott. Nyolc órás ligák alakultak és a munkássajtó s a propagandának más egyébb eszközei hatalmasan vitték előre az agitációt. Az ország kapitalistái látták a dolgok menetét s megriadtak a szervezett munkások har cos magatartásától s a düh áradatát zúdították azoknak a munkásoknak a fejére, akik j mertek jobb viszonyokért küzdeni. Május elsején, a munka nemzetközi ünnep- I napján, sok gyárban sztrájkok folytán szünetelt a munka. A munkások kísérletet tettek a nyolc órás rendszer bevezetésére. Chicago a legnagyobb ipari központ lévén, volt a | mozgalom központja. Ebben a városban gyűltek össze a munkásmozgalom legharcosabb emberei. Természetesen ennélfogva, j hogy a harc sokkal élesebb volt e városban, mint egyebütt annál inkább is mert a tőke ! megizlelte a határtalan kizsákmányolás gyümölcsét, ebben a városban kegyetlenné fajult j ama törekvésben, hogy még többet szivjon j ki a munkások véréből. ‘ » Amikor Chicago sztrájkolói tüntető felvonulást kíséreltek meg, hogy megmutassák a munka szolidaritását, a rendőrség minden ok nélkül férfiakat, nőket, gyermekeket lövöldözött agyon az utcákon s gázolt keresztül. Ez 1886 május 1-én és 2-án történt. A nyolc órás munkanapért folytatott mozgalom egyik legkiválóbb alakja August Spies volt. — Spies a "Chicagoer Arbeiter Zeitung" szerkesztője volt, az akkor még forradalmi lap s a nyolc: órás mozgalom legfőbb támogatója. Spies volt a szónok egy gyűlésen, amelyen a rendőrség brutálisan rátüzelt a fegyvertelen polgárokra s a hidegvérű mészárlás annyira felháborította, hogy a szerkesztőségbe sietett, megirt egy cikket, azt ajánlván a munkásoknak, hogy ne engedjék magukat mint kutyákat lelőni s ha a rendőrök gyilkosok, nekik a munkásoknak joguk van az önvédelemre a felfegyverkezés határáig is. Május 4-én nagy gyűlés volt a Hay- market-on, amelyen August Spies, Albert Parsons s Samuel Fielden beszéltek. Carter Harrison, Chicago polgármestere is jelen volt s látva, hogy a gyűlés békés lefolyású, megelégedését kifejezve, távozott arról. Távozása után egy csapat rendőr megtámadta a három vagy négyezer főnyi tömeget, minden ok nélkül rátüzelve arra s verve a nem várt lövésektől megriadtakat. Ekkor valaki bombát dobott a rendőri ruhába bujtatott gyilkosok soraiba, mely felrobbanván, közülök néhányat megölt és megsebesített s a robbanást követő lázadásban még néhányan megsebesültek mindkét oldalon. Az uralkodó hatalmak kaptak az alkalmon hogy vérszomjukat kielégíthessék s a mozgalmat elnyomják. A nyolc órás munkanap harcosainak minden nevesebb tagját letartóztatták és börtönbe vetették. A nyolc órás munkanapért folyó mozgalmat mindenáron el kell fojtani, volt a bószok jelszava. Az elfogottak között voltak August Spies, Albert Parsons, Adolf Fisher, George Engel, Sámuel Fielden, Michael Schwab, Oscar Neebe és Louis Lingg. Parsons egy forradal- j mi lapnak, az Alarm—nak volt a szerkesztője, j Harcos tagja volt a munkásmozgalomnak s j lapjában a négerek jogait védte a polgárháború lezajlása után. Ő alapította meg a Knights of Labor-hoz tartozó Chicago Trade Assembly-t s sok éven át volt tevékeny a forradalmi mozgalomban. Schwab német volt s Spiesnek segédkezett az Arbeiter Zeitung szerkesztésében: Mint a szabadság ügyének bátor harcosát ismerték, aki csak a forradalomért élt. Engel 30 éves férfi volt s egész életét az j osztályharc keserű szenvedéseiben töltötte s ezért izzó gyűlöletet tanúsított a létező társadalmi rendszer ellen. Oscar Neebe jól ismert munkásszervező volt Chicagóban s nagy része volt az Arbeiter Zeitung megalapításában. Ling 22 éves, lelkes fiatal ember volt, aki bár fiatal volt a munkásmozgalomban, a munkásosztály ügyének egyik legjobb munkását ismerték. Fielden és Fishert hasonlóképpen gyűlölte az uralkodó osztály, azért a nevelő munkáért, amelyet a munkások körében végeztek. E hét embert (Ling a börtönben öngyil- | kos lett) gyilkosság miatt vád alá helyezték. , Nem állították róluk, hogy ők dobták a bom- | bát, vagy hogy tudtak is arról, hogy valaki ! bombát fog dobni. A vád az volt, hogy Írásaik és beszédeik oly irányúak voltak, hogy azok ellentállásra bírták a munkásokat és cselekvésre késztették elnyomóik ellen. Ki I lett mutatva hogy a kapitalista sajtó sokkal inkább bűnös volt az erőszak kihirdetésében, mint a munkások leghevesebb lapjai. A Chi- j | cago Tribune pl. szóról-szóra a következő- | két irta: ‘‘Kézigránátokat kellene a sztrájko- | lók közé dobni, akik magasabb béreket akar- | nak, mert az ily bánásmód értékes leckére I tanitaná őket és más sztrájkolókat is figyel- | meztetne sorsukra ’. De mit sem használt. Az í egész tárgyalás csak komédia volt — Nyilvánvaló volt a cél, hogy a nyolc órás”munka- napért folytatott mozgalom agitátorainak életét kell venni. Parsons a törvényszék előtt tartott beszédében kimutatta, hogy a kapitalista sajtó golyót", "strichint” ajánlott azoknak a munkásoknak a szamára, akik kimerték mondani, hogy nyolc órát untig elég naponta rabszolgaságban eltölteni egy másik ember javára. Parsons beszédjének egy része igy szólt: “Ha megfosztanak attól a jogtól, hory » " dekezzem a golyó ellenében, ha megfosztanak attól a jogtól, hogy elejet vehessem annak, hogy kenyerembe strichint keverjenek, amit a Chicago Tribune hirdetett, hogy tegyenek meg; ha megfosztanak jogomtól, mit tegyek? Vájjon az ilyen kifejezések, mint ez, nem keserítettek el embereket? Vájjon nem nyer-e igazolást az, amit önök tüzes beszédnek mondanak? Vájjon nem a monopolisták fedezték-e fel ezt a nyelvezetet? Nem tőlük származik-e? Nem ők voltak-e azok, kik először hirdették: Dobjatok dinamit bombákat a sztrájkolok közé s adjatok ezzel intő példát a többieknek is? Nem Tom Scott volt-e az. aki először mondotta, hogy: “adjatok nekik golyó diétát? Nem a Tribune volt-e, amely először ajánlotta, hogy: ‘"adjatok nekik strichint?" és meg is tették. Attól az időtől fogva szolgáltak a golyó diétával, szolgáltak strichinnel. Dobtak kézi gránátot s a kéz, mely május 4-én a Haymarket-on a kézigránátot dobta, monopolista összeesküvők által New Yorkból küldött ember keze veit s a gránátdobásnak nem volt más célja, mint a nyolc órás mozgalom felrobbantása és azoknak, akik itt állnak a törvényszék előtt, a bitóra húzása. Biró ur, mi itt a minden idők legundokabb összeesküvésének vagyunk az áldozatai. Ha a Tribune azt hiszi, hogy a strichin elég jó számunkra; ha a Times azt hiszi, hogy a kézigránát elég jó a számunkra; miért nem volna jogunk kimondani, hogy ők azt használják is? Azt mondják, hogy ők hisznek benne. Mi jogon mondhatnánk, hogy felfogadnak valakit, aki megteszi azt, amit ők gondolnak és a gyakorlatban alkalmazza amit ők hisznek?" Ezt az erőszakoskodások légiójának felso- i olása követte, melyet a bószok alkalmaztak munkásaik elnyomására. A tárgyaláson a biró hatalmában levő minden eszközt felhasznált arra, hogy befolyásolja az esküdteket a vádlottak ellen. Azok ki is mondták a bűnösséget 1 886 október havában. Lgy évvel később 188 7 november 1 1-én négy munkástársunkat felakasztották Chicagóban, a megyei börtön udvarán. A többieket 25 évi börtönre Ítélték. A halálra ítéltek bátran léptek a bitó alá, kifejezést adva a munkásmozgalomba vetett hitüknek. August Spies utolsó szavai, amint a bitó alatt állt, ezek voltak: "Jön még az idő, amikor a mi némaságunk sokkal hatalmasabb lesz, mint a szavak, melyeket ma belénk fojtottak.” Mig Parsons azt mondta: "Adjatok szót a népnek!" A Flaymarket-i gyűlésen dühöngő rendőrök a kapitalista szerkesztők erőszakoskodásra bujtató írásainak és a saját erőszakoskodásaiknak voltak áldozatai, hideg vérre! gyilkolván 'le férfiakat, nőket, gyermekeket, egy nappal a Haymarket-i bombarobbanás előtt. De mint rendesen, a kor előrehaladt gondolkodóit vitték mártiromságra, azokat Ítélték el, mert hírnökei voltak egy jobb kor eljövetelének. August Spies jóslata, melyet a hóhér kötelével a nyakán, mondott, beteljesülőben van. Valóban, némaságuk mint közeledő vihar dörgése hallatszik s bár elnémította őket a halál, de emlékük bosszúálló Nemezise a kapitalista uralomnak. TERJESZD A lÉHKASI
