Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-11-13 / 611. szám

2-ik oldal. bérmunka^ November 1 3. A JÁTÉK VÉGE, KEZDŐDIK A JÁTÉK November hó első keddje pon­tosan megérkezik minden eszten­dőben. Mint ahogyan a föld göm­bölyű és forgásában vissza kell ér­jen kiinduló pontjához, Ugyanúgy a naptári dátumok visszaérnek ugyanazon ponthoz, csak éppen a számok cserélődnek. A minden­szentek vagy a szentgyörgy napok nem hiányoztak még soha a nap­tári évről a jelentőségük is a hivők részére minden évben ugyanaz, mégis nagyon sok prédikációt hal­lanak a hivők ugyanazon napok tulvilági jelentőségéről. Novem­ber hó első keddjének is megvan a régi tradíciója, mivel ezen a na­pon van Amerikai Egyesült Álla­mainak közösen meghatározott választási napja. Ezt a napot hó­napokkal előbb már nagy politi­kai prédikációk előzik meg, a kü­lönböző politikai pártok részéről, melyek mindegyike a szavazó ma­sina olyképp való kezelését ma­gyarázza, hogy abból a saját párt­juk részére hulljon a sült geszte­nye .Nem lehetne olyan földi pa­radicsomot megalkotni, amilyent Ígértek a politikusok és annyi sok szépet és jót adni a népnek, ami­vel a kortesbeszédek voltak kici- comázva. Most aztán, hogy a múlt ked­den lezajlott a választási játék, a díszített Ígéretek szétmállottak, csak a pojácák maradtak meg, akik azonnal újra Ígéretekkel áll­tak elő, még pedig azzal, hogy felkészülten várják a jövő év no­vember első keddjét. Nem egy­szer irtuk már meg, hogy az egész választás forradalmi munkás szem pontból nem egyébb, csak csörgő a munkás kezében, melynek örül­het, mint a gyerek a csörgő hang­jának, melyet utánkapkodva el­akar érni. A mostani választás er­ről kellő bizonyitékot szolgáltat, különösen ha a világot megváltó forradalmi álkommunisták akció­ját és az elért eredményeket vizs­gáljuk meg. Ezek az álforradal­márok azzal akarják takarni re­formista álláspontjukat, hogy ők nem is akarják a parlamenti szé­ket és az egész választásban csak agitációs szempontból vesznek részt. Hogy aztán miért ülnek be 76-an a németországi fascista par­lamentbe, erre aztán van más for­radalmi érv, mint pl. csak azért, hogy tüntessenek ottan. A mun­kásoknak “‘ki az utcára" a jel­szó, a vezéreké “‘‘be a bársony­székbe!" De minket az amerikai választások érdekelnek mostan leginkább azért, mert három nap óta túl estünk azon és a választá­si bűztől megfertőzött levegő- kezd egy kicsit tisztulni. Mivel az álkommunisták nem akarják a bársonyszéket, ezt leg­többször talán az Uj Előre napi lapban olvashattuk, igy magátó értetődő, hogy nálunk nem fontos a szavazatok mennyisége sem. Ez igy volna rendjén, ha ezek a kis stilü szélhámosok legalább saját magukhoz tudnának következete sek lenni. Ő náluk azonban nem Sir az fontossággal, hogy mit ir tak tegnap, minden gondolatuk a pénzgyűjtő dobozokban van, igy aztán az csak mellékes kérdés, — hogy amit ma Írnak, megcáfolják holnap. Csakis igy történhetett meg az, hogy az Uj Előréék a ré­gi soc.-dem. módszer szerint a pártuk növekedését a szavazatok számában látják. Mert félinches betűkkel tudatják olvasóikkal, hogy százszázalékos eredményt értek el a választásoknál New Yorkban. így a vidéki olvasóik között még akadhatnak olyanok, akik azt gondolják, hogy a jövő héten már a vörös zászló fog lo­bogni a new yorki City Hall tete­jén és onnét fogják ledobálni a száz százalékkal elért munkanél­küli segélyeket az elvtársak. Ne­hogy bárki is ennyire előre gon­dolkodjék, megnyugtatásul leszö­gezzük, hogy a csaknem százszá­zalékos eredmény abból áll, hogy Foster elvtárs a múlt évi nyolcezer szavazat helyett most több mint tizennégyezer szavazatot kapott. E még nem pontos kimutatás, csak pártnyilatkozat s a tényleges szavazatok számát csak néhány hét múlva fogják megtudni. De mi most az egyszer nem várjuk a hivatalos kimutatást, és elhisszük nekik a százszázalékot, vagyis a 1 4 ezer nyakoncsipett szavazatot. De viszont azt megtud juk, hogy New Yorkban a városi munkaközvetítő iroda konzervatív kimutatása szerint 800,000 mond nyolcszázezer munkanélküli van. A világmegváltó párt ezeknek a munkanélkülieknek követelt azon­nal heti 25 dollár munkanélküli segélyt kiutalni. Ez volt a kommu­nista választási platform főkövete­lése. És csodálatos, a nagy száz- százalékos eredmény azt mutatja, hogy nyolcszázezer munkanélküli közül csak 1 4 ezren szavaztak a mellett, hogy a részükre a kom­munisták által követelt heti 25 dollárokat kiutalják. Hát mi történt a másik néhány munkanélkülivel New Yorkban, akik csak 786 ezret számlálnak és még sem álltak a 25 dolláros for­radalmi követelés mellé. Hát mi történt 786 ezer éhezővel, akik nem szavaztak arra, hogy legyen mit enniök? Baj kell legyen valahol, vagy a szavazásban, vagy pedig a kom­munista párt platformjában! Mi azt hisszük, mind a kettőben! Ez a száz százalék nem az álkommu­nizmus győzelmét, hanem ellenke­zőleg a választások és a forradal­mi lepellel takaródzó politikusok száz százalékos csődjét jelenti. Je­lenti az elkeseredett munkástöme­gek kiábrándulását a szavazó ur­nák felvonulásához, jelenti a mun­kástömegek kiábrándulását szava zó urnák felvonulásához, jelenti a munkástömegek felvilágosulását és már nem lehet őket mint sza­vazó birkákat pártcélokra felhasz­nálni még akkor sem, ha azon sarló-kalapácsos pecsét van. Poli­tikai párt politikai párt és semmi egyébb, akár ezer vagy ezer mil­liós szavazat van a háta mögött. A munkásosztály osztályérdeke nem a szavazó urnánál van, ha­nem az iparokban. Az újra kfezdő- dő választási játéknál hasonló száz százalékot kívánunk, hogy a bérmunkások még nagyobb töme­ge fordított háttal válaszoljon a féker politikusok minden tényke­désére. KÉT ÍTÉLET. A múltkoriban Detroitban volt egy törvényszéki tárgyalás, me­lyet nem hoztak a lapok olyan szenzációs események hírei között mint a milliomos urak válási pe­reit, vagy a milliomos hölgyek há­lószoba titkainak szenzációs leírá­sait. Csak arról volt ugyanis szó, ezen a törvényszéken hogy ítéletet kellett mondani egy egyszerű len­gyel asszony felett, aki özvegy lé­vén, úgy akart kis gyermekének »kenyeret szerezni, hogy pálinka- főzésbe fogott és árusitotta. De nem azért törvény a törvény, hogy meg ne védje a munkás- anyákat. Ezt a munkásasszonyt is annyira megvédelmezték, hogy teljes 1 7 hónapon át gondoskod­tak róla nemcsak táplálékról, ha­nem állandó lakásról is, a börtön­ben. Mert szörnyű bűn a pálinka- főzés még akkor is, ha a törvény- széki biró urak jócskán fogyaszta­nak belőle, még akkor is, ha ugyanezen bűnért jó néhány mil­lió egyént kellene a hűvösre kül­deni. De ennek a munkásasszony­nak még más bűne is volt .Ugyan is a lakásába rendes rendőrök ha­toltak be, akinek, mivel semmifé­le elfogatási parancsuk nem volt, nem volt joguk egy privát lakásba úgyszólván betörni, erre felhívta figyelmüket az özvegy munkás­asszony, amiért még egy súlyos bűnt követett el és ezért kapott súlyosabb büntetést. Ellenszegült a törvény képviselőinek. A bíróság előtt védte magát és négy gyermekét a munkásanya, akinek látszólag a biró is igazat adott. Elismerte, hogy a rend­őröknek nem volt törvényes joguk behatolni a lakásba, ezért bepe­relheti őket, de viszont ez nem je­lenti azt ,hogy megmenekülhet a büntetéstől, mely pálinkafőzésért jár neki. így aztán amikor kitöl­tötte büntetését, a munkásanya az ügyvédek tanácsára beperelte a rendőröket és 5 ezer dollár kárté­rítést követelt tőlük. Most volt tárgyalás ez ügyben ugyanazon biró előtt, aki helyt adott a követelésnek és a törvény paragrafusai értelmében el is Ítél­te a rendőröket. De nehogy hirte­len megijedjünk, hogy talán 5 ezer dollár kártérítést ítéltek meg annak az asszonynak, aki a rend­őrök törvénytelen betörése miatt jutott a börtönbe. Aböles biró ur azonnal megállapította, hogy ha­bár a rendőrök törvénytelenül jártak is el, az t a köz érdekében tették és ezért a rendőröket ösz- szesen 3—3 cent pénzbírságra Ítélte el, mely összeget 30 napon belül meg kell fizessenek a l 7 hó­napig börtönben ült munkásanyá­nak’. Nahát itt van még egy kapi­talista igazságszolgáltatás, itt van még egy törvényelőtt való egyen­lőség. A rendőr fizet három cen­tet, a munkásasszony fizet 1 7 hó­napot. Már épp ideje volna, ha az ilyen ferde törvényszék féne­kestől felborulna. (f.) Néhány Sorban A bányatársulatok ismét kísér­letet tesznek, hogy a háború alatt használatban volt bádog kalapo­kat és kemény fejű csizmák hasz­nálatát kötelezővé tegyék min­den bányászra. Hazleton, Pa., a Reading Coal and Iron Co. már magáévá is tette. Mi sem természetesebb, — hogy ezt is a bányászokkal akar­ják megvetetni. A bányatársula­tok remélik ,hogy ezáltal sok sze­rencsétlenségnek fogják elejét venni. — Vájjon mit ajánlanak megvételre, ha bányarobbanás történik?------------o-----------­Az elmúlt héten egy anya há­rom gyermekét hagyta el New Yorkban. Összes vagyonát, 10 dollárt a legnagyobb gyermekére bízta, ki az utóbbi években gond­jukat viselte a kisebb gyermekek­nek, úgyszintén a háznál levő ösz- szes munkákat is végezte, mig anyjuk munkába járt, hogy gyer­mekei létfentartásához a legele­mibb szükségletet beszerezze. Az utóbbi időben munkanélkül volt. Családjának nyomorát nem tudta tovább nézni, a meglevő összes vagyonát 1 0 dollárt legnagyobb leányára bizta, ki 1 2 éves volt. — Valószínűnek tartják, hogy az anya öngyilkos lett. Csatlakozz az WW.-hoz! A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA az amerikai magyar munkás­ság egyetlen értékes évköny­ve A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA nincs teletömve kapitalista üzleti hirdetésekkel, minden sora a munkásosztály érde­két szolgálja. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA valóban a bérmunkások nap­tára, mert azt bérmunkások írják a napi munka után, — vagy pedig a munkanélküli­ség nehéz küzdelme közep- pette. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA a leggyönyörűbb forradalmi rajzok gyűjteménye, prole­tár művészek lelki világá­nak tükre. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRA nem . hiányozhat . egyetlen munkáslakásból sem, ren­delje meg még ma és a meg­jelenés után azonnal külde­ni fogjuk. BÉRMUNKÁS NAPTÁRA ára 50 cent, küldje be rende­lését Bérmunkás, P. O. Box 17, Sta. Y, New York, N. Y. , , o. »x hl n INNEN-ONNAN

Next

/
Oldalképek
Tartalom