Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)
1930-10-02 / 605. szám
Október 2. BÉRMUNKÁS 7ik oldal. EMLÉK Hasaltam már mint kis gyerek, a rezdülő füvek felett, mig más hevert tündérmesén, én hangyák titkait lesém. Átok vagy áldás? . . . Két nyitott szememnek tárult száz titok. Fürkészett utón, útfélen csodákra táguló szemem. Íme, az emlék légiók közül egy halvány régi folt: ember, föld férge, csupa rongy, a lába helyén tömpe csonk. Mellén rozsdás medália. Bus, szörnyűséges pária, Ki tudja, hány mérföldön át vonszolja két öklén magát? Az arcán kusza, vad bozont, Tekintete gyáván osont, hogy hol akad egy kis darab kenyér? ... A hősből ez maradt! koldus, föld férge, csonka, vén, Hat éves voltam akkor én. Gács Demeter. HAJCSÁR RENDSZER fiatal munkások! Proletárok! Ti, kik a nagy üzemek, gyárak, műhelyek egészségtelen levegőjében végzitek a napi 10—12 órai robotot, ti tudjátok, mit jelent az, j hogy hajcsár. Ti ismeritek a tőkés- osztály lakájait, kiket a kapitalizmus az értéktöbblet növelés szolgálatába állít. Ezek képezik a munkásarisztokrácia részét, akik pár fillérrel jobb bért, vagy az elvégeztetett munka után járó százalék fejében hozzásegítik a kapitalistákat az értéktöbblet állandó fokozásának a módjába. A tőkés nem elégszik meg a gépek fejlesztésével, vagy a munkaidő meghosszabbításával, hanem a munka intenzivitását is a legvégső határig igyekszik fejleszteni. Egy uj verseny ez, ahol mi küzdünk, dolgozunk s a kapitalizmus vágja zsebre a profitot. S ahol nekünk proletárifjaknak jut az a dicsőség, hogy feláldoztassunk a Mammorjnak, a profitnak az oltárára. És papjaik, a hajcsárok stopperórákkal a kezükben állnak a hátunk mögött, válogatva a legdurvább kifejezésekkel s legszere- tetteljesebb ütlegelésekkel diszitik rózsás életünket, űzetve, hajtva a végkimerülésig, a célig. S a győztes az, aki a legtöbbet termei, aki a legrövidebb idő alatt ismeri meg a föld befogadó képességét. A stopperóra ilyenkor 20—24 órát mutat. A bérmunkásnő ugyanúgy kénytelen kivenni a részét a hajcsárok brutális bánásmódjából, mint a férfiak, csak annyiban különböznek, hogy a nőknél fennáll az a lehetőség, hogy egy kis kedvezményért odadobhatják nemüket. Az uralkodó osztály még soha nem őriztette a munkásokat, még soha úgy nem ügyelt úgy a munkás mozdulatára, soha úgy nem használta ki a munkaerejét úgy, mint ma. Munkavezetőkkel, csoportvezetőkkel, művezetőkkel, töltik meg a gyárakat s a legszigorúbb intézkedéseket teszik, ha netalán any- nyi merészséget vesz magának a munkás, hogy kifújja az orrát, — vagy beszélni merészkedik. A hajcsárok nagyrésze a szak- szervezetek főbizalmija, vagy vezetőségi tagja. Ily módon most már minden bérmunkás előtt érthetővé válik, hogy miért buknak itt meg a sztrájkok s miért nem tud a szervezett munkásság magának nagyobb életstandardot kiharcolni és hogy miért ütik-verik és bánnak durva módón az ifjúmunkásokkal sok helyütt a szervezett munkások. Cs. B. Budapest. ágyba. Cserébe megkapta arca pi- rosságát és rövid idő múlva a vőlegény rózsáit is: kibuggyant száján a vér, az első vörös vércsepp. Utánna előbuggyant a második, a harmadik. S egy délután, amíg anyja az épületen kevergette a maltert, eljött érte a vőlegény. Csontos kezével magához szorította Katót és vitte, vitte messzire.... KATÓ MENYASSZONYSÁGA írta: HUTTER SÁNDOR. Kató születésétől fogva csúnya volt. Alakja olyan formátlanra idomult, mint a rosszul sikerült j kenyér, •— nem kelt meg, lapos maradt. A,z arca tele szeplővel. Vékony, hosszú orra tövében mé- \ lyen ülő szeméből olyan szomorú életvágy csillogott, mint a lopva surranó őszi napfény. Mégis menyasszony lett. Lakatos Pista, a színész pályára induló délceg fiú kérte meg a kezét. Boldog igennel válaszolt. Akkor még ' nem tudta, hogy rútságát az a kis ház takarta el, ami kint, valahol Cinkota környékén, egy tenyérnyi telek sarkában húzódott meg. Dehogy is gondolt erre, dehogy is sejtette. Boldogan számlálta a hátralevő heteket. Néha kisétált Pistával a házhoz. Örömmel mutogatta magát a lakónak vőlegénye karján.---- Látod Pista, ---- szólt a fiúhoz. —- Kozmáék az esküvő előtt egy hónappal kiköltözködnek. Azután rendbe hozzuk a házat és itt lesz a mi puha kis fészkünk.---- No és apádék? ---- kérdezte Pista. •— Apáék. . . apáék bent maradnak a városban — felelte — a régi lakásban. Apa ezt már megmondta. Azt hiszem, te is hallottad. Ez a mienk lesz----rád Íratja. Ö csak azt akarja, hogy én boldog legyek. De egyszerre vége-szakadt mindennek. Egy napon idegen emberek hozták haza az apát. A lélek akkor röppent ki belőie, amikor a küszöbre értek vele. — Szegény, szerencsétlen, — mondta az egyik munkás ember, aki a munkába járó ruháját hozta haza, ---- rosszul járt. Megnyomta egy nagy darab vas. Be akartuk vinni a kórházba, de nem engedte. Vigyetek csak haza, nem oly veszélyes, egy pár nap múlva úgy is bejövök" ---- mondta. Mi nem mertünk ellenére cselekedni. Azután hivatalos urak jöttek, vizsgálgattak otthon is, a gyárban « is. A temetés után egy héttel megjött az értesítés: "saját vigyázatlansága idézte elő a balesetet.’ Amikor már egy kissé elcsit- tult a fájdalmuk, előállott Pista: — Tartsuk meg az esküvőt. Kató özvegy édesanyja csőn, des, szenvedő hangon tiltakozott: — Pista fiam, várjuk meg a gyászesztendő leteltét, boldogult féljem megérdemli. A vőlegény kelletlenül hallgatott, nem felelt semmit. Az idő múlt lassanként, féléve múlt, hogy az apa meghalt. Ami kis megtakarított pénz volt a háznál, elfogyott. S egy szép napon az özvegy betámolygott a bankba, kölcsc- nért. — Csak ezt, többet nem. Pista, ha szerződést kap, majd megfizeti — nyugtatta meg önmagát. De már 'bekerült a szípolyozó karmok közé. Az egyik kölcsönpénz követte a másikat, amig egyszer csak tudomására hozták szépen, udvariasan, finoman:---- Asszonyom, újabb kölcsönt nem folyósítunk. Az ingatlan több terhet már nem bir el. Az anya könnyezve vallotta be otthon a választ leányának és Pistának. Kató sírva fakadt, görcsösen markolt bele a fiú karjába:---- Pista, segíts, mert elvész a fészek! Pistának egy pillanatra elállt a lélekzete, kissé elfehéredett. Majd lefejtette karjáról Kató ujjait és ideges hangon felelte: — Mit tudok én segíteni? Tehetek én valamit? Miért vették fel a kölcsönöket a házra! Most aztán nézhetnek utánna. —Vette a kalapját és elment. Kató előtt egyszerre világos lett minden. Tudta, hogy amint Pista eltávozik, vele tűnik álma, menyasszonysága is. A dob megperdült, elúszott a kis ház, elvitte magával Pistát, a vőlegényt. A régi lakást is kicserélték. Át- hurcolkodtak egy hetibéres szoba penészes, vizes falai közé. Munkába álltak mind a ketten. Az anya építkezéseknél kevergette a maltert. Kató meg a kefegyárban szivta a port. Nem volt már semmi más örömük, mint a vasárnap. Szombaton előre főztek és vasárnap egész nap az ágyban feküdtek. Kató hanyattfekve hallgatta az anyja meséit és folyton a vizes falat nézte. — Leszel te még menyasszony. Arcod szép piros lesz, a vőlegényed vörös rózsákkal lep meg cs nem hagy el, elvesz. És Kató mindig az arcát nézte, mikor pirosodik! Egyszer elkövetkezett az is. A falakról lemászott a vizesség és a penész, belelopakodott Katóba és a sok gyári porral elkeveredett. Megnehezítették a testét, lehúzta, odakötötte az A New Yorki női szabók sztrájkba léptek itt is, mint minden iparban, a munkaadók vérszemet kaptak s szeretnék az alkalmat kihasználni. A viszonyok meglehetős, rosz- szak és ezt akarja a munkaadók szövetsége a munkások rovására betetőzni olyan követelménynyel,, amely ellen a női szabók egy évtized óta küzdenek, Akarnak húsz százalék újjászervezést, ami azt jelenti, hogy minden évben annak megfeielőleg annyi embert akarnak elküldeni, a szervezetnek minden beleszólása nélkül. És főképpen irányulna az öregebb szabók ellen (mintha azoknak nem kellene élni) és azután _ az aktiv» tagok ellen. Ha azt megkapnák, akkor a union teljesen tehetetlenné válna, mivel ez olyan különleges szezoni munka, amely csak egy pár hétig tart és azután minden munkás ki- i volna téve az. előmunkás és szabász kénye-kedvének. Az eddig szervezett műhelyek mind lejöttek az utolsó emberig és több nem szervezett is már csatlakozott a sztrájkhoz. A hangulat meglehetős jó és na ez tovább tart, akkor semmi kétség, hogy a sztrájk eredménynyel fog végződni. (T.) Egy sztrájkoló.---------o--------BÉRLEVÁGÁS A mostani-nagy ipari pangás és elharapódzott" munkanélküliség- ben egyre vágják le a munkabéreket. Ehhez a szó szoros értelmében bevett szokáshoz járult hozzá a clevelandi American Chant and Body Co Clark Ave.-i telepén. Az I úgyis éhbérért dolgozó 100----120 munkást egy reggel azzal lepte meg a vezetőség, hogy szembetü- j nő nyomtatványokat helyezett a punch-órára, melyben tudtukra I adja- a bérle vágást. A munkások összesúgnak, zúgolódnak. De érezve a szervezetlenségük káros voltát, nem csinál- j nak semmit, pedig a Co. még any- nyira sem érdemesíti őket, hogy a j levágni szándékozó összeg meny- nyiségét tudatná velük. Pedig ha szervezkednének Egy Nagy Szervezetbe, az IWW-ba, akkor nem- | csak hogy megtarthatnák munka- \ bérüket sőt még emelhetnék is J azt. S emberi megélhetést biztosíthatnának maguknak. Munkástár- I sak! Szervezkedj etek! 1 N.) A Bérmunkás e heti szamából néhány beküldött cikk kimaradt, i Még egyszer és ismételten felhívjuk az Írógárda figyelmét arra, — hogy lapunkat hétfőn délben zárjuk. Hétfőn azonban csak rövid és a legszükségesebb dolgokat sze j dethetjük már ki. Éppen ezert szíveskedjenek arra törekedni, hogy a cikkek lehetőleg péntekre, de LEGKÉSŐBB SZOMBATRA bent legyenek a szerkesztőségi irodában.
