Bérmunkás, 1930. július-december (18. évfolyam, 593-617. szám)

1930-10-02 / 605. szám

8-ik oldal. BÉRMUNKÁS Október 2. CLEVELAND BÓL © • © • Munka hírek. - Az agitáció múlt* heti eredménye. - Magyar hírek. Amit mutatnak és amit iáinak A GYÁR ÉS MUNKATELEPEKRÖL Cleveland püspöke a napokban érkezett vissza hosszabb európai útjáról, melyből a legtöbb időt Magyarországon töltötte, Mint az őt megintervjuoló ujságirók előtt kijelentette, bemutatták a kormányzó­nak, a kormány tagjainak, a magyar püspököknek, a hercegprímás­nak és magának József főhercegnek is, akik mindannyian hosszabb- rövidebb ideig vendégül is látták a püspök ur^t. Résztvett a Szent István napi diszfelvonuláson és — mint kijelönti ---- annál szebbet, festőiebbet még nem látott soha. Budapestet a világ legpompásabb városának tartja. Nincs a Bérmunkás olvasói között egy sem, aki, amikor elolvassa, hogy a püspök ur Magyarországon való tartózkodása alatt kikkel érintkezett, kételkedne a püspök ur szavaiban. Nem tudjuk, hogy volt-e szándékában a püspök urnák, hogy felkeresse azokat a városo­kat és falvakat, amelyekből Cleveland magyaT katholikus vallásu munkássága kivándorolt, hogy személyesen ismerkedjen meg azokkal az okokkal, amely sok százezer magyar család kezébe adta a vándor­botot. Mert a püspök ur magyarországi megismerése után egyszerűen bolondnak kell lenni annak a népnek, amely ilyen pompa és jólét he­lyéről a clevelandi nyomortanyák után inkább vágyódik. Akik jártunk és éltünk Magyarország fővárosában, Budapesten, ismerjük azt a módszert, amelylyel az "előkelő" idegeneket fogadják, de hogy ennek árnyéka is van, amelyben a nyomor és nélkülözés a legvadabb rendőri és egyébb különítmények szabad garázdálkodásai mellett a lelkek legbensőségesebb részébe van kényszerítve. Erről informál minket egyik Bérmunkás olvasója, aki szintén a napokban érkezett vissza Magyarországi látogatásából. Hosszú esz­tendőket töltött Clevelandon, ahonnan jövedelméhez képest anyagi­lag is támogatta otthon élő rokonait, amely összegek valamivel emel­ték az ország gazdasági mérlegét. Ezt a magyar föld szülöttjét a Bu­dapesti pályaudvaron a vámőrön kivül nem várta senki, ennek a ré­szére a főváros most is az a komor, kőhalmazu tömeg volt ,mint az­előtt. Ment hát tovább a Csanádi faluba, hogy még egyszer láthassa és elbeszélgethessen övéivel. Ez a Bérmunkás olvasója is nyilatkozik és semmi okunk- nincs az általa látott és tapasztalt dolgokban kételkedni, sőt az események, amelyek Magyarországon azóta is lejátszódtak, megerősíti ennek az olvasónknak minden nyilatkozatát. Elmondja, hogy a-falujában min­denki tagja az ébredő különítményeknek, a 12 éves gyerektől az idős férfiig. Ha valamelyik a hetenként többször tartandó gyakorlatokon nem jelenik meg, nem kérdezik meg, hogy mi volt az ok, de az utcán elfogják, bekisérik, mely művelet után hálálkodik az, aki két nap múlva lábára tud állni. A gyerek elmaradásáért is a szülőt kapják le. A köszöntés is a ’’jobb jövőt” kívánással történik. A magyar föld­művelő olyan napszámért kénytelen munkát vállalni, amilyet neki felajánlanak. Nines hatóság, amelynél védelemre számíthatna. Ha a magyar határ nyitva volna, magyar munkás nem maradna ezekben a falvakban. Ez a két nyilatkozat nemcsak Magyarország hü képe, de felis­merjük benne valamennyi kapitalista államot, amelyeket csak-a bérért dolgozó munkások lesznek képesek úgy átformálni, az Egy Nagy Unionba való szervezkedésükkel, hogy azok minden embernek egy­forma képet, egyforma élvezetet és egyforma kötelezettségeket fognak nyújtani. EGY ABBA MARADT PÁRBESZÉD WAGES OO. LÍVING____ A minap amint a munkából ha­za igyekeztem, megszólított egy idősebb munkásasszony. Kért, — hogy nem vinném-e~el egy Címre, mely abban az irányban van* — amerre felé én tartok. — Villa­mosra ugyanis pénze nincsen s gyalog meg messze van. A legkisebb szivesség, amit az ember tehet egy proletárasszony érdekében és készséggel tettem eleget a felszólításnak. —Beszélgetünk — elmondja, hogy egy régi ismerőséhez megy kölcsönért mert már hosszabb idő óta van munka és kereset nélkül. Meglepődve nézek rá és kér­dem, hány éves? — Mit gondol?, — Vagy hatvan. . . . ö rám néz és én folytatom .... — Nem csodálkozom, hogy nem kap munkát, hiszen ma a fia­----------- » tál erők sem jutnak hozzá, hát az öregekkel bizony nem törődnek... — Nem, mert nem akarnak dolgozni. . . . Vagy azt hiszi, — hogy olyan idős- vagyok, hogy én már dolgozni sem tudok? Dol­goztam én sokat életemben és ke­restem is sok pénzt.... — Amint látom, a puszta meg­élhetést azt megkereste — azért dolgozott egész életében ....---- No Sir. ”1 did not worked for a bare living". I had worked for wages” — mondja magából kikelve. És éppen odaértünk a címre. Hát igy egyedül kell tovább foly­tassam ezen a hasábon. Hát kedves olvasó, bizony a wages csak addig wages, amig mindent biztosit bőségesen és ma­rad is belőle valami. Ha csak a napi proletár megélhetést biztosit­A Great Lakes Airkraft corpo­rationhez a hírre, hogy itt valami rendelés futott be repülőgépekre, több munkás ha nem is azon re­ményben — hogy azonnal mun­kához jut megreszkirozta a car- faret (ami itt Clevelandban elég kitartóan törtet a Terminal torony csúcspontja felé) hogy kíváncsi­ságát kielégítse, mert csak ott len­ni is jól esik ma már, ahol az em­ber szeme előtt játszódik le egy- egy jelenet, amikor az employ­ment officer munkást kereső szán­dékból tapogatja meg valakinek j vállát. A h ir természetesen úgy, ! mint már több Ízben iz valótlan­nak bizonyult. Változás csak a munkaerő piacon történt annyi­ban, hogy a munkások nagyobb számban jelentek meg áruikkal a szokottnál, akiket azzal utasítot­tak el, hogy egyelőre semmi kilá­tás, mert sok száz van még az ideiglenesen lefizetett sok közül is, akiknek nem tudnak munkát adni. A Fisher Body, Ohio, Co hatal­mas telepén alig észlelhető valami élet. Pár száz minta body készül, ezeken dolgozik még kevés em­ber, ha elkészül, többek lefizeté­sére van kilátás. Ugyanezen az utcán van a Hupmobil gyár is. Csak pár órát dolgoznak egy héten a munkások, azok is csak kevesen. Itt ismét úgy biztatják az embereket, hogy a jövő héten teljesen le fog zárni a gyár. Nem messze a Fishertöl terül el a National Acme gyára. Ez a te­lep úgy néz ki, mintha az automa- tik gépek csak kiállításra volná­nak felállítva. Ki vannak fényesít­ve és néha vigyorogva, mintha mondani akarnák, a bekandikáló munkanélkülieknek, hogy most az egyszer megszabadultunk őrült hajszátoktól, most legalább meg­tanuljátok, hogy nemcsak nekünk, de nektek is megárt a hosszú mun­kaidő. Meglátogattunk néhány na­gyobb butorárusitó üzletet is. Az alkalmazottak versenyre kelve egymással, rohantak szolgálatké­szen, azt hivén, hogy kosztümerek érkeztek .Csak amikor eláruljuk jövetelünk okát, keserű mosoly mellett magyarázzák, hogy ők csak eladni tudnának, a vállalat­nak több üzletet be kellett zárni, igy aztán sok régi munkást is el kellett bocsátani. A helyzet mindenütt egy és ugyanaz. A válságnak rettenetes súlya agyonnyomással fenyegeti az üzletembereket is, rmodig több és több bolt zárul be örökre. — Tönkre ment tulajdonosának nem marad más, mint a koldusbot, —­....... • - - - : - . melynek támogatása mellett nem Jut tovább, mint a szegények há­záig, az öngyilkosságig és ha elég fiatal még, kevés reményekkel ke­csegtető .munka keresés kálváriá­jáig.; ­; Ismertessük az ipari unioniz- must, az .épülő munka ' társadal­mát, mely nélkül a megváltás el sem képzelhető. ja- szűkösen, hiányosan, akkor nem wages, hanem living (and how!) És hány ilyen kiöregedett pro­letár asszony kutyagol, kopogtat manapság az ismerősök ajtaján, kikkel sem te, sem én nem talál­kozunk és létezésükről mégis tu­dunk. Hány kifacsart, kiöregedett proletár van és mennyi a jelöltek száma? I Akik valamennyien azon az utón haladnak és oda is fognak érni, ahová az én megsértett uta­som! öreg korban az ismerősök ajtajához, alamizsnáért kopogtat­va» Munkástársak! Fogjunk össze! Lássunk a- szervezkedéshez, az 1WW egy Nagy Szervezetének ki­építéséhez, hogy a kapitalizmus által részünkre kijelölt sorsot el­kerüljük. Hogy ne legyünk öreg­ségünkre másokra utalva, hanem az általunk építendő munkástár. sadalomban, közbecsülésnek és boldogságnak örvendjünk akkor is, amikor a mi munkánkra már nem lesz szükség, amikor azt el­végeztük. Ezt a kapitalista kizsákmányo­lási rendszertől ne várjátok, de ha ti is úgy akarjátok, akkor a ki zsákmányolási rendszer megszün tetésével közösen összefogva, el érhetitek 1 Németh. KIJÓZANÍTÓ LESZ A FELÉB­REDÉS. » Egyik munkatársunk, aki Szor­galmasan .'vesz részt, arf házi Agitá­ció nehéz munkájában, érdeklő­dik az erősen munkás kinézésű magyartól a clevelandi riépgyü- lést illetőleg. ' ­A magyarunk úgy tesz, mint akinek nem is volt arról tudomá­sa, de amikor szemébe mondja munkástársunk, hogy a röplapot ő adta a kezébe; a hazugságon ka­pott, ötöl-hatol, majd azzal kíván' szabadulni, hogy őt nem érdekli a munkanélküliség, mert ő minden­nap dolgozhatna, ha nem volna beteg. A magyarunk, aki már néhány hónapja nem volt a gyár környé­kén, nem tudja, hogy milyen vál­tozásokon ment át a termeltetés, amig ő betegeskedik. Könnyen megtörténhet, hogy amikor fel­venné a munkát, csukva találja a gyár kapuját is és egyszerre ott találjuk a Buckeye valamelyik ut- ■ ca sarkán, várva a helyzet megol­dását és amely az ő részére is kés­ni fog, ami megfogja változtatni a mai munkásellenes felfogását. Olvasd a Bérmunkást

Next

/
Oldalképek
Tartalom