Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-13 / 573. szám
Február 13. BÉRMUNKÁS 7-ik oldal. KÖNNYEK Irta: ZSOLDOS ISTVÁN. Hej ! testvér, a könny furcsa nedű, Hol édes, hol sós, hol keserű . . . Mikor a szemből a könny permetez, A szívnek néma postája ez. Édes a könny-öröm, amit kicsal, Gond nélkül ki él, s vig, fiatal. De ha a kedvnek éle csorbul, Úgy a pohárba sós könny csordul. A városházával szemben levő porta az úgynevezett Sarkantyus- porta volt, egyike a város legértékesebb telkeinek. A ház, ami rajta állt, nem sokat ért már: régimódi sárfészek, amiben sokkal több volt a patkány, mint az ép vályog. Az öreg Sarkantyusnak azonban «ez is megjárta. Özvegy ember volt, gyermektelen, aki a maga kényelmére már nem akart cifra, uj házat építtetni arra a kis időre, amit ő még e földön tölthet. Majd az örökös aztán azt csinál a portával, a házzal, amit akar. A polgármester ur hivatalos szobájának az ablakából évtizedeken át bámult erre a portára. — Nem egyszer mondta a városi mérnöknek, erre a portára mutogatván : — Nézd, Nácikéin, ezt a Sar- kantyus-portát meg kellene kaparintanunk. A Piac-tér kicsi. Ennek a portának a hozzátoldásával mégis csak tisztességes piacot tudnánk teremteni. — A mi hetipiacos forgalmunknak ez a tér teljesen elegendő. A kisiparosok az utolsó bölények módjára kipusztultak.: Az a néhány kenyeres- meg sajtos-kofa szépen megfér a Kossuth-szobor tövében. — Nincs igazad. Én szépészeti szempontból is mérlegelem a dolgot. Ha a Sarkantyus-portáról el- hordatom azt a ronda viskót, be- fásitom: már kaptam egy szép közteret, amely ennek a mi városházunknak is képet ad. Sar- kantyustól ezt a portát meg kellene szereznünk, ha mindjárt kisajátítás utján is. — Gondolod, hogy ebbe a mi közgyűlésünk belemegy? — Azt mondják a képviselők, hogy ösz- szepakliztunk az öreg Sarkan- tyussal a kaszinóban és keresni akarunk ezzel az adás-vétellel. A megyén se mondanak mást, ha a kisajátításról szó esik. Süsse meg az öreg Sarkantyus a portáját, vagy vigye el magával a másvilágra, ha egyszer nem testálja a szülővárosára. — Abból nem eszünk Nácikéin. Sarkantyus a kaszinóban mindig a nagytiszteletü úrral kárAmi az árvák szemében ül, Ha rajtuk senki sem könyörül, S a könny, melyet sir özvegy szeme, Keserű, keserűbb, mint az epe. Anya szemében kin, mit éget, Ha enni nem adhat gyermekének, Könnnyé vált bus izenet, Hogy ott a lélek kapott sebet. tyázik. A nagytiszteletü urnák van keresztényi türelme durákot játszani, de nekem nincs. A nagy- tiszteletű ur mindig úgy csinálja, hogy ő veszítsen, meglásd, Nácikéul, a végén az egyház nyeri meg a Sarkantyus-portát. És a polgármester ur nap-nap után fájóbb szívvel tekintgetett át a hosszan elnyúló Sarkantyus- portára. Micsoda szép köztér lenne abból, a középen a polgármester ur szobrával. Igenis, a polgár- mester úrról közteret fognak elnevezni, neki szobrot emel majd a hálás utókor. Évtizedek óta áll a város élén és az ő nevéhez fűződik az aszfalt a Piac-tér körül, az uj közvágóhíd, az artézi-kut és a vásártér rendezése. Ezeket az alkotásokat megköszöni majd ez a város, amelyik megteremti szeretett polgármestere nevéről a Ser- kédi Nagy-teret, a Serkédi Nagy- szobrot. Egyébként ezt éjfélutáni bizalmas beszélgetésben is megmondták és pohárköszöntőkben megígérték neki a város illetékes faktorai. Hiszen, ha a piacteret már nem nevezték volna el Kos- suth-térnek és ha nem volna ott a Kossuth-szobor, a feje se fájna. No, de Kossuthtal bajos kikezdeni, aztán ismert szerénysége tiltja az ilyesmit. Egyetlen megoldás a Sarkantyus-porta megkaparin- tása volna, de hogyan? Valahogyan meg kéne békiteni az öreg Sarkantyust a városssal. Mert ne felejtsük, az öreg rettentően haragszik a városra azóta, amióta nagyközségből rendezett tanács lett. így duplázódott meg a pótadó, igy uraskodnak a városházán nyüzsgő tintanyalók az ő keserves filléreiből. És valameny- nyi városi tintanyalók között legjobban gyűlölte Serkédi Nagyot, a polgármestert, hiszen ez hizlalta meg a pótadót, ez találta ki mindig, mivel lehet az emberen újabb meg újabb eret vágni. És a polgármeser ur hiába settenkedett Sarkantyus uram körül : nem lehetett az ő szivét meglágyítani. A polgármesteri vacsorákra szóló meghívást nem fogadta el, a kaszinóban a duráknál hiába kibicelt a háta megett a polgármester ur: hajthatatlan maradt az ő szive. A polgármester a városnál is, a megyénél is próbálkozott a Sarkantyus-porta megszerzése érdekében, de sikertelen. Most már mérget lehet rá venni, hogy a Sarkantyus-porta az egyháznak jut, mert hiszen a nagytiszteletü ur naponta a fülébe súgja, hogy milyen szegény az egyház. vezetőnő lélekszakadva újságolta Az egyik szép napon a liáz- a városházán, hogy Sarkantyus nemzetes uramat alkalmasint a guta ütötte meg: hiába rázza, nem szól, aztán jéghideg. A polgármester ur maga is megszédült erre a hírre: —Ó, Istenem, mi lesz most? A nagytiszteletü ur olyan szé pen fohászkodott a koporsójánál a Sarkantyus-portán, mintha már az uj eklézsia falai ottan meredez- nének az ég felé. És amikor a végrendelet felbontására került a sor, kisült, — hogy az öreg Sarkantyus még a papját is becsapta: az államra testálta a portát, hogy ott építse fel azt az árvaházat, aminek a részére a múltkor telket kért a várostól, de nem kapott. Már építik is. A polgármester ur pedig attól az időtől nem is mer kinézni az ablakon a * Sarkantyus-portára, mert fél, hogy őt is megüti a guta. Hát mi lesz most a Serkédi Nagytérrel és a szoborral ? Mi lesz most Úristen ?--------o-------Gyermekrabszolgaság (Folytatás a 3-ik oldalról) nosaiktól és nyereséggel továbbadják őket bérbe gyárosoknak, üzemeknek. Mekkora az érték- többlet, amit e törékeny kis testekből kinyuznak, a gyáros nyereségétől sokszor 50—100 százalékos dividendájától egész a “fogadott szülők’’ keresetéig és a vételárig, amit az “édesapjuk” kapott értük! Valamelyes adat és ellenőrzés csak az európai uralom alatt levő területeken van erről a rabszolgaságról. Hogy azonban a 450—500 milliós kínai embersürii gesztjében mi lehet e korcs kizsákmányolássá zordult ezer éves szokás, a gyermekörökbefogadás körül, azt még sejteni is alig lehet. A Koumintang, Szun-Jat-Szen forradalmi tanítása, amely a mai Kínának hivatalosan elfogadott és hirdetett alaptörvénye, kimondja az emberi jogok szentségét, — amellyel ez a rabszolgatartó rendszer természetesen össze nem fér De az ezer éves vallásos szokással és a nyomorusághozta gazdasági intézménynyel szemben a kínai hatóságok még csak meg se próbálnak fellépni. Senki sem tudja, hány millióra rúg Kina- szerte e borzalmasan kizsákmányolt gyermekrabszolgák száma. Egészen más formát öltött ez a régi vallásos szokás, a gyermekek örökbefogadása Japánban. Ott az az angyalcsinálásnak vált igen elterjedt módszerévé. Japánban, ahol egy erős központi hatalom már régebben magára öltötte a kapitalizmus külső köntösét, az ilyen egészen primitiv formája a kizsákmányolásnak, a nyílt rab- szaolgaság, még sem lehetséges. A milliós gyáriparos nagyvárosok nyomorfregyedeiben a gyermekek örökbefogadásának régi, elismert vallásos szokását arra használják fel, hogy megszabaduljanak a felesleges gyermekáldástól. Ott, megfordítva, az örökbeadó fizet valami kis összeget az örökbefogadónak, aki azután a kicsinyeket többnyire éhen veszejti. Kinos, lassú gyilkosságnak esnek áldozatul a gyermekek az ilyen örökbefogadó “műhelyekben” vagy üzemekben. Vagy hatszázmilliót számláló társadalmakban még ez a sorsa gyermekek millióinak ! Az úgynevezett civilizált Európai országokban, már nem rabszolgák a gyermekek a szószoros értelmében, de a fiatal korban munkába fogott gyermekeknek adott bánásmódért bizony azoknak a munkáltatóknak sem jár ki az arany érdem jel. így vagyunk a gyermekmunkával Amerikában is. Itt is vannak államok, ahol tizennégy éves korban kezdődik a gyermekmunka és vannak olyanok, melyekben tizennyolcadik életévét is be kell töltenie, hogy az ifjú bérmunkássá vállhasson. A szépen kicicomá- zott törvényeket persze kijátszák a tőkések és sok esetben a szülők segítségével teszik azt, mert a proletár szülők a felserdült gyermeket nem képesek eltartani. A cukorrépa földeken és gyapotültetvényeken, valamint a szövőiparban általános divat a gyenge és fejletlen gyermekek kizsákmány olása . Ezek a szimptómák tehát nemzetköziek. Orvoslásuk reformokon keresztül alig képzelhető el és olyan lassú folyamat, hogy bűn volna bevárni, amig maternizáló- dik. A gyermekrabszolgaság és a gyermekmunka eltörlésére a felnőtt proletároknak kell törekedni. Tudnivaló, hogy amig a gyermekek dolgoznak, felnőtt munkásoknak veszik el a munkáját és tetézik azok munkanélküliségét. A Bérrabszolgák szervezkedése és a bérrendszer eltörlése fog a gyermekrabszolgaságnak is véget vetni.--------o-------Figyelem buffalóiak A Munkás Betegsegélyző Szövetség 9-ik osztálya február hó 22-én, szombaton este 8 órakor a BEMO otthonban, 2083 Niagara- Str. tartja NAGY FARSANGI MULAT SÁGÁT, melyre ezúttal is meghívja úgy a Buffalo, mint a környéki magyarságot. — Kitűnő zene. ÚRISTEN, MI LESZ MOST? Irta: FARKAS ANTAL.
