Bérmunkás, 1930. január-június (18. évfolyam, 567-592. szám)
1930-02-13 / 573. szám
Február 13. BÉRMUNKÁS 5-ik oldal. A munkanélküliek szervezése Az IWW a bányászok reménye A gazdasági krízis folyton növekszik s ma már olyan arányokat ölt, bogy a legpesszimistább számítások szerint is, több mint öt millióra becsülik az Egyesült Államokban a munkanélküli munkások számát. Minket, ipari unistákat nem lep meg ez az állapot. Számítottunk reája és éveken keresztül készítettük elő az amerikai munkásságát, Írásban és élő szóval figyelmeztetiik őket arra, bogy a kapitalizmus meg fogja teremteni a legtartbatatlanabb állapotokat, a milliós munkanélküli hadsereget, de a munkásokra kedvezően nem akarja és nem is képes a felmerült problémákat megoldani. A gépek folytonos tökéletesedése, a piacok eltelése és tulzsu- folása eredményekép, csökken a munkaalkalom és ezzel arányban szaporodik a munkanélküliek száma. Vannak, magukat forradalminak titulázó pártok és szervezetek, kik most kiállanak a porondra és egyenesen megváltásról beszélnek a munkásoknak. Mintha valami nagyon fogas kérdés volna, úgy állítják be a munka- nélküliség problémájának a megoldását, amivel azt próbálják igazolni, hogy az ő idejük most jött el és a munkanőlkülieknek az ő vezetésükre van szükségük. Ezzel szemben nekünk ipari unionistáknak megvan a magunk változatlan álláspontja. A munkanélküliség nem rendkívüli esemény, hanem egy állandó folyamat, mely hullámzásnak van alávetve, aszerint, hogy milyen az áruk elhelyezési lehetősége, milyen a bel- és külföldi piacok befogadó képessége. A munkanélküliek számarányát tekintve, a piacok, úgy a bel-, mint a külföldön csehül állanak; ezért van az a roppant nagy munkanélküliség. De ezt a problémát, éppen úgy, mint minden más munkásproblémát, nem lehet és nem is szabad felületesen kezelni, ennek megoldása sem több, sem kevesebb körültekintést nem igényel, mint a munkásosztály nagy ügye. Arra a látszólagos fogas kérdésre, hogy mit ajánlunk mi a munkanélkülieknek, csupán azt felelhetjük, hogy: a szervezkedést. A munkásokat az IWW sohasem választotta még el két osztályra és ha még olyan nagy is a munkanélküliek száma, akkor sem leszünk hajlandók megtenni. Mi csak két osztályt ismerünk a mai társadalomban. Tudjuk azt, hogy a tőkések szervezve vannak, és elvi meggyőződésünk, hogy a munkásoknak is szervezkedni kell ahhoz, — hogy erőt felvonultatni legyenek képesek és minden problémát megoldjanak. Nem fogadhatjuk el kifogásnak azt sem, hogy a munkanélkülieket MOST nem lehet szervezni ipari szervezetekbe. Visszautasítjuk azt az okoskodást,hogy azoknak, miután pénz nélkül állanak, munkanélküli tanácsokat vagy mi a csudát kell felállítani. Ha a munkásokat nem lehet tömöríteni ipari szervezetekbe, mikor mun- kanélkiil vannak, akkor még ke- vésbbé lehet, amikor dolgoznak. A munkás akkor is az iparba tartozik, ha nem dolgozik. A munkás akkor is a munkásosztály tagja, ha történetesen munkanélkül van. Külömbség munkás és munkás között nincsen, ha dolgozik, az a munkás, ha nem. Az egyik kizsákmányolva van, a másik a kizsákmányolásért esedez, könyörög a munkáltatónak. Osztálynevelés kell a munkásoknak. Meg kell egyszer érteni minden munkásnak, hogy valamennyien a nagy munkáscsaládhoz tartozunk és egymás érdekeinek megvédelmezése első feladatunk. Tagadhatatlan, hogy a munkanélkülinek több ideje van afölött elmélkedni, hogy menynyire jobb volna, ha a munkában maradt munkástársával együtt szervezve lett volna az elbocsájtás idejében és összefogva akadályozták volna meg a munkáltatót abban, hogy kiselejtezze azokat, akiket neki jól esik. Ilyenkor köny- nyebben megértik, hogy amig a kapitalista társadalom megdöntésére nem vagyunk elég erősen megszervezve, legalább arra kellene törekedni, hogy a munkaidő leszorításával, egymásnak munkát biztosítsunk. A gyárak kapui előtt ólálkodó hatalmas munkanélküli sereg pedig döntő beíolyással van a még bent dolgozókra is. Érzik, tudják abból a bánásmódból, amiben bent részesülnek, hogy ugv a fizetésben, mint a viszonyok állandó leromlásában nagy befolyást gyakorol az a hatalmas sereg munkanélküli, melynek falán kellett áttörni reggel, hogy a kapun keresztül jusson. Ennek az érzésnek, ennek a megértésnek kell gyökeret verni a munkások széles rétegeiben, ez kell, hogy összehozza őket egyetlen táborba, mint munkásokat, mint olyanokat, kiknek érdekeik elválaszthatatlanul azonosak. Vettük az alábbi levelet, mely önmagáért beszél. Amig a mun- kás-fékerek naponta temetik el az IWW-t, addig a vérig kizsákmányolt bérrabszolga minden reménye abban van, hogy erőhöz kap szervezetünk és megszervezi az iparokat. Ezt bizonyítja ezen levél is, melyet alant közlünk. Kelt Maidsville, W.Va, 1930 február 3. Tisztelt Munkástársak! Itt küldök egy dollárt, féléves előfizetésem a ‘ ‘ Bérmunkásért ’ ’ amit szíveskedjenek részemre megindítani. Ugyanakkor szeretném azt is tudni, hogy mennyibe kerül az IWW szervezetbe beálla- ni. írják meg levél fordultával, mert a 15-iki pedámból beszeretnék állani. Küldjenek részemre egy “Bérmunkás” naptárt is. Tudatom Önökkel, hogy én sok bányásszal beszélgetek a szervezkedésről s arra a kérdésemre, — hogy: “szeretnétek-e egy jobb szervezetbe tömörülni,” az a válaszuk, hogy csak egy kiáltás kell és akkor valahennyien rohannak. Hiszen már sem élők, sem halottak. Úgy el vannak keseredve, hogy leírni sem lehet. Pénzt alig látnak már évek óta. Csak dolgoznak, mint az állatok. Ruhájuk cafatokban csiingenek róluk. — Pénzbeli előleget nem kaphatnak, mert először meg kell nekik keresni, de mire keresnének valamit. már a hitel megemésztette a Mi nem ajánlunk lármázást és utcai tüntetéseket, mert tudjuk, hogy azokkal nem lesz megoldva a munkanélküliség, azáltal nem teremthetünk uj piacokat és amig piacok nem lesznek, addig az általunk termelt árukra nem lesz a kapitalizmusnak szüksége. Egyszerűsítve a dolgot, ismételten csak azt ajánljuk a munkásoknak, hogy szervezkedjenek. Szervezzék meg soraikat, hogy harcolhassanak rövidebb munkaidőért, mert a társadalmi munkaidő tetemes redukálásával leszünk csak képesek a munkanélkülieket munkához juttatni. Az Ipari Szervezetek kiépítése a legsürgősebb feladata a munkásságnak, mert úgy az esetleges előnyök megszerzésére, mint a kapitalista rendszer megdöntésére elengedhetetlenül szükségesek. Az IWW a munkásosztály megszervezésén fáradozik, a dolgozókat és a munkanélkülieket egyaránt szervezi. Csatlakozzatok az IWW-hoz! Co. storeokban. A viszonyok oly rettenetesek, hogy belé kell pusztulnunk. Én is itt dolgozok, kiadok naponta 20—22 tonna szenet, de mire lemérik, nincsen belőle több, mint 10 vagy 11 tonna. A többit ellopják tőlem. Most tessék elképzelni, hogy mennyit lopnak a bányászoktól, ha ilyen arányban megy midennap a lopás és zsarolás. Munkástárs! Csak jöjjenek minél előbb ide West Virginiába, szervezni a bányászokat. Én mondom, nem lesz nehéz dolguk, mert a bányászok tárt karokkal várják önöket és szervezetüket. A szén ellopásán kívül, más különböző címeken is folyik a zsarolás. így például tiz dollárt tesz ki kéthetenként csak az, amit a lőszer és dinamit használásánál elvesznek tőlünk. A dinamitot tiz centjével fizettetik meg rudan- ként, a kapszlit meg 9-cel. Ezzel szemben nekik nem szabad többe legyen két centnél darabonként. Ezenkívül, még a magunk által bányászott szénből sem kapunk saját használatunkra profit nélkül. Egy kis szén házhoz szállítva három dollárba van annak a bányásznak, aki kibányássza. A munkaviszonyok gyalázatosak. Nincsen kiszabott munkaidő. Addig kell dolgozni, mig a roo- mot kitisztitja a bányász, másképen nem mehet haza. S ha mégis megteszi, akkor elveszíti a munkáját. Ilyen esetben nem kapja meg fizetését azonnal, hanem várni kell neki a pedáig. Úgy néznek itt a munkásra, mint bika a vörös posztóra. Soha életemben még ilyesmit, mint ami itt van, nem hallottam és nem láttam. Bukott társulatok két három fizetésüket viszik el a bányászoknak. A csődöt hivatalosan bejelentették már több, mint egy éve és még sehol semmi jele nincsen annak, hogy a bányászok fizetését megadják. Amikor munkát vállal a bányász, nem válogathat. Nem tudja, hogy hová teszik, vagy milyen a szén és milyen kere'setre van kilátása. Egyszerűen azt mondják neki, hogy hozd a szerszámot. Addig szóba sem állnak vele. Akkor meg leviszik a bányába s ha tetszik a munka, ha nem, el kell kezdeni dolgozni. Hát azt hiszem, ebből megállapítani lehet, hogy a bányászok már szeretnének bizony szervezkedni, de sürgősen. Vagyok munkástársi iidvözlettel M. P. Maidsville, W. Va. kell lenni a legelementárisabb kérdéssel, mielőtt tényleg osztálytudatosnak vallhatja magát. És pedig: tekintet nélkül arra, hogy ki vezeti a sztrájkot, tekintet nélkül arra, hogy ki hívta ki a sztrájkot, egy sztrájk bérharc és neki, ha még úgy nem bízik is a sztrájk győzelmében, dolgozni nem szabad, mert egy általános ipari sztrájknál, aki munkában marad, bármilyen ürügy* alatt is, az sztrájktörő. A nőiruhaipari sztrájkban, New-York állam Tammany politikusai lesznek a bírók. Nem kisebb politikus kezében van a dirigens pálca, mint az állam alkormányzójának. így a sztrájk sorsa már előre meg van pecsételve s mint emlitetük, csak valamelyes csekély eredményre számíthatnak a munkások a legjobb esetben. Azért mégis biztató tünet az, hogy egy iparban végre újra harcképesek lettek a munkások s ha az eredmény kevés lesz, erejük tudatában, majd szereznek többet. Sztrájkjukat tehát támogatni kell s ki ellenük a sztrájktörésre vetemedik, az akkor is becstelen munkásáruló, ha azt kommunista vezérek parancsára teszi.
